Elveszett Gondolatok

Bizonyára mindenkivel előfordult már, hogy eszébe jutott valami érdekes, okos, viccess vagy egyszerűen zseniális gondolat, de mivel nem tudta valahogy rögtön rögzíteni, hamarosan el is felejtette, és csak az maradt meg a fejében, hogy valami nagyon jó volt. Na, velem ez nagyon, NAGYON gyakran előfordul. Nem azt akarom mondani ezzel, hogy nekem rengeteg, átlagonfelüli mennyiség jó ötletem van - habár, persze, ez is igaz ^_~ -, hanem arra, hogy folyamatosan olyan helyzetekben vagyok ahol nem tudom ezeket a gondolatokat lejegyzetelni. Ez érdekes, mert mindenki aki ismer engem - és ti is bele vagytok értve - tudják, hogy nálam FOLYAMATOSAN van toll és papír. De hát akkor miért szöknek el a gondolataim? Hát azért, mert sok érdekes gondolatom akkor jut eszembe amikor nem tudok írni, mert például tornázok, vagy vezetek, vagy épp az utcán járok, vagy sietek valahova.

Pár héttel ezelőtt, emlékszem, hogy volt valamilyen ilyen érdekes gondolatom - nem egy ötlet volt, hanem egy gondolat lánc - a vallással kapcsolatban, épp amikor vezettem és hát... elillant. Nem írtam le, nem is rögzítettem sehogy, mert valahogy olyan nyílvánvalónak tűnk, hogy azt hittem, nem fogom elfelejteni, de ahogy hazaértem teljesen elfelejtettem. Egy jó darabig próbáltam aztán visszaemlékezni rá, de nem tudtam. Ez persze frusztrált, de hát, mit tehettem? Gondotam, hogy mivel egy olya nyílvánvaló dologak tűnt, lehet, hogy majd megint eszembejut. Na, és mi történt ma?

Ma munkaután elmentem az Herediai Állami Könyvtárba (nem vagyok benne biztos, hogy nem-e kell inkább Nyílvános Könyvtárnak hívni), ahol adományba adtam a könyvtárnak az egyik költség könyvelési könyvemet, amiből kettő volt, és egy teljesen új. Termésetesen a teljesen újat adományoztam. Aki tanul, az tudja, hogy az összefirkált könyvet nem szabad átani, mert abban van az ember minden tudása. :-) Végül is az ember abba írja magának a nehezzen kisilabizált magyarázatokat. Na, tehát, odaadtam a könyvet, majd felmentem egy kicsit olvasni. Általában levelezni szoktam ilyenkon, de most kedvem volt egy picit tovább kínlódnom a némettel, és ezzel a regénnyel amit a Szépirodalom tanárnő adott fel: Schachnovelle.

Igen, igen. Az a helyzett, hogy a németem javítása érdekében felvettem két nyári órát: Német Művészet Torténelmet (ez az egyik) és Német Szépirodalmat. Igazán nagyon élvezem mindkettőt és érzem is, hogy jól hat nyamvadt kis németemre is. Valahogy most ezekkel az órákkal visszakaptam a kedvemet a német tanulásra, amit hát, csak nehezzen udtam tartani az utóbbi időkben.

Általában nem tudok sok időig a könyvtárba maradni, mert épp egy órával zárás előt érek be, de azt az órát élvezettel töltöttem a könyvtárban és Zweig Stefen regényével. Magyarul a címe "Sakk regény". Javaslom!

Na, boldog voltam, elégdett és ragyogó. Tényleg fantasztikus közérzetem volt! Boldogan mentem zárás után haza, és ahogy vezettem, hírtelen egy gondolat a másikhoz kapcsolódva, eszembe jutott az az elveszített gondolat lánc! Egy pillanatig se várva, egy picit lelasítva, feltettem a telefonom hangrögzítőjét és mondani kezdtem a gondolataim lényegét. Felvettem! Megvan!

Maga a gondolat menet tényleg nem komplikált, és csak annyi a gyökere, hogy a kereszténységben azért szoktak az emberek ijedten tanácsot adni a "szellemi út magán keresés" ellen - mint a pogányság, mondván, hogy vigyázzon az ember, mert az ördög ravasz és becsapja az embereket, mert igazán az emberek a templom aloli felszabadulása az magának a templomnak a legnagyobb ellensége. Parkolás után még egy darabig a kocsiban maradtam és angolul diktáltam gondolataimat a telefonomnak. Örültem, hogy gondolat láncom visszatért.

B1 Zertifikat és az a sok Deutsch amit Összeszedtem

Stormberry-é

Na? Találjátok ki mi? (Ezt így mondjuk magyarul? Én mindig így szoktam, de nem tudom, hogy ez csak a spanyol és angol kifejezésnek a magyar helytelen lefordítása-e, vagy sem.) Meglett a B1-es német nyelv vizsgám!! (Ez egy középfokúnak felel meg.) Igen, tudom, már hallottam: "Mi ebben a meglepő, hisz neked MINDEN nyelv OLYAN KÖNNYEN MEGY!", "Te már eleve kivoltál téve kisbaba korodtól két KÜLÖNBÖZŐ nyelvnek, neked ez semmiség!". De nem. Nem, nem, nem. Az istenekre bizony, hogy a német kifogott rajtam. A francba, hogy ez egy mennyire agyafúrt nyelv! És tudjátok mit? Már tudom a németek miért ennyire rendszeretőek és metodikussak mindenben: MERT A NYELVÜK NEM AZ!! Szegényeknek kell VALAMI amibe LOGIKA van.

Ezzel a nyelvvizsgával - ami nekem nem is kell, de kötelező, ha az ember tovább akar tanulni németül - igen sokat szenvedtem. Kezdjük azzal, hogy le kellett ülnöm tanulni. Tanulni! Én! Nyelvet! Na, én ezt nagyon ellenzem. Igen, persze, minden másban az ember vizsgához tanul, DE nyelvtanulásban - ha az ember azért tanul, hogy egy nyelvet megtanuljon, és nem mert kell a pont valami másra - akkor nem tanul vizsga előtt. Miért? Mert a vizsgával meg tudod itélni tulajdonképpen mennyi is van a fejedben. Nyelvtanulásban az ember gyakorol, megírja a házifeladatot, órán jelentkezik, de nem tanul vizsgára. Vagy látott valaki már olyat, hogy a reptéren, a pályaudvaron, vagy az étteremben, mielőtt megszólálna valaki, előtte előveszi a tankönyveit és pontosan megnézi mit is kell mondani? Nem, ugye? Más tanulnivalókkal, az ember mindig konzultálhatja régi könyveit, de a nyelvvel nem. Ezért nem tanul az ember a vizsga előtt. Az önámítás lenne.

De a B1 más volt. Ó, az más volt. Milyen? Körülbelül ilyen:

HÖREN (a hallgatós rész):

Te ezt hallod: 

Erre a kérdés: 

A vonat Bécsbe megy? (IGEN) (NEM)

A vonatban......(a) a büfé az első vagonban van 

........................(b) a kávét kihozzák az emberhez 

........................(c) minden állomáson és megallóhelyen megáll.

