2007. december 30., vasárnap

Egy Kis Bánat

Nem akarok visszamenni Costa Ricába. Itt akarok maradni. Olyan nem jó, hogy már pénteken dolgoznom kell menni. Az sem vidít fel, hogy már nem lesz több hideg.

Itt akarok maradni.

2007. december 29., szombat

Bécs: Második Nap. Liechtenstein Múzeum és a Vásárlás

Már lassan este tíz óra. Ma reggel tízkor, vagy kicsivel utánna keltem fel, amiért lekéstem a reggelit. Totál elfelejtettem, hogy ez is benne van a csomagban. Mivel holnap már hazamegyek és nem lesz sok időm nézelődni (főleg mert innen már tizenegykor el kell mennem), ma kellett múzeumoznom és vásárolnom. Elsősorban elmentem a Liechtenstein múzeumba. Nem volt olyan nehéz metróval elmenni. A kicsit nehezzebb rész az amikor gyalogolva kell egy darabot megtenni, mert csak az osztrákok értik saját utcájukat. Szerencsém volt találkozni egy bácsival aki elvitt a múzeumig. A múzeumot hátulról közelítettem meg, amiért egy darabig még kóvályogtam. Nem tudtam, hogy ott ahol bementem tulajdonképpen egy cégnek a kapuja, és hogy a Múzeum a park másik végén van.

A múzeum egy kastély volt, nagyon szép, és tele van gyönyörű képekkel ás szobrokkal. Két kiállítás volt: a folytonos és a Borromeo Gyűjtemény. Megvettem a jegyet mind a kettőre. Volt egypár korai kép ami nagyon nem sikerült, de ahogy az ember tovább nemt, volt egypár kép ami hihetlenül szép. Ahogy az ember nézi a képeket, arra gondol, hogy a festő vagy szerelmes volt a modelbe, vagy szerelmes lett a képbe, olyan szépek. A Borromeo gyűjtemény meglehetősen kicsike volt, de érdekes képek voltak benne. A legtöbb keresztény kép volt, habár volt egypár ami inkább mitológikus volt, vagy történelmi. Többsége, természetessen olasz volt. A gyűjtemény több szalonon át ment, és a végén nyílt egy páratlan szoba: a Liechtenstein megmaradó könyvtára. Egy bűvös, hüvös szobában sorakozott olyan százezer könyv (a dokumentumok szerint), mind történelemről és természetes tudományról. Megfigyelésem szerint több régi könyv közé keveredtek újabb vagy olcsóbb könyvek is. A leírásról lehet tudni, hogy ezeket a könyveket több generáción át gyájtötték a Liechtenstein hercegek. A könyvtár két szobából áll amenyeket végig fut egy mezzanine szintén könyvekkel. A közepükben egy szobaválasztóként nyúlik fel egy több oldalas, szolid könyves polc. A könyvárban voltak szintén szöbrok is, és egy kis tányér kiállítás. Ezek nem voltak mint azok az unalmas, végeérhetetlen tányérok a Kaiserapartementben, hanem ezek kevesek voltak és mind nagyon szépek. Gondolom minden készletből csak annit mutattak amennyi kellett, hogy az emberek ne unják meg. Azért fura volt, hogy a könyvek közt tányérokat állítotak ki.

A folytonos gyűjteményben a Liechtenstein család képei és szobrai voltak. Ezeket a felső elemetben, nyolc szalonon keresztül mutatták. Itt találtam meg a szűmomra legszebb képeket. Hogy ki festette, vagy mi is volt a kép neve, azt már elfelejtettem. Tudom, hogy volt sok szobrocska Szent Sebestyénről, de a számomra két legcsodálarosabb kép kamasz fiúkat mutatott. Az egyik egy bibliai jelenet valamilyen prófétáról amikor a sivatagba megy. (Talán Szent János?) Ezen egy igen csinos fiú van csak egy leopárd bőrrel lazán magaköré kötve. A másik egy kamasz fiút mutat ahogy hátra néz, meztelen hátát a nézőre fordítva, és ujjával mutatva, mint aki irányt ad valaki másnak. Ez a kettő elbűvölt, Kerestem a képeket a múzeum boltjában, de nem voltak ezek. Sok Rubens kép volt, köztük az a festmény amit gyerekeiről csinált: egy magában a kislánya, majd egy kép két fiáról.

Múzeum után gondoltam eszem egyet. El kellett mennem egészen a Stephansplatz-ig, ahol felkerestem egy helyet. Ide oda mentem néhány utcán több helyet is megszemlélve, míg eldöntöttem, hogy egy pinceszerű helyen eszek, Kellemes volt és eleinte meleg is, de aztán valamiért kihült nagyon kellemetlenül. Grillezet virslit kértem sült krumplival. Fincsi volt, de sok... szokás szerint. Ugyanakkor, a krumplik közepette megint rámjött a köhögés. Olyan volt mintha egy szem borstól becsukódna a torkom és olyan erősen köhögtem, hogy hányos görcsöket kaptam. Ez rettenetes! Le kellett nyelnem a kólámat majd kenyérrel fejeznem be a kaját. Eddigre rengeteg ember volt az étterembe. Egy jó darabig kellett várnom, hogy megjöjjön a második kólám, és majdnem 45-60 percet arra, hogy hozzák a számlát. Eddig persze, írogattam naplómat. Kézírásom rettenetes volt a nagy hidegtől. T_T Mire végre fizettem és elmehettem, addigra sötét volt. El szerettem volna menni a Mozart házba, de gondoltam már késő. Azért elballagtam, megtaláltam és lefényképeztem kívülről. Be akartam menni, de amikor láttam mennyit kérnek a látogatásért, azt gondoltam nem éri meg. 18€ amikor a Liechtenstein mindkét gyűjteménye 14€? Nem lett volna időm mindent megnézni, ha volt is mit megnézni. Megnéztem a boltot, de nem volt ott semmi. Tehát nem mentem el. Helyette visszatértem a Stephansplatz-ba és elcsavarogtam emlékekért, Anyu cuccaiért és egyebekért. Vettem Anyunak két terítőt, kicsit és két tea zacskó porcelántartót (amire ki kell tenni a használt zacskót). Magamnak vettem egy Stephansdomos üveggömböt, egy Mozart csészét Mozart csokival és egy hegedű formájú üvegecskét kiwi likörrel.

Ahogy tovább mentem, sétáltam, betértem az H&M-be. Azt hittem nem veszek majd semmit... de vettem egy szürke, hosszú ujjú pólót. Hát... nem mintha kellene egy másik póló, de ez olyan szép volt! Meg kellett vennem.

Holnap kifizetem a hotelt, és talán elköltöm a többi pénzt valami szép souvenir-en, vagy talán viszem magammal Párizsba. Vagy veszek Anyunak még Mozart kugel-t.

Visszafelé nem mentem be egy étterembe enni, hanem elmentem egy közértbe a Westbahnhofnál, és ott vettem magamnak gyümölcsöt, kólát és egy zsemlét. Ki is haszhnáltam az alkalmat, hogy vegyek magamnak óvszert, mivel készletemet (csak három) felhasználtam Marco-val Roissy-ban. Csak egy fajta óvszer volt. Piros és Durex. Nem tudom milyen fajta mivel minden németül van rajta. Jónak tűnik. *vállat von* Durex. Az jó.

Rossz itt az időjárás, nagyon hideg. *didereg* Alig lehet kint lenni az utcán. Holnapra minusz két fokot jósoltak. Remélem kedves Magyarországom jobb lesz.

Most vagyok másodszor Bécsben, és most valahogy nem tetszik olyan nagyon a város. Illetve tetszik, de nem élnék itt. Valahogy olyan élettelennek találom. Lehet, hogy minden lépésnél azt várom, hogy olyan legyen mint Budapest, de valahogy... nem úgy nézki, mint az afféle város ahol érdekes élet folyik. Persze, lehet, hogy mivel mindig csak kicsiket vagyok itt, nem találom meg az érdekes helyeket, de akárhova is nézek, sehol semmi ami az ember mindennapi érdeklődését felkeltse. Azt hiszem az én városom Budapest. ^_^ Nem lesz nekem semmi más jó.

2007. december 28., péntek

Bécs: Első Nap

Nem volt semmi tervem arról, hogy mikor induljak el. A kilenc órás vonat, vagy a tizenegy órás... Kettőre kellett bejelentkezni a panzióba. A Keletiben felkerestem a postát, de csak öt képeslapot tudtam feladni, az is 980,- Ft volt. Ki hitte volna, hogy ilyen drága lesz! Még 15 képeslapot kell feladnom (vagy 20-t?). Az út nyugodt volt. Már itt Bécsen a dolgok nem úgy kezdődtek ahogy azt szerettem volna. Először is, nem tudtam venni „Vienna Card”-ot (ami 18,50€-ba kerül) mert nem tudtam hol árulják, tehát egy rendes három napos bérletett vettem. Olcsóbb is, de nincs hozzá ez a programm amivel jobb árakat lehet kapni a múzeumokba. Bah, nem mintha most minden múzeumot végig látogatnék!

A Hotel amibe szobát foglaltam le, nem hotel, hanem panzió. Erre tegnap jöttem rá... mivel biztos elfelejtetem miután megcsináltam a lefoglalást. A panzió az Alser utcában van. Bécsben az utcaszámozás nem olyan rendszeres és logikus mint otthon, hanem valamilyen furamódon az utcán a számok körbe mennek. Miért nem lehetnek olyanok mint a magyarok? Na, végre rátaláltam. Rettenetes. Mondom komolyan: egy rettenetes, szűk, szegénykés kis szoba. Ok, van benne tévé. A szoba nagyon meleg volt, de le lehet benne csavarni a fűtést. A csaj aki itt látja el a vendégeket nagyon ki van pepecselve. Olyan mint egy orosz nő aki gazdagnak akarja mutatni magát, de látszik rajta, hogy minden cucca, meg a haja színe ócska. A fürdőszoba benne van a szobában. Nem más mint egy hatalmas nagy szekrény-doboz beleépítve a szobába. Tulajdonképpen van minden, de minden nagyon... csúnya. Ezek után két dolgot tanultam meg:

  1. Csak HOTELBAN maradok
  2. Továbbra is abba megyek ami már egyszer jó volt: Continental Hotel a Westbahnhofnál.

Minek is kitalálni mást?

Mivel a szobában mincs csinálnivaló, letettem a cuccomat és elmentem felkutatni a várost. Illetve... hát elmente a Stephansdomba. Ez alkalommal be is mentem a félelmetes templomba. Félelmetes? Miért félelmetes? Egyszerű: csak meg kell mézni ezt a képet amit ide rakok balra: mi jön az ember fejébe amikor ilyet lát? Hát hogy ez kisértett hely! Csupa fura, csupa gonosz, csupa rossz. Komolyan mondom, féltem ettől a templomtól! De ez alkalommal úgy döntöttem, nem nyer rajtam a félelmetes külseje, hanem ha be tudok menni, bemeygek és megnézem milyen.

