Kávé és Mojito

Tegnap találkoztam Carrie-vel San José-ban, az egyik legújabb kedvenc helyemen: Q'Café, egy kávézó/bár San San José kellős közepén, ahol két boulevard összeér, ahol régen egy hatalmas képernyő volt látható, ahol minden meccsnél tülekedtek az emberek, megállnak és nézik ki merre fut, nem érdekli őket mikor indul a busz, hova kell menniük, mert mindig van egy pillanat a futballnak, főleg ha olyan fontos, hogy az utcán ingyen, óriás képernyőkön sugározzák a városnak.

Q'Café általában nem az a hely ahova Carrie-val megyek, hanem ahol más fajta barátokkal találkozom. Laura, Milena... ilyenek, de ez alkalommal, mivel tudtam, hogy Carrie késni fog (szokásához híven), és jobb a buszállomáshoz minél közelebb lenni, ide hívtam, hogy találkozzunk, hogy végre visszaadjam J.L. Langley könyveit - a cowboy-osak - majd egypárat ajándékba adjak azokból amiket Roo küldött Laurával. Tudom, hogy nem jó ajándékok, a történeket rosszak, a képek még annál is gyatrábbak, de talán Carrie tud nekik valahol otthont találni.

A várakozás patologikusan késő barátnőmért, megint kellemesen tölt el, egy forró Baileys' Café Macciato-val és Henry Miller regényével. Belemélyedtem abba a Párizsba, abba az életbe, azokba a barátokba és nőkbe, hotelszobákba, italokba és kemény beszédbe. Lassan szürcsölgettem a kávémat, ujjaim felváltva kapaszkodva a felmelegedett üveg bögrébe, kiűzve így a nyirkos hideget a szervezetemből, míg Miller tovább mesélte nekem nyíltan, sok fuck és whore és bitch és lice és clap közt, hogy volt az az élete egyik legszebb korszaka, messze Taniától és Monától, akik felváltva nem mások, mint June és Anaïs. Ki mikor hol. Mintha ott ült volna velem szembe a kávézóban, torkába öntve az Anjou üveget, kopott ruhájában, fél szakállasan, méregetve ki tud-e belőlem kunyerálni egy pár frankot, miközben Swift képeiről beszél, hogyan használja mint modellt.

Áll a kávék után a menüben egy rövid likőrös lapocska, és ez izgatja a fantáziámat. Nincsenek benne a megszokottak, tudni illik, Cosmopolitan, Manhattan, Tom Collins, Green Dragon, White Russian, B52. Van benne Mojito, Caipirinha, Vodka és RedBull... Eszembe jut egyből rég nem látott Imilla, a Kubai nagykövet lánya, és @divianb. Imilla keverte nekem az életem első Mojitóját, kiszínezve ékesen kék Curaçao likőrrel, feldiszítve mint és spearmint levelekkel. @divianb közben a Twitteren osztotta meg a jelenlegi bár híreket: mostanában a Mojito a menő ital, viszont sokan nem tudják megfelelően elkészíteni. Ezt ki kellett próbálnom, és így, amikor megérkezett Carrie és kérte a saját Bailey's Café Macciato-ját, én kértem egy Mojitót.

Milyen szegényes ital volt! Nem lehetett benne érezni a rumot, és még ha a Bacardi nem is egy olyan jó rum, akkor is alkoholos, bele voltak turmixolva a levelek, a citrom, a jég, amiért alapvetően fű kotyvalék íze volt. Olyan volt pontosan mint azok a Veggan egészséges koktélek amiket ezer fűből és uborkából készítenek amik kitisztítják az ember szervezetét, és amiknek olyan ízük van, mint a ló eledelnek. Fertelmes volt, de legalább volt finom Bailey's kávénk.

Sznapsot a Hétről

Azon kívül, hogy rengeteg munkánk van, és ma az ügyvédek a fejemre mentem, mert igazából nem tudom most tökkelütött hülyék, vagy valaki másnak dolgoznak, több figyelemre méltó dolog történt ezen a fél héten.