LESEN (az olvasó rész):

BIXOLOFAVERIN, A LEGÚJABB GYÓGYSZER.

Bixolofaverin egy új miafrancos gyógyszer amit ki tudja ki, kitudja hogy, ki tudja mennyi idő után fejlesztettek ki a ki tudja milyen tudósok. Bixolofaverin a fejfájás gyógyítja rendkívüli gyors hatással, és szinte semmilyen mellékhatással. Minden esetre nem ajánlott 12 éves aluli gyerekeknek, se terhes asszonyoknak.

A kérdés:

Bixolofaverin......(a) nem ajánlot gyerekeknek

............................(b) nem ajánlot terhes asszonyoknak

............................(c) gyorsan hat

Az író és a szóbeli részek is komplikáltak, de ezek után ahogy az embernek németül kell produkálni, inkább oroszul írna-beszélne, mégha oroszul az ember csak annyit tud, hogy "ja nye panyimaju paruszki".

A vizsga két héttel ezelőtt volt, de tegnapig kellett várni, hogy megtudjuk átmentünk-e vagy sem. Persze, ráadásul mindenkinek egyenként, e-mail-ben mondták meg a jegyét, amiért nem mindenki kapta meg a jegyét egyszerre. Én már akkor kezdtem nagyon megijedni, amikor az egyik barátom a négy részből egyben megbukott. Ő sokkal többet tanult mint én, és én koppintottam le tőle a szóbeli feladatra a kezdő és befejező mondókát!! Ez nagyon-nagyon rossz volt. Ő tegnap előtt kapta meg a jegyét, tehát én 24 órán keresztül izgulhattam, és gondoltam, hogy ha ő egy részben megbukott, akkor én minimum kettőben buktam meg. Kicsit kiábrándulva, gondoltam, hogy ha nem megyek át, akkor mennjen a Goethe a fenébe, úgy se kell nekem és tudok én magamtól is gyakorolni. Hát nem is épp ezt csináltam a franciával? És nagyon is jól ment.

Stormberry-é

Tegnapelőtt kinyitottam a naplómat, amibe be akartam írni az egész Caroll-Kathleen ügyet amit itt is megvitattam, és úgy döntöttem, hogy akkor most németül írom meg. És istenek-bizony, megírtam németül. Lehet, hogy nem valami jó némettel, de nem is ez a fontos, hanem az, hogy Diamine Oxford Blue tintával, Lamy Vista töltőtollal németül írtam, és gyakoroltam, és hagytam, hogy úgy csurogjanak ki belőlem a német szavak, ahogy csak akarnak. Hogy nem az a megfelelő szó? Nem baj. Hogy nyelvtanilag nem helyes? Semmi gond! Mi voltunk ott: a német meg én, semmi tanár, és semmi vizsga, és semmi szó mennyiség követelmény nélkül. És a kócos, bolondos, szeleburdi német csak úgy dobálta szavait felém nagy boldogan, hogy kifejezzem magam velük.

A német meg én játszottunk és jó volt.

Persze, aztán másnap kiderült, hogy mégis átmentem. Délután be is iratkoztam a következő tanfolyamra (ez tanfolyam?). De semmi gond :-). A német meg én most barátok vagyunk. Már nem lesz több nyelvizsga. Én most gyakorolgatni fogok, néha pedig naplómba is irogatok németül, épp úgy ahogy vannak dolgok amiket inkább franciául írok be a sok magyar és angol bejegyzés közt (nem, valahogy nem szoktam spanyolul naplózni. Nem áll a kezemhez). Az új kurzus csupán segítség lesz, hogy a német meg én jobban tudjunk játszani. :-)

Nyári Utazás

Múlt héten jöttem vissza egy három hetes utazásról amit Magyarországra tettem. Istenek! Milyen rettenetes volt! Ne értsük azért félre, kérem, igazán szeretek Magyarországra menni, és nem is az volt a baj. Magyarország épp olyan... hát, mondjuk igazán azt sem lehet mondani... Tehát, maga Magyarország szép volt... a jelenlegi helyzet keretében, és hát nem is voltam igazán olyan sokat otthon sem, de a nyár!! Azt volt a rossz.

Sok ember azt gondolja, hogy mivel Costa Ricában élek, nekem a meleg meg se kottyan, mert biztos már hozzászoktam. Nem. Hadd magyarázzak meg valamit a kedves közönségnek: Costa Ricában az egész évben tavasz van. Igen, szép, kellemes tavasz. Egész évben a hőmerséklet valahol 16°C és a 28°C között ingadozik. Nagy néha felmegy 32°C-ra vagy lemegy 14°C, de ezek kivételes esetek. A páratartalom a levegőben valahol a 80% és a 90% közt szokott ingadozni. Sok a fa, kellemes a széll, és nincs annyi beton a városokba, hogy az este kegyetlenül visszaverje az istenek-álltal-vert meleget. Persze, már eleve akkora meleg sincs amit a beton be tudna magába szívni, hogy majd este magas lángon sütögesse a népeket.

Az idén, mivel Anyu már nyugdíjas, Apuék úgy döntöttek, hogy elutaznak egy hosszabb időre, és engem is meghívtak. Eleinte az lett volna, a terv, hogy együtt megyünk, hogy meg tudjam mutatni Anyunak Párizst.  Ah, la France! Persze, tudni illik, hogy én abszolút rajongok Franciaországért és mindenért ami Francia... kivéve a FN-ért és a LePen családért. Ez nem igazán sikerült, mert hát nekem egyetem van és csak nagyon későn tudtam meg mikor lesznek az óráim, tehát épp Párizsban nem lehettünk együtt.

Minden esetre, én három hétre mentem, mialatt meg kellett írnom egy záró egyetemi munkát szolgaltatás marketingből (megírtam és jeles lett, persze), beszélnem kellett a Pénzügyi szakdolgozat tanárommal, mert a témával kapcsolatban kellett dolgokat egyeztetni - és ezeken nekem dolgoznom - tanulnom kellett a szolgáltatás marketing vizsgára, ami most szombaton lesz, és németeznem is kellett, mert két hét múlva le kell tennem a B1 Zertifikat-ot.

A német valahogy most egy kicsit megtorpant, vagy van valami ami nem megy olyan könnyen, mint régen, és az zavar. Persze, kihasználtam, hogy megyek Magyarországra, tehát kicsivel érkezésem után (majdhogy másnap), lementem Bécsbe három napra németezni. Nem ment igazán. Tudjátok, az a helyzet, hogy nekem az olvasás elég jól megy, DE a halló rész nem annyira, mert sokszor nem értem mi a francot akarnak mondani. Tehát gondoltam én, hogy megyek a németesség forrásába, meghallgatom az echte németet és majd megszokom és jobban megy a vizsga. Ahogy mondják itt: "Álmodni nem kerül semmibe!". Figyelek a vonaton, a pályaudvaron és csak azt értem, hogy "Sehr geehrter Passangiere/Gäste..." (Tisztelt Utasok/Vendégek), majd blu-blu-blu-blu-blu... "vielen Dank" (Köszönjük). Hát ennyit utazás nélkül én is tudok produkálni!