Egy picikét ácsorogtam kint, nézegettem, fényképeztem, de aztan olyan nagy hideg volt, hogy kényszerültem bemenni, vagy a "United Chocolate" boltba, vagy egy "Alle Mozart" csokiboltba kellett volna bemenekülnöm. (Ahogy most belegondolok, nem is lett volna olyan nagyon rémes...) Na, bementem. Az kapuja sötét volt, és még mindig félelmetes. Gondoltam lesz ott egy valamilyen kassza (mint a Mátyás templomnál) de nem volt! Az ember ingyen mehetett be a templomba! (Oké, most az hangzik furának, hogy az embernek fizetnie kell azért, hogy a templomba mehessen...) Csodás volt! Csináltam képeket és minden! Nagyon tetszett! Volt ott egy 25€-ós ezüst olvasó amit majdnem megvettem. Volt ott több olvasó is, szebnél szebb, de mindegyik drága volt. Illetve, kicist drágának tűntek. A templom után elmentem felkutatni az utcákat. Ide-oda mentem, majdnem eltávedtem, de sikerült könnyem megtalálni az utamat. Bementem több boltba is nézegetni, MNG-be is, ahol madnem megvettem egy szürke és ezüst combig érő pulcsit ha nem lett volna három nagy hibája:

  1. Szúrt
  2. 20€-ba került
  3. Kövérnek néztem ki benne.

Talán 20€ nem sok, de tényleg! Vagy háromszok olyan nagynak néztem ki, és úgy szúrt mint a na. Na, ezek után ide-oda bementem, főleg, hogy megmelegedjek, na, és hogy az anyunak kikeressem azt a terítőt ami menne azokkal a cucokkal amiket vittem neki a múltkor. Megtaláltam a terítőt, de nagyon kicsi a mi asztalunkhoz. Gondoltam, hogy talán kis terítőket vihetnék neki, ilyen alatéteket, vagy viszek neki egy másik szinű kenyértartót és hozzávaló kisterítőket. Vannak harangok is, mint amilyen elveszett, tehát olyat is vihetnék Anyunak. Na, ezeket majd holnap kigondolom.

Ma egy kis étteremben ettem, ahol egy förtelmes „gulyást” táláltak fel. Nem volt drága, de rettenetes. Meg is kérdeztem a felszolgáló kisasszonyt, hogy gulyás-e (németül kérdeztem). Azt mondta, hogy igen. Most látok életemben elöször egy olyan gulyást ami pont úgy néz ni mint egy Minestrone leves. Volt hozzá finom zsemle. ^_^ Ez nagyon tetszett, de minden esetre, azt hiszem holnap máshol fogok enni. Azt, vagy nem kérek megint gulyást. A vacsora végére hírtelen rámjött ez a rettenetes fuldoklós köhögés. Ha nagyon köhögtem hányingerem is témadt, amiért gyorsan igyekeztem megnyugodni, lassan lélegezni és ittam ásványvizet, majd kólát. Segítet, de mivel gyertyák voltak az étteremben, úgy döntöttem inkább megyek. Szerettem volna még egy csapolt sört meginni, de ott már nem maradhattam. Sajnos allergiás voltam valamihez a levegőben.

Azt terveztem, hogy olyan hét és nyolc között viszzajövök a panzióba. Nem akartam itt sok idót tölteni (tényleg olyan csúnya), de aztán olyan fél kilencre értem ide. Feltettem a tévét, hogy menjen valamilyen zaj miközben írok, és mi volt a tévében? „X-Files”!!!

Nem tudok az Internetre fellépni, de goldolta, azért megírom bejegyéseimet Word-ban, és majd utánna felteszem őket.

... Ma, most, van egy erős gondolatom: Szeretem Gyuszit.

Arra gondoltam, kihasználom, hogy nincs internet és írok egy kicsit a fikkekbe és a regényekbe, de olyan fáradt vagyok!!! Majd holnap... talán.

2007. december 26., szerda

Egy nyugalmas nap

Holnap indulok Bécsbe, tehát, most lehet, hogy biztire nem tudok írni három nap alatt. Azt hiszem a penzióba nincs Internet szolgáltatás, tehát nem kapcsolódok fel. Tudod, hogy vagyok vele: csak az Omiról szeretek igazán internetezni. Este 22 óra van és még mindig nem pakoltam. Mit vigyek? Na, ezek a logikussak:
  1. bugyi
  2. zokni
  3. Omi
  4. 2 blúz
  5. pipere cuccok
Senki se fogja nézni, ha három napon keresztül ugyanabban a farmerban vagyok, tehát amit nem kell vinni, azt nem is viszem. Csak a felsőmet cserélgetem. Az is elég lesz. Nincs semmi előre tervezett programom. Direkt van így. Semmi feszültséget, rohanást nem akarok. Város nézésre akarom szentelni az időmet. Múzeumok, utcák, boltok. Szemügyre akarom venni a Stephansdomot, mert idáig mindig ijesztett. De komolyan! Olyan... félelmetes. Arra felé van egypár bár amibe majd el akarok menni Zombit inni. Hehehehe... ezt meg kell kóstolnom.

... 23:00

Na, egy picit keresgéltem az internettten, és találtam három jó múzeumot:
  1. Mozarthaus
  2. Sigmund Freud Muzeum
  3. Beaux Arts Museum
Csak a szépművészetit tudom, hol van. A Mozarthaus tudom, hogy a Stephansdom közelében van és a Sigmund Freud kint van kiskukutyimban. Fogalmam sincs hol. Bah, majd megtalálom! Már be is pakoltam, nem volt sok, és hogy mikor indulok, azt még nem tudom, de olyan 9 és 11 óra közt. Talán a kilenc órás vonattal.

A penzióban nem nagyon tudnak angolul, és kétszer írtak most már nekem, a "check in" idő miatt. Nem tudtam, hogy meg kell adni mikor lesz a "check in". Remélem minden jól megy majd. Na, az Isten kezébe teszem magam. ^_^ Gondolom, hogy mivel penzió, vagy panzió, a vezetése is egy kicsit háziasabb. ^_^ Majd holnap kiderül.

Ma a Márvány Menyasszonynál ebédeltünk a Nagyapival és az Anikóval. Jó volt az Anikót ennyi év után megint látni. Még midig egyedül van, de jobban bírja mint tizenhárom évvel ezelött. Most lazán feszi fel az ügyet. Az Anikótól kaptam egy könyvet pozitív gondolatokkal. Remélte, hogy nem van meg. Hát nincs is meg: én nem veszek ilyet és senkinek se jutna eszébe ilyet adni nekem. De mivel az Anikó adta, elolvasom, hátha jó. Tudod, nem szeretem ezeket az "önsegély" könyvecskéket.

Ebéd után mindenki ment a maga útján. Én elmentem a moziba, a Mammutba. Felhívtam, Lacit, de nem vette fel. Gondoltam rendes leszek és meghívom a moziba, mivel tegnap nemet mondtam neki, de nem tudtam elérni, tehát egyedül néztem meg ezt a "P.S. I love You" filmet.

Nem szeretem Hillary Swank-ot, de imádom Gerard Buttlert amióta eljátszotta Attilát egy filmben. A film olyan "chick flick" volt és nagyon is sírtam. Cuki volt, de nem volt valami jó. Olyan egyszerűcske. Azt hittem lesz benne egy kis izgalom, egy kis pszichodráma, egy kis gonoszság, egy kis nyomozás-szerűség, de csupa romantika volt. A film alapvetően egy fiatal házaspárról szól akik szeretik egymás és állandóan összevesznek. A pasi valami agytumorba belehal, és úgy tűnik tudta is mikor (?) amiért egy sorozat levelet hagy a feleségének, ami áltál a nő egy éeven keresztül (vagy több) nem heveri ki a pasi halálát és nem tudja megint elkezdeni az életét. Volt sok vicces része is, és azt hiszem én nevettem a leghangosabban a moziban. (Bah...) Ugyanakkor, én mindenen sírok, és csak úgy csordultak a könyek a szememből!! Na, de ebben sem voltam az egyetlen, ha csak a mozi tele nem volt náthás emberekkel. ^_^ Mindenki kisírta a magáét! A szerepek eleg jók voltak, de a forgatókönyv laza volt. A történek nem volt jól összehozva. Valahogy... voltak dolgok amik nem jöttek össze olyan simán ahogy annak kellett volna.

Nem tudom már fizettek-e, de kitudtam venni valamennyi pénzt a BP számláról amiért már oda is adtam a Zsuzsanéninek 15000 Ft-ot az UPS-re, hogy majd küldje utánam a Raiffeisen Bank kártyámat. ^_^ Amazon után, igen, az UPS-ben bízom. Szeretem őket! Majd meg kell hagynom a Zsuzsanéninek az utasításokat:
  1. UPS boríték
  2. Herediába küldeni, haza.
Nem tudom jobb lenne-e, ha a munka helyembe küldetném... Az a baj, hogy nem tudom meddig leszek ott! Otthonra jobb lesz. Igen. Nagyobb az eshetősége, hogy Anyu otthon legyen. Ugye még szabin lesz?

^_^ 29.-én vagy 30.-án jelentkezem megint!!!

Puszi mindenkinek!

2007. december 25., kedd

Marika

Ma elmentünk a Marikához. Valahogy nem, nagyon eröltették, hogy menjek, sőt, az az érzésem támadt, hogy szerették volna, ha nem akarok elmenni meglátogatni. Nem mintha a családom saját keresztanyámtól akarna elszakítani, de inkább szegény Marika miatt. Én látni akartam a keresztanyámat, mert imádom őt, de amit láttam...

Ma laza program volt. Olyan tízkor keltem, reggeliztem pogit, mosakodtam, majd kinyitottuk a karácsonyi ajándékokat. Zsuzsanéni nagyon örült a két sálnak amit az Anyutól kapott, és oda volt teljessen a vászon cipellőért! Nagyon szép is volt! A kis kék nyakláncot egyből föl is vette. Nagyon csini rajta. Dél körül elmentünk a Nagyapihoz ebédelni. Töltött káposztát ettünk. Nagyapinak nagyon tetszettek az ajandékok: a sál amit Atitól kapott, és az is amit a Zsuzsanénitől kapott, plusz a nyakkendők és zoknik. A nyakkendőket ki is nevezte előadási nyakkendőknek. A fa tolltok is nagy sikert aratott, mert idáig papírdobozokba tette ceruzáit.

Ebédután játszottunk egy kis "Blanko"-t, ami a Scrabble-nek egy komplexebb változata... ami komplexebb lett azzal, hogy a Nagyapiék beletettek még betüket! Olyan nehéz így akármit is kirakni, mert mindenhová ütköznek a szavak. Ez alkalomma én lettem a nyertes, és a legbolondabb szó az "őhígkexetek" volt. A Nagyapi kezdte. Én olyan bolondos szavakat csináltam, hogy amit a Zsuzsanéni kirakott "nyalta" "Anyalta"-nak varázsoltam. Itthon nem lenne játék a játék, ha ilyen teljesen lehetetlen, bolondos szavakat ki nem találunk. Volt "szóvíz" is, meg "menkű" és mindenféle furábbnál furább találmány!

Ezekután a Zsuzsanéni felhívta a Marikát. Szegényke reszketet a telefonban. Úgy tűnik, hogy van egy cigánynő aki évekóta kér tőle pénzt. A Marika, mivel szegényke olyan jó és olyan ártatlan, adott neki egyszer és azután szinte nem tudja lerázni. Emiatt is kellett szegénykémnek elhagynia Rákospalotát, és kiköltöznie Kiskukutyimba. Na, ez a rodhadt cigány zaklatja telefonon, hogy ha nem add neki pénzt akkor ráuszítja az Orosz Maffiát. Most ettől fél. Mondtuk neki, hogy ne hadja magát, jelentse fel a rendőrségen. Ez a söpredék csak nem tudja folytonossan zaklatni az én jó keresztanyámat! Nagyapival és a Titi bácsival arra gondoltunk, hogy beszélnie kell egy ügyvéddel, hogy leállítsák ezt a rettenetes... fúj! Mit is keres keresztanyám azzal, hogy szóba áll cigányokkal? Nem tudja miféle emberek? Persze, persze, vannak rendessek is, DE nem azok akik jönnek pénzt kérni! Uszítsa rájuk a rendőrséget! Koszos nép. Ez most csúnya lesz, de az ilyeneknek nem volna szabad szaporodniuk.

