Érdekes fordulat

Megadta a fiam e-mail-jét. Na, erre nem számítottam, de arra már igen, hogy rögtön utána teljesen hideg volt velem. Mindenféle "összeakadt agenda" miatt, hírtelen már nem tudunk holnap találkozni, hagyjuk jövő hétre, de azért később találkozunk (amire majd jól fel kell készülnöm), hogy kitakarítsuk szobáját.

Fordul a kocka, de már jobban átlátok rajta.

Nincs Változás

Továbbra ugyanaz.

Tegnap elmenten a moziba megnézni ezt a filmet "Wanted", alapvetően a pasika és Morgan Freeman miatt. Nem tudtam, hogy játszik benne ez az orosz színész aki "Daywatchers"-ben is játszik! Tök jó volt! Persze, kár, hogy nem volt benne ez a másik orosz csini... Csador Alekszei. Waaah~... Jó lett volna.

Rengeteget esett az eső, amiért megáztam, tehát amint megvettem a jegyet, bementem a Levi's boltba, ahol azt mondtam a kiszolgáló lánynak:

- Adjon valami 11-est, mert ez nedves.

Új nadrágom tök jó! talán picikét drága, de tök jó! (Sőt, háromból amit felpróbáltam, épp a legdrágábat vettem. Mit mondjak? Igen, egy végszükség helyzet volt, mert nem akartam megint náthás lenni, DE nem azért adom alább a stílust...)

Mozi előtt találkoztam Ivánnal és eljátszottam a jó barátnő szerepet. Sajnáltam, hogy olyan tehetetlen, hogy annyira nem tud élni, hogy annyira képtelen fellépni és valaki lenni. Közben én ott ültem vadonatúj márkás farmerben, elegáns fekete magas sarkú cipőben, klasszikus kék zakóban, fekete galléros pólóban és világos kék selyem kendővel oldalt kötve a nyakamon, mint a gazdag, jó életet élő jele. « Décontracté ». A stílus lezser és megfogalmazott, magába összpontosult netovábbja. Ott ültem egyedi Oliva Verde nassolni valómmal míg ő Buger Factory olcsó ételét tömte fejébe. Ő előre hajolva, én pedig hátra dőlve, mintha minden az enyém lenne.

Nem, nem vagyunk egyformák. Nem lesz ő sose az egyenlőm.

^_^

Nincs Kétely

Ez már harc. Még mindig nincs nyíltan kimondva, de egyre jobban ingerel. Tegnap beszéltem Víctorral, de ő nem mondott sokat. Összefutottam viszont Hans-szal és ő tőle rengeteg mindent megtudtam. Aztán ő maga hívott fel és el se tudtam hinni amit hallottam. Szakítani akarja kapcsolatát fiammal, már nem akar utána eredni (minek is!? Gyermekem nem meleg, de ezt ő képtelen megérteni) és valahogy beleillesztette a beszélgetésbe, hogy nemi betegségei voltak a fiamnak amiért olyan szabados nemi életet élt. Nekem ezt miért kell tudnom? És ha tudnom is kéne, miért kell tőle megtudnom és nem Al-kun-tól egyenesen? Egyszerű a következtetés: mert ő azt akarja, hogy soha többé ne találkozzak fiammal, mert fiam jobban megszerethet engem, mert fiam megtalálhatja bennem azt a biztatást és őszinte támogatást amit benne nem fog. Mert az ő szűk fejébe nem tudja elképzelni, hogy minden fajta szeretet egyedi, és csak azért mert eltávolítja gyermekemet tőlem, és elszakítja kapcsolatunkat, vele pedig megcsonkítja szeretetünket, azért nem fogja őt szeretni.

Most igyekszem felvenni a kapcsolatot gyermekemmel. Kikutattam igazi nevét (remélem megtaláltam azt akit keresek), és most Tavóval kutatom fel a telefonszámát. Megkérhettem volna Ivánt erre, de már nem bízok benne. Igen, kicsit körülményes, de körbe-körbe megyek, és talán majd elérek hozzá. Ha nem... akkor sajnos árván hagyom kis fiamat.

