A Papucsok

Otthon reggel 6:43 van, holnap, itt pedig még mindig csak este 22:43. Arra gondolok, hogy Karim most alszik, és gondolom nem a kihúzható ágyon alszik ahol mi szoktunk, hanem a benti ágyban, azt amit nem szeretek, mert magas, keskeny és egyenlőtlen. Késő van, nem csináltam holnapra ebédet (majd igyekszem reggel valamit összerotyantani) és nem is zuhanyoztam. Ezt majd holnap kell. Ha zuhanyoznék most akkor nagyon álmos lennék utána és nem tudnék írni.

Sok munkám volt ma, több mint gondoltam, és pluszban egy pár kellemetlen meglepetés, de semmi amit nem tudnék megoldani. ^_^ Jó okosnak és ügyesnek lenni. Heheheheh.

Reggel jött a hülye, ígérete szerint "beszélni hosszasan" velem, és hát ez alkalommal megmondtam neki mindent amit gondolok. Illetve nem mindent, mert maradt még miről beszélni, például az, hogy nem képes velem megbeszélni egy engedélyt, hogy akadályoz, és nem bánik velem megfelelően. Na, ez a következő alkalommal kerül majd az asztalra. Aztán dolgozgattam, rohangáltam bankokba, e-maileket írtam, és nem volt időm blogozni. Hát, ha megfigyelitek, rég nincs ideje blogoznom. Amszterdamban talán lett volna időm, de nem akartam fizetni a Wi-Fi-ért. Az nekem hírtelen egy kicsit sok volt. Panamában volt ingyenes Wi-Fi, de nem volt időm.

Ma letöltöttem a gépről az utolsó fényképeket amiket Krakkóban és Budapesten csináltunk a Karival. Azon gondolkodtam, hogy a mai világban, a blogok körében, meddig érvényes egy kép, meddig nem elavult. A fényképek mások egy blogban, mint egy gyűjteményben.

Egy Mosoly A Hotelban

Rooster - igen, az.

Smok Wawelsky - ilyen is volt

Jácint - Pedig nem akartam virágokat és növényeket fényképezni!

A képek, azért itt is lehetnek örökök.

A képekből, most viszon csak egy érdekel igazán, még pedig az amit a papucsokról készítettem. Tudod, otthon tönkrement a papucsom és ki kellett dobni. Na most, a Shiphol-ton ép találtam papucsot, nagyon aranyosat is. Természetes, hogy venni akartam, de gondoltam, hírtelen, olyan jó lenne, ha Karinak meg nekem egyforma papucsunk lenne... és most az is van. Íme papucsaink.

A Karié az ami a csomagban van. Tudom, az enyém tnik nagyobbnak, de nem az. Szépek, ugye? ^_^

Na, holnap többet, most álmos vagyok. Megyek Karival álmodni.

Tatuum

Az a baj, hogy nincs nálam minden ruhám. Az a baj, hogy elfelejtettem, hogy északra hidegebb van. Az a baj, hogy lenge kis ruhákat hoztam amiket otthon fel tudtam venni, itt pedig nagyon fagyoskodtam bennük. Ezért, miután reggel elmentünk egy Vision Express boltba kontaktlencse löttyért, hogy kivehessem a lencsémet (azzal kellett aludnom), ma délután elmentünk valami melegebb rucit venni nekem. Így lett az, hogy elmentünk a bevásárló központba amin keresztül jöttünk amikor ideértünk, és nézegettük a boltokat. Ebből a szempontból egy kicsit nehéz volt, mert mivel a kontaklencsével kellett lefeküdnöm (otthon hagytam a kontakt lencse lét és tokot), nem tudtam igazán messzire nézni.

Először a Benettonba néztem be, természetesen, de minden nagyon nyárias volt, nem is beszélve arról, hogy drága. Mi? Én mondtam, hogy drága? Hát, amikor nem a saját pénzemet költöm, igen, megnézem a dolgok árát. Egy kicsit körülnéztünk azért, hol itt egy nadrág, hol ott egy nadrág kelltette fel a figyelmemet, de semmi se volt elég jó. Hol túl vékony volt a szövet, hol túl kicsi, hogy túl rút, hol túl "low ride" (csípő alatt, k.b.), nem is beszélve arról, hogy a legtöbb nagdrág répaszárú volt. Én nem hordok répaszárat, nem csak azért mert rosszul néz ni MINDENKIN!, de azért is, mert én tudom, hogy a 80'as évek már elmúltak és hagyom őket elmúlni. Volt olyan ami jó lett volna, de csak 36-ig volt, én pedig 40-est hordok, 42-őt amikor bőt akarok valamiből.