Elsősorban, ma elfogyott a kávém, tehát holnap nem szabad, hogy elfelejtsem, hogy el kell mennem a boltban a munkában egy csomag zöld zacskós Britt kávéért. Idáig mindig pirosat vettem, de annyi kávét teszek a francia préselőbe, hogy nem igaz. Így hát azt gondoltam, hogy ha veszek egy zöldet, mivel erősebb, kevesebb kávét is tehetek a préselőmbe és így tovább tartani fog a csomag. Sajnos nagyon lehet, hogy elfelejtem, de remélem emlékezni fogok (és nem kell majd rohannom az irodába reggel), és meg tudom majd venni út közben. Hn, igen, én egy reggeli, alapvetően munka-kávé-ivó vagyok, vagy egy délutáni kávézóban-kávézó.

Másodszor, ma, hajnalok hajnalán mostam hajat, mert úgy volt, hogy találkozom Marióval. Fura volt. Itt mindenki megmossa a haját minden nap, kora reggel és vizes fejjel megy el (vagy legalább így volt amikor én kicsi voltam), de én nem szoktam ilyet csinálni. Azért nem akarom máskor is megtenni, de azért érdekes volt. A végén nem tudtam a Marióval ma találkozni, mert bent kellett maradnia 8-ig, tehát most holnap találkozunk, és remélhetőleg ideadja a dokumentumokat a Tecnológico de Monterrey-től.

Megint felkaptam a tetszést a zsír krétákért! Persze nem festésre, színezésre használom, hanem tanulásra. Igen, filctoll helyet ezeket használom, hogy aláhúzzam a könyveimet, jegyzeteimet és egyebeket. Persze, ahogy nem rég felfedeztem, nem akármelyik kréta jó, hanem a műanyag kréták a legjobbak, azok amik nem túl puhák (vagy krémesek), és leradírozhatók. Ezek általában sokkal lágyabb színeket adnak amiért nem lehet velük eltakarni az írást. A csomag amit szavazáskor vettem, nem olyan. Fincsi, de krémes és így alapvetően csak a sárgát lehet használni.

Ha lesz időm, holnap el akarok menni venni egy csomaggal, és ha találok, akkor talán veszek két csomaggal, hogy adjak egyet az egyik takarítónőnek. Neki van egy gimnazista lánya, és, természetesen, ők nem gazdagok, tehát ez sokkal jobban fog neki beválni, mint egy csomag filctoll.

Ezen a héten még nem volt lehetőségem igazán naplózni, vagy bloggozni, annyi volt a munka, és még sok van hátra! A Bunkócska lassan "megnyugszik" és lassan észre veszem, hogy egyre több ember várja, hogy menjen el. A Fél Bunkócska is megnyugszik, de közben úgy tűnik, hogy az új takarítónk, egy fiú, lopkod mindenhonnan. Nem vettem észre, hogy hiányozna semmi a táskámból, és amikor ott van, mindig kulcs alatt tartom a fiókokat, de most észrevette, hogy hiányzik az egyik öngyújtóm. Igen, egy a sok közül, de arra direkt emlékszem. Holnap megkeressük a Fél Bunkócskával, de ha nem találjuk meg, szólni fogok a főnökségnek, és ezentúl a srác csak úgy fog nálam tisztítani, hogy ott leszek mögötte és figyelni fogom mint a sas. Már eleve nem tetszett, hogy az első naptól kezdve mondogatja, hogy neki egy milyen drága cucc kell, hogy hiányzik egy "töltő" egy valamilyen géphez ami nem is olyan mint amilyennek ő mondja, és nem is tudja pontosan megmondani, hogy most laptop, fényképezőgép vagy telefon. Annyira kellemetlen!

Meleg van, szörnyen meleg van, éjjel-nappal és valahogy az iroda, a gép sokkal melegebbé teszik. Már gondoltam arra, hogy beülök a vécébe dolgozni, de munkatársaim nem örülnének annak. Miért nem lehet az embereket meleg miatt hazaküldeni?

Sznapsot... angolul Snapshot, gyors, pillanatnyi képek. Ezek ennek a hétnek egypár darabkái. Ezek a pillanatnyi sznapsotjai. De ez nem a bejegyzés vége, nem ám! Ígértem képeket a vasárnapi reggeliről, és itt is vannak!

... és ilyen egy Twitter-reggeli!

Jó Jó Tetején!

