Nem, Nem Érti

Ma, a hülyeség netovábbjának jeleként, a főnököm egy olyan teljesen haszontalan munkát akart nekem kiszabni, amihez az kellett, hogy LD-vel beszéljek. Hát én abba nem megyek bele. Mivel e-mail-en beszélgetett velem erről, igyekeztem körözni a dolgon, tehát azt mondtam neki, hogy adja csak a munkát LD-nek. Hogy nem, nem is olyan nagyon nem-tudom-mi, csak beszéljek én vele. Felmentem hozzá és mondtam neki, hogy én azzal a Lusta Döggel egy szót nem váltok. Erre elkezdett velem veszekedni. Hogy ez nem lehet, hogy csak azért, hogy nem tűröm a frátert, nekem nem kellene ilyen pozíciót vennem, hogy az embernek a munkában egy "professzionális" magatartást kell fenntartani, hogy nem szabad a magán véleményeket és egyebeket belekeverni, hogy ez munka... HA!

Megmondtam neki, hogy mondja meg mi kell és ha muszáj akkor én valaki mástól kérdezem meg, de én hozzá nem szólok. Akármit is mondott, én megálltam a helyemet. Bánom is én mivel jön elő. Ő engedte meg, hogy itt maradjon. Mondtam neki többször is, hogy nem akarok vele dolgozni, nem akarom, hogy abszolút semmi közöm se legyen vele. Már eleve tűrnöm kell, hogy itt legyen ugyanabban a helységben, ami már elég rossz, meg ha jól a sarokba küldtem, ahol nem is láthatom, már egy ideje tűrtem, hogy létezik, nem voltam hozzá goromba se semmi, és mi volt ennek az eredménye? Rám szállt! Azt akarták, mind ő, mind a főnököm, hogy ÉN csináljam a munkáját! Folytonosan becézgetett, amit nem engedélyeztem neki, félbeszakítja a munkámat, folyton csevegni akar, és egyszerűen nem képes megérteni, hogy a minimális munka helyi kapcsolat nem jelenti azt, hogy most jöhet haverkodni és viccelni, és hogy nekem most minden hülyeségére mosolyognom kell.

Mivel sületlen főnököm képtelen ezt megérteni, próbáltam elterelni az ügyet úgy, hogy megértessem vele, hogy ez a munka HASZONTALAN. Hogy? Nincs köze semmilyen jelenlegi munkához, és nem is illik bele a munkákba azon a stádiumon ahol most állunk. Nem, nem akarta megérteni. Hogy nem, hogy ezzel sietni kell... Miért? Hogyan akar vele sietni? Mit tudunk MI az ügyfél szolgáltatásról? Előlendítettem az egyik kardot: ez a terv sok PÉNZBE kerül. Hát hogy az nem baj. NEM BAJ??? Az egész Management Dashboard erről szól és a pénz nem gond? Ja, de hogy ő úgy érti, hogy majd az Internetes és a call centeres dologgal kezdjük. Hát ez hülye.

Ne is kezdjük ott, hogy ahhoz ki kell cserélni az egész rendszert és újra tanítani az egész ügyfél szolgáltatási csoportot, ami PÉNZBE KERÜL, új munka folyamatokat rendezni, betanítani az embereket az új munka folyamatokba, ami nem könnyű, új dolgokat tanítani nekik, mint a személy igazolványok vizsgálatát, de még mindennek a tetejében muszáj kielemezni miféle veszélyek és rizikók léteznek, milyen adatbázisokkal kellene összekapcsolni a rendszereket, hogy egy megfelelő ügyvél azonosítás és rizikó elhárítást végezzen az Internetten keresztül annak érdekében, hogy minimálisra lehesen venni a visszaélések esélyét. Na, ezzel látszólag megszeppent, és hátrált.

Nem tudom igazán hátrált-e vagy sem, de egy dolog ami tényleg zavar az, hogy ez a terv amit be akar adni tulajdonképpen teljesen az én ötletem. Nem zavar, hogy ki akarja dolgozni, majd felajánlani a főnökének, hogy adja be mint sajátját, hanem az, hogy most vele akar engem dirigálni és szemmel láthatóan olyan valakivel akarja, hogy dolgozzak akiről tudja, hogy nem bírom. Mi ennek a természetes következménye? Semmilyen más ötletet nem dolgozok ki se mondok el... neki.