Egyszer aztán betértünk, szinte véletlenül ebbe a boltba, TATUUM-ba, ahol sose voltam, sose vásároltam, és ott volt egy isteni, bőszárú farmer. Le csaptam rá. Volt is 40-es. Egy nagyon, nagyon kedves eladólány, aki édes akcentussal, de amerikai módon beszélt angolul segítet nekem, keresve egy olyan nadrágot ami 40-es volt, de nem egy 170cm-es magas emberre méretezve. Nadrág mellé blúzféle is kellett, mivel csak egy blúzom volt, amit egyébként tegnap összefüstöltek Rooster-ben, ahol megnéztük a FC Porto és a Manchster United meccsét. A Manchester nyert, ezt mára mindenki tudja, de én mégis, elkezdtem a Portugáloknak drukkolni, mert olyan kedveseknek tűntek. Kari egész meccs alatt "ellendrukkernek" hívott. Naaaah... nem kell mindenben egyeznünk, és csak azért, mert én nem szeretem a focit, nem azt jelenti, hogy ugyanannk drukkolok aminek ő.

Tehát a tegnapi Rooster felvehetetlen állapotban hagyta a pólómat, amit egyébbként most vettem Bécsben. Így, ahogy mentem a próbafülke felé, láttam egy összetett együttest: mustársárga rövid ujjú pamut blúz és barna mellény-póló. Megtetszett. A mellényt elvettem egyből, de a blúzt nem, mert Kari azt javasolta, hogy vegyek hosszú ujjút. A blúzt amit találtam eleinte nem volt jó, de sajnos nem volt igazán semmi más. Tavasz, jön a nyár, ki veszik hosszú ujjút? Csak én lennék. A végén mégis a mustársárga blúzocskámat vettem meg. Amint készöl kép mutatom is! ^_~

Csipetnyi Szép és Boldogság

Sok-sok napja már, tengerpart bús mezején, voltam én a számítógép előtt és csak azt tudtam, hogy bloggom van és írom én. Munkám gyűlik, mert nem csináltam semmit a szakdogával, amit kellett volna, főleg, mert majd az erre rákövetkező hétvégén megyünk megint a halászokhoz. Hmph... bár csak már túl lennénk rajta.

A napokban, még otthon egy olyan finom, nyugodt érzésem volt. Egyedül, ráérősen sétáltam az utcán, és habár voltak terveim, hogy hova menjek, mit nézzek meg, volt időm megállni az úton, kihalászni a kamerámat a táskámból és lekapni azokat a gyönyörű darabkákat amit ott rejlenek mindenhol. Nem mindenki veszi észre őket, mert megfigyeltem, hogy az emberek nyomasztó többsége arra hajlamos, hogy mindennek a rossz oldalát. Már nem is az, hogy a pohárt félig üresnek látják, de szó szerint sopánkodnak és méltatlankodnak, hogy miért, ó miért és hova lett, ki itta meg, Fidesz volt-e vagy MSZP. Az emberek mehunnyák a szemüket a szép és kedves előtt. Lásd például ezt a képet. Ezt a Gellérthegy utcában csináltam, de sok mindenki elmegy az utcán és csak azt nézik, hogy vagy ők nem ott laknak, és biztos mindenki aki ott lakik valami piszkos politikus vagy bank sikkasztó, vagy ha ott lakik azt nézi, hogy az épitkezés mennyire piszkít, hogy a lakóháza mennyire csúnyább a többinél, vagy mennyit fektettek bele, mégse tudná eladni megfelelő áron, mert nem fizetik ki, mert esnek az ignatlanok árai... Miért nem tudnak megállni egy pillanatra és megnézni milyen szépek a tulipánok? Igen, lehet, hogy a tulipán nézegetés nem oldja meg az élet gondjait, DE ha az ember képes meglátni és örülni a szépnek, a jót, a kedveset, és visszaadni egy mosollyal egy rövid köszönéssel az utcán a szembejövő gyalogossal... miért nem is lehetne? Nem vesz el egy adarabot az emberből, és hírtelen két ember is jobban érzi magát. ^_^

Szerintem sok ember azért lesz beteg és azért boldogtalan, mert képtelenek önmaguktól látni a szépet és örülni a kis dolgoknak. Ezt már ezerszer mondtam már, írtam le és ezerszer fogom megint leírni: az aki nem képes magában keresni a boldogságot, az aki a darabkáknak nem tud örülni, az sose lesz képes örülni vagy egyáltalán megtalálni a nagyobb boldogságot és a nagyobb jót, mert végül is, a nagyobb boldogságok és jók olyan nagyok, hogy kisebb darabokra kellet törni, hogy az emberekbe beleférjenek. ^_^