Nehéz volt elmenni Marikához. Nem tudom mi a neve ott ahol lakik, de messze van. A ház nagyocska, olyan falusi, rémes színű... és rettenetessen koszos és rendetlen belül. Hatalmas nagy kertje van, és a ház szolidnak néz ki. Olyan jó felépítésű kívül. Kint már ugráltak a kutyák. Igen, kutyák, mert most ketten vannak: a nagy Vacak és a kis Kicsi. Mind a kettő lompos, fekete és korcs. Nem tudom minek több kutya, de neki kell. Minden esetre csúnyak a szegények! Maga a ház első benyomásra szép, de ahogy az ember jobban szemreveszi, nagyon rossz állapotban van. Két szobából áll és egy konyha, és az egyik szobába egy ronda kis tárolón keresztül kell odaérni. Ez a szoba, ami egyébként szép, egy melegházba nyílik amit a Marika építetett. A nagy szobában van egy zöld cserép kemence, és körülötte le van tépve a padlórál a linóleum. Maga a linóleum sem szép és a Marika bútorai eszméletlen nagyon a lakáshoz képest. A szőnyegek koszossan, több rétegben hányódnak a földön. Kopottak, szakadtak és csupa kutya pisi és kaki. Minden leromlottnak nézki, annyira, hogy szinte depressziós lesz az ember tőle! Valahogy ő olyan nagyon törékeny és magatehetetlen! Mindig ő volt a kicsike, a gyerek, és most van életében elöször, hogy magára van hagyva. Marika sose volt felnőt.

Marika haja hosszabb, mert nem vágja neki senki. Kövérkébb, de látni rajta, ruháján, hogy nagyon el van hanyagolva. Mi van a kedvesemmel? Miért van ilyen rémes helyzetben? Itt azt mondják, hogy romlik az agya, hülyül.

Ahogy körülnéztem, szétszakadt a szívem. Segíteni akartam neki rendbehozni a lakását, kimosni a szőnyegeket, rendbehozni a padlót, kiselejtezni azokat a dolgokat amikre már nincs szüksége, vagy nem férnek el nála.

Ez is hozzá adott ahhoz, hogy erősebben eldöntsem, hogy haza kell jönnöm. Itt ha helyem. Itt kellek a legjobban. Itt tudok a legtöbbet segíteni. Végül is Marika az én keresztanyám! Vele is van egy köteleztségem!

2007. december 24., hétfő

"Hundurhangja"!

Tudom, tudom, tártozom sok fényképpel és sok történettel! Plusz, tegnap nem is írtam, mert olyan nagyon féradt voltam a sok szép múzeum látogatástól. Tehát most igyekszem mindent beírni amit csak kell. Nem lesz minden, szokásszerint, de ennyit elég feljegyezni. Tudod, vannak dolgok amiknek az ember gondolatában kell, hogy maradjanak. Más dolgokat pedig az ember leírna, de... most én nem tudom. Ilyen az élet. (Ez egy dolog amiben a Livejournal jobb volt a Bloggernél.)

Zsuzsanéni a másik szobában karácsonyi zenét hallgat. Régi, klasszikus zene. Szép. Nem szoktam oda lenni a karácsonyi zene után, de ez tetszik. Nem mintha mindig hallgatnám, vagy mintha szívessen halégatnám otthon, de itt hangulatos. Itt minden más, az az igazság.

Azt mondanám, hogy felszereltük a karácsonyfát, de a Zsuzsanéni szerelte fel. Én nem mertem semmit se hozzá tenni, mivel olyan szép volt!! Látod milyen szép? A fényképet úgy kellett csinálni, hogy leoltottam a lámpákat, mert a vaku olyan erős volt, viszont vakunélkül sötét. Az a három ajándék az pedig, amiket otthonról hoztam. Sajnos még tele vannak kávéval, de majd kifőzik belöle! Nem tudom jól látható-e, de vannak habcsókok a fán. Igazi habcsók karikák. Ezeken nagyon elcsodálkozom. Habcsók, mézes keksz, vagy mi a franc... Ilyet otthon nem lehetne csinálni. Egy pillanat alatt megszállna a fát a sok légy, hangya és svábbogár!!! Júj!

Van egy másik érdekessége a fának: a csúcsa egy sütemény fogó! Talán nem jól látni, de az egy sütemény fogó egy tobozzal és egy piros masnival odakötve. Igen, tudom, hogy fura egy találmány, DE tegnap voltunk a Nagytétényi Kastélymúzeumban, és ott karácsonyi fa kiállítás volt. Rettenetessek voltak. Ilyen csúnya fákat még keresve se talál az ember! Volt egy igen ijesztő gótikus fa lila csizmákkal és fekete szárnyakkal. Ewwwwwwwww! A sok fa közül volt egy ami ilyen konyhaszerekkel volt kirakva. Szűrő, spatula, villa, teáskanna, teatojás és ilyenek. Ennek az ötlete annyira megtetszett a Zsuzsanéninek, hogy úgy döntötte, hogy mi is ilyet csinálunk. Így került a süteményfogó a fa csúcsára. Furamódon... nagyon jó. Ki hitte volna?

Ma volt egy finom karácsonyi ebéd a Nagyapival. Elötte le kellett szaladnom a Mammutba, hogy megvegyem az Ati, a Yuly és a Dani ajandékait! Délelőtt kellett mivel most délután bezárnak a boltok és négykor már nem járnak a buszok-villamosok. Tehát felpattantam a Krisztina téren a 18-asra és bementem a Mammutba. A Happyboxban találtam meg a Yuly ajándékát: egy Pucca táska és egy hozzáillő Pucca ceruzatokk. Mivel ott voltam, vettem magamnak egy Nici ceruzatokot, egy retikült és egy kis kulcstartót amit a kézitaskámra tettem. Mind a három darab a kékpöttyös leopárdos! Tudom, tudom, ÉN nem szeretem a kéket, DE ez a kisleopárd olyan cuki!!! Imádnivaló! Tehát bánom is én ha kék! Ebben tetszik! Ugye csinike? ^_^ Igen, lehet, hogy gyerekes, de Costa Ricában egyedi (ilyen nincs) és nekem tetszik. A végén ez a fontos! Itt van a kis leopárd. Ez lóg most a kézipoggyászomon. A Danikának vettem egy kis kocsipályát, és az Atinak beszereztem két pólót a GoKer sportboltban. Ott kaptam egy ilyen kis gyűjtőt, hogy majd szerezzek vele egy törzsvásárló kártyát. Nem tudom minek, de jó. Majd továbbra is itt veszem Ati ajandékjait.

Ebédre volt szalonnás csirkemell krumplival és diós bögretészta. Ezek után játszottunk egy kis "Scrabble"-t. A Zsuzsanéni nyert 249 ponttal, de én második lettem olyan 186 ponttal. A nevezetes szót is én tettem ki: HUNDURHANGJA. Tudod, mi úgy játszuk, hogy hülye szavakat is lehet beletenni, sőt, igyekszünk ilyenenket kitalálni!

Tegnap elmentünk a templomban. A pap a Márta volt. Rövid volt a prédikáció, pedig volt benne keresztelés is. Dupla! Valahogy nem volt nekem szimpi a Márta. Jobban szeretem a Karcsit, aki már nem prédikál. Ő olyan jó!

Templom után a Zsoltban ebédeltünk, ahol alig tudták kinyitni az ajtót. Volt fincsi saláta, gomba és gulyás leves! Plusz gesztenyepüré. Utánna a Zsuzsanéni és én elmentünk a Nagytétényi Kastélymúzeumba. Ez egy gyönyörű kastély világszép kertekkel és telistele szebbtől szebb bútorakkal amik a középkortól a késő Olasz, Francia, Spanyol, Magyar és Német Renesszansz stílusában tündökölnek. Ezekről olvasgattunk ahogy mentünk, és nézegettük a fákat, majd a kiöltöztetett Máriákat. A fő kiállítások nem voltak jók, de az állandó kiállítás, a bútorok, páratlanul szépek voltak. A legegyszerübbtől a legfelcsicsomázottig, mindegyik olyan gyönyörű volt! És volt minden, volt minden féle bútor ágytól kis ládáig, csecsemő bölcsőtől szekrényig. Volt egy HATALMAS nagy íróasztal, de igazán hatalmas, amire az volt írva, hogy "hordozható". Látom régen a "hordozható" felfogás teljesen más volt a mainál. Azt hiszem akkor addig volt valami hordozható ameddig fel tudtál fogadni embereket, hogy hordozzák. Valjom mint gondolnának a mai laptopokról? Ha nem gondolják, hogy Omi szép, akkor nem voltak normálissak, az tuti. ^_^ A felső képen a Zsuzsanéni van a Nagytétényi kastély előtt. Azt mesélte, hogy régen Anyuval azt játszották, hogy a macik elmentek Nagytéténybe nyaralni. ^_^

Olyan cuki arra gondolni, hogy Anyu és a Zsuzsanéni egyszer kisgyerekek voltak és maciztak! Néha az ember elfelejti, hogy szüleink és nagyszüleik is voltak gyerekek.

Itt jobbra én vagyok (persze) egy szoborral aminek az a neve, hogy a "Szerelmes Kentaur". Zsuzsanéni mesélte, hogy egyszer elveszett és sokáig keresték, majd pénzt is gyűjtöttek a keresésre. A kenaur hátán Ámor lovagol. Nagyon szép egy darab. Roppant hideg volt, de ezt a képet meg kellett csinálni! Többször is el kell majd jönni Nagytéténybe megcsodálni a kerteket és a kiállításokat.

Sok minden van ami kimarad, amit az ember nem szokot elmenni megnézni a saját országából. Valjon mi más szépségből maradtam le (idáig)? Magyarország olyan tele van ilyenekkel, hogy akarhat valaki innen elmenni? Hogyan tudna valaki mind ezt maga után hagyni? Hogy lehet ezt nem szeretni? Ahogy az ember elhalad a kastély különböző termein és "tudja", hogy itt régesrég voltak emberek, hogy mind ezeket a bútorokat használták, hogy ezek évszázadokon átt láttak embereket, az ember valahogy megdöbben és arra gondol: "Ni, ni... nem vagyunk egyedül." Valahonnan jövünk, és ez a hely, messziről is, de valahogy kapcsolata van velem és mindennel ami körülöttem van. Ebben az épületben, és már abban, hogy van ez az épület, van egy olyan érzés, hogy "ez", Magyarországunk volt, és Isten segítségével, még lesz sok. sok évszázadra és évezredekre!