Na, de nem baj, semmi gond. Gondoltam, hogy majd élő beszédből gyakorolok. Csak hallgatózok, hogy az emberek miket mondanak az utcán, a metrón... igen ám, de nekem olyan nagy szerencsém volt, hogy mindenki akinek a beszélgetésébe belehallgattam, az MIND vagy magyarul vagy spanyolul beszélt! Mi ennek a valós esélye!

Volt azért C-terv is, hogy majd elmegyek a Schönbrunnban, amit már kívülről ismerek, és most mindent németül hallgatok meg. Túl nagy volt a meleg, nem mentem sehova. Ok, mentem tintát venni (beszereztem egy gyönyörű narancsszínű töltőtoll tintát!!), és meglátogattam a közeli KIKO Milanót, a Starbucks-ot (persze!), meglátogattam Sonja barátnőmet és voltam rumot inni. Azért néztem valamennyi tévét németül, tehát az valamennyit beleszámít.

A nagy meleg miatt sokat nem tudtam tanulni - nagyon nyomasztó volt a meleg - de érdekes módon rengeteget tudtam dolgozni és tanulni repülőtéreken, vonatokon és Bécsben a hotelban. Eszembe jutott, egy cikk amit egyszer olvastam egy üzletemberről, aki mesélte, hogy az egész munkáját mindig az úton csinálta, hogy ilyenkor tudod a legjobban kocentrálni. Hát lehet, mert nem most van először, hogy házifeladatokat reptéreten írok meg. Lehet, hogy többet kellene utaznom? ^_^

Bécsen kívül voltam Essen-ben egy barátnőmnél, akivel elmentem Amszterdamba. Amszterdam szép volt, de nagyon zsúfolt. Nem tetszett, hogy egyetlen Starbucks-ba se tudtam bemenni, mert mind televoltak! A végén voltam egyben... a reptéren. Maga a város nem volt olyan mint azt elképzeltem. Kissebbnek tűnt és komplikáltabbnak. És nagyon drága. Lehet, hogy mi épp a drága helyeken jártunk, de mindenesetre nagyon divatosnak és drágának tűnt, és az nem igazán tetszett.

Ez alkalommal találkoztam egy kicsit Gyulával. Mindig egy picit sajnálom, hogy csak egy nap találkozunk, egy délután erejéig, pár órát és már rohanni kell. Igazán több időtt szeretnék tölteni vele, mégha nem is lenne annyi beszélgetni valónk. Mindig találkozunk, beszámolunk egymásnak életünkről, és kiöntöm neki minden titkomat és cselekedetemet, minden gondolatomat és elképzelésemet, ő pedig ezer történettel és elmélettel táplálja lelkemet. Bárcsak lenne egy kicsit több időnk, hogy nyugodt, hétköznapi dolgok is beleférjenek beszélgetéseinkbe. Kellemes csendek, csak a mozgás egymás mellett, a környezetünk szemlélése és kielemzése, lassú szavakban, hosszú gondolatokban, kávét kortyolgatva.

Cinder, a Cicánk

Végre van cicánk! =^_^= A neve Cinder, ami azt jelenti, hogy hamu angolul. Az eredeti neve Hamu, de nekem jobban tetszik Cinder. Ma került hozzánk Diósdból, ahol idáig egy családi házban lakott, kerttel ellátva. Kamasz kislány és nagyon kedves. Szereti a simogatást és a hasát it. Ha nem vigyázunk, attól tartok, hogy minket is megeszik álmunkban. De édes egy teremtés.

Nagyon érdekes volt, hogy Cinder előző gazdija (akitől elhoztuk) a Telenorban dolgozik. Kari vette észre a kocsit a garázsban, és amikor megkérdezte, hogy dolgozik-e valaki a Telenorban, a lány egyből mondta, hogy igen, ő, majd hozzáfűzte:

- Kellene valami?

- Igen, munka - mondtam én.

Erre ő nagyon szívesen felajánlotta, hogy körülnéz a cégben, majd küldjem el neki önéletrajzomat és elérhetőségemet. Amikor kérdezte, hogy azért pontosan mi a képzésem, és elmondtam, megjegyezte, hogy épp gondjai vannak a díj szabással. Egyből felajánlottam neki, hogy szívesen segítek, már most is - munkakapcsolaton kívül. ^_^ Érdekes lenni megint a régivel foglalkozni. Ugyanakkor, ha van lehetőségem segíteni neki, remélem észre veszi hogyan dolgozom, és nyugodtabb szívvel ajánl fel engem a Telenorban egy állásra.

A munkakeresés közben lassan megy. Az első interjú után nem hívtak vissza, de ez nem akadályozta, hogy tovább pályázzak más állás lehetőségekre. Mivel a magyar tudásom nem valami "jeles", segítséget kértem a motivációs levelemmel, de úgy, hogy megírtam, majd elküldtem kijavításra úgy, hogy amikor visszaküldték láttam, hogy mik voltak a hibáim. Ennek alapján megírtam egy másikat, és ez alkalommal tökéletes volt. Igen, talán a bloggomban nem látszik meg annyira, de a motivációs levelemben igen. Olyan jól esett! Javul a magyarom!!

Közben holnap nyélbe üthetnénk egy másik lehetőséget, ugyanis Karinak van egy barátja akinek egy hostel-ja van oda keres recepcióst. Nem tudom miért, de egyből eszembe jutott Andreas Scheffer, egy szereplő a német nyelves podcastból amit otthon hallgattam (és amit jó lenne megint elkezdeni hallgatni). Andreas recepciós egy hotelban, ahol a német óra játszódik. Talán ezért jutott eszembe. Holnap megyünk majd meglátogatni a helyet és beszélni a sráccal. Ezek után kiderül, hogy recepciós leszek-e, vagy sem, míg sikerül valami más közgazdászosabb munkára szert tenni.

Hétvégi Tervek

Karinak már csak egy hete, két hétvége marad a Costa Ricai ez alkalmi ittlétéből. Csak most  hétfőn kezdi el majd a spanyol órát (amit az első hétfőtől kezdve elkezdhetett volna) és érdekes lesz megnézni hogy reagál rá. Persze, ez azt is jelenti, hogy csak egy hetet fog tanulni, de már csak ennyi ideje maradt ez alkalommal. Szintén csak egy hetem van kocsi gyakorlásból, tehát egy hét még gyakorlat Karival és utána magamra maradok!! :-S Ilyenkor emlékszem Laura barátnőmre és arra gondolok, hogy ha ő is tud, én is tudok. (Persze, Laurának automatikus kocsija van, nekem váltós, de nem ez a pláné.)

Közben most, ezen az utolsó előtti hétvégén Kari végre meg fogja ismerni a Karibi tengert. A Patty, rice-n-bean földje, mind kaják amiket Kari nagyon szeret. Itt lemegyünk az egyik legszebb partra, Puerto Viejo, ahol majd megszállunk egy hangulatos lodge-ban, Physis Lodge. Ezekről majd rengeteg képet csinálunk és majd felteszem, hogy láthassátok itt is és a Facebook-on. Talán az iwiw-re is!! ^_^

Ja, ha tudni szeretnétek, igen, Kari megpróbált meglocsolni, de nemet mondtam és nem locsolt meg. ^_^ Azért kapot csoki tojást ^_^.