Már csak ezért is érdemes lenne elmenni megnéznem megint az Eagle Eye filmet. (Na, talán holnap.)

Egy Kis Ajándék

Tegnap elmenem a moziba, hogy harmadszor nézzem meg jelenlegi kedvenc filmemet: "Eagle Eye". Komolyan, nem is olyan, mintha jó lenne maga a film, csak egyszerűen tetszik a srác benne. A könyvesboltba is elmentem, ahol vettem egy új könyvet, "The Book of Fate", egy kis krimi regény amiben felbukkannak a szabadkőművesek. Hát, mit mondjak? Érdekesnek tűnt. Majdnem megvettem a "Catcher in the Rye" könyvet is, Salinger-től, de a végén úgy döntöttem, hogy azzal még várok egy kicsit. Rengeteg könyvet vettem már amire még mindig nem jutottam el, tehát talán lassan le kellene egy kicsit állnom míg valamennyire el nem olvasom a könyvek nagyobb részét.

Úgy lett volna, hogy találkozom Carollal, de a végén nem jött össze... alapvetően, mert ő csak akkor válaszolt az SMS-eimre amikor én már úgy döntöttem nem várok rá többet telefonon, és leszálltam a Paseo Las Flores-nél és megvettem a mozijegyet. Caroll szeretne elvinni engem megnézni Mamma Mia-t, de őszintén nekem semmi kedvem végigülni egy musical-on. Nem szeretem az ilyeneket. Igen, igen, van bennük zene, de nem azt jelenti, hogy csak ezért sokkal érdekesebbek vagy sokkal művészeitesebbek. Abszolút nem.

Van valami amit két héttel ezelőtt fényképeztem le srác barátaimnak és leszbikus barátnőimnek. Itt van:


^_^ Tudok legalább három emberről akik ebbe a képbe bukkanhatnak akiknek tetszhet, tehát remélem tetszik nektek!

Elmesélem nektek hogyan jutottam el ehhez a képhez. Október 9.-én, egy csütörtökön, mentem haza az "Internal Control" szeminárium után. Előbb mentem el, mint kellett volna, mert korábban akartam haza érni. Az egyetemi buszra szálltam, ami csak egyszer jár minden órában. Ahogy azt gondolhatjátok, dugig tele van egyetemi diákokkal. Mindenki könyvekkel, füzetekkel, fénymásolt oldal csomagokkal, hátizsákokkal és extra tasakokkal utazgatnak. Egy ideje a diákok mindenféle műanyag tasakokkal egészítik ki a hátizsákjaikat. Valahogy sose fér bele minden a hátizsákba. Minden mindig velük van, néha-néha valamit otthon felejtenek, és mindig fáj a karjuk és hátuk.

Maga a busz nagyon szűk belül, és mindig nagyon nagy meleg és fülledtség van benne. A székék keskenyek és a folyosó még annál is keskenyebb. Na, felszálltam erre a buszra amikor már televolt eleve, tehát nem ülhettem le. Ahogy hátra mentem, hogy több ember felférjen, egy kicsit füllesztő lett a busz. Amikor nem mehettem hátrébb, valahogy nagyon nem volt szimpatikus az ember aki előttem volt, tehát megfordultam. Akkor hírtelen szembe találtam magam a nagy mellűvel. Meg akartam fordulni, vagy tovább menni, de nem tudtam, már nem volt hova. A busz ment nagy nehezen, hol gyorsan, hol lassan. Az út is rossz, tehát amikor ugrott a busz, szinten ugrott a lány melle. Olyan volt, mint egy gyenge desszert, mint egy dupla puding vagy valamilyen édes zselé. Kicsit szomorú volt, hogy ez a látvány előttem tárult, amikor én nem tudom igazán értékelni. A szemeim állandóan a gömbölyű, mozgó keblekre estek, és folyton arra gondoltam, hogy vajon miért nem srác barátaim vagy leszbikus barátnőim vannak a helyemen. Tehát mit csinálhattam? Előkaptam a telefonomat és lefényképeztem, hogy majd minden ismerősömnek akik tudnák értékelni láthassák.

Íme itt egypárnak!

Szeretettel nektek.