7:52 óra. Épp keverem a tejet a reggeli kásámhoz... Hmmm... almás és fahéjas kása. Tegnap este elfelejtettem betenni az ebédes táskámba a kásás zacsit, mivel tegnap már elfogyott a körtés kásám. Persze ma reggel nem is jutott eszembe, csak addig míg ide nem értem. A francba! Nincs kásám! Most mi legyen? Egy darabig gondolkodtam, éhen-szomjan, mit csináljak. Tudtam, hogy ha elmegyek a boltba egyből veszek magamnak egy HATALMAS üveg kólát és addig ért az "egészséges" élet. Na gondolkodtam, gondolkodtam, és a végén eldöntöttem, hogy elmegyek a nagyboltba, mert azért enni kell, főleg reggelire, és nem önthetem az üres gyomromba a fincsi "Good Morning Coffeeland" kávémat. (Ez egy kávé keverék amit magam találtam ki. Illetve nem annyira találmány, minthogy az én magam specialitásom!) Na, ahogy megyek ki, mondogatom magamnak: "Nem kóla! Valami egészségeset vegyél!" Gondolkozom, gondolkozom ahogy megyek, hogy mit vehetek... kiflit, Special K bar, müzli, valami corn flakes félét... Jó lenne valami kása félét... és ekkor jutott eszembe! Az utolsó kása tasak a dobozból!!! Tehát félúton visszamentem és most ezt keverem. Most megmelegítem, meg eszem, ki mosom a bögrét és jöhet a kávém!!!!

Tegnap beírtam egy pár sort a kávéról az angol blogomba. Katty barátnőmnek nagyon megtetszett! ^_^ Hát igen, nincs jobb mint egy kis bolondságot írni amitől mindenkinek mosolya támad az arcán. Egy malázsiai barátom, Danny, közben azt írta, hogy "néha" élvezi "colorful" irományaimat. Eleinte úgy értettem, hogy "viccesnek" találja őket, mire leesett a tantusz: sok a rossz szó. Bah! Nem is sok! Gyakorlatilag csak a "fuck" szót használom. Oké, azt sokat, de mégis, nem is olyan nagyon rettenetesen sokat használnám. Mondtam neki, hogy talán nem annyira "colorful" mint nyers, amire ő azt válaszolta, hogy igen, "nyers vulgaritás". O_O Elnézést? Mario vulgáris, én pedig erősen kifejező, kibontakozó vagyok. Van különbség, és aki nem tudja ezt felfogni, azt nagyon sajnálom. Miért nem képesek az emberek a szavak jelentése mögé bújni és megtalálni, élni, kóstolni a szöveg érzelmébe? Sok zombi. Sok halott lelkű mozgó test.

Közben tegnap szintén felhívtak az egyetemből. Augusztus első hetében (ígérték) kezdődik a "módulo" amivel majd elkezdhetem a tézisem elkészítését, beadását, megvédését és egyebek! ^_^ Waaaaaaah~! Közel az egyetemi diplomám ideje! Meglesz! És tudod ez mit jelent? Hogy ezek után szabad az utam és kereshetek munkát Magyarországon! Drága Magyarországon! Kedves Hazám! Nem sokára megint veled leszek... örökre. IMÁDLAK ÉDES HAZÁM!!!!!!!!!!!!

Normális

Ma beszéltem a pszichiáteremmel, és hál'Istennek azt mondta, hogy igenis normális vagyok. ^_^ Hahóóóó!! Milyen jó hír! Nem vagyok bolond, hanem a többiek tényleg hülyék! Jó volt ugyanakkor, hogy a délutánom "szabad" volt. Elmentem kifizetni a nagyobb hitelkártyámat, és remélhetőleg nemsokára már rá is kerül egy új "vétel": ez a könyv amit az Amazonból kértem: "The Rules of Deception". Valamit hülyéskedett most a kártyám azzal, hogy "nem illik a számlázó cím" és a "beírt cím". Hiszen ezt a kártyát használom már ezer éve? Miért akar most hülyéskedni???

Beültem most először ebbe az "EntrePans" kávézóba Herediában, és olyan kis cuki, hogy eldöntöttem szeretném egyszer odavinni Pilart. Kértem egy kis szendvicset, mivel még nem ebédeltem, egy kólát és az utolsó pillanatban eldöntöttem, hogy kipróbálom a "Chai Tea" üdítőt. Milyen hülye neve! Tea-Tea. Ki volt az okos? Na, az ital egy nagy "hit". Roo mesélte milyen menő Californiába, tehát gondoltam kipróbálom. >-P Fúúúúúúúúúúúúj !!! Horchata íze van!!!! Pfúúúújjj !!! Rettenetes! Nem javaslom senkinek!