Ricsaj, Moraj és Topológia

Ez otthon bizonyára nem lenne szokványos, de itt nem ismeretlen, elképzelhetetlen jelenség. Feltettem a zenémet amilyen hangosra csak tudom, fülhallgatóval, mert kint akkora nagy moraj van, hogy nem igaz. Rekedt, rikácsoló madár hangok rontanak be mindenhonnan kintről. Papagájok serege ott visong a fákon, a tetőkőn, a meztelen falak tetején teljes erőből rikácsolva. Már eleve nem tudom elképzelni, hogyan szeretne akárki is egy ilyen állatot tartani otthon, ugyanis szerintem nem is szépek, de ekkora nagy zajongás után azt sem értem hogyan engedik be őket a városba. Ki kellene ezt a zajongó, ronda madárságot pusztítani.

Több helyen, több városban lehet látni ezeket a pandemóniumos szárnyas dögöket nagy csoportokban repülni. Azt hiszem valamikor hallottam valahol azt, hogy ezek a rondaságok az emberek elszökött papagájai és azoknak a leszármazottjai. Igen, igen. Tehát ha valaki azt hitte, hogy az elszökött buta is kanári madara elrepült az erdőbe, ahol boldogan él, vagy talán miután kiszökött nagy szomorúságában éhen halt (ezt a buta Emo gyerek hiszi az otthon tartott madaráról ami biztos azért szökött el, mert inkább a macska szájába repül, minthogy tovább legyen tanúja értelmetlen nyavalygásának), nem hanem lehet, hogy az a ronda Pipike, vagy Tütüke, vagy Polly, vagy Tweetie, vagy aminek hívják a maradat jelen pillanatban zavar valakit aki épp dolgozni (vagy blogozni) igyekszik. Nem hiszem, de ha talán lenne valaki aki olvas, aki azt gondolná, hogy olyan jó lenne egy kis madarat venni háziállatnak, egy javaslatom van: nem.

Ma voltam ebédelni a japánosnál, ahol, természetesen sushit ettem. Végig néztem a menüt és olyan rossz érzés volt, hogy nincs semmi új, hogy már mindent ismerek, már mindet rendeltem, már tudom mi milyen és mi éri meg, mi nem. Miért nem tudnak variálni? Miért nem csinálnak onigirit? Egyszer meg is kérdeztem, de a bácsi, a szakács-san csak annyit mondott, hogy "nem onigiri". Lehet, hogy talán fel kellene pofoznom a japánomat és megkérdezni úgy?

"Gomen nassai ryori-san, doushite anatatachi no onigiri wa arimassen deshita?"

...talán így kell?? Hn... nem pontosan. Na, nem baj. A sushizóba azért szoktam egyébként menni, mert kedvem támad California vagy avokádó sushira, és azért, is mert naplózni akarok egy darabig, és már pár napja nagyon, de nagyon kellett nekem naplóznom. De NAGYON! Egyszerűen voltak dolgok amiket ki kellett adnom, amiket ki kellett "beszélnem" de nem bízhattam rá senkire, csak is a hű naplómra. Így hát mentem és két tál sushi mellett (amit alig bírtam magamba diktálni, mert megint elfelejtettem, hogy igen nekem 8 db sushi elég) lefirkáltam dolgaimat, majd a végén még egy topológiát is belerajzoltam. (Ilyenkor veszem észre, hogy már egy kicsit sokat jár a fejem a munkán...)

Sajnos nem írtam még ki mindent magamból, de majd lassan-lassan.

Mandarin Kínai

Eszembe jutott, hogy jó lenne utána nézni a mandarin-kínai nyelv óráknak, talán el is kezdeni, most hogy lassan kikaszabolok a második hitel kártyám alól. ^_^ Wiiiiiiiii! De jó érzés! ^_^ (És közben ez egy lépés ami közelebb visz haza) Tehát lassan meg tudnék magamnak engedni egy kis extra költséget, főleg ha a végén nem veszek kocsit. (Ja, ezt nem meséltem még el???)

Ja, igen, van ez a dolog is. Az a helyzet, hogy mivel volt ez, hogy a másik épületbe költözünk, és abba az épületbe engedett lesz, hogy azok akik nem dolgozunk egyenesen az ügyfelekkel más órarendeben mehetünk dolgozni (6-tól fél 4-ig, 7-től fél 5-ig, 8-tól fél 6-ig), úgy gondoltam, hogy akkor én 6-ra megyek be. Az a helyzet, hogy az itteni busz szolgáltatás nem működik igazán reggeli 5-kor, amikor nekem kellene, hogy 6-ra bejussak az irodába. Így hát vagy taxival rohanok be Herediába, vagy kocsit veszek. Gondoltam, hogy talán megbeszélhetném Apuékkal, hogy ők vegyék meg a kocsit nekem, mivel nem leszek amúgy se sokáig Costa Ricában (remélem), és nem is akarok valami jó kocsit, hanem csak valami kis ócska kávéfőzőt, egy szekért (láttam egyébként eladó Ladát is!), amit majd itthon tartalék kocsiként használhatnának, vagy oda adhatnák Yuly-nak vagy valami, tehát megvehetnék ők, én majd kifizetném a többi dolgot. Igen ám, csak hogy én el kezdtem kérdezgetni körbe ismerőseimet akik Herediában laknak, hogy mennyit költenek a kocsijukra. Rengeteget. Kiszámoltam egy Excel lapon, és többet költenek, mint amit napi taxizásra költenek. Így hát életemben megint a számok kitaszigálták és levétóztak a kocsikérdést.

Tehát már kocsi költségekkel sem kell foglalkoznom, ami miatt befektethetném a pénzemet egy kis érdekes nyelvtanulásba. A mandarin-kínai jó ötletnek tűnt. Igen ám, de kiderült, hogy a program felmérhetetlenül hosszú és drága. Alapvetően egy 7x4 hónapos havi 50€, ami itt azért pénz, vagy egy ki tudja hány részes, 3 hónapos szakaszokban havi 85€-ért. O_O De hát ez csak kínai! Miből gondolják, hogy ennyit kérhetnek a tanításáért?

Tanultam már többször nyelvet életemben, voltam már több kurzuson és valamit nagyon jól megtanultam: akármilyen nyelvet meg lehet tanulni középfokú szintem egy év alatt. Azok az iskolák amik évekig tartják bent az embereket csak pumpálják belőlük a pénzt, és sok helyen alapvetően annyira a pénzre mennek, hogy az emberek tulajdonképpen képtelenek az adott nyelven beszélni. Igen, a túl ismétlés a feledésre vezet.

Hogy mi lesz, nem tudom, de én meg akarok tanulni kínaiul, és meg is fogok.

Kari, Kari, Kari

Az emberek kezdik lassan megszokni a Kari nevét. Nem bámulnak, nem kérdezik meg, hogy "de férfi vagy nő?" és már lassan ki is merik mondani, hangunk kicsit halk mintha attól félnének, hogy ha csak szabadon kiengedik a nevét elrontják. Én is már azon találom magam, hogy megszoktam a Karit, nevével együtt, dolgaival együtt.