Motor, Barátok és Dráma

Tegnap találkoztam Víctorral az egyetemen. Nem kellett bemennem, mivel már beadtuk a szakdolgozat tervét és kedden meg is nézték, tehát már csak a jóváhagyást várjuk, hogy betudjam adni itt a munkában, hogy adjanak heti hat órát, hogy elmehessek adatokat szerezni a különböző statisztikai intézetbe. Hát nem megy olyan egyszerűen, mert most egy plusz lépést találtak ki a téma jóváhagyásával kapcsolatban.

Na, amikor már közel voltam az egyetemhez, küldött egy SMS-t, hogy akarok-e vele találkozni, tehát, leszálltam a buszról és találkoztunk. Egy kicsit fecsegtünk, segítettem egy egyetemi munkában, majd mesélte, hogy Iván felkereste, hogy megkérdezze tőle, hogy tudja-e miért "haragszom rá". Na, ez már kezd sok lenni. Oké, oké, én kerestem fel Víctort először, hogy adatokat szerezzek Ivánról, DE nem vártam el, hogy most ő kapcsolat-köttetőként működjön! Persze, ezzel észre is vettem, hogy anmit először mondtam neki, amikor Iván személyiségéről kérdeztem, azt mind elmondta Ivánnak.

- Ne mond neki, hogy megmondtam neked! - sietett mondani.
- Semmi gond, - nyugtattam - nincs okom megmondani, de egyébként ő már nem is beszél velem.

Na persze, talán az is közrejátszik, hogy letiltottam a Facebookból, az MSN-ből, Google Talk-ból... nem nagyon tudja már velem fenntartani a kapcsolatot.

Tegnap megnéztem Víctorral fél Supernatural fejezetet, amiért ma megyek hozzá megint remélve, hogy már letöltődött. Tegnap ott teremt szintén Ronald, illetve Mary Ann Fox, aki szerintem túlzásba viszi a boldondoskodást. Azon rajongtunk, hogy mindketten ismerjük a klasszikus szinésznőket, mint Marilyn Monroe, Mae West, Vivian Leigh, Rita Hayworth, Lara Turner, Ava Gardner, Ingrid Bergman, Marlene Dietrich, Bette Davis, Greta Garbo, stb. De aztán rájött a "Mary Ann Fox" ami amolyan külön személyiségnek minősül. Nem tudom mi a vicces benne, vagy miért kell Mary Ann-nak ennyi tragédia és színészkedés mellett teremnie.

Mary Ann-nak van egy motorja, és tegnap rávettem, hogy vigyen haza vele. Egy kis Vespa. Isteni volt az utazás, annyira, hogy kedvem lenne egy motort venni. Persze nem egy Vespát, hanem inkább egy Firebolt-ot! Valami igazi motort.

Írt a Gyuszi!

Igen, végre kaptam egy levelet a Gyuszitól... de e-mail formában. A kézzel írott levél még mindig nem ért ide. Na, ez történik amikor magén kezekbe kerül a posta szolgálat: eltűnik. Pedig keresem, keresem a levelet, mert szeretem a Gyuszi kézzel írott leveleit olvasgatni, de csak nem érkezik meg a postafiókomba. Mert ez is: kifizeti az ember a kis postafiókot minden évben, a helyet, hogy az ember ingyen hazavitesse a postát, és még így sem javul a helyzet! Rettenetes! Be kell jelenteni az Ombudsmanba!

Gyuszi egy kicsit nem a legjobb humorban van és ez aggaszt, mert legszívesebben átölelném, megsimogatnám a fejét, majd mondanám neki, hogy nem is olyan rossz a világ amikor vannak olyan csini pasik mint Shia LaBeouf... amire biztos azt válaszolná, hogy sajnos ő neki a csajok tetszenek, nem a pasik és én inkább másra terelném a figyelmemet mielőtt összekapok vele azon, hogy miért nem gondolja, hogy Naomi Watts a legszebb csaj a világon. Szerintem az. (Upsz! Csokis lett a Kolja! Francba! És épp a touchpadjára esett a csokidarabka! Milyen peh!)

Milyen típusú csajokat szeret a Gyuszi? Hn... nem tudom. Az "angyal" típusút, vékonykát és hosszú hajút.