Ma pakoltam be elöször. Igen, ilyen "pakolás-próba". Elértem a 20 Kg-t úgy, hogy nem pakoltam be a Méhes György könyveit, hanem azokat a kézipoggyászba teszem, amiken most, hál'Istennek vannak kerekei. Kis bőröndömet a Zsuzsanénivel vettük ismert, kedvenc boltunkba, az "Aranypók"-ban, ahol régen az Öregmami szokott a kézimunkájához venni dolgokat. Fonalakat, gondolom. Sok szép van benne, és nagyon jó áron. A kis bőröndöm olyan mint amit Mezőkövesden láttunk a Gyuszival a Tesco-ban, de ez egy picivel drágább volt: 7300,- Ft. Legalább nem volt 11600,- FT, mint amit a Katival láttunk az Auchan-ban. Abba bepakoltam a két blúzt amit vettem, az enyémet (fekete+bronz) és a Jetty-ét (rózsaszín+ezüst), és a könyvek. Minden mást bepakoltam a nagy bőröndbe. Ott is vannak a palmetták és a kis boros üvegecskék. Hat kis palmetta és tíz kis üvegecske. Azt hittem tudom majd kik kapják meg, de nem. Azt hiszem men lehet majd sokat a munkahelyemben adni, MERT nem lenne elég mindenkinek, és semmi kedvem a sok hülye sertetségével szembe találni magamat. Csak a nagyon jó barátaim kapnak:

  • Jetty (palmetta+bor+matyó tűpárna)
  • Laura (palmetta+bor+matyó tűpárna)
  • Kattja (palmetta+bor)
  • Sonja (palmetta+bor)
  • Caroll (palmetta+bor+ matyó tűpárna)
  • Kate (palmetta+bor)
  • Yuly (bor+matyó tűpárna)
  • Tavo (bor)
Egy matyó tűpárna az enyém, egy boros üvegecske otthon marad ás egyet majd kiteszek a munkahelyemben! Persze, szokásszerint, a címzettek változhatnak! (Kivéve Yuly és az első három! Na, és Tavo, aki tuti kap bort!) Valahogy sose tudom, hogy kinek kellene adni. Tavaly okosabb voltam, mert felírtam egy papírra kinek kell adnom és így csak a számot jegyeztem meg, és annyit vettem mindenből. Nem mintha utánna nem derült volna ki, hogy egyet-mást elfelejtettem, DE rendszeresebb volt. Most azt gondolta, bah, nem érdekel, majd csak a közelieknek adok, a többit pedig megtartom. A Kate-tal kapcsolatban nem tudom hogyan lesz. Sokszor úgy megy a dolog, hogy a Caroll-on keresztül kell odaadnom, és valahogy néha nem bízok abban, hogy ő oda is adja. Például volt egy film, "Boy Culture" amiből három példányt adtam neki, hogy egy legyen az övé, egy a Kate-é és egy a Dash-é. A mai napig nem tudom odaadta-e nekik, vagy valaki másnak adta (vagy elkótyavetyélte). Komolyan. A Kate továbbra nem tud semmit a filmről, pedig biztosra tudom, hogy imádná és nem felejtené el soha!

Szeretem a Caroll-t de néha nem tudok benne megbízni, vagy vannak dolgok benne amiket nemszeretek, vagy amiktől távol tartom magam. Minden esetre, minden hibályával is, és annak ellenére, hogy sokszor eldöntöm, hogy már nem barátkozom vele, Caroll egy amolyan hosszantartó barátság az életemben. Mint a Mario (aki már megkapta PREMIUM Librería Internacional kártyáját!). Ők az amolyan "örökbarátok". Vannak dolgai, de velük szinte lehetetlen az élet. Mit csinál akkor az ember? Egy kicsit körüldolgozza a helyzetet a komplikált részeken. Kate akkor kapja meg a cuccait, ha megkapja, amikor látom legközelebb. Tudom, hogy menni akarnak Mexikóba, tehát talán várni kell valamennyit. Na, erre is majd lesz idő.

Tudod, ezt kimondom, mert ki kell mondanom: nem szeretek az emberekben csalódni, de most csalódás ért. Megkedveltem nagyon valakit, tényleg, csak így, a nagy semmiből, de ahogy egy picit jobban megismertem, nagy csalódást okozott. Olyan volt, mint lehúzni egy aranynak látszó gyűrüt az ujjamról, és látni, hogy egy feketés-zöld nyomott hagyott. Felfedeztem, hogy valaki akit kedvesnek és szimpinek találtam rámenős, követelödző és mindenáron a többiekre igyekszik rányomni, rákényszeríteni a nézetét. De igen, neki van igaza, de igen, ő tudja mi a jó, de igen, ha nincs úgy ahogy ő mondja, akkor az... hmmm... nem jó. Nem, nem találtam magam szembe a tükörrel, DE amennyire én tudom, mégha azt is gondolom, hogy nekem van igazam (mert igazam van), ha valaki mást akar, valami mást dönt, hagyom. Jó, legyen úgy ahogy akarja, akkor döntsön amikor akar, nem firtatom az ügyet. De ő nem. Hogy most kell, most, vagy soha (nem mondtam, hogy majd máshol is megnézem?), de igen lehet, de ez ilyen, meg olyan jó, ő tudja jobban... (boccs: 1. én dolgozom ott, 2. én szoktam utazni, tehát én tudom mi kell.)

Nem tagadom le, jól jön ki nekem ez a képmutatási dolog: tudok szép és kedves lenni míg addig nem gurulok be, hogy nem tudom tovább tartani. Idegenekkel könnyebben megy, azt is bevallom, mivel barétaimhoz erős érzelmi kapcsolatok kötnek.

Nem mondanám, hogy családtam egy másik, régi barátomban, viszont mondhatom, hogy mégmindig nem hevertem ki a sérelmet amit okozott. Megmondanám neki szemtől szembe, DE én is jócskán sértegettem. U_U Na, kimondom, mert tudom, hogy olvas:

Gyuszi, igen, nem tetszett, hogy magamra hagytál a szüleiddel, akik nagyon kedvessek és minden, azért, mert neked ezer órán keresztül telefonálni kellett. Ez faragatlanság. A szombatot nem végom a fejedhez, mert gondolom, hogy rossz kedvedben voltál. Azért fejedhez végom, hogy a Kati mamajával hagytál egyedül egy jó darabig! Mi van veled? Hol tanultál viselkedni!!! Jó, én sem vagyok valami udvariasság epitoméja, DE ez kellemetlen volt. Nagyon.

Bocsánatot kérek azért amit mondtam, ami sok volt és nagyon sértő! U_U Tényleg. Tulajdonképpen tetszik a púpod, olyan kis "fognivaló" és egyedi mint az Ati leragadt nyelve, és a rigócsőrűszád is nagyon tetszik (a szó jó értelmében). Épp azért hívom rigócsőrnek, mert olyan mint a mesében. Szép vagy genetikailag, személyileg és szellemileg is. Hogy bántottalak a "végzetséggi" dologgal... *máshova néz*... szeretlek de tudod mit gondolok. Nézd, *erősen megfogja karjaidat* szeretlek, melletted állok és amit meg tudok érted tenni azt megteszem. Nem tudom hogy, de megteszem. Amiben segíteni tudok, kérlek, könyörgök, mond meg és segítek nagy örömmel, DE ne gyere és mond nekem, hogy rossz az élet, hogy diplomával is nehéz az élet, hogy itt diplomával nem állja meg az ember a helyét, mert ez baromság! Lehet, hogy szintén nehéz, de amikor bekerülsz több lehetőséged van. Nálunk is van közgazdász taxista és titkárnő. Nálunk is van fizikai mérnök aki Taco Bell-ben szolgál ki, de igyekezni kell! Nem szabad feladni a harcot! Nem vagy te még öreg! Kérlek, csak igyekez tovább, mert ahhoz, hogy el tud helyezni jól magadat, ahhoz sajnos egyetem kell és diploma.

Buta voltál és Buta voltam én is. ^_^ Bah, ilyen is előfordul a jó barátságban! Egy dolog, viszont nem változik: SZERETLEK!!!!! ^_^

2007. december 22., szombat

Mezőkövesd

Jó megint itthon írni, Omiból. Az élet nem élet az ember saját számítógépe nélkül. Igen, tudom, lehet nélküle is élni, de az ember, ahogy beleszok a különböző dolgokba, lannan nem is nélkülözheti. Nem tudom jó-e, rossz-e, de ez a feljődés lényege. Meg szokjuk, hogy a gépek dolgoznak helyéttünk, és lassan anm tudunk meglenni nélkülük. Megszokjuk, hogy pirulában vesszük be a vitamint, és lassan nem tudjuk máskép megkapni a vitaminokat. Lassan mindent helyetesítünk és egyre több külső elemet nem tudunk nélkülözni.

Tegnap elmentem Mezőkövesdre a Gyuszival, hogy megismerjem a Gyuszi szüleit. Nagyon kedves emberek!!! Nem tudom, ha ez minden vidéki emberre jellegzetes, de nagyon kedvesnek és családiasnak tűntek. Nem, nem tűntek, AZOK. Persze a Melcsi szülei, lent Kiskunhalasban is olyan édesek és kedvessek, de ahogy Marika néni, a Gyuszi mamája átölelt amint látot, nem is ismert még, az egy forró, szeretetdús érzést lobbantott fel szívemben. ^_^ A papa, a János olyan kedves és közvetlen!! ^_^ Rögtön szeretve éreztem magamat, és kényeztetve! Viccelődött, kínálta a mézes pálinkát, leült velem beszélgetni, kedveskedett... nem lehet kifogásom a Jánosra, mert úgy vigyázott rám mintha a papám lenne! A mama olyan drága volt és édes, és kedves! Finomat főzött, gyöngéd volt hozzám, átölelt... Leült mellém és mutatta hogyan horgolja ki a terítő szélét. Eleinte nem vette észre, hogy figyelem, de utánna lassan horgolt és mutatta hogyan kell. Ezt a technikát nem ismertem: rendessen meghorgolja az alját láncocskákkal és egyszerű pálcikákkal, majd a tetejét, amivel szegfű szirmokat csinál duplahajtású pálcikákat csinál majd a tetejére egyenesen két láncocskát és egy fél pálcikát, majd utánna megint a duplahajtású palcikát. Olyan jó volt, mert azt gondoltam, hogy most hazamegyek és én is tudok terítőt csinálni! ^_^ De Marika néni nem csak mutatta, hogy horlgolja a szép matyó terítőket, hanem, kérem szépen, velem nézte a CSI:Miamit... Olyan kedves, olyan aranyos! A Horació pedig olyan érdekes amikor magyar szinkronnal beszél... De ha majd kiköltözök, mert ki akarok most már igazán költözni, gondolom meg tudom szokni ! ^_^ (NCIS-t is látni akarom magyarul. DiNozzo magyarul roppant szexy lehet!)

Marika néni és János érdeklődtek az Ati, a Dani és a Yuly után! Olyan volt mint hazamenni! Mesélték, hogy a Danika nem tört el semmit, és hogy milyen kisangyalka volt. Azt is mesélték, nagy meglepetésemre, hogy az Ati RENGETEGET beszélgetett, és hogy sajnos, úgy érezték a Yuly nem érezte jól magát mert nem tudott mondani semmit, és nem is értett semmit. Marika néni abban reménykedik, hogy a Yuly majd megtanul magyarul. Remélem én is. Majd javaslom neki, hgy segítek neki tanulni magyarul. Nem nehéz!