Tegnap eljött értem a munkába és míg itt voltunk egy picit spanyoloztunk, felhasználva a 15-perc Német könyvecskémet mint modell. Még szerdán leültem az ágyra egy picit németezni, átnézni az órámat mi közben a Kari kisilabizálta a tévé műsört, majd piciket kukucskált az órára. Már valamikor előtte megbeszéltük,hogy amint túl leszek a könyvön és a CD-ken átadom neki, hogy ő is majd fel tudja frissíteni a németét és talán egyből az angolját is, mivel a könyv az angolból magyaráz. Tegnap szó esett arról, hogy talán Karinak jó lenne egy ilyen 15-perc Spanyol könyvecske+CD. Ki is kerestem az Amazon.com-on (tipikus én...), de Kari valahogy inkább azt gondolta, hogy akkor inkább majd megnézi otthon. Végül is mire megérkezne a doboz addigra ő otthon lesz, biciklizik és majonézes szendvicseket vacsorázik.

Ez a rendszer tök jó, mert nem kell órákon keresztül tanulgatni, nem kell órára menni, nem kell házi feladatokat csinálni és nem kell unalmas gyakorlatokat kitöltögetni. Van gyakorlat, persze, de magában a leckében, ahogy az ember a CD után ismétli a mondanivalót, de az fele se olyan unalmas, mint amikor tíz oldal ragozós gyakorlatot kell végezni.

A tegnapi program az lett volna, hogy elmegyünk keresni neki egy guayabera, ami alapvetően egy pamut vagy vászon ing négy zsebbel az elején, kettő mell magasságban, kettő derék magasában, csinosan kihímezve. Sajnos az úton szokás szerint hatalmas nagy dugó volt három különböző ponton is, amiért nem tudtunk volna időbe odaérni. Mivel útközbe esett a Paseo Las Flores, felajánlottam, hogy szálljunk le ott, nézzünk be egy könyvesboltba, majd menjünk el borozni.

A könyvesbolt természetesen a Librería Internacional volt. Kari még gondolkodik azon, hogy mit lenne jó vinni az Ádamnak, de nem tudja eldönteni. Mivel Ádam közgazdász, és azt híresztelik, hogy tud spanyolul, és volt is már itt, gondoltam, hogy jó ötlet lenne neki egy valamilyen közgazdasági könyvet küldeni. Semmi komplikált, de valami kis érdekesség ami talán felkelti akadémikus érdeklődését. Sok olyan könyvecske jutott eszembe amit még az egyetemen olvastam. Eduardo Lizano, Thelmo Vargas, Juan Manuel Villasuso, egyebek közt. A könyvesboltban, viszont, sajnos egy se volt ezek közül, habár láttunk egy elég érdekes könyvet ahogy egy kicsit összegezték Costa Rica és egyéb Közép Amerikai országok történelmét az alapján amit a vélemény kutató felmérések tapasztaltak a választások alatt.

Ebben a könyvesboltban, teljesen egyedül állt egy dobozocska. 15-perc Spanyol. Mintha minket várt volna. Meg se kellett kérdezni: felkaptuk és megvettük. Így lett Karinak az első Spanyol leckéje.

Ezek után boldogan elballagtunk Tintos & Blancos-ba, egy borozóba. A hely nyugis, szép és elég elitnek számítható. A kiszolgálás általában nagyon jó, a kaja isteni és a borok... jók. Van mindenféle, Afrikai bortól Chilei és Argentín borokig. Nincs igazán Európai bor. Általában én édes vagy édeskés borokat szoktam inni, és például imádom a Carmenére bort, de most, Karim kedvéért egy szárazabb Merlot-Malbec-et ittunk. Kértünk egy kis rágcsálnivalót, majd sok "szeretlek" és "imádlak" közt elkezdtünk beszélgetni. Már az úton is beszélgettünk valamennyit egyéni filozófiánkról, elmeséltem miféle feminista vagyok, miben hiszek és efelől beszélgettünk egy picit, ami valahogy megadta a napnak azt a bizonyos "mély beszélgetés" tónusát amit tovább vittünk a boros poharak mellé.

Kikérdeztem egy picit életéről, első emlékeiről, gimnazista napjairól, előző kapcsolatairól, barátokról, majd lassan a szó ránk terelődött. Megint jövőbeli életünkről beszélgettünk, arról, hogy mi lesz és majd hogy lesz, élet, család, gyerekek és egyebek. Itt van egy téma ami engem mindig nagyon megijeszt: a házasság. Részben valahogy azt képzeltem el, hogy talán még se kell ezekig a végletekig menni, habár józan ésszel elismerem, hogy ha majd lesz gyerek, az jobb ha házasság keretében születik meg. Ugyanakkor Magyarországon egy heteroszexuális pár mint mi sokkal kevesebb joggal rendelkezik ha csak együtt él, mint egy homoszexuális pár, ami nagyon nem jónak tűnik, tehát egyre több dolog szól annak a javára, hogy valamikor legyen... mmmmm... az. Tudod. Házasság. A gondolat még mindig megijeszt, vagy ahogy angolul mondják "it's still breaths the Fear of God into me".

Kari szépen, kevés szóval meg is mondta:

- Ez egy olyan papír ami nem jelent semmit (érzelmi szempontból), de nem árt ha van.
- Akkor lesz... lesz házasság?

Kicsit gondolkodott azon, hogy hogy mondja meg, majd alapvetően azt mondta, hogy

- Lesz.

Nem most, nem rögtön, nincs dátum, gyűrű és egyebek, ami miatt talán még mindig bevethetem a félelmetes Visegrádi Stratégiát. Tehát minden arra mutat, hogy lesz a jövőmben pap, templom, gyűrű, fehér ruha (de nem lesz fehér!!!) és lakoma. Ez egy félelmetes gondolat, de az a jó, hogy Kari ott lesz velem. ^_^ Nem kell ezt egyedül csinálni!

(Én ha lesz, akkor nem lesz fehér!!! Lehet fekete, piros, barna, zöld, arany színű, ezüst színű, bordó vagy páva toll mintás!)

Egy Igen, Egy Nem

Ma lefoglaltam a Szófiai és a Bécsi hoteleket. A Szófiai szépen, könnyen ment, de a Bécsi nem. Kedvenc hotelem, Hotel Pension Continental tele van azokra a napokra amikor mennénk. :-( Karival kerestünk egy másikat és találtunk egyet a Mariahilfestrasse-n. Valahogy nem ugyanaz, főleg mert az Internet nem ingyenes, hanem fizetni kell érte, DE felkerestem a netten és rengeteg ingyenes Wi Fi Hotspot hely van mindenhol Bécsben. ^_^Azt hiszem el tudnék én élni Bécsben!

A németezés megyeget. Olyankat tudok most, hogy Obst (gyümölcs) Kässe (sajt) és Geflügen (csirke). Nem tudom kimondani, hogy szénsavas víz, de semmi gond, mert nem szeretem a vizet. ^_^ hehehehehe. Tudom hogy valami Kohl... Kohl-en-saüer? Vagy valami ilyen. Na, ha kell, akkor elrágom a szó végét és olyat mondok, hogy kolen-soeur (francia szó ahhoz, hogy nővér), mert eléggé hasonlít. ^_^ Majd egyszer sikerülni fog, de addig is csalni fogok egy kicsit.