Mit tegyen az ember amikor egy kedves barát a világ másik oldalán szomorkodik? Hát nekem se jutott eszembe semmi jobb. Megpróbáltam valami jó tanácsot adni, egy kicsit jobb kedvbe billenteni, de hát ő végül is idősebb nálam, többet tud... mit tudnék én neki tanácsolni? Jó lenne átülelni és egy darabig a tévé előtt heverni, vagy a szőnyegen egy üveg borral, bámulva a plafonra, zenét halgatva és mindenféle butaságról beszélgetve. (Tipikus 70-es megoldás, de tök jó!)

Barátaim vagyogatnak. Még nem tudok semmit a szakdologozatról, de majd felhívom az egyetemet délután. Luis majd pendriver-ra veszi a "Dark Harbor" filmet, amit nem tud nekem rendesen DVD-re égetni, Katty azzal álmodik, hogy január 24.-én megy Mexikóba (megint), Tavo azzal, hogy jövőre velem megy Magyarországra, Bécsbe és még egy plusz helyre, PLUSZ megy ő Spanyolországra egy barátnőjéhez. Laura valamilyen $200-os kurzusra jár... nem tudom miért. Cyn levágatta a haját, és jól is álna... ha nem lenne az egész Cyn annyira ordináré. Jaj de rémesek az ilyen emberek. Én már kóla nélkül maradtam, ami sose jó, tehát lehet, hogy nem sokára megyek ebédelni. Sandra, a Dél Afrikai barátnőm végre lerázta Larát, a csajt aki nem is akar vele semmit, de azért szórakozni igen. Hogy mi lesz Sands-szal azt nem lehet tudni. Folyamatosan elveszett eseteket szed fel. Miért nem tud magának találni valamilyen rendes csajt aki nem komplikált? Látod, ezért nem leszek én leszbikus: a pasik ezerszer jobbak!

Habár, őszintén, értem Larát: a csaj szórakozni akar, de kötelékek nélkül. Sandra egy komoly kapcsolatot akar. Gondolom Larának tetszik Sandra, de nem akar most kapcsolatba lépni vele, de csak nem tudja lerázni magából, hogy ezzel a lánnyal NEM LEHET JÁTSSZANI! tehát továbbra próbál hátha valamikor engedi. Az a baj, hogy Sandra egy darabig hagyta is, tehát most Lara nem tudja hagyni Sandrát béken, és azt hiszi, hogy ha eleget nyomja a dolgot, egyszer csak engedni fog, és amennyire ismerem Sandrát... engedni fog. Lara logikus, de rászben Sandra is. Mi a baj? Nem csak, hogy nem beszélnek tisztán, de nem is akarják azt hallani amit a másik mondani akar.

Ilyen, persze pasikkal is előfordul, velünk, het-nőkkel és meleg pasikkal, egyaránt. Mi a különbség? A dráma. Alapvetően mennyire táplálod a drámát.

Állásom az, hogy ha drámát akarok, elmegyek a színházba, tehát ha egyszer, értelmesen beszélve nem lehetett megbeszélni a dolgot és a dráma megy tovább, megfordulok és otthagyom az embert. Csak játssza el magánat a görög tragédiát, és ha majd befejezte, akkor majd beszélünk. Nekem nem kell miért tűrnöm. Azt nem értem miért nem csináljak ezt a többiek is? Mert talán mindenki be akarja mutatni a saját görög drámáját? Mert az emberek többsége nem képes felnőtt módra szembesülni a dolgokkal? Talán azt hiszik, hogy a dráma szerint nyerik meg majd az esetüket? Az igazság a tragédiában. Csak menjen tovább a műsor!

Szomorú.

Most Várunk...

Csak most vettem észre, hogy öt napja nem írtam. Hát munka van, még pedig rengeteg, és nem csak a tézissel, vagy szakdolgozattal (nem tudtam, hogy ez a neve...), hanem már eleve itt is. Ha ez nem lenne elég, most látom, hogy a BPDC bank oldala nem működik jól, és nagy rémületemre, nem utalta át folyószámlámra azt a pénzt amit szombaton utáltattam át a betétemről, hogy betegyem a Lafise Bank eurós kartyámra. Ez nem lehet igaz! Tehát majd telefonálgatnom kell föl és alá, mi történt itt, és leszólni amiért nem képessek ennyit tenni az emberért. Hogy lehet, hogy az oldal visszacsinálja a dolgokat! Ez nem igaz... Ki kell majd nyomtatnom minden tranzakciót???

