Megint Itt Az Irodában

 Hát higgyétek, vagy nem, megint százezer évig kellett (még kell) dolgozgatnom az irodában. Szerintem valami nagy-nagy baklövés lett elkövetve egy bizonyos szolgáltatással kapcsolatban, és ezt valahogy nekem kell most gyorsan elrendezni. Ühüm... nagy és nem szép. Igen, igen. A sok-sok számolgatásban valaki kihagyott vagy elsinkófált egypár cuccot ami most nagyon kellene, mert kicserélünk részecskéket, de ezt olyan gyatrán nyomták össze, hogy fogalmam sincs, hogyan volt képes idáig tartani magát. Ja, a matek olyan tud lenni, mint egy kocsi: látjuk az eredményt, és remélhetőleg belül (a motor, vagy ez alkalommal a formula) gyönyörű, és általában így is van, kivéve amikor az ember a kocsiját Jóska bácsihoz viszi, akinek csak kalapáccsal dolgozik és mindent kalapáccsal intéz el. Hát mondhatom, hogy ezt rendesen szétkalapácsolták. Bárcsak ne is kellene nekem ezt a rémséget látni! De nem csak látni kell, hanem ki kell cserélnem benne egy elemet, tehát mit tegyek? Csak egy dolog jut eszembe jelenleg: Kreatív Matematika eljárásokhoz folyamodni. Kérem, ne is kérdezze senki mi is az a kreatív matematika, nem fogom megmondani. (Egyébként nehezebb tud lenni, mint az átlagos, reál matematika.)

Tegnap Kari hazautazott, és szokásához híven, nem írt nekem levelet. Én mindig-mindig írok neki, és ha netán nem írnék neki, akkor Kari képes engem felhívni kérdezni, hogy igazán nem írtam-e, vagy csak valahova elrejtegettem. Megtudná otthon valaki húzni a Kari fülét ezért? Köszike előre! ^_^

Ez az utazása valahogy nagyon rendetlenül történt: három hét alatt lett lerendezve, nem tudtam előre eltervezni, hogy mikor hova megyünk, nem voltak teendő listák, nem fizettük ki előre az adót (amiért most tartozom az Apunak ötezer náddal), stb, stb, stb. Azért azt eltudtam jól intézni, hogy legyen éjjeli szekrényem, és szabim! ^_^ Fontos az éjjeli szekrény, főleg amikor óra, mobil, könyv, kóla, toll, gyógyszer, öngyújtó, könyvek sokasága, manga és Kari-Mr.Spok-szerű-3D-feje is ott van.

Miután hazament, illetve kitettük a szűrét a reptéren, ahol minden szépen, gyorsan, gond nélkül folyt :-), le kellett volna dolgoznom az előbb szóba hozott munkácskán, de annyira-annyira nem akartam látni, hogy elkezdtem visszaköltözni szobámba. (Tulajdonképpen még mielőtt Kari elment volna, elkezdtem, a rend érdekében, egy pár dolgot átvinni, és berovaritóztam a helységet, mert utoljára az volt az érzésem, hogy hatalmas svábbogár-szörnyetegek lakoltak ott, és nem akartam az este attól félni, hogy rám másznak.) Az átköltözés-rovarirtás valahogy elkezdett alapos takarítássá alakulni, miszerint egyszerűen MINDENT letisztítottam Lysol-lal. Minden polc, minden bútor, minden könyv, minden CD, minden toll és ceruza... 25 toll és 54 ceruza. Ja. Természetesen ez eltartott olyan 5-6 órát, amit tulajdonképpen sose tennék meg. (--- ebben a pillanatban az irodai gépem el kezdett furán viselkedni. Remélem holnap még ott lesz a munkám!---) Időről időre rendezek ilyen nagy takarításokat, de csak nagyon ritkán csinálok egy ennyire alapos takarítást, és még annál ritkábban fordul elő, hogy az egész szobámat egyszerre csinálnám meg. Aztán nagyon jó érzés volt egy teljesen tiszta szobában aludni, frissen áthúzott ágyneművel.

Mielőtt Kari elment volna megmosakodott, megmosta a haját és az ágyamra ült amire friss lepedőt húztam. Haja csöpögött, és nem akartam, hogy nedves legyen az ágy, tehát megkértem, hogy vigyázzon, és nem hagytam, hogy lefeküdjön. (Jaj szegény Karim, de durva voltam vele!) Este pedig gondoltam erre és valahogy azt kívántam, hogy hátradőljön egy picit, vagy hogy hagytam volna, hátradőlni, és így, ha nem lehetett velem, legalább illata maradt volna itt. :-(

Takarítás közben Rákos Palotára gondoltam, és arra, hogy milyen lesz ott a takarítás, mert ha csak a szobám felemészt 5-6 órát, akkor Rákos Palota minimum... 12-10 órát emésztene fel. Hogy tudnám azt kitakarítani? Ekkor elmosolyogtam: nekem van egy Karim, tuti ketten sec-perc alatt ki tudjuk az egész lakást takarítani. :-) Nem lesz semmi gond! Jó, hogy van az életembe a Kari :-) (de nem csak a takarítás miatt mondom!!)