Egyre Jobban

Ma, csak úgy, kedvem támadt hordani a gyűrűt amit a férjemtől kaptam. Tetszik, tudod? még ha nem is a stílusom, és talán főleg azért mert nem a stílusom, mert ebben benne van a férjem és annak a jelei, hogy ki ő. Ki, milyen, milyen a gondolkodása, mit akar az életből és hogyan látja magát. Érdekes ez a kép amit róla látok ebben a gyűrűben... és tetszik. Nem tudom, talán ő tetszik benne. ^_^

Érzelmeim valahogy egy kicsit össze vannak kuszálódva tegnap óta. Óvatosan olvass, mert most csupa fura dolog jön! Talán nem is pontosan tegnap óta, de tegnap igen erősen hatott rám. De mi? Ahogy most Césarnak mondtam, Iván hacker-kodik érzelmeimben. Más szóval, ellenem használja az empátiámat, és felém dobálja érzelmeit Alberto iránt. Már csak az kellett! Már fura is volt nekem, hogy ennyire szeretem a gyereket. Hát igen, tegnap folyamatosan ezzel foglalkozott, majd lassan vagy a Albertóról eset szó, vagy boszorkányságról.

Minél többet beszélek vele, annál jobban győződöm meg arról, hogy nem megy ez így jól, és közben ő egyre jobban nyomja, hogy mennyire összetartozunk. De akkor kérdezek valamit: ha annyira összetartozunk miért akadályozza most, hogy Alberto és én megint találkozzunk? Mert látta, hogy ahelyett, hogy a gyerek hozzá menekülne, hozzám menekül? Rossz lehet, ugye?

Elemezgetés

A napokban azzal foglalkoztam, hogy Ivánt elemezgettem. Tegnap a napló bejegyzésem témája is ő volt. Ma is valahogy az ment, de egy picit "kegyetlenebb" szinten. Magam is próbálom megérteni miért megyünk bele ebbe, de szerintem ez a barátság lehet, hogy hamarosan a végére ér. Valami itt nem megy jól, nem megy úgy, ahogy annak mennie kéne. Mi? Az, hogy valahogy Iván valamit utál bennem. Érzem rossz szívét, azt, hogy valami fáj neki és rám veszi. Haragot tart ellenem, sérelmet. Valami zavarja, de nem mondja ki. Barátságos, de ugyanakkor érzem rajta, hogy valamilyen módon bántani akar. Miért maradok ott? Mert egyszerűen nagyon kíváncsivá tesz. Mert van több: Iván tudja, hogy nem tud engem megállítani, és közben valamit nagyon, nagyon akar tőlem. Iván lassan függő lett arra amit tőlem kap az életébe. Neki kell az "élem", és folyamatosan kiteszi magát egyre és másra. Igen, beteges kapcsolat, de kellek neki, és ezt valahogy tegnap be is vallotta... részben. Nekem minek kell? Szakadok tőle és lassan csak a kíváncsiság tart ott, meg a kis izgalom és a csinos pasik akik körülveszik.

Most lassan Césartól is szakadok, mivel ő maga valamennyi távolságot is tett közénk, habár ott valami nincs rendben. Változni akar. Igen, mondta egyszer, hogy ő "a legjobb" akar lenni, és már tudod mit gondolok arról, DE most butaságokon akar változtatni magán. Iván azt mondja, hogy szerelmes jelenlegi pasijába, de semmi sincs messzebb az igazságtól. Szerelmes? Peeersze! Mintha nem mondta volna meg nekem terveit: César azért van most ezzel a Víctorral, hogy kiszedje Daniel szemét... akit egyébként nem tud elfelejteni. Az nem szerelem, az elhülyéskedett gonoszkodás. De persze, nem akart a profira hallgatni, most magára vetheti, és persze, íme a butaságának gyümölcseit: nem érzi jól magát önmagával és csak "változtatni" akar, hogy ne keljen önmagának lennie.

Iván tegnap letagadta, hogy érzelmei lennének Césarral kapcsolatban, és továbbra Albertóba kapaszkodik. Milyen hülye! Magának vési a gödröt. Igen, ő neki César kell, az az igazság, mert szereti, hogy ez a gyerek utána jár folyamatosan. Neki az kell. Most, hogy azt hiszi, vagy azt mondogatja, hogy César szerelmes, annál erősebben kapaszkodik belé. Csókolja, öleli, maga mellé ülteti az ágyban, aggódik érte, ha nem ér időben a házba... de persze, semmi érzelme iránta. Igen, nekem vannak érzelmeim César iránt, de tudom mit érzek és hol állok vele. Szeretem olyannak amilyen, kedvelem és azt akarom, hogy boldog legyen. Csinos, igen, és szeretem ha közel van,. de ha nincs, akkor nincs, semmi gond.