Mile tegnap adta be a munkánkat az egyetemen, és még akkor se volt meg a levél Martíntől, se a megjegyzések és javítások listája, pedig tisztán mondtam neki, hogy ez PÉNTEKRE kell. Már látom, hogy baj lesz ezzel az emberrel. Miért nem lehet egy normális ember? Miért mondja, hogy igen amikor nincs ideje? Micsoda pofátlan fráter!

Lassan, lassan kezdem megszokni Rosztov Nyikolajt, a munkahelyi számítógépemet. Ez egy HP laptop. Szeretem, hogy laptop, de utálom, hogy HP, habár a HP-ből lett Nyikolaj Rosztov a neve. Omihez képest rettenetessen buta és éehetetlen. Na, persze, nincs a világon egy másik olyan gép mint Omi, de Kolja kifejezetten kényelmetlen. Nagy, nehéz, csúnya... Nem Omi. Lassan megszokom, de nem jutottam el még arra a részre amikor azt mondom: "Na, ez a gyerek ezt jól tudja!". Ő az első új számítógép amit a cégtől kapok. Öt éven keresztül mindig használt számítőgépeket használtam, ez az első vadonatúj gépem, és laptop. WOW. Nem mindenki kap ilyet, és nem mindenki kap laptopt, mert az csak a nagy menőknek jár. (Nekem már tavaly laptopot adtak...) De sajnos, még sem vagyok teljesen megelégedve vele. Egyszerűen nem... elég jó.

Ma 11-kor indulok San Pedróba. Szeretnék Jettyvel találkozni, de szerintem MEGINT lehetetlen lesz. A Mall-ban van most az irodájuk, DE lehetetlen elérni. 1-kor ez a Belső Kontrol kurzus van, ami nagyon jó, és amiről ma nem szökök el. Ott ebédelek, tehát innen még időben kell elindulnom. Talán ma vonattal megyek... ha megtudom mikor indul a vonat ami San Pedróba megy. Ha nem, akkor busszal. Ma nem hoztam magammal szakdolgozati olvasmányt, hanem ma naplózok. Ezer éve nem naplóztam, és lenne egy pár dolog amit le szeretnék írni magamnak.

Iván lassan tűnik el az életemből. Meséltem róla Sandsnak, és ő egyszerűen nem tudta elhinni, hogy ilyen ember létezik a világon. Sajnos létezik, de sajnos ő nem az egyetlen. Sok az olyan aki annyira nem szereti magát, hogy követeli, hogy a többiek foglalkozzanak velük. Részemről rettenetesen undorítónak találom azokat az embereket akik mindenhez a többiektől függnek, akik nem akarnak semmit se maguktól megtenni. Miért vannak emberek akiknek KELL a dráma, és a drámában élni? Most ezt még a tetejében ez a sok Reality Show is táplálja. Ahogy mondtam csütörtökön egy agyalágyult, 38 éves tanárnak akiben annyi értelem se retedt, hogy észrevegye magát, a Reality Show arra való, hogy a sok gyáva kukac aki nem érdelmi leg a levegőt amit beszív, egy életet képzeljen magénak az által, hogy nézi a többieket, hogyan élnek. Miért mutatnak embereket akik ciki dolgokat tesznek? Akiket kinevetnek? Miért szeretik ezt? Mert az a sok lusta, hasznavehetetlen, életképtelen, lötyögő dög tulajdonképpen úgy érni, hogy azok ők, és nem akarják, hogy a többiek nevessenek rajtuk, tehát ők nevetnek azokon akik úgy viselkednek, mint ők és azt próbálják elhitettni a többiekkel, és magukkal, hogy ők nem olyanok.

Hol maradtak az értelmes, életképes emberek?

... Nem meséltem még? A lányokkal összeakarunk hozni egy olvasó klubbot ahol mindenki azt olvassa amit akar és ahol összeülünk beszélgetni arról, hogy mi jót, mi rosszat találtunk és kinek mi a véleménye. Jó lesz... ha majd lesz időnk és eltudjuk kezdeni.