Ez Utolsó Napok

Holnap Kari már indul vissza haza, és képzeljétek mi? Még mindig nem pakoltunk! Oké, ja, tegnap jöttünk vissza a tengerpartról, de még így is! Holnap délután megy haza és még egyszer se csináltunk próbapakolást! Tudom, hogy sok ember nem csinál ilyet, de én igen, főleg amikor most hazaviszi 8 bögrémet, nem tudom hány könyvemet, lehet, hogy valamennyi ruhámat is, és a két geekpillow-t. Mind ezt valahogy be kell pakolni, és ahhoz hosszú, tüzetes, rendezett tervezés kell, és mi mind tudjuk, hogy ezek nem pontosan kedves Karink erős pontjai, vagy erélyei. (jól írtam? A magyar szót kerestem arra, hogy virtue.)

A végén nem volt tortilla aliñada és Kari se csinált lángost. Nem mentünk el a Fiesta del Maíz-be se a Karib tengerre. Ma elmegyünk Kari második hitelkártyájáért, majd elmegyünk Lilita nagynénémhez, hogy Kari megismerje a nagymamámat, a Lilimamit.A Lilimami az az ember aki folyamatosan, megállás nélkül prédikált mindenkinek, de főleg Atinak meg nekem amikor kicsik voltunk. Teljesen kibírhatatlan volt. Lilimami meg az Isten: nem volt az egyik a másik nélkül. Most, sokkal öregebb korában, valahogy egy picit megnyugodott ebből a szempontból. Közben, mivel Kari nem beszél magyarul, tuti nem fogja zaklatni. :-) Hehehehe.

Irigylem a Karit, mert már lassan megy haza. Jaj, mikor megyek én is! (Habár már eldöntöttem, hogy amikor megint megyek, az már végléges lesz! Tehát Marcsi mama, János papa, készüljetek! Lesz akkor rendszeres látogatás!!)

Más tenni valónk is van mára. Karinak meg kellene írnia a listát azokról az emberekről akiknek vinni akar valamit, hogy be tudjunk vásárolni ajándékokban, de még mindig nem írta meg. Fogalmam sincs miért totojázik ennyit vele. Nem akar sokat vinni, mivel cuccaim rengetegek, amiért nem kellene, hogy nehéz legyen a lista összeállítása. Könnyíteni is fogja, majd a dolgait otthon amikor tudja, hogy mit kinek szánt. Na, lesz ami lesz.

Van egy dolog azért amiért nem irigylem a Karit: cipekednie kell. Uhhh... ewww... tehát ciao bello! Jó utat drágám! ^_^ Utálok cipekedni. Persze, nem mintha hamarosan nem kell majd nekem is cipekednem, ugyanis a cégben elmegyünk egy új épületbe, ahol együtt lesz az egész (állítólag) távközlési kar és ahhoz lesz selejtezés, csomagolás, pakolás, cipekedés, kipakolás, elrendezés... Hogy fogok egy irodát, egy teljes irodát egy apró kis cubby-ba szorítani? Erről tuti bejegyzés fog készülni, sok képpel.

Egy másik bejegyzésen is gondolkodom, de az angolul majd, a Dorian Gray című regényről. Remélem a vége jó lesz, mert már több mint két harmadát olvastam el és egyszerűen gyalázatos! Én nem is annyira arról van szó, hogy maga a történet lenne rossz, hanem arról, hogy Mr. Wilde írása annyira kibírhatatlan! Affektáltságának nincsenek korlátjai, és csak csapong ide-oda a mindenféle hülyéskedés és olcsó kis érzelem közt. Jó ötlet, ócska kivitel, de hát meg fogom várni a végét, hogy megmondjam véleményemet hivatalosan a könyvről.

Habár igen, megvárom a végét, hogy véleményt alkossak a regényről, mint egy összegezett műről, szerintem megbocsáthatatlan egy íróban, hogy ne igyekezzek az egész regényen keresztül megütni a megfelelő hangot. Miért bocsássunk meg egy rossz regényt csak azért mert a vége jó? Nem, legyen jó az egész! Addig írjon az ember míg jó. Már eleve nem tetszenek Oscar Wilde meséi, patetikusak és ó-annyira-szerencsétlenek!, de most úgy látom regényíró képességeit sem tudom tiszteletben tartani.