A másik oldalon ott van Alberto. Hn, a csinos, hetero Alberto, aki épp azért kell neki, mert nem tudja megkapni, mert a pasika viccelődik és kacérkodik vele és ő elhiszi, hogy komolyan megy a dolog... mert hinni akarja. Szánalmas szavaiban ma olyanokat mondott nekem az MSN-en, hogy szereti, hogy azt akarja, hogy viszont szeresse, DE nem bujaságból szereti, mert képes lenne soha se lefeküdni vele, HA ő egyszer majd férfiként szereti (mondtam neki, hogy Alberto gyerek-szeretettel szereti). O_ó Na peeeeersze! Az már más! közben nyomja a gyereket, igyekszik valahogy rákényszeríteni arra, hogy szeresse, hogy együtt legyen vele, hogy velerekedjen, hogy vele legyen, mint aki egy mocskos gondolat megvalósítását szeretné valakitől megkapni, valaki aki nem hajlandó. Persze, hogy Alberto ilyenkor menekül tőle! A szegény gyerek!

Tegnap, nagyon udvariatlan módon, miután Iván megkért arra, hogy menjek el hozzá, amint oda értem, szinte kitett a szobájából, mert "ezoterizálni" akart Albertóval, és vagy egy órát kint hagyott. Ilyen neveletlenséget! de hát, semmi gond, nálam volt a naplóm, írtam, tehát miközben forrt bennem a harag. Ezt még megkeserülöd. ^_^Megkeserülte. Pillanatnyi karma! Miután "elolvasta" Albertónak a kábála tarot kártyákat (amikbe szerintem saját vágyait is beleolvasta...), kijöttek a szobából, és a gyerek hozzám menekült. Nem hittem volna a lelke fájó állapotát, az ijedtséget, a félelmet, a visszahúzódó tartozást, a védekezési ösztönét, ha nem éreztem volna ölelését, ahogy tartóan belém kapaszkodott, mintha remélné, hogy majd én elijesztem a gonoszat ami lelkét fenyegeti. Csókja a nyakamon is védekezési ösztön volt. Többször is megölelt, és mindig olyan erősen, arcomat is erősen csókolta, mintha a vihar közepette csak velem találna búvóhelyet. Nem csodálom. Aztán persze korán menekült is. Vajon mikor ment volna el, ha nem vagyok ott?

Van aki nem veszi észre, hogy mit csinál.

Tegnap mondott valami érdekeset. Mondta Ivánnak, hogy nagyon kedvel engem, és nagyon szereti azt, hogy az az érzése, hogy én egy víz fal vagyok: át lehet keresztülem menni és nem üti meg magát. Hogy értette ezt. engem meghatott, hogy vízzel hasonlított össze. Végül is víz vagyok.

Érthetelten és ... kegyetlen

De ma, most, itt, ebben, a kegyetlen én vagyok. Tulajdonképpen...

Na, láthattad a napokban, hogy verseket írogattam. Egyet Kimnek (aki hál'Istennek sose válaszolt, mert akkor aztán mit mondjak neki!?) és egyet Césarnak (aki egyébként nem is figyelt fel rá. Katy látta a másik blogban és válaszolt rá mondván, hogy tetszett neki. Na, legalább valakinek tetszett! Ezek a kis versikék mind a pillanat mozzanatában keletkeztek. Nem is kellett sokat gondolni rájuk, hanem csak úgy, egyszer csak fakadni kezdtek belőlem. Miért ők? Miért ezek a szavak? Mert valahogy bennem voltak, mert éreztem. Szerintem már ezen a ponton nem titok, hogy nagyon szeretem Césart, ugye? Kimmel pedig... nem tudom mi is volt, de volt elég, hogy egy pár sort kipréseljek magamból. Érdekes módon, amikor César verse keletkezett, én épp azon dolgoztam, hogy írjak egy verset Ivánnak, de ez valahogy nem akart összejönni. Forgattam a szavakat magamba, és egy pár sor össze is jött, de egyébként nem volt semmi. a sorok is amiket le sikerült írnom haszontalanok és üresek voltak. Csak néztem a szavakat és nem tudtam megérteni mi van, miért nem akar ez összejönni. Miért tudok akárki másnak verset írni, de neki valahogy nem jön össze?