A Változás Kedvéért

Tegnap a Stormberry-n dolgozgattam, alakítottam, annak alapján, hogy láttam a Dragonfly egyik barátnőjét egy ehhez hasonló sablont használni. Idáig minden sablonnal az volt a bajom, hogy mindig nagyon keskeny helyet hagytak a szövegnek, és őszintén nem szeretem amikor az egész ilyen keskenyen összetömörül, és nem lehet a képek mellett írni, mert vagy a kép vagy a szöveg fér el. És egyébként, eleget írok én ahhoz, hogy keljenek ilyen csalóka technikák ahhoz, hogy sok szöveget írjak, vagy úgy tűnjön, mintha idepötyögtem volna az egész Don Quijotét. Közben majd szebben kell írnom, és sok szőp mindenről, mert képeld el, János néha olvasgatja blogomat! ^_^ Hát nem jó? ^_^ Izgi! A formátumokkal kapcsolatban, minden tegnap kezdett, ahogy azt már mondtam. Stormberry formátumát közelebb hoztam ehhez, ebben, hogy fekete a háttér és ilyenek. A képek pedig... valahogy csak elkezdtem. Mindig az a problémám volt, hogy nem tudtam a képek széleit szépen eldolgozni, elhalványítani. Most eszembe jutott, hogy azért megpróbálok valami újat, és fogtam a radírt, megváltoztattam a formáját, hogy egy valamilyen darabos pamacs legyen és azzal kezdtem el eldolgozni a széleket. A végén ez a tök jó szakadozott, eldarabolódó forma jött ki. Hát mit mondjak, ma, amikor ezzel a bloggal dolgoztam, azt gondoltam magamba: miért ne? És csináltam egy új képet a régiekkel. Remélem tetszik, de ha nem, semmi baj. Nekem tetszik és az a fontos!

Tegnap voltam az Anyu irodájában, és csak úgy bámultam, hogy milyen szép. Mindig nézegetni szoktam az emberek irodáit, és mindig megfigyelem a jellegzeteségeket és a hibákat. Kossz, rendetlenség, zsúfoltság... mi illik oda, mi nem... és mindig megfigyelem ezzel kapcsolatban az emberek magatartását és egyéniségét. De az Anyué tükéletes volt. Tiszta, egyensúlyozott, gusztusos, szépen rendbe tartva...

Elgondolkodtam. Lehet, hogy azért nem tetszik a többiek irodája, azért van mindig kifogásom, mert nem olyan amilyet én megszoktam? Azért kifogásolom, mert nem illenek bele abba a rendszerbe amivel felnőttem, még ha magam se tartom be? Az lenne a bajom, hogy nem az általam megtanult rendszer szerint működnek? Lehet. Lehet, hogy mélyen, bennem továbbra is Anyu rendszerét keresem mindenben, és minden ami nem felel meg ehhez, az nekem rossz. Megeshet. Tulajdonképpen nem is tudjuk mi, mi mindent tanulunk gyerek korunkban, ami majd meghatározza hogyan látjuk majd az életet, mint felnőttek.

Ha belegondolok, a szülőknek igen nagy felelősségük van a gyerekükkel. Komolyan figyelniük kell rájuk, és arra is amit ők maguk csinálnak, mert mind ez meghatározza, hogy milyen ember lesz a gyerekük.

Beszélgetések és "Nem-Beszélgetések" Sora

Ma sok érdekes beszélgetés és "nem-beszélgetés" volt. Jánossal, akivel megbeszéltem (illetve mondtam neki, hogy nagyon szeretném decemberben meglátogatni őket), hogy majd matyózgatunk egy kicsit Mezőkövesden, Ivánnal, L.D.-vel, Martínnel... de most megyek ebédet csinálni. ^_^

... . ... . ... . ...

Ebéd: hát nem is volt olyan nagy főzöcskézés. Elővettem egy doboz tonhalat, leszűrtem az olajas vizet amiben áll, kevertem bele szója szószt, hagymát, majonézt, és elkészítettem egy kenyeret. Tonhal szendvics! ^_^ Fincsi! Aztan kiválasztottam, mit veszek fel, fürödtem és most már fáradt vagyok. Négy perc múlva tíz óra lesz, és holnap munkanap. Aludni kell.