Ma megismertem a Gyuszi nővérét, a Zsuzsit, a férjét és a három gyerekét. Azt a kedves, mosolygós, aranyos családott!! Öröm volt köztük lenni!!! Nagyon megszerettem őket és alig vérom, hogy megint mehessek! A Zsuzsi közvetlen és egy kicsit hangos. Az ember azt hinné szintén, hogy latin. Sokat nevet, nagyon fizikai, már mint, hogy szeret közeli, érintésbe kerülni szeretjeivel. Látni, hogy gyerekeit imádja, és amennyire csak lehet, ölelgeti, csókolgatja őket. A férje (akinek a nevét elfelejtettem) szintén kedves és közvetlen. (Ő a bal szelső részén van a képnek.) Vele kifejezetten jól éreztem magam. Olyan volt mintha ő azok közé a kevés emberek közé tartoznak akik egyből mindent megértenek és egy pillanat alatt a legjobb barátaiddá tudnak változni. Nem tudom mi lehet, de "megkönnyebülten" éreztem magamat a társaságában. A gzerekei is szimpik, de egy picit zárkozódtabban voltak. Velük nem éreztem magamat olyan szabadnak. Mintha állandóan figyelnének és mindent rosszul, helytelenül csinálnék. Egy igen rossz érzés. A gyerekek Kincső a kislány, Bence, és Zsombor. Hogy megyik másik, azt már nem tudom. Tudom, hogy a szakállas a fialtalabb, de mi a neve... nem tudom.

Ma elmentünk egy kicsit Mezőkövesdet megnézni. Nem tudtam, hogy néznivaló volt és a Gyuszi le akart beszélni arról mondván, hogy nincs semmi. Nem igyekezet sokat, de húzta az orrát, hogy bizony nincs néznivaló. Hát akkor minek viszi el a vendéget ha nincs nézni való? Kiskunhalason is van mit látni, mindenhol van mit látni, még Miskolcon is! Gondoltam legalább megnézem a kis város-falut, vagy akármi is. Namost, habár Mezőkövesd igen falusias, és a házacskák falusiasak (ami nekem nagyon tetszik, mert Costa Ricában nincs efféle falusi házikó), Mezőkövesd, nem falu, hanem város. És nem is akármilyen város! A tizenötödik században volt az első város ami Mátyás királytól kapta meg a város jogot. Amiből le tudtam következtetni, a "matyó" szó szintén a Mátyás király nevéből származik. Illetve ezt mondták, DE szerintem (nincsenek, persze bizonyítékjaim) ettől az első város-jog dologtól lettek "matyók". De akkor mi köze Mezőkövesdnek a matyókhoz? Na, Mezőkövesd a Matyóság fővárosat. O_O Ilyet nekem mondani... hiszen én imádom a magyar népi kézművét!!! Nem tudok sokat, de a Kalocsai ás a Matyó hímzést azt mindenki ismeri! Természetessen nekem ezeket meg kellett néznem! Tehát elmentünk megnézni a nagy templomot és a Matyó Múzeumot. Gyuszi már az elejétől azt mondta, hogy ő bizony nem megy el a Matyó Múzeumba. Nagyon is remélem viccből mondta, mert nekem nagyon roszul eset. Azt mondta, hogy azért nem megy, mert ő azt már ezerszer látta. Megmondtam neki, hogy ezer egyszer fogja látni, mert én mégmindig nem láttam. Nem mondott semmit, de ézertelte, hogy nem akar elmenni. Komolyan mondom, rosszul esett. Nem lett volna ott a János, aki ugrabugrálva el vitt volna a pokolba, ha azt kívánom megnézni, nem tudom mi lett volna.

Nem a Múzeummal kezdtük, hanem a Nagy Templommal. Mezőköveds egy katolikus város, tehát a templom egy katolikus templom. Gyönyörőszép, és nevezetességei közt vannak a képei amikban a Szent Jelenetek népi ruhában vannak.
A festmények minősége, a szépségük szinte elragadó. Tényleg lehet mondani, hogy a matyó nép a szépségnek szentelte magát. Annyit fényképeztem le belöle amennyit csak bírtam, de közben, mivel voltak emberek a templomban, kicsi furán éreztem magam, mintha nem illene a templomban fényképezni. Hát, végül is, a templom egy Imaház, nem egy túrista központ. Azért a Gyusziék kedvessek voltak, hogy elvittek.

A templomban is találkoztam kedves emberekkel akik mutogatták nekem mit fényképezzek. Mind mosolyt hozott ajkaikmra. Ilyenkor nem tudom elhinni, hogy vannak emberek akik azt merik mondani a magyarokról, hogy hideg, depressziók, mogozva emberek. Ha az ember szépem fordul a magyarokhoz, és megengedi nekik, hogy ne keljen védeniük magukat, akkor szerintem a magyar nép olyan szép és kedves! Minden arc egy csillag ami vakítóan tud ragyogni, ha megendegjük.

A Matyó Múzeum gyönyörűszép volt! Az a gazdag történet, az a sok szép hímzés, a sok szép ruha, a szokásos, a berendezés! A múzeumban volt egy vezető, egy okos, kedves néni akinek az volt a neve, hogy Marika. Olyan volt, kinézetre, de ahogy beszélt és mozgott is, mint kedves Keresztanyám, Marika. Olyan közel állt szívemhez, hogy szerettem volna velemaradni egész nap!

Marika néni mesélte, hogy a matyó egy bizonyos élet formát folytat. Van is egy mondásuk: "kopogjon, de ragyogjon". Ami azt jelenti, hogy éhenhalhat, de szép akar minden áron lenni. Mesélte, hogy a matyók mindent maguk csináltak, és nagy szegánységnem éltek, de az emberek minig igyekeztek szép ruhában járni. Nem mintha mindig új cuccban jarnának, de az a kis ruha ami volt nekik, azt mindig szépen, fantaziával kidíszitették! Bemutatta a matyó ház beosztását: a szoba (amit a képen látni), a konyha és a kamra. Azt is mesélte, hogy a házaknak volt valami amit vér-tollnak vagy vér-szállnak, vagy vér-táblának... "vér fa lócza"? Nem emlékszem pontossan, de egy jel volt, egy családi jel amit csak a fiú gyerekek vihettek magukkal és amivel a házakat kijelölték.

Egy házban három generáció élt, ennyi volt a maximális kapacitás, és a nagymama volt a ház főnöke. A férfi lehet a fej, de a nő a nyaka, tehát a férfi arra fordul amerre a nő akarja. ^_^ Ez nagyon megtetszett nekem! Hahahahaha!

Sok minden van ebben a Magyarországban ami olyan szép, és ami annyira tetszik! Kaptam a Gyuszi szüleitől matyó babát és pluszban vettem magamnak egy kis matyós piros dobozkát és egy kis terítőt, anyunak egy kis piros szemüveg tokot, képeslapokat a gyerekeknek, és tűpárna kis himzet szíveket a lányoknak. Yuly, Caroll, Jetty... Anyu meg én! Azt is eldöntöttem, hogy megpróbálom a Matyó hímzést! Egy kis terítőn gyakorolok, majd megmutatom a Gyuszi mamájénak, hogy jól csináltam-e vagy sem!

Ez is hozzám tartozik!

2007. december 21., péntek

Mezőkövesd

Nem lehet Omit felszerelni a Gyusziék internetére... mert a Gyusziék Internetje fura. Nem egy rendes ADSL. Gyuszi megbabonázta. Gyuszi szülei nagyon de nagyon kedvessek és aranyossak! A mostoha papája olyan nagyon kedves és barátságos, hogy csak na! A mamája édes és nagyon okos! ^_^ Nagyon szeretem őket.

A Gyuszi a telefonon ül. Órákon keresztül. Mert hogy ingyenes.... *rolls her eyes*

Egy nagyon Kellemes Meglepetés!

Ma három dolgom volt:
  1. Elmenni a Raiffeisen bankba betenni pénzt a vadonatúj Euró számlámra
  2. Elmenni a Margit körtúti APEH irodába elrendezni a TAJ kártya helyzetet
  3. Találkozni Csapó Lacival.
Imádom a Raiffeisen bankot. Bár csak a bankok is ilyenek lennének Costa Ricában! Nincsenek sorok, kedves emberek szolgálnak ki, minden egyszerű és tiszta, átlátszó... Tetszet. Még nincs meg a kártyám... fuck, fel kellett volna hívnom az UPS-t, hogy megkérdezzem mennyibe kerül egy levelet elküldeni Costa Ricába. Na, majd holnap. Betettem 214 €, amiből levontak 13.71€-t a kártya évi díjja miatt. Tehát most van $200. Nem tudtam elhinni, hogy ilyen könnyen, ilyen hamar van 200€-m a bankba! Szupi!! Mielőt elmegyek, igyekszem többet is betenni!

Az APEH nem sikerült mert mire odaértem bezártak. 14:30-kor értem oda... Az a baj, hogy míg itt leszek, nem nyitnak megint! Na, majd valahogy máshogy megoldom.

Hideg volt a Moszkva térnél, tehát azt tettem amit akármilyen normális ember megtett volna, és bementem a Mamutba. Zoknit akartam venni mert fázott a lábam, de minden drága volt, és háromszor többet kértek a dolgokért mint az utcán. Inkább majd a Délinél nézek meleg zoknikat magamnak. Keringtem itt-ott, nézegettem, majd elmentem ebédelni egy szép kávézóba aminek az a neve, hogy Dokk Café. A kaja fincsi és gusztusos! Minden nagyon, de nagyon izlet!!!

Háromkor találkoztam Lacival. Olyan kellemes, kedves ember! Nagyon, nagyon megszerettem, ahogy beszél, ahogy kedveskedik, ahogy megmagyarázza a dolgokat... Kicsit ezoterikus, amit olyan furcsának nézek. Közgazdászként megszoktam az embereket akik materialisták, logikussak, és akiknek a hitük vagy a pénz, a politika vagy a keresztény egyház. Elfelejtem, hogy Magyarországban van ez a misztikus oldal amit továbbra is furcsának találok.

Nem terveztük, de nagyon szép volt minden. Elmentünk a Váci utcára, ahol a téren volt egy szép, kellemes magyar hagyományos bemutatás. Gaiták, vas gyúró, bőr termékel, fa termékek, Magyaros palmetták, finom forralt bor, meleg gesztenyék (valahol elvesztettem a maradék gesztenyéimet!!!! Pedig olyan fincsik voltak!!!) ... Minden szinte varázslatos volt! Körbementünk, beszélgettünk, rengeteget mesélt és magyarázott, gyönyörűszép, tökéletes Spanyolul beszélt (igazi Cubai akszentussal), majd elballagtunk egy gyönyörű Szecessziós kávézóba ahol tovább beszélgettünk történelemről, filozófiáról, gondolatainkról...

Most egy kicsit fáradt vagyok, tehát nem tudok mindent pontossan leírni, de csak egy szó legyen mindennek a kulcsa: olyan votl ez a találkozás mint egy kóstolás a világegyetem erejéből. Vannak dolgok amik egy picit nem kapcsolódnak össze, amik ellen van valamim. Erős spiritualitása, hite, ezotérikus vagy misztikus békéje és tisztasága, vagy tisztaság keresése és szeretete. Ez az egyetlen amit nem tudok "lenyelni", ami ellen erősen, negatívan reagálok magamban, de minden más... varázslatossan tökéletes.

Leírtam az utazási kalandot, a Marco esetet Stormberry-be, ezért vagyok kimerülve.

Most megyek... Holnap Gyuszi lesz és pörkölt nokedlivel.

2007. december 19., szerda

Gyuszi és Kati

Ezer év után, végre találkoztam a Gyuszival! ^_^ Olyan szupi volt és olyan nagyon jó érzés, hogy nem igaz! A szokásoshoz képest, nem a szokásos helyen találkoztunk, hanem a Móricz Zsigmond körtéren. Igen, ez alkalommal, nem a Deák Téren a Templom előtt.