Tegnap nem hoztam ebédet, tehát elmentem a japánoshoz ebédelni. Előbb, azért egy kicsit elmentem egy közeli papírboltba egypár cuccért, majd kis idővel értem a japánoshoz. Ott elővettem a naplómat és el kezdtem jegyzetelni gondolataimat, amikor a tollamon lecsúszott az életem egyik legkegyetlenebb következtetés: azért nem tudok verset írni Ivánnak, mert az az igazság, hogy nincsenek iránta érzelmeim. Megálltam, szívemhez vittem a kezemet és rá gondoltam. A szívem meg se moccant. Mintha egy székre gondoltam volna. Semmi. nem értettem, miért mondom, hogy szeretem, és miért vagyok meggyőződve arról, hogy szeretem, amikor igazán nincs semmi a lelkemben ami hozzá vonzana. Semmi. Még sajnálat sem. Létezik valamennyi kíváncsiság és szórakozás, mert végül is most vele bulizom, de nem táplálok iránta abszolút semmi érzelmet. Érdekes módon barátai iránt vannak érzelmeim. Víctor, César, Alberto, Ivette, Monserrat, de iránta semmi.

Tudom, hogy eleinte voltak érzelmeim, tartozási érzelmeim, de mi történt ami által azok is kipusztultak? Hogy érzem, hogy igazán nem tudok benne megbízni? Hogy valamennyi hamisságot és gonoszságot érzek benne? Hogy megcsalva érzem magam amiért nem hogy nem védett meg amikor utoljára buliztunk, de lefilmezett? Hogy láttam más pasikkal és láttam, hogy nem megfelelő, hanem minimálisan teszi meg a dolgát? Hogy érzem benne, hogy korhadt a lelke? Hogy érzem benne, hogy élete és ő maga egy zsákutca?

Közben tegnap volt a harmadik tézis "munka-óra". Elvittem Omit az egyetemre (tulajdonképpen egész nap hurcoltam) ami nagyon jól jött, mivel egyből betudtam gépelni a munkába a változásokat amiket Juan Joséval megbeszéltünk. Sajnos, közben kiderült, hogy sok minden hiányzik amit az "Anya Tervből" kellene kiemelnünk, amit tudnunk kéne a témával kapcsolatban, de amit csak Martín, az irányító tanárunk tud, és amit idáig még mindig nem adott nekünk. Ezzel még a nyomában kell lenünk, vagy a tézis sose lesz kész, és komolyan már nagyon kellene a diploma! Egyetem után tegnap még dolgoztam egy kicsit a dokumentumon főleg, mert rosszul éreztem magam, hogy a munka zömét idáig mindig csak a Mile írta, tehát nekiálltam valamennyit hozzábiggyeszteni, de érzem, hogy kell az extra tudás amit csak az anya tervből tudnánk meríteni. Végül is se a Mile se én nem választottuk a témát, tehát halvány lila gőzünk sincs a Nicoyai öböl halászairől.

Pólóra Tervezett Felirat

Mint a kajával és a gyógyszerekkel, ha már egyszer "veszélyesnek" nyilvánítottak a meleg bárban, hát az lenne a helyes, ha "címkét" tennék magamra, ugye? Na, ezt találtam ki. Jó, mi? ^_^ Ezek után már nem foghatják rám... (hehehehe)

Szülinap!

BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT KÍVÁNOK NEKED, NAGYAPI!!! ^_^

Egy hírtelen döntés

Úgy döntöttem, most, 10:26 órákor (Costa Ricai idő), hogy otthon csinálni akarok egy képet magamról a hóban. De komolyan, körbe-körbe hóval, amihez majd le kell feküdnöm a hóba... de ezt akarom. (Remélem lesz elég hó... mint mindig...) Erre persze, bizonyára meg kell kérnem az egyik kedves jó barimat, hogy legyen már olyan szíves és fényképezzen le a hóban. Vajon kit kérhetek meg? A Gyuszi, persze, az első lehetőségem. Gyuszi, lefényképeznél a hóban? Kééééérem!