Napok óta nem írok a naplómba, és nem is viszem magammal többé, hanem itt ül az íróasztalomon. Könyvet se viszek, csak a szakdolgozati papírjaimat hordozgatom ide-oda, és azokat olvasom. Nem akarok időt vesztegetni semmi mással, csak próbálom a fejembe szívni mind ezeket az adatokat, és forgatom a fejemben, mint egy Rubik kockát, hol találom megy a nyítját, hol tudom végre összeállítani a képet. Ezzel kapcsolatban ma kiszöktem egy egyébként jó leckéből, hogy megkeressem a tutorunkat, hogy megbeszéljem vele jó-e a vázlatunk, beadhatjuk-e már, de erre ő (előrelátva, hogy megjelenek) egy csoporttal volt. Neki adtam azért a vázlatot, és mondtam neki, hogy Milenával szeretnénk még ezen a héten beadni, ha lehet még holnap (vagy ma). Csak azt mondta, hogy majd elolvassa, majd amikor említettem meki, hogy az INCOPESCA-ban nincsenek adatok amik frissebbek lennének 2005-nél azt mondta, hogí már beszélt ezzel az ismerősével, és hogy majd ezt megbeszéljük, amúgy se megyünk abba az irányba majd, mert lehet, hogy ide meg oda megyünk, nem a szigetekre... ja, és hogy ne aggódjak a vázlat miatt, mert majd egy gyűlésen nézik át a vázlatokat, és majd akkor hagyják jóvá őket. O_O De hát... 1. a szakdolgozat a Chira és Venado szigeteken élő halászokról szól! Nekünk oda kell mennünk! Már keresük az adatokat! És 2. Juan José azt mondta Milenának, hogy mi vagyunk akik a legelöl vannak, és mi nekünk van elsőbbségünk a vázlattal. Miért kellene nekünk megvárni a többieket? Miért kéne nekünk késni a többiek miatt? Ez nincs rendben.

Lusta Dögről csak annyit, hogy nem szólok hozzá egy szőt se miután tegnap egész reggel jött panaszkodni dolgairól miközben én baromira foglalt voltam, majd miután 80 percig ebédelt 45 perc helyet, elkérte a kulcsomat hogy lemásolja, hogy majd 20 perc múlva jön. +70 percig tartot míg előkerült ameddigre szinte reszkettem az éhtől, Se főnökömnek, se senkinek se volt az irodáról kulcsa amivel bezárhattam volna, tehát kénytelen voltam éhen várni. Annyira dühös lettem, hogy ennyire tekintetlen, hogy ennyire felelőtlen, hogy nem is köszönök már neki. Ma egyszer kétszer próbált beszélni, de folyamatosan elutasító vagyok. Sajnos ezzel az emberrel csak így lehet. Ő az olyan fajta aki nem érti, hogy az emberekkel nem lehet a végtelenségig kitolni.

Ilyen fajta szintén Iván, aki nem értette meg a szótlan üzenetet: nem akarok már vele beszélni. Ma elkezdett telefonon hívogatni újra meg újra meg újra. nem érti, hogy már a barátságnak vége? Jaj, milyen tökfej!

Így nézek ki ma

Ja igen, gondoltam örülnél egy friss képnek rólam. Így néztem ki ma, otthon, munka után, háziruhában (pizsiben) és a munka-sminkkel. Vennem kéne már szemkihúzó ceruzát. Na, és egyebeket. Íme a vennivalók listája:


1. Új cipőbetét (2-3 pár, mert az itteniek nagyon rosszak. Otthon majd venni kell egypárat szilikonból).
2. L'Oréal fekete szemkihúzó ceruza
3. L'Oréal átlátszó mascara.
4. L'Oréal barna szemhéj árnyék négyszínes doboz.
5. Zsepi doboz (2)
6. Kis nyomtató.
7. Legalább 4 GB Pendrive.
8. Esőrevaló csizma
9. Téli csizma
10. Bőrkesztyű

... jelenleg ennyi.

Aradi Vértanúk Napja

Talán mindenkinek otthon valami teljesen természetes, hogy az ember tudja mit ünnepelünk október hatodikán, vagy március tizenötödikén, de én tegnapig nem is tudtam. Azt hittem, hogy október hatodika csak a Margit születés napja (Boldog Születésnapot, Margit!!!), és március tizenötödike valamilyen eltolódott "Batalla de Santa Rosa" ünneplés (ami hol 15.-ére, hol 20.-ára esik... sose tudom pontosan). Magyarország történetéről csak a Mátyás királyig tudok valamennyit, mert az előkészítőben a tanárnő úgy döntötte, hogy nincs idő a többire, és amúgy "se kell". És persze jó lenne tudni, és ismerni a Kossuth nótákat és mind ezeket, de nekem sose tanították. Hát még a Magyar Himnuszt se tudom, mert senki se tanította meg, és valahogy tanulgatom a YouTube-ból! Ez komolyan szánalmas.