Előtte a Zsuzsanéni meg én elmentünk a MOM-ba, ahol egy kicsit bevásároltunk kajafélékben. Gyümölcsöt, kenyeret, narancslét és ilyeneket vettünk. Sok-sok fincsi volt, és a Zsuzsanéni unszolgatott, hogy válasszak jó sokat, de nem. Nem kell sokat venni, hanem annyit amennit az ember meg is eszik. Plusz, nem megy el a kaja sehova. Azért sokat vettünk és fincsit. ^_^ Ahogy vásároltunk, megfigyeltem milyen más minden itt Magyarországon, milyen szép minden, milyen gusztusos, kellemes... Hiányzik ez. Otthon, a zöldságes résznél alig tudom hogy mit vegyek, mert nem tudom elképzelni, hogy mit lehet ezekből csinálni. Itt valahogy akárhova nézek látom a salátát, a főzeléket, a sült, párolt. pirított finomságokat. ^_^ Igen, szeretek itt lenni. Kaptam a Zsuzsanénitőé egy kis füzetecskét a dm-től amivel árleszálításban vehetek részt, plusz kedvezményes kuponos füzetecskét. Allergiám egy kicsit zavart, na, már eleve arra ébredtem, hogy kapar a torkom, de a boltban már a szemem is sírt. Nem tudom, de nem bírom itt a levegőt, vagy a hideget, vagy a légkondit. Förtelmes ez a helyzet. (Talén dokihoz kell fordulnom?)

Ezekután találkoztan a Gyuszival fél 11-kor a MZs körtéren. Innen előbb elmentünk egy helyre ahol valami csoportban vannak a Katival. Ahogy körülnéztem, és amennyit hallottam az "üzletből", egy piramis rendszer ami valamilyen "egészségi" micsodákra alapul. Nemek erről megvan a véleményem, és ellenkező vélemény, de ez az ő életük, az ő pénzük, ők tudják. Lehet, hogy jó a termék (majd lesz alkalmam ki is próbálni!), de valahogy a hely felépítése nem szimpi. Részben mert tudom, hogy gazdaságilag nem termel, és hogy sokak a lebontásán alapul kevesek felépítése. Igen, tudom, hogy mindenki, minden cég feltud mutatni eseteket olyan emberekről akik ezen gazdagodtak meg, de van EGY valaki aki feltud mutatni EGY ismerőst aki meggazdagodott ezen? Komolyan meggazdagodott ezen? Talán lehet, hogy az én hibám, DE nem tudok tisztelni semmilyen olyan tőkét amit az ember nem saját szellemi képességével, vagy szorgalmas munkájával termelt ki. Mit mondjak? Kis marxista vagyok.

Gyuszi felpakolt egy hatalmas nagy adag nem tudom micsodát, és most láttam Magyarországon az első legnagyobb számlát: vagy 22 ezer forint. Zsuzsanéni egy kosárra való zöldséget, kenyeret, italt vett, ÉS EGY OLVASÓ SZEMÜVEGET! és nem is volt ötezer forint. Gyuszi egy palack sok-karoténos miskulanciát vett és egypár kis valamicskéket, és füzetecskékeket (propaganda?) és 22 ezret fizetett. Persze mondta, hogy a sárgarépában csak egy karotén van, a palackban vagy 14, és hogy rákot kaphat a munkája miatt, amiért jobb a sok karotén... Szerintem Isten csinálta a sárgarépát és minket, tehát sargarépát kell ennünk. Természetes dolgokat, és nem mondhatjuk, hogy persze, Costa Ricában jobb a sárgarépa. Ha Isten ide is sárgarépát tett, vagy engedi, hogy teremjen, akkor itt is jó. Ez olyan mint a gépekkel: a természeretes az "eredeti" alkatrész, minek tegyünk magunkba "generic"-ot. No jó, vannaka gyógyszerek, és én nagy győgyszeres vagyok, és az nem természetes, de a gyógyszert egy DOKI írja fel, aki előtte sokat tanult, hogy tudja mi jó belém és mi nem.

Na, utánna elmentünk NOX CD-t venni, és Méhes György könyvet. A Kolozsvári Milliomosokat keresem és jelenleg az az egyetlen ami hiányzik a gyűjteményemből. Helyette egy másikat tatáltam amiről nem is volt fogalmam: "Emmi". Erről nem tudtam... pedig tudomásom szerint Méhes György most áprilisban hunyt el. Hogy lehet, hogy még van könyve kiadatlanul? A Kolozsvári Milliomosokat még keresem, de az Emmi már megvan. Vettem aztán egy magyar klasszikust Mariónak: "A Fekete Város". Mivel nem ismerem most elkérem kölcsön és elolvasom. Nem volt Egri Csillagok, de Gyuszi mondta, hogy ez nagyon jó. Remélem Mariónak tetszik! Nincs sok választék angolul magyar klasszikusokból. Szomorú pedig, mert nincs a világon olyan gyögyörű szépirodalom, mint a mi szépirodalmunk. Persze, jó az orosz, a francia, az angol, de nincs a világon szebb, gazdagabb irodalom a magyar irodalomnál.

Körbe mentünk ide-oda, rettetetes hidegben és a végén a Mamutban fejeztük be a túrnét. Ott a gonosz Gyuszi elvitt a Swatch órákhoz... és láttam két világszép órát. Az egyik virágos-szívecskés volt, nagyon vidám, és a másik fehér volt ezüsttel hímzett pántokkal. A hímzés pedig hópelyheket ábrázolt. Nem tudod elképzelni milyen szép volt! Az óra maga pedig egy vastag, nehéz igloo házacskában jött. Az a doboza. Nagyon sajnálom, de ezt a dobozott itt kell hagynom. Találnom kell neki valamilyen más tokott. Odaadtam az igloo-t a Zsuzsanéninek, hátha ő add neki valamilyen jó hasznot. Zsuzsanéni mondta, hogy vegyek 50 ezerért magamnak ajandékot, hogy azt majd a Nagyapitól kapom. Tulajdonképpen nem akartam elfogadni, de ismerem őket, rámtukmálnák, tehát gondoltam, legyen a két óra az ő ajandékuk. Mivel nem volt annyi (csak 35 ezer volt a két óra), akkor azt mondták, hogy a két blúzt amit vettem (a Jetty-é és az enyém) azokat is számítsam bele. Ide adták az 50 ezret! Pedig azt hittem sikerült kevesebbre venni. Na, nem baj, holnap akkor Eurót veszek rajta és betereszem a bankszámlámra.

Igen, ma nyitottam egy magyar bankszámlát amire majd minden félhavonként átutáltatom a fizetésemet. A bankot a Gyuszi javasolta (a piramis után miért bízok benne? Mert meghallgattam a bank részét, tudok az OTP-ről, elolvastam a szerződést és jó banknak tünt. Plusz könnyű belöle kilépni, mivel nincsenek bezárási díjjak. Rengeteg mindent nem kell velők fizetni, ÉS ingyen megy a pénz átutalás. Rossz, hogy nem tudok kp-t felvenni, mert minden egyes pénz felvevésnél 7,-€ kellene fizetnem, de másrészt jó. Nem is szoktam kp-t használni, és a kellőt elintézhetem úgy, hogy itt kiveszem a rendes banktól, a Lafiséből.

Gyuszi lottót vett. Mi van ennek az embernek a fejében? Nézek rá és nem akarom elhinni, hogy egy ilyen komolytalan, semmilyen jövőjű ember. De most komolyan! Kicsit megharagudtam (oké. sokat), hogy elcsaklizta a felsőöktatást, DE hogy lottóra és piramis butaságokra tegye a reményeit? Mi van ezzel??? Mi baja van? Szeretem, imádom, de... ez nem logikus és nem lehet egy felnőtt ember gondolkodási módja. Persze, én nem vagyok tökéletes, de legalább megyek valamerre és munkával nyomom a jövőmet. Mi van kis fejében, hogy egy egyébként okos, racionális ember ilyen "Andrásos" dolgokhoz folyamodik?

Elmentünk ebédelni kedvenc helyére, és ott egy darabig megszakadt a beszélgetés. Nem tudom, hogy ki fogytunk-e beszélgetni valóból, vagy fáradtak voltunk (azt hiszem fáradtak és egyébként be is fagyott az agyunk) de e csöndes pillanatokban arra gondoltam, hogy mi lehet a Gyuszival és hogy mennyire nem ismerem. Szeretem, de nem ismerem. Szomorú de igaz. Hogy tud az ember hírtelen olyan más lenni annál amit az ember ismer?? Amikor megjött a Kati alig tudtam elhinni, hogy milyen szép! Nem olyan mint az a csúf leányka amit a Gyuszi mutatott azon a nyári képen. Íme egy jobb kép róla. Ezen én nem nézek ki olyan jól. Nem tudom miért, de a napokban nem tudok fényképre állni. Nem szeret a kamera úgy ahogy szokott.

Katival egyből nagyon jól összehaverkodtunk addig a pontig, hogy kitárgyáltuk a Gyuszit... és a Gyuszi ott is volt! Remélem tényleg a Gyuszi nem haragudott meg, de nem gonoszságból tettem. Oké, megmondtam a Katinak, hogy a Gyuszi manipuláló, mág pedig gonosz manipuláló (amit franciául úgy hívnak, hogy "malin") és egy abszolút "control freak", de hát jó, ha Kati előre tudja, hogy tudjon hozzá alkalmazkodni és ne várja, hogy a Gyuszi majd megváltozik érte, mert nem is fog. Gyuszi rögeszmés. Plusz talán így jobban megérti mi lehet a Gyuszi baja azokban a helyzetekben amikor nehéz. Nem, nem a Kati miatt nem add neki egyenes választ, hanem azért, mert benne van hogy nem add egyenes választ míg ő el nem dönti, hogy annak a válasznak ideje a napvilágra kerülni.

Kati olyan nagyon de nagyon szimpi, hogy remélem sokáig a Gyuszival lesz. És olyan nagyon remélem, hogy barátok lehetünk!! ^_^ Komolyan mondom, megimádtam ezt a csajt, és ha a Gyuszi nem bánik vele szépen, akkor hallani fog engem! ^_^ (Persze, továbbra is, a végén, a Gyuszit védem, DE a Kati nagy kedvencem!!!)

Budapest, Végre


Végre vége az utazásnak! Jaj, ilyen még nem volt. Hogy mennyit kellett bajlódnom mindennel, az nem igaz. Nem mesélek sokat, mivel a legtöbbet majd stormberry-ben fogom leírni (nem szeretem magamat ismételni), de mondjunk csak annyit, hogy csudaszép volt, és ennek sokban Marco az oka. (1976.Május. Bika(ühüm!). Baszk.) ^_^ Hát, aki tud, tud. Mit csináljunk!

Ma kis programom volt: elmentem fogkefét és fogpasztát venni, mert szokás szerint otthon felejtettem, vettem vizet, 20-as gyűjtőt (pedig fél havi bérletet kellene... meg kell csináltatnom a fényképemet!), Bécsi vonatjegyet, majd megvettem három Méhes György regényt (már csak egy hiányzik), DE elfelejtettem feladni a postára a párizsi képeslapokat amiket barátaimnak írtam! Na, majd holnap. Egy kis boltban, ahogy mentem le a Krisztina körútra, találtam a kirakatban egy világszép, gyönyörű halvány rózsaszín blúzt ezüsttel melírozva. Na, gondoltam, ez tetszene a Jetty-nek. Megkérdeztem az árát, és ahogy megkeresi a kisasszony, elővesz egy feketét rézzel melírozottat, és beleszerettem. 7 ezer valamennyi, na, mondom, ennek az enyémnek kell lennie! Felmértem, isteni volt, megvettem mind a kettőt! Még mindig nem tudom eldünteni, oda adom-e a Jetty-nek vagy megtartom magamnak. Olyan szépek!!!