Nem tudom mi jött ma rám, de ma reggel valahogy eszembe jutott Kimberly. Talán azért, mert Szombaton Ivette és Katerine kérdeztek felőle, nem tudom, és eszembe jutott, hogy küldök neki egy SMS-t. De mit írjak neki? Nem tudom, talán megtudta a Natalie-val történt dolgot és bepipult. Ki tudja és kit érdekli. Az a pláne, hogy egy ideje nem tudok róla. Tehát írtam neki egy kis SMS-t. És mit írtam? ^_^ Mwa-hahahahahaha...

All it's left for me
Is the Mirage
Of a Butterfly
On my lips.

Will I ever see You again,
Beautiful Golden Flake?

Miért írtam ilyet? Mert én már csak ilyen vagyok. De érdekel akkor Kimmy? Nem, nem hiszem. Csupán... nem tudom, talán jó lenne valaki új kivel beszélgetni és elmenni moziba és vásárolni? Vagy csak úgy... edzem csábító és költő képességeimet.

Jaj igen, az olyan nagyon gonosz tőlem... ^_^ hehehe...

Érthetetlen Emberkék

Van ez a gyerek, ez a... srác... José. Kilátásra csinos, de ahogy az ember megismeri, csupa kusza dolog. Egyre-másra hazudozik, főleg önmagával kapcsolatban és állandóan úgy tesz mintha tudna dolgokról amikről fogalma sincs. Azt hiszi a többiek nem látnak át a kis szerepén? De igen, mindenki átlát rajta. Ráadásul annyira buta, hogy nem is tudja a dolgokat jól felállítani, és minden pillanatok alatt összeomlik. Hazudik arról, hogy meleg és igen is igyekszik magát heterónak mutatni, amikor szemmel látható, hogy nem az, és nem is képes egy nővel lenni, amikor minden porcikája a pasikhoz vonzza. Teteti, hogy tud angolul amikor annyit sem ért, hogy mi az, hogy "door" vagy "left", "right". Azt gondolja, hogy két folyékonyan beszélő és két középfokon beszélő ezt nem fogja észrevenni? Teteti magát mondván, hogy tud wiccáról és boszorkányságról és az első szó amit kiejt erről teljesen téves. Nincs állandó lakcíme, történetei nem adnak össze és munkát keres, mint táncoló egy harmad rangú meleg bárban, mondván, hogy ő tulajdonképpen koreográfus és majd tánc rutinokat tanít a transvestite-oknak. Na persze. Ezt is higgyük el?

Kérték tőle, hogy szerezzem maga mellé egy csajt aki vele táncol, majd rám nézett. Ha! The nerve! Mert nekem nincs jobb dolgom, hogy vele táncoljak péntek este egy bárban? Nem hiszem.

Hogy szed fel Iván mindig ilyen torz agyú pasikat? És miért tartja meg közel?

Van valami fura: César azt mondta nekem, hogy ő szólt Ivánnak Joséról, hogy a gyerek nem keres semmi komolyat, hogy vele nem lehet egy kapcsolatot kezdeni. Egyet értek vele. Iván most azt mondja, hogy José keresi őt és valahogy arra céloz, hogy lépjenek egy kapcsolatba, legyenek együtt. Nem tudom mit gondoljak. Hiszek Ivánnak, mert eltudom képzelni, hogy Josénak jól esne egy ház ahol nem kell fizetnie, és egy pasi aki eltartja... de most, hogy César, aki mindig szerelmes volt Ivánba most egy másik pasiba szerelmes, és komolyan szerelmes, és valahogy olyanokra céloz, hogy talán elköltözik Iván házából a sajátjába, vagy a pasival... nem lehet, hogy Iván mégis szereti Césart, akármennyire is mondja, hogy nem és most, hogy már nincs a nyomában, hiányolja és azért valahol a fejében azt gondolja, hogy José betöltheti azt a helyet életében?

Közben ma gondoltam egy regényre. Az ötlet egy ideje a fejemben van, de most tisztábban láttam a szereplőket. A cím még nem jutott eszembe, és a nevek sem tiszták. Eszembe jutott egy név: Corben. Korben. Korvin. Korven. Ekörül megyek. A regény egy pasiról szól, (meleg pasiról, persze) aki a legjobb barátnője egyik iker gyerekével kezd el valamit... az iker kezdeményezésére. Érdekes, majd ha több lesz mesélek róla.