A jó az egészben az volt, hogy volt lehetőségem naplóznom egy kicsit, aminek mindig tudok örülni. Szeretem az időt amit a naplómmal tudok tölteni. Plusz ma, a sok várakozás közben, sikerül sokat olvasni a könyvemből is, amivel már jobban kezd a fejemben összeállni a történek képe. Egyszerűen olyan... hihetetlen! Nemirovszkij Irene igazán egy jó író, és ez a könyv kitűnő.

Könyvekről, csak egy megjegyzés Anais Nin "House of Incest"-ről. Továbbra is azt gondolom, hogy fantasztikus egy regény, de szerintem valaki nem értette jól a jeleket. Lot nem Antonin Artaud, hanem Anais apja. Antonin a paralitikus művész aki nem csinál semmit mert nem tudja felfogni. Eleinte azt hittem, hogy Henry, de beszéde más felé visz. Szerintem ez Artaud ahogy Anais látja. Artaud víz tükröződése Anais-ben.

Buranaberry: Szabad Kurzus a Könyvesboltban

Kedves Hópehely,

Kávé, kávé, kávé. Nincs ennél jobb reggelinek. Mostanában megint kávézom reggelenként az irodában. Olyan nagy örömöt okoz, olyan jó közérzetet kelt bennem! ^_^ Szeretnék hozzá kiflit is enni, de sajnos nincs kifli itt a közelben. (Talán el kellene szaladni kora reggel a pékhez megnézni van-e friss kifli?) Apu biztos nem örülne annak, ha most megállnénk kiflit venni... *puff* Pedig olyan fincsi a kávé kiflivel! Talán holnap, hogy nem megyek munkába Apuval, hanem busszal. A busz amire fel kell szállnom megáll Herediában egy kis pék előtt. Talán ott vehetek magamnak egy kiflit reggelire. Kicsit szegényessen vagyunk (én) pénzügyben, de Apu adott ma egy ezrest taxira, amit nem költöttem el (volt időm és elgyalogoltam az irodáig), hanem elraktam. Azon vehetnék holnap kiflit. ^_^ Jó lenne! Ez a félhónap nagyon nehezzen jött össze. Nem szeretek erről beszélni de ez volt.

Ma kaptam egy e-mailt egy valamilyen "Clayton" figurától aki blogger bloggomat, «Daily Thoughts and Random Ideas» akarta valami fura lapba szerezni. Nem is értettem mit csinált vagy minek akarja beszerezni. Hogy beírhassa a térképébe Costa Ricát? Rengetek a béna és agyalágyult az Internetben. De komolyan. Kihasználva tehát, hogy mar ezen voltam, meglátogattam bloggomat és írtam bele egypár dolgot. Azt hiszem jobban szeretem (de tényleg!), mert egy kicsit elrejtettebb mint ezek itt. Barátom, dankenzon tart ott is egy bloggot, és habár nem ír sokat (sőt) kicsit többet ír mint az lj-n. Talán majd lassan visszahúzódom oda. Ami visszatart az, hogy arra gondolok, hogy mi lesz majd mindezt oda át vinni! @_@ Itt is sok bejegyzés van, hát meg lockythebunnyban! Na, majd lassan, egyenként... (Igyekszem ezt most komolyan mondani...)

Ennek a blognak a neve Stormberry, de én csak Snyeginek hívom. Angolul írok belé, mint a legtöbbe és... hát szemptember óta nem írtam bele semmit (persze, a másikban, ami a My Spaceben van, abba talán február óta nem írok semmit. Van valami ebben a blogban szintén. Mint a kávé, valahogy jókedvüvé tesz. Ki tudja mi lehet. ^_^ Hogy az emberek milyen kicsivel lesznek boldogak! Tulajdonképpen nem kellenek az embernek nagy, pompás dolgok, valami extravagáns, hogy boldog legyen, csak tudni kell örülni a kicsinek!