Ebédelni bementem abba a kis étteremben ami az Isten hegyi... vagy Királyhágó úton van ahol Anyu és a Zsuzsanéni kiskorukban szoktak elmenni ebédelni. Ott kértem egy hasábburgonyát, egy kólát, egy salpicón-t (Mexikói étel.. mondják ők...) és egy tequilát. A tequila rossz volt, a krumpli sok és a salpicón fura. Ezek után elmentem a Nagyapihoz akivel egy darabig beszélgettem, és utánna a Zsuzsanéni elvitt a Kelenföldi pályaudvarra, ahol az Andrással találkoztam, majd elmenteünk a világ legrosszabb koncertjére. Komolyan, ha valaki nem tud angolul és nem ismeri az ének szövegét, akkor ne is csináljon cover-t! Rossz volt hallani. Alig vártam, hogy haza mehessek.

2007. december 16., vasárnap

Utazás

Nem hittem volna, de a mai nap rettenetes volt. Reggel elmentem befizetni az egyik hitel kártyámat, de az automata nem adta ide a pénzt. Igen, lenyelt százezer colónomat. O_O Telefonáltam ide-oda, majd a végén felhívtam Lidiettet, és ő azt mondta, hogy menjek be Pavasba. Bementem és ott bejelentettem. A pénzemet nem fogják ideadni egyből, de szerencsével egy hét alatt megkapom. T_T Mindenesetre rossz, mert most másik pénzből kellett kifizetnem a kártyát, pénz amire számítottam.

Elmentem levágatni egy kicsit a hajam végéit, majd vettem dollárt egy bankban és elmentem egy másikba Eurót venni. Itt nem minden bankban adnak Eurót. Ugyanakkor Eurót csak úgy lehet venni, hogy előbb dollárt vesz az ember. Gondoltam akkor, a legolcsóbb dollárt veszem. Na, mire a bankba értem, a kasszás azt mondta, hogy csak úgy adhat el Eurót ha megveszi tőlem a dollárokat (495-ért), eladja (507-ért) és utanna eladja az Eurókat ($1.49-ért). Nagyot pislogtam.

- És miért nem adja el csak az Eurókat? Nem kell dollárt adni-venni.
- Csak így lehet.

Na, holnap dollárokkal utazom. Párizsban veszek Eurót. Amit ez az ember csinált az nem szabályos, tehát hétfőn e-mail-en bejelentem. Igen, igen...

Becsomagoltam utoljára. Nem tudom hogy, de a csomagom 24 Kg lett... Remélem nem kell majd kipakolnom semmit, mert ha ki kell pakolnom valamit... akkor már tudom mit kell itt hagynom... és az nem lesz ... vicces. Jaj, csak ne keljen!! T_T

Holnap korón indulok haza. Remélem nem lesz semmilyen kellemetlen meglepetés.

...

Apu kölcsönadta a fényképezőgépét. Egy jó darabig bajlódtam vele míg végre megtaláltuk hogyan kell vele fényképezni. Apu nem tudtam megmutatni, tehát ide kellett hívni az Atit. Nem is volt olyan nehéz! ^_^ Danika is velük jött, de aztán nem akart hazamenni, ézért ma itt alszik. Remélem itt marad holnap, hogy Anyu tovább taníthassa bilizni. Nem igaz, hogy már lassan három éves és még nem tanították meg vécére menni.

Kattja ma ment el Mexikóba. ^_^ Nagyon kedvel engem, és nagyon szeret. Én is szeretem. Azt hiszem az az "Anna Karenina" nagyon hatott rá. Igen, itt nem mindenki képes könyvet ajandékozni. Sajnos itt senki sem szeret olvasni. Miért nem szeretnek olvasni? Mert nem egy "instant gratification" valami? Mert valamit csinálni kell, nem csak bután előre meredni? Minek tanulnak meg olvasni ha nem akarnak majd olvasni? De most komolyan: nem szeretnek olvasni, alig írnak, nem tudnak semmit... akkor mi az értelme a sulinak? Sok bunkó kerül ki az utcára.

22:03. Lassan le kellene már feküdnöm.

^_^ Randim van keddre, szerdára... és ki tudja? Talán lesz még egypár. De ez alkalommal, szegény vagyok, nem fizetem ki a hotelt. Legyen ez most a pasik reszortja. hihihihi... De hétfön... hmmmm... Louvre.

2007. december 12., szerda

Mit Terveztek?

Írt János, a Gyuszi mostoha apja (akivel most minden nap levelezek...), hogy ne ellenkezzem a Gyuszival. Mikor ellenkeztem én a Gyuszival? ^_^ Na, lehet, hogy úgy néha-néha, kisebb dolgokban ellenkeztem vele, de, én nem szoktam vele ellenkezni. De miért nem kell most vele ellenkeznem? Lehet, hogy azt tervezik, hogy Gyusziéknál maradunk? Egy napról a másikra? Jaj, majd idegen ágyikóban kell egyedül aludnom. ^_^ Szívessen megkérném a Gyuszit, hogy maradjon velem, de tudom, hogy nem fog mert:

  1. Gyuszi fél tőlem
  2. Rugdalódzok az ágyban (hihihi! Kirúgtam az ágyból Jacóban!)
  3. Fura ötletei vannak (mint az alma pucolás, amit mégmindog igyekszek megérteni, és azt hiszem épp ez a pláne benne...)
  4. Nem lenne illetékes (illetve, nem illendő... vagy ahogy mondani kell. Nem tudom.)
  5. Ki tudja?
Betegszabin vagyok. Igen, épp a szabim előtt. A livejournalban elmentem volna a "Coworkers_Suck" oldalra és biztos leírtam volna ... egy nagy részét, de mivel már nem "élőnaplózom" most itt mesélem el a fontos részeket. Hétfő délután Marco Alfaro nem volt az irodában, és Juan de Dios nem volt ott egésznap. Tehát nem voltak ot amikor hazamentem (de szóltam a titkarnőnek, és ők szoltak a főnökömnek.)

Tegnap elmentem a klinikába, hogy lepecsételjék a betegszabi-papírt, amikor felhívott Paola, Juan de Dios titkárnője, hogy azt üzeni Juan de Dios, hogy 24 órán belül adjam be a betegszabi-papírt, vagy bejelent. O_O A klinikában azt mondták a növérek, hogy beadhatom 5 nap múlva, de gondoltam elmegyek egyből. Elvittem Karol kávéfőzőjét (amit vennem kellet mint titkos barátja), és Kattjának elvittem "Anna Kareninát". A könyv angolul van és egy luxus kötetben ami egy klasszikus regények kiadásban. Ma írt a bloggjába arról, hogy mennyire tetszet neki! Fogalmam se volt arról, hogy szereti "Anna Kareninát"...

Nem ismerem teljesen Anna Kareninát. Rémlik, hogy egyszer olvastam? Vagy lehet, hogy elkezdtem, de nem fejeztem be? A filmeket láttam nemrég, és azokból le tudom vonni azt a következtetést, hogy Madame Bovary és Anna Karenina alapvetően ugyanaz a regény egy alapvető különbséggel: Emma Bovary nem a férfiakba szerelmes, hanem az életmódba, ő egy magasabb, gardagabb életmódot keres, mikörben Anna faláldozza életmódját egy férfiért: Alekszej Kirilovics Vronszkij Gróf. Az ember azt gondolná, hogy két különböző történet, vagy, hogy egyszerűen hűtlen nőkről szól akik, nem viselvén el cselekedeteik eredményeit, öngyilkosok lettek. Szemeimben, viszont, Emma és Anna erős nők akik nem a társadalomnak éltek, hanem önmagunknak... persze, egy pici lyukban amit maguknak furtak a társadalom szoros szövetében, ahol mertek olyasvalamiért dolgozni, amit akartak maguknak. "Ambition". Miért nem tudom ezt a szót magyarul? (Nem akarok felállni és a Spanyol-Magyar szótárért menni...) Anna mert magának szerelmet kikérni egy csinos gróftól, Emma mert egy jobb élettel álmodni. Nem állhatom meg, hogy ne gondoljak egy pillanatig mi lenne a Anna és Emma a mai világban. Férjhez ment volna Emma Carl-hoz? Jobban magához vonhatta volna Anna Alekszejt? Érdekelte volna? Nyomta volna ilyen nagyon a házasságot?

2007. december 10., hétfő

2007 Utolsó Munkahete

Ha a nővér rendessen írta volna be az igazolvány számomat, akkor nem kellene itt ülnöm az irodában. Nem két méterre tőlem a főnököm és egy csoport munkatársam a WiMax szolgáltatásról beszélgetnek, de nem hívtak oda. Már többször mondtam nekik, hogy ha azt akarják, hogy megcsináljam a díjat ha nem tudatnak velem semmit róla? De most komolyan. Ott ülnek és beszélgetnek a díjről, hogy egy díj lesz... miért nem kell nekem ott lennem? És ha nem kell ott lennem, miért nem engednek el, hogy elmehessek PMT-be?

Itt nem is tudják mit kell csinálni.

Egy piros papír zacsiban van egy fehér svájci sapka amit horgolgatok. Tegnak kezdtem el, és ha ma már hazamehettem volna, akkor már be is fejeztem volna. Nem hiányzik sok belöle, de vigyázom, hogy minél egyenesebb legyen. Ez lesz a második. Az elsőt amit csináltam az nagyon tetszik, meleg és puha, de mivel egy vastagabb tűvel kellett horgolnom, nem lett olyan szoros mint szerettem volna. Olyan "lyukas" a hely miatt amit a tű vastagsága miatt hagyni kellett. Ez a másik most fehérebb lesz és nem lesz rajta semmilyen lyuk.

Benéztem az Ottóba, hátha találok valami szépet és télieset, de nem. Minden ruja olyan vékonyka mint amit itt hordok, tehát minek venném meg? Már rengeteg ruhám van, és sok olyan szép ruhám is van amit EZER éve nem veszek fel. (Persze, egypár kosztüm még beleférne a szekrényembe.) Van két fekete kötöt, pamut ruhám amiből szerettem volna venni többet, de más színekbe. Na, ezek már nem voltak. Talán a boltokban kell megkeresnem.

Egy kicsit kutattam Méhes György után. Nagyon tetszik a stílusa! Négy regényét kell még beszereznem:
  1. Szép Szerelem Krónikája (kicsit emlékeztett García Márquez: "Crónica de una Muerte Anunciada".)
  2. Bizalmas Jelentés Egy Fiatalemberről
  3. Orsolya
  4. Gina (ez az ami megvan!)
  5. Kolozsvári Milliomosok
Nemrég írtam egy kis fanfic-ot egy lánynak amiben volt Kolozsvár, Gina ihletéből... de mivel sietnem kellett, nem tudtam kedvemre kidolgozni. Sok minden félbe maradt. Na, ezt nem szeretem az ilyenekben. És egyébbként, akik ezeket olvassák azok nem figyelnek ilyen dolgokra. Őket csak egy dolog érdekli. Ezért tépem ki magamat és tollamat karmaikból.

Ez alkalommal nem fogok föl-alá költögetni, hanem csak a könyveket akarom megvenni, egy pár emléket (táskát!!!) és Bécsben egypár kis cuccot. (Okay, Párizsban is.) De komolyan! Úgy döntöttem, hogy a "Salario Escolar"-ból (egy extra fizetés amit Februárban adnak) Venni fogok magamnak egy Apple laptopot.

