Múzeumos Bulis Vasárnap

Képzeljétek el, tönkrement az egerem. Most, nemrég, épp azután, hogy e-mail-t írtam a Mamának és a Papának. Most majd fel kell írjam a listámra a samponnal együtt. Most a Kari egerét használom.

Jövő hétvégén - ha szerencsénk van - lemegyünk megint a tengerpartra, mivel a Kari még egyszer le szeretne menni. Nem egyszerű azért, mert most van a magas szezon itt - ilyenkor a legjobb az időjárás, több a nap, de nem rettentően meleg - és habár a Costa Ricaiak már visszamentek munkahelyükre, a külföldiek most özönlenek ezresével tengerpartjainkra, hegyeinkre, vulkánjainkra és egyéb érdekességeinkre. Tele vannak a hotelek és az árak elképesztően magasak. Igen, komolyan. A dupla szoba ami nemrég $93 volt, most $500. 

Erre a hétre kicsit nehéz lett volna elintézni, ezért maradtunk itthon és inkább más dolgokat intéztünk el, mint a kisebb bevásárlásokat. Szerettünk volna elmenni a kávé túrára, de sajnos az a bizonyos kávé túra amire el szerettünk volna menni, azt már nem rendezik. Egy vasárnapi parki koncertre is elszerettünk volna menni, de a zenészek most szünetelnek. Így hát elmentünk a Costa Ricai Szépművészeti Múzeumba. A kiállítás továbbra is három XX. századi Costa Ricai művésznek a munkáját mutatta: Paco Zúñiga, egy festő/szobrász aki sokat foglalkozott az indián nőkkel és figurákkal, Rafael Zeledón, egy szobrász aki most ott volt, és aki eléggé erős műveket faragott, sok erősen, brutálisan szexuális elemekkel, vagy rémségekkel; és aztán a kedvencem, Juan Manuel Sánchez, egy szintén festő/szobrász akinek rajzait gyerekkori könyveimben láttam sokat.

Ez a múzeum egy régi reptér épületben van, közel a munkahelyemhez. Nem mutatnak sokat - szinte semmit - a reptér történetéről, de azért több elem megmaradt benne, mint egy váró terem amit a reptér alapításárok csináltak, és ami teljesen ki van rakva réz domborművekkel amiken látni lehet Costa Rica történetét Kolumbusz Kristóf előtti időktől (mi ezt az idők "precolombin" időknek hívjuk) egészen a reptér alapításáig.

Múzeum után elmentünk Atiékhoz, ahol a Daninak rendeztek szülinapi bulit a szomszéd gyerekekkel. Volt grill, torta, fagyi, ehető asztal díszek, csokis gyümölcsök, játékok, egy piñata (egy kartonból készített figura, tele cukorkákkal és kis játékokkal. Bekötött szemmel a gyerekek bottal igyekeznek ütögetni míg el nem törik a figura és ki nem esik belőle a cukorka) és ezer más játék. Nem tudtam, hogy gyerek buli lesz - ha tudtam volna nem mentem volna el. Akkora volt a zaj! Kosz, rendetlenség, futkosás... annyira örültem, hogy nekünk nincs gyerekünk!

Danika eleinte nem nagyon élvezte a buliját, de egy kis idő után teljesen belejött és ott rohangált a többi gyerekkel. Volt ordibálás, veszekedés és egy pár kibírhatatlan, rettenetes gyerek aki folyamatosan a többieket szekálta és cuccaikat lopkodta.

Most már végre itthon vagyunk, és olvasgatom az év harmadik könyvét. Ez egy könyv amit Kubában vettünk, és Luxemburg Rozsáról szól. Idáig elolvastam a Skarlát Betűt - nagyon tetszett - és Az Éhezők Viadalát. Erre az utolsóra nagyon kíváncsi voltam miután megnéztem a filmet és megtetszett. Azt hiszem még otthon láttam. Most a következő két részét akarom elolvasni, de mivel még nem vettem még meg - és nem tudom elég jó az Amazon Prime Membership-em, hogy kikölcsönözzem - akkor elkezdtem a Luxemburg Rózsaról szóló könyvet. Majd meglátjuk mi lesz.

Most viszont mennem kell aludni. Holnap dolgozni kell.