A nyelvtudás titka az, hogy az ember úgy tegyen mintha komolyan tudná mit akar mondani és a többiek azok akik nem figyelnek és nem értik az enyhén tályszólásos kiejtésedt. ^_^

Karim még pakol. Igen, ezt előre tudtuk. ^_^ Jaj, Karim, Karim. Aztán most a nyakába szakadt a munka, az utolsó pillanatban, és még pakol, és még találkozni akar az Ádámmal és még meg kell vennie a Gabi szülinapi ajándékát (amit Júliusban kellett volna? Igen, azt), még van beszerezni való a listából, már nem lesz ideje felmenni Mezőkövesdre... reméljük azért minden simán megy majd és időben meglesz, habár őszintén, kétlem. Valami ki fog maradni.

Na, de ha őszinte akarok lenni, el kell ismerni, hogy azért hatalmas nagy fejlődés volt kevés hónap alatt. Kari HETEKKEL utazás előtt vette meg a jegyet (sőt, hónapokkal), és már több hete gondolkodott a pakoláson. ^_^ Tehát, ja, szinte 80%-87,5% lehetőség van, hogy valami ki marad, valami holnap egyszerűen ki fog esni Kari kezei közül, de azért "hajrá Kari! Igyekezz, igyekezz, igyekezz!!!" ^_^ hihihihihihi

Jaj, Kari, Kari, szerencséd van, hogy ennyire szeretlek!! ♥

"ver-hei-ra-tet"

Első hét, negyedik lecke. Van egy szó németül ami egyszerűen nem megy: verheiratet. Azt jelenti, hogy "házas". Lehet, hogy épp ezért nem megy? Valahogy próbálom forgatni, valahogy kimondani, de vagy Fahrenheit jön ki, van farfenrat, vagy "far high rat" (túl magas patkány), de maga a szó egyszerűen nem működik. Hát, nem fogom eröltetni, majd csak egyszerűen kerülöm a szót és minden helyzetet ahol ilyet kell mondani, és ha valaki erölteti, majd megmondom neki, hogy én nem szeretek csúnya szavakat használni. ^_^ hihihihi...

Idáig elég szépen kitartottam a CDs német mellett. Komolyan remélem végig tudom majd csinálni és nem bosszant fel valami a tanulási rendszerben. Közben azon gondolkodok, hogy majd mivel tudom erősíteni a nyelvtudást, mert őszintén a némettel nem ugyanaz a helyzet, mint az angollal vagy a franciával, ahol ott a sok jó film és zene és csinos pasi amivel és akivel gyakorolni lehet. Hát mondjuk, hogy az angolal sokkal egyszerűbb, de a némettel? Itt az egyetlen csatorna a DW, ami the Lord be Merciful, olyan hatalmassan rossz, hogy nem igaz. Egyetlen német zeném most a Karinál van, de egyébként nem hiszem, hogy Rammstein lenne igazán a megfelelő német nyelv erősítő... nem, nem... Habár olyanokat lehet tanulni tőlük, hogy számolni, "Mutter" és "du hast mich".

Közben, minél többet beszélgetek Shimmy Ginnel annál kevésbé értem. Shimmy-nek van egy barátnője, egy igen rút csaj, colombiai, akit Aurának hívnak. Szegény olyan ronda... és ráadásul élhetetlen. Csak préseli Shimmy-ből a pénzt, sokat iszik, és könnyen 15 ezer forintot költet magára egy sörözőben. Most azt várja, hogy Shimmy vegyen neki lakást, pénzelje, töltse meg minden héten a kocsiját benzinnel, fizesse ki a szervízt, stb. A csaj eleinte "okos" volt, habár azokat a dolgokat amiket Shimmy mesélt róla nem igazán utaltak egy "okos hölgyre", hanem egy agresszív, olcsó ribancra. Amikor lekopott az "okossági álárc" a csúszó-mászóról, Shimmy szerint a csaj egyetlen erénye az "intim teljesítés". Ok, tehát Aura egy "el Señor nos agarre confesados" (kapjon el minket az Úr meggyónva) típusú csaj aki nem csak hogy tudja és gyakorolja a teljes Kama Sutrát, de még ki is javítja és add hozzá.

Hát jó, a férfiaknak ez kell, és ez elég is szokott lenni. Sajnáltam azért, mert végül is a jó szeretőket az ember nem tartja meg, nem "jár" velük, csak épp... ummm... "élvezi" amikor az ember keze ügyében van. Ez így megy, ennek így kell lennie. Hát jó, van aki nem valami "ügyes" vagy "szerencsés" és nem tud eleget szerezni. Ok, elmegy. Csak hogy most kiderül, hogy Aura egy adott rutinnal dolgozik. Jó a csaj, csak hogy épp MINDIG UGYANAZT csinálja. Szegény Shimmy kezdi unni a nőcskét. Akkor miért van még vele!!??? Nem lehet megszokásból, ha nem is vannak együtt egy hónapja! Lehet, hogy ragaszkodik a csajhoz, mert most végre van nője? De hát közben a csaj minden barátnőjére éhezik!!!

Ezekben a napokban Shimmy Ginnel csak amerikai futballról lehet beszélni... annak ellenére, hogy ő Patriots rajongó és utálja Peyton Manning-et, a Coltok "quarterback"-ja.

Igen, marad a futball.

Gaaaaa! Álmos Vagyok!

Lassan nem tudok semmit itthonra hagyni, mert olyan nagyon fáradt vagyok mire hazaérek, hogy inkább csak aludnék, vagy lefeküdnék és tévét néznék míg el nem alszom. Waaaa~h! Nincs jobb hely a világon mint az ágyikóm! (Ha csak nem az ágyikóm egy adag Karival ^_^)

Ma egy jó napom volt. Elég jól tudtam dolgozni a főnökömmel, kértem tőle egy kurzust ami két szerdára ki szakítana egész nap a munkából. Nem zavart a munkámba, alapvetően befejeztem az évi beszámolót (59 oldal!) és most már csak az adendumokat kell hozzáadnom (talán fel tudom nyomni 75-80 oldalig! Akkor tuti senki se fogja elolvasni, de majd bibliaként fogják ide oda tologatni a Nagy Főnökök közt, és ha majd valaki bele mer olvasni, igen, látni fogják, hogy jó. Ha egy nagy főnök nem érti azt amit csinálsz, de nagynak néz ki és komolynak, akkor "jó" és ismert leszel. Ha ismerik a nevemet, akkor több ajtó nyílik nekem, ha több ajtó nyílik, akkor talán meghívnak gyűlésekre más cégekkel és ez kapcsolatokat jelent amikkel egy jó munkára tehetnék szert otthon).