Ahogy ezt mondom, gondolok a Gyuszira. Rengeteg mindenről szoktunk beszélgetni, és egyebek közt a boldogságról is. Mitől lesznek boldogok az emberek? Hogy lehet az ember boldog? Tudom, hogy nem lehetünk mindig... "overjoyed", "ecstatic", "extasiated", de lehetünk mindig boldogok, ha megengedjük magunknak, hogy boldogok lehessünk. Nem kell mindig a különlegesre, a nagyra, a nem-mindenkinevalóra célozni és arra biggyeszteni a boldogságot. Persze, hogy televagyunk gondokkal és persze, hogy rengeteg dolog nem úgy megy ahogy szeretnénk, de ha tudunk annak örülni, hogy szép nap van, hogy fincsi a kávé, hogy egy szép virág nyílt, hogy valaki mosolygott, hogy a macska ma olyan szépen aludt kint az udvaron, hogy madarkák voltak kint az ablakon, hogy láttunk két gyereket játszani az utcán, hogy nem volt forgalom, hogy még meleg volt a kenyér, hogy túrós csusza volt ebédre, hogy írt egy barátunk, hogy ma mosolygott a Haiko Zoo Pet-ünk, hogy már kitatáltuk mit adjunk ajándékba barátainknak, hogy már kiagyaltuk hogyan spóroljunk valamin... mindig van minek örülni, csak hajlandónak kell lenni, hogy boldogok lehessünk. A boldogság sok kis dologban testesül meg. Olyan egyszerű dolgok is boldoggá tehetnek, mint egy kis terv, moziba menni, például, vagy csak elmenni egy könyvesboltba nézelődni. Másokkal egy kicsit lenni új embereket megismerni, vagy egyedül lenni, nézni az embereket ahogy a saját dolgukban vannak egy bevásárló központban, vagy teljessen egyedül, az eget nézve, vagy a távoli kilátást. az embernek csak meg kell próbálnia, de miért vannak sokan akik nem próbálják meg?

Van egy barátom a Facebookban aki egyszer elment Liverpoolba, ahol meghallgatot egy együtest és annyira megtetszet neki, hogy megszervezte, hogy Malazsiában is énekeljenek. Na, ez az ember tudja hogyan kell egy álmot létrehozni. És a többiek? Mi mit csinálunk álmainkért? Mit teszünk meg annak érdekében, hogy megvalósuljanak? Semmit? Igen, igen, mindenkinek vannak okai és kifogásai. De hát, ha NEM LEHET, akkor bolgodságunk nem füghet ezektől! Ott kell a boldogságot keresni, ahol meg is tudjuk találni, ahol el tudjuk érni.

__«(¯`•.)»°«.•´¯)»__

Ma délután lesz a könyvesboltban, a Librería Internacionalban egy nyaklánckészítési szabad kurzus amire majd el akarok menni. El kell mennem előbb a bankba kicserélni a betétszámla kártyákat mert már lejártak, de majd elmegyek megtanulni ékszereket csinálni. Nem tudom mi lesz amit majd tanítanak, de engem az érdekel, hogy megmutassák, hogyan kell a kapcsokat felszerelni, vagy lácocskákat készíteni. Van aki tud az ilyenből egy üzletet csinálni, de én sose tudtam. Nem vagyok üzletasszony. Inkább arra gondok, hogy szeretném lemásolni egypár szép nyakláncot amit láttam az internetten. Végül is, ha én csinálom olcsóbb és egyedi lesz. Nem gondolod?

Szeretem ezeket a szabad kurzusokat, nem csak azért, mert ingyen vannak, de azért is, mert ezzel ki tudok kapcsolódni a munkából. Jót tesz. Olyan mint a kötés, amiről jutt is eszembe, horgolnom kell egy fehér sapkát most télre! Szeretnék fehér kesztűt is szerezni, de nem tudom mennyire lehetséges. Még nem tudok kesztyűt kötni, vagy horgolni. Nem tudom hogyan kell. T_T Talán majd várnom kell egy másik kézimunkás kurzusra. Talán javasolni is lehet. Tudod, részben ezt is szeretem a könyvesboltban: sokat add a kliensekre. Nem minden cég tudja ezt elérni, nem mindengyik igyekszik ennyire a klienseit kényesztetni, úgy dolgokat adni nekik. Az a könyvesbolt minden hónapban kiad egy programot mindenféle dologgal: egészség, könyv bemutatók, kézimunka, pszichológus, gyerekeknek való programok, és mindegyik mindig ingyenes. Jók a könyvek, jók a vásárló programok, és pluszban vannak ezek a kis tevékenységek, ezek a kis összejövetelek, kurzusok amikkel az ember jobban kipihenheti magát. Néhány könyvesboltban kávézó is van és mindegyikben vannak olvasó helységek, gyerek játszó részlegek... Hogy nem imádni őket??