Jó lenne tudni, de annyi minden van! Irodalom, művészet, költészet, történelem, zene, politika, filozófia... És közben más is érdekel. Világirodalom, távközlés, közgazdaság, modern irodalom, modern színészet... Annyi minden tanulni való van!

De mind ez csak egy kérdésért van: értem, ha a Nagyapi szörnyelkedik azon, hogy nem tudom ki a nem tudom ki aki nem tudom kinek a nem tudom milyen zenésze és kapitánya volt milyen királyi udvarban, vagy hogy az András azon bámuljon, hogy nem ismerem a "Hej Dunáról" nótát, de, hogy ANYU bámuljon? Kérem szépen, kitől tanulhatnék, ha nem tőle? Majd a Juanito Mora és a Juan Santamaría között említsék az egyetemen?

- 1820-ban volt először a Costa Ricai kivitelben kávé, amit Európába küldtünk, majd 1824-ben Közép Amerika kiharcolta a függetlenséget a spanyoloktól, ami által Costa Rica is független lett vérontás nélkül, majd 1848-ban tőrt ki a Magyar Felszabadulási Forradalom.

Ühüm...

Hotelek!

Lefoglaltattam kedvenc hotelomat Párizsban! ^_^ Maison Du Pré. Olyan szép, és olyan kényelmes helyen van. Lefoglaltattam szintén kedvenc hotelemet Bécsben, ami nem volt a legolcsóbb, de nem akarok hírtelen valami állott szagú szobácskába kerülni. Nem, nem, megyek a beváltba! (Plusz a szobában van minibar és egy kis biztonsági fiók amibe belefér Omi.) Szófiában pedig a Hotel Central-ban foglaltattam le magamnak egy szobát épp Szinveszterezésre. Terveim Szilveszterre? Egyedül leszek egy ismeretlen városban ahol még a betűk se a szokásossak. ^_^ Olyan jó lesz! Az egész idő csak az enyém lesz! Yupi! Gondolom sokan inkább barátok közt üdvözli az új évet, de én szeretném most a szabadsággal, az elgondolással üdvözölni, és Apologéné módra, ez alkalommal figyelni a többieket. Plusz, amennyire ismerem magam, általában mindig akad kivel ünnepelni. ^_~ Tök jó lett volna, ha András szólt volna időben, hogy végül is most jön vagy nem jön, de hát június óta noszogatom, már nem fogok tovább várni rá. Szófia csak az enyém lesz!

Béccsel egy kis gondom volt az idő miatt, mert egyszerűen minden nap azutamban állt, (na, az is, hogy ez alkalommal két helyre megyek, nem csak Bécsbe), de a végén sikerült szépen elrendeznem. A hotelozás azért kicsit drága lett, DE nem olyab nagyon. Összesen 300€-t kell majd fizetnem, ami nem is olyan sok, ha számításba veszed, hogy ez egy éjszaka Párizsban, három nap Bécsben és három nap Szófiában. Ezt még ebben a hónapban beteszem az euró számrámra (azt hiszem maradt rajta... 180€?). Már csak a vonatjegyekre kell gondolnom, plusz az eledelre és a vásárlásra. ^_^Olyan jó lesz!! ^_^ Jelenleg a programom így néz ki.


Ahogy láthatod, maradtak szabad napok, amikre majd szépen be kell minden kirándulást programozni. Kiskunhalas (nem tudom...), Mezőkövesd (abszolút), Százhalombatta, Gödöllő (elmaradhatatlan), Szentendre (Anyu rovásírásos agyak nyakbalógót akar!), Esztergom (mert azért már illik, hogy megismerjem)... Marika, Anikó, Gyuszi, Gyuszi+Kati, András, Marci, Titi bácsi, Szilvi... Nox Koncert (ha lesz), Nagytétényi Kastély, múzeumok, mozi... és minden más.

Alig várom, hogy hazamehesek! Ja, és az lesz az első dolgom, hoyg szerzek magamnak egy másik kártyás telefont.

^_^