Jól érzem magam, még ha fáradtnak is, mert produktív voltam és elértem valamit. Imádom amikor a dolgok megvannak időben. ^_^

Tegnap megint felvettem a kapcsolatot Carrie-vel, aminek az lett a vége, hogy két órát beszélgettünk a telefonon, ma beszélgettünk a bloggomon keresztül és pénteken találkozunk Kate-tel és megyünk inni kedvenc sörözőnkbe. Long Island, B52, Cosmopolitan, tequila... a szokásos. Persze, ennek az is lett a vége, hogy kezdek megint belesodródni a fanfiction világba, de most a Supernatural világban. Mondatok csapongnak a fejembe. Ha ő mond egyet, akkor már egy történet van a fejembe. tegnap mondott egy tökjót:

"Save a horse, ride a cowboy". (Ments meg egy lovat, lovagolj egy cowboy-t.)

Bizonyára majd egész éjjel beszélgetni fogunk melegekről és meleg történetekről. ^_^

Közben ma úgy lett volna, hogy találkozunk a vezető tanárral (anélkül, hogy előre szolnánk neki) de felhívtam a Milenát, hogy ne menjünk. Helyette megkértem most írjon ő neki e-mailt, hogy mi a véleménye arról amit küldtünk neki. Az a baj vele, hogy mindig ki talál valami újat, hogy hátráljon minket, de nem írja le. Most arra akarjuk kényszeríteni, hogy írásban mondja meg mit gondol. Ezzel bizonyítékunk lesz róla. És ha nem válaszol, akkor az azt jelenti majd, hogy minden rendben (mert úgy fogjuk megfogalmazni az e-mail-t).

Hazaértem, fáradttan. Nem készítettem el a holnapi ebédet, mert nem leszek az irodában, hanem kint 3G gyűlésen, tehát holnap kint eszek... Wendy's-t! Megnéztem az NCIS fejezetnek a végét, The Mentalists, Without a Trace... és arra gondoltam, hogy olyan jó lenne egy kötet Lermontov Mihail verseivel. Annyira szeretném olvasni és nem csak újra, meg újra ugyanazt a verset forgatni a fejembe.

No, not with you I fell in love so fast
And not for me your beauty is succeeding
I love in you my suffering preceeding
A youth of mine that perished in the past.

Angolul tanulgattam meg, de majd magyarul és oroszul is meg szeretném tanulni.

Lermontov versei egy nagyon jó ok arra, hogy az ember megtanuljon oroszul.

Husvét és Locsolás

Húsvét hétfő. Tudjátok mit jelent az, ugye? Pacsuli büdös lányok keringenek unott arccal föl-alá miközben elégedett mosolyú srácok ama büdös löttyel felfegyverkezve gyűjtik be a piros tojásokat. Hát énmost kijelentettem, nem akarok locsolást. Volt egyszer részem benne, Kiskunhalason, és nem maradt kedvem több ilyet tapasztalni. Tudom, tudom, magyar szokás, és jövök én ide Magyarországra lakni, és ez egy ilyen "hátulütő", de nem azért kell elfogadnom. Nem. Kiküszöbölöm, és ha muszáj, majd amikor itt leszek lemegyek Bécsbe az első vonattal, vagy oda ahol nincs locsolás. Most miért kell elrontani a tökéletes Pure Poison illatomat? Ja, én egy Pure Poison nő vagyok. Imádom az illatát. Az a nőies, erősen "female" illat ami az üvegecskében él az egyedi. Egyszerűen egyedi.

Ma ismerem meg a Kari testvérét és családját. Tegnap a mamáját ismertem meg, és olyan jó volt!! Nagyon kedves, nagyon aranyos emberek... és az Oszkar olyan nagyon finom Tiramisú-t csinál! Csak azt nem értem miért ejtik tiramisú-nak tiramiszú helyet. Érdekes megjegyzéseket tettek magyaromra. Azt mondták, ha jól emlékszem, hogy "választékosan" beszélek. O_O Hn. Tudtam én, hogy a családomban egy különleges fajta magyart beszélünk. Nem igazán értettem pontosan mit akartak vele mondani, de hát jó. Lehet, hogy sokszok a szavakat értem, de nem értem amit mondani akarnak velük. A szavak csűrődnek-csavarodnak az emberek nyelvén és lassan kávét mondanak de azt akarják vele mondani, hogy ibolya.

Felvittem a Karit a Naphegy tetejére és megmutattam neki Marika régi lakását. Nem hittem volna, hogy azt a lakást, azt a házat képes leszek megint felismerni, de a Naphegy az idő tetején ül. Ott nem mozog már az idő, hanem ott forog körülötte, válozik minden, de az örök marad, mint minden idők vas tengelye.

Le Vettek a Lábamról

Gondoltam kihasználom, hogy a Kari alszik, hogy írjak egy kicsit de most nem jut eszembe mit írhatnék. Nincs igazán sok mondani való, de amit mondani szerettem volna, azt már mind leírtam angolul. Aki nem tud angolul és nem tudja elolvasni, tanuljon meg és ne zavarjon engem.

Bécsben vagyunk, vagy Bécsen, mert fogalmam sincs hogyan kell ezt mondani. Felkelteném a Karit, hogy megkérdezzem, de annak az lenne a vége, hogy nem tudnék bloggot írni. ^_^ Tegnap voltunk a Kunsthistorisches múzeumban és csináltunk egy pár képet. Feltenném, de sajnos nem hoztam el a kamera kábelét amivel feltölthetném a képeket. Kezdenek lassan lenni közös képeink. Lesz több közös dolgunk is. Gondoltam veszek majd otthon egy pár virágot, mert nagyon megtetszettek, de azokat majd a Karira hagyom, hogy ő gondozza őket. Remélem nem járnak majd úgy, mint a folyosón levő gerániumok. Azon a negyedik emeleten vannak az egyetlen nem zöldellő, ropogósra száradt gerániumok.

Mivel megbetegettünk (k.b.) Karinak eszébejutott venni valami förtelmes, emberi testett égető és elmorzsoló STROH rumot. 80%-ost. Hát ha én beteg voltam, már tuti nem vagyok az. Ez mindent kiéget az emberből. Még a bűnöket is. Vettünk plusz egyet amit majd hazaviszek Costa Ricába. Ezzel fogom majd az embereket ijesztgetni. 80% alkohol. Nem semmit.

Bécs, Bécs, Bécs. Igen, megint ugyanaz a gondolat: meg kellene már végre tanulni németül. Valamennyit valahogy el tudok makogni, de nem eleget. Ugyanakkor, olyan kellemes, sőt több mint kellemes meglepetés ért ebben a városban: Kari beszél németül. Lehet, hogy nem valami jól, én azt nem tudhatom, de teljesen, abszolút levett a lébamról amikor elkezdett itt-ott valamit elolvasni, amikor jegyeket kért, rendelt a kávézóban... woooooooooow... Olyan jó, jó, jóóóóóóóóóóóóóó volt, hogy ő beszél! Egyszerűen megint, újra szerelmes lettem annak a telejében, hogy már szerelmes vagyok. Love Reloaded. Lehet, hogy másnak az ilyen hülyeség, de nekem a nyelvek rengeteget jelentenek. Ezek ékszerek az embereken. Egyrészt nem az, hogy engem löknek megint előre, beszéljek én a többieket mindenféle fura nyelveken, de az, hogy... olyan szép, ő is tud, ez is egy olyan dologv amiben megosztjuk a feladatott. Amikor angolul kell, én veszem át, amikor németül kell, ő veszi át. Az este már a CSI: Miami részeit is tolmácsoltam nekem a tévéből. ^_^

Szeretem Karimat!