Szeretettel Csókól,

Buranaberry

Buranaberry: Jó Reggelt, Sabana Real!

Kedves Hópehely,

Már kora reggel itt ülök a munkahelyemen, sok olvasnivaló lenne, de az elküldött iratok nem is arról szólnak amiről dolgozni kell. VoIP ami nem VoIP hanem VoInternet. Mi a különbség? Csak az amit itt találtak ki: hogy ennek az internettenkeresztüli hangszolgáltatásnak nem lesz semmilyen minőségi mérete vagy garanciája. Egy telefon aminek olyan lesz a hangja, mint an MSN beszélgetéseknek. Azt hiszem mindnyájan tudjuk mennyire darabos és lehetetlen ez, ugye? Miért vesznek ilyen rossz rendszert? Miért nem adnak minőséget a kliensnek? Mert itt minden csak a "magán profitre" megy. Ezt a platformot megvették, de nem is tudták mennyi kliensre méretezzék, milyen szükségletei vannak, mit kívánnak, milyen használat várható el, mennyien használnák, mikor, mi a jelenlegi IP hálózat kapacitása... Megvették mert valakinek megkenték a kezét. Most pedig csinálni kell valamit vele. Idáig nég nem tudják mit akarnak csinálni vele, DE azt akarják, hogy készítsek el neki egy díjat. Hogyan? Munkatársaim, Kenneth és Isaac valamennyit magyaráztak tegnap erről a szolgáltatásról, de ők igazán nem tudnak semmit díjjakról amiért nem tudtak semmilyen jó segítséget nyújtani. Mit mondjak? Két villamos mérnök. Tehát azt döntöttem, (én magam), hogy csinálok egy kis benchmarkingot és magamtól kutatom fel a szolgáltatást, hogy tudjam mit lehet vele kezdeni, hogyan lehet ezt díjjazni. Természetessen erre Skypeval kezdem.

Ma korán keltünk Apuval, csináltam magamnak egy tükörtojásos szendvicset a munkába, ittam egy pohár kólát és rögtön jól éreztem magam! Felkeltem, nem volt olyan mint tegnap, hogy egész nap álmost voltam. Itt a munkában pedig csináltam magamnak egy erős kávét, és minden felszültséget beleolvasztottam. Fincsi volt, kényelmes és... olyan jó! ^_^ Kora reggel, ahogy megjöttem, lassan letelepedtem és elővettem kis kávés üveg edénykémet. Öntöttem egy friss csésze vizet venezuélai bögrémbe, négy kanál kávét a kávés edénybe és lementem az ebédlőbe megmelegíteni a vizet. Két perc után a forró víz a finom, őrőlt kávéval keverődott és tinta-feketévé változott. Ahogy mentem vissza az irodába minden finom kávé illatú let. A vastag porcelán bögre kellemessen átmelegedet és kezeimbe kájha langyosságot sugárzott tenyereimbe. Tudod, Hópikém, egy bögre kávé megteszi a különbséget a világon.

Valahogy ma mindenért sokkal boldogabb vagyok. Minden szép, minden kellemes, mindentől mosolyogni akarok.

Kaptam Kattia barátnőmtől egy tökjó tenyérméretű m&m formájú aluminium zöld dobozkát tele kis m&m csokikkal! Csak úgy. Meglátta az Automercadóban, és vett magának egy kéket, mert a kék a kedvenc színem, és egy zöldet, mert a zöld a kedvenc színem. Már elfogyott a csoki, de megmaradt a kerek kis fém dobozka. Olyan tök cuki!!! Gondolkodom egy kicsit a Mikulásra. @_@ Otthon öt Mikulást kell készíteni és a munkahelyre huszat!!! Jaj de sok!! Hogy fogom mind ezt elintézni! Itt a mikulás nem szokás, de én mégis megszoktam tartani. Valahogy szép, és valahogy mindenki (persze) nagyon örül neki. Olyan, mint a brownie: kicsit azért várjáj és mindig nagyon örülnek amikor megkapják.

Megjött a szabadsági lapom. ^_^ Mehetek, minden rendben, nem kell fizetésnélküli napokat kivennem!!! Beszéltem a HHRR lányokkal és minden rendben. Valamit nem számolnak jól a napjaimmal kapcsolatban, DE ezen kívül minden pompássan megy! Haza tudok menni és ez a fontos, nem?


Szeretettel Csókól,

~ Buranaberry