Nem, nem vagyok pro-apple, sőt, nem szeretem az Apple-t, DE lassan el kell vinni Omit a dokiba (ami SOK pénzbe fog kerülni) és kell közben egy másik gép. Apple olcsóbb mint a legtöbb (megbízható!) gép (IBM, you mind), ÉS, ami a legfontossabb, nincs benne Windows Vista.

Tudom, hogy amikor kijött elöször a Windows XP mindenki rémülködött, hogy milyen rossz, milyen lehetetlen, milyen nehéz felszerelni, milyen így, milyen úgy, DE a Windows Vista kifejezetten rettenetes. Már dolgoztam vele és kész fejfájás! Nem tudom miből gondolták, hogy jó, de ahogy az ember használni kezdi, MINDENT meg kell találni. Még a "save"-t is! Ha változtatni akartak a dolgokon, akkor lassan kellett volna! Mi már tíz éve (ha nem több) használunk egy adott Windows-ot ami mindig egyformán működött, egyformán volt elrendezve. Nem már volt lehetőségem kipróbálni, tehát, ha lehet, nem akarok tovább a Vistával bajlódni. Emiatt, nem maradt más lehetőségem, minthogy el kezdjek komolyan gondolni arra, hogy Apple laptopot veszek. De nem iBook-ot!!!

2007. december 8., szombat

Huh?

Valami hülye alak ideírt valamit valamilyen fura nyelven. Mit gondolt? Pontokat kap érte? Azt hiszi, hogy primitív nyelvét mindenki érti? Szubnormális idióta.

2007. december 6., csütörtök

Elmegyek, elmegyek!

Ujule mi wey! Quítate que voy!!!

Ma megkaptam a formát amiben átküldenek a másik munkahelyre! Wiiiiiiiiiiiiiiiiiihiiiiiiiiiiiiiiiiiiii! Máshova kerülök! Megyek innét jobb helyre! ^_^ Jaj, csak mi hamarább meglegyen!

Az új osztály amiben dolgozni fogok az a "Minőség Viszgálat" Osztály. Nem tartozik se a Kliens, se a Hálózat, se a Szolgáltatás ágazatokhoz, hanem egyenessen a CEO alatt van, a Tervezés Igazgatóságban. Már nem csak szolgáltatások, vagy mobil, vagy internet, hanem az EGÉSZ távközlési ipar. Igen, ráadásul mivel jelenleg monopólium vagyunk, az egész iparra vonatkozik. Ahogy olvasom a munkahelyi profilomat, ezt fogom csinálni:

  1. A jelenlegi nemzetközi távközlési minőségi szabályok analízise.
  2. A minőség figyelés, betartás és jobbitásra irányuló tevékenységek kijelölés, értékelés és kővetése.
  3. Különböző minőség mérő modellek kifejlesztése.
  4. Minőség indexek kifejlesztése.
  5. Minőség célok kitűzése
  6. A minőség felmérésének megszervezése.
  7. Különböző minőségi kultúra programok kifejlesztése.
Sok, mi? És érdekes. Van egypár ami nem közgazdasági (sőt, elég sok!), de új és érdekes, és főleg, egy lehetőség, hogy innen elmehessek!

Mikulás nap.

Tegnap csináltam öt otthoni Mikulás csomagot (öt nagyot almával, csokival és szöllővel) és 17 kis Mikulást ide a munkahelybe. Ennyi kis Mikit cipelni! Legalább mindenki örült. Ez lesz a munkatársaim utolsó Mikulása. ^_^ Én megyek máshova! Hihihihi... Jaj de örülök!!!

2007. december 5., szerda

Minden Költözködés Nehéz

Azt hittem volna nem lesz olyan nehéz de az. Azt hittem nincs soik bejegyzésem Buranaberry-be, de haj-jaj! Annyi van mint égen a csillag! Ez csak fejfájást okoz mivel Locky The Bunny-ban SOKKAL TÖBB van, és azt át kell költöztetnem Stormberry-be. Sok, sok munka van előttem. Bárcsak volna egy gomb amit az ember megnyom és az egész átmegy magától! (A LiveJournal formájával nem lehet ilyet csinálni.)

Tegnap rengeteget költöttem! Vettem Mikulási édességeket egy hadseregnek! (25 embernek valót!) Szereztem szép arany, zöld és piros szallagot, hogy megköthessem a csomagocskákat amiket piros celofánba fogok majd csomagolni ez alkalommal. Ma megkell majd vennem az almákat és egy kis szöllőt a családnak. Nem tudom hogyan fogok ide cipelni 20 kis Mikulást holnap, de valahogy megteszem. Szeretem a Mikulást. Ez az egyik kedvenc ünnepem. ^_^ Láttam a nagyboltban rengeteg magyak Mikulás csokikat. Itt az emberek nem ismerik a Mikulást, mint ünnepet, és nem is fogják fel miért is vannak ilyen csokik. Amerikai módra csxak megveszik és befalják. Mint Amerikában, a Mikulás a Karácsonnyal függ össze nekik. Na ne hogy már! A Karácsony a Jézuska szülije, a Mikulás pedig egy teljessen más dolog. Csak az hiányzik, hogy egybe összekeverjék a Hanukka üneppel. Kerge emberek.


Kihasználtam, hogy Multiplazában jártam (a kedvenc bevásárló központom), és megvettem a Jetty ajandékát: Hitler Utolsó Napjai+Anthem (Ayn Rand)+Anna Karenina. Kattjának is megvettem az Anna Kareninát. Megtaláltam azt a könyvet is, szerencsére, amit a Gyuszinak akarok adni. ^_^ Remélem tetszik neki! Vettem fehér fonalat amivel majd horgolok magamnak egy kis svájci sapkát most a télre és aztán vettem egy rózsaszín ballet táskát amiben majd az Omit cipelem. Nem szeretem Omit számítógép táskában cipelni, mert nem biztonságos (plusz nagyon nehéz!), tehát mindig valami más táskában viszem. Biztos nem keresnek laptopot egy ballet táskában! ^_^

Egy könyvlistát is hagynom kellett a könyvesboltban, hogy a "titkos barátom" válasszon abból nekem egy ajandákot. Nem szeretek ilyet csinálni, de itt nincs az embereknek képzelőképességük. Ezek a könyvek amiket kiválasztottam:

  1. L'Enfant aux loups, Françoise Chandernagor
  2. L'Étranger, Albert Camus
  3. Les Mots, Jean-Paul Sartre
  4. Nexus, Henry Miller
  5. Wild Swans, Jung Chang
  6. Atlas Shrugged, Ayn Rand
Igen, alapvetően csak kettő regény (1 és 5) miközben a másik négy filozófikus regény. Mit mindjak? Ezeket szeretem. Nem tudom melyiket választja ki a "barim", ha egyáltalán ki is választ valamit, de amiket nem vesz meg, azokat megveszem magamnak. Sorrendben írtam fel, attól függően melyik tetszik nekem jobban, de valahogy nem hiszem hogy az elsőt megveszik mivel 400 colonnal drágább a minimummnál. (Itt ilyenek.) A tübbi nincs 8000 colón, ami a minimum, tehát nem tudom mit fognak majd kitalálni.

Az első egy krimi franciául. A könyv egy picikét vastag, de nem olyan nagyon. Persze, mivel a francián nem valami jó mégmindig, akkor kicsit többet tartok majd, DE szép lehet és megakarom magamnak venni! Albert Camus könyve, L'Étranger egy híres könyv és szeretném megismerni, hogy végül is mit akar mondani. Nem ugyanaz megismerni magát az írót, gondolatait, mint hallani másokat és mások véleményéből kovácsolni egy saját véleményt. Jean-Paul Sartre... mit mondjak? Imádom Sartrét! Nagyon tetszett Le Mur, és most többet akarok hallani tőle. Les Mots egy olyan könyv ahol önmagáról, saját gyerekköráról ír. Persze, franciául kell elolvasni, hogy közelebb, közvetlenül ízleljem érzéseit, élményeit. Henry Millert Anais Ninen keresztül ismerem. Most Henry Millert szeretném megismerni közvetlenül, saját szememmel látni, nem Anais szemein keresztül. Anais szerint Henry "naturalista" ami nem egy olyan írói stílus amit szeretek, de meg akarom benne taálni az embert.

Ayn Rand? Igen, nem szeretem, de Anthem nem volt oooolyan nagyon rossz, tehát jobban megakarom ismerni az írót. Őszintén Fountainhead-et akartam, de az enm volt a könyvesboltban. Az úgy nevezett "objektivizmusa", ami nem is objektivizmus, vagy individualizmus, hanem csak vad liberalizmus nem áll meg magától Anthemben, tehát szeretném tudni sikerült-e neki felállítani jobban filozófiáját következő könyveiben.

... Most játszok ilyet utoljára. A lány akinek én adok, tudod, aki hétfőn ideküldte nekem egy táskának a számláját, hogy azt fizessem ki neki, mivel azt üzentem neki, hogy nem veszem meg, mert már megvettem az ajándékát, azt írta fel a táblára (ahova mindenki felíjra, hogy mit akar), hogy mérges a titkos barátjára mert nem tartotta be a játék szabájait. O_O Say what??? Mióta az a szabály, hogy azt kell venni amit a másik kér? Jó, hogy nem maradok itt sokáig.

2007. december 4., kedd

Buranaberry: Doop-Doopy-Do

Első: Van iwiw-em!! Zalavári András is benne van... de ... nem hiszem, hogy találkozni fogunk ott vagy akárhol. Tudod, szeretnék vele egyszer meginni egy kávét, beszélgetni, egy kicsit megnézni mi let életünkből, beszélni a régi szép időkről, most öreg fejjel. Talán elfelejtette már a haragját... de mivel az András, talán nem.

Második: Elmentem a fogorvoshoz. Nem lyukas a fogam, vagy legalább nem az a kép fogam amiről azt hittem, hogy lyukas. A másik alsó bölcsességi fogam volt lyukas, tehát betömték. A fogaim pedig azért fájnak, mert érzékeny fogaim vannak. Szia Sensodyne... mostantól fogva csak ezzel moshatom a fogamat... T_T. A Fogorvosbéni telefecskendezte az ínyemet altatóval, mert én olyan nagyon gyáva vagyok, hogy nem szeretem érezni a fogamat amikor lyukasztják (mégha nem is lyukasztják, hanem csak kitisztítják). Elaludt a fele szám és amikor később ettem, olyan fura volt! A kóla a fele nyelvemen hideg volt és kóla izű, de a másik felén meleg volt és valami fura szója izű volt. Ma fáj egy kicsit a szám mivel érzem a szúrást. Miken nem megy át az ember!

Közben, mivel a férje a nőgyógyászom, amikor kimenten a rendelőjéből, a titkárnő leültettet, hogy várjam meg a dokibácsit. A múltkor nem tudták megcsinálni a Papanicoulaut mert nem voltak sejtek a beküldött anyagban. (Hogy lehet, hogy nincsenek sejtek???) Tehát megint kellett egy "sample"-t adni. Tehát ez is meglet. A dokibácsi nevetett egy nagyot rajtam, mert színes lábtyűt hordtam.

Van egy kérdésem, tudod? Normális, hogy az ember nedves lesz amikor a nőgyógyásznál van? Valahogy, ahogy bekapcsolják azt a lámpát, a melegtől annyira nedves leszek,hogy érzem, ahogy lecsurog a nedv a fenekemen. Ez normális? Vagy van valami amit nem veszek észre?

Harmadik: ^_^ Leendő főnököm már elkért!!! Csak remélem elengednek!