Jön a Szívem Hozzám!

Nem hittem volna, hogy lesz bennem elég kedv és elég erő, hogy este fél 12-kor nekiálljak elkezdeni a fürdőszoba tisztítását, de hát valahonnan fogtam magam és elkezdtem a munkát. Ilyet, mondom nektek komolyan, nem látott sose a világ. Én? Takarítani? Nem, ilyen nem létezik. Én kólázok, tévét nézek, olvasok, brownie-t sütök, de nem takarítok, főleg nem egy... fürdőszobát! Nem mondom, hogy tökéletes, mert ez csak az elő-takarítás volt, de már látni rajta, hogy jobb. Nem tudom, de mindig olyan nagyon nem akarom csinálni, és mégis valahogy az este annyira beleindultam, hogy alig akartam megállni.

Ma vettem néhány szükségletes pipere cuccot ami lehet, hogy majd kell a Karinak, lehet hogy nem, DE jobb előrelátónak lenni. Inkább legyen több, minthogy hiányozzon. Nem vagyok biztos az illatokban, se a márkákban (mikor vettem én férfi pipere cikkeket? Honnan tudjam pontosan mi a jó?), de gondolom majd lassan belejövök és megtanulom mit kell venni. ^_^ Hát ez is velejár. Az ember nagyon kis válogatós és kényes szokott lenni a pipere cuccaival, vagy legalább én az vagyok.

Kicsit aggódom Karimért, hogy ott bóklászik egyedül Spanyolországban, ahol minden spanyolul lenne... épp egy olyan nyelv ami, hát, gyors. Valaki egyszer azt mondta, hogy a spanyol nyelv úgy hangzik, mint valami géppuska. Hát én nem tudhatom, mert én értem és beszélem két éves korom óta, tehát nekem nem rrra-ttatta-ttatta-ttatta mint másoknak. Egyébként érdekes, de amit Kari mondogat, mondjuk, hogy felolvassa a navégalo.com-ból a mindenféle üzeneteket amiket ez az izé neki kiad, azt elképesztően jól ejti ki. Ha egyszer meggondolná magát és úgy döntene, hogy bele fog ebbe a "nyelvtanulásos" dologba (ahelyett, hogy velem szeretné megtanultatni a lengyelt, hogy tolmácsoljak neki Krakkóban... that one was priceless, Honey), akkor szerintem egyedi érzéke lenne hozzá. Szerintem tudna is teljesen akcentus nélkül beszélni 4-6 hét alatt. Igen, ilyen gyorsan. Nem mint én, akinek MINDIG, minden nyelven (és a spanyolra is mondták már!) van egy kis akcentusom, kivéve az oroszban, amit alig beszélek, és mégis mondták rá, hogy tökéletes moszkvai kiejtéssel tudom beszélni. ( Ezt egy orosz bácsi mondta nekem, aki azzal kezdte, hogy hány évet éltem én kint Moszkvában, majd amikor mondtam neki, hogy Miskolc az a legközelebb amit valaha is voltam Oroszországhoz, tág szemekkel bámult és mondta, hogy esküdött volna, hogy moszkvai vagyok, mert teljesen, hibátlanul olyan a kiejtésem. Hát én is szeretném tudni honnan! Lehet, hogy még is tanultam valamit az Kodolányi János Előkészítő Intézetben? --- az arabon és az angolon kívül... na, mega "ragozáson a vonaton".)

Munkáról, mert arról is beszélni kell, főleg mert olyan sok rosszat írtam már, biztos többen attól félnek, hogy a Karinak majd cigaretta dobozokat kell vinnie nekem a börtönbe, hogy hát, meg akarlam mindnyájatokat nyugtatni. Nem, nem öltem meg senkit, semmiféle bűncselekményt nem követtem el... amit be lehet bizonyítani vagy a társadalom kárára lenne. ^_^ A kedves F, ahogy ezentúl hívom a főnököt, hétfőn és kedden nem volt itt mert "betegállományban" volt a sok feszültség miatt. Szegénykének semmi se sikerül és most annyi, de annyi gondja van... Itt volt tegnap, és tényleg, alig nézet a szemembe és baromira letörtnek nézet ki. Ma, holnap és hétfőn nem lesz itt, mert kivett szabit.

1. Magára vetheti amiért egyszerűen azt hitte, hogy főnökösködni csak abból áll, hogy dirigál és a munkát a többiekre hárítja. Ahhoz, hogy valaki főnök legyen kell vezető képesség, és bátorság, hogy az ember megvédje a "területét".
2. Ha komolyan vette volna a munkáját, beletanul a témában és időben védte volna, hogy a "csoportjának" mi a munkája, nem lennének most ezek a bajai.
3. MONDTAM!

Hát nekem jobb, mert így nem látom és békén hagy. Na, tegnap felhívott hozzá munkáról beszélni. Én, kis gonosz lélek én, felvittem Nyikolaj-t, a munkahelyi laptopomat. (Egy HP, ami oroszul NR lenne amiből ő Nyikolaj Rosztov lett.) Na, elkezdett ilyet meg olyat kitalálni, és amint belekezdene a Minőségi Cooport témába, belépek a Microsoft Projectbe és írom is mit akar. Íme a programja!

- Ne, ne... inkább csak írd le papírra...

Ja peeeeeeeersze! Nem figyelek oda, és tovább pötyögöm. Ez kell? Az kell? Mindent egyből ott, szemeláttára az időtervezőbe, és majd kezdenek felbukkanni a dolgok.

- Akkor ezt a négy részt...
- Főnök... csak kettő van.
- Kettő?

Megmutatom... belezavarodik. ^_^ Tudja, hogy leírom amit mond, kivéve a sok példát amire nem is figyelek és amikben ő elveszti magát. Előfordult egypárszior, hogy annyira elmerültem saját fejemben a példái közben, hogy majdnem fel kellett hogy keltsen.

- Érted?
- Ja, ja... - és a szálakból próbáltam kitalálni mit is akart mondani. Semmi fontosat, biztos.

Ott vele megírtam a programot, itt-ott ezt-azt kicseréltem, és többször is előfordult, hogy ő nem tudta, hogy mit is mondott. Mi mi után van, mi hogy, mi kivel vagy mivel... és ott voltam én és az MP, és mutattam neki... nyívánosságra hoztam előtte milyen nagy kupleráj a feje. Nem, szanaszét beszélt és most láthatta abban, hogy nem áll össze a kép előtte, hogy a gépbe ő mást mondott. Na, ezt én kipipálom, nincs is más tennivalóm vele. ^_^ Marad már lassan csak a saját munkám, amit én vezetek, amiről pontosan tudom, hogy kell, és amiről tudom, hogy többen is keresik, szeretik és dicsérik.

---

Na, volt balhé Bécsben, de Karim már jól van. Hyne, mondom, hogy inkább magával a repülő tártsasággal kell tárgyalni!