Husvét és Locsolás

Húsvét hétfő. Tudjátok mit jelent az, ugye? Pacsuli büdös lányok keringenek unott arccal föl-alá miközben elégedett mosolyú srácok ama büdös löttyel felfegyverkezve gyűjtik be a piros tojásokat. Hát énmost kijelentettem, nem akarok locsolást. Volt egyszer részem benne, Kiskunhalason, és nem maradt kedvem több ilyet tapasztalni. Tudom, tudom, magyar szokás, és jövök én ide Magyarországra lakni, és ez egy ilyen "hátulütő", de nem azért kell elfogadnom. Nem. Kiküszöbölöm, és ha muszáj, majd amikor itt leszek lemegyek Bécsbe az első vonattal, vagy oda ahol nincs locsolás. Most miért kell elrontani a tökéletes Pure Poison illatomat? Ja, én egy Pure Poison nő vagyok. Imádom az illatát. Az a nőies, erősen "female" illat ami az üvegecskében él az egyedi. Egyszerűen egyedi.

Ma ismerem meg a Kari testvérét és családját. Tegnap a mamáját ismertem meg, és olyan jó volt!! Nagyon kedves, nagyon aranyos emberek... és az Oszkar olyan nagyon finom Tiramisú-t csinál! Csak azt nem értem miért ejtik tiramisú-nak tiramiszú helyet. Érdekes megjegyzéseket tettek magyaromra. Azt mondták, ha jól emlékszem, hogy "választékosan" beszélek. O_O Hn. Tudtam én, hogy a családomban egy különleges fajta magyart beszélünk. Nem igazán értettem pontosan mit akartak vele mondani, de hát jó. Lehet, hogy sokszok a szavakat értem, de nem értem amit mondani akarnak velük. A szavak csűrődnek-csavarodnak az emberek nyelvén és lassan kávét mondanak de azt akarják vele mondani, hogy ibolya.

Felvittem a Karit a Naphegy tetejére és megmutattam neki Marika régi lakását. Nem hittem volna, hogy azt a lakást, azt a házat képes leszek megint felismerni, de a Naphegy az idő tetején ül. Ott nem mozog már az idő, hanem ott forog körülötte, válozik minden, de az örök marad, mint minden idők vas tengelye.

Jobban, Mosolygósan, Helyessen

Azok akik elérték az előző bejegyzésemet (amit lehet, hogy letiltok, lehet, hogy nem) azon gondolkodnak biztos, hogy vajon van még Kari, vagy már elküldtem a nagy, büdös pokolba, és megtartottam Suzy-t, vagy mi lett a vége. Na, megtartottam a Karit. Ronda volt az ügy, mert ráadásul lement a vérnyomásom, de Karim, egyem meg a szívét, annyira megijedt, hogy azt hiszem szinte korházba rohant volna velem. Aztán, persze, a világ nevében is megdorgáltam, nagyot koppintottam a fejére és megbeszéltük a dolgokat, tehát minden rendben, nem kell a szegény fejét utálni. Kicsit szórakozott és feledékeny, és nem előrelátó, de nagyon, nagyon kedves.

Most a szemésznél vagyunk, ahol új szemüveget csináltatott magának (az én bölcs unszolásomra), és majd megyünk a Marikához. Idő nem igazán van, de ... majd odaérünk. Azt mondtuk, hogy háromra, ugye? Gszzzzz...

Mátra, De Mégse Ilyennek Gondoltam

Lassan este 9 óra lesz és én itt ülök Suzy-ban, a sötétben és bloggozom. Suzy nem mozog. Hogy is mozogna szegény amikor épp hogy egy iciri-piciri benzinje van. Szegény kis Suzy-m, pedig olyan szépen bírta! Kari haragszik rá amiért a mutatója így meg úgy mutogat. Hát ja, gondolom olyan mint Apu fertelmes kávéfőzője amivel munkába szokott menni: ahogy az út előre vagy hátra dől, úgy mutatja a benzinmérő mennyi üzemanyag van még benne. Nem tudnék én haragudni Suzy-ra, komolyan kedves, csinos kis kocsi, és majd meg fog szakadni a szíven, ha Kari valaha is megválik tőle.

Suzy-val valahol Mátra közelében vagyunk. Elindultunk olyan... fél hét körül Jánoséktól, ahol nagyon fincsit ettünk és nagyon jól éreztük magunkat, és mentünk megkeresni valami Gályatetőt, mert ott neki meg kellett néznie valamit. Hát nem nagyon találtuk a helyet, amikor pedig k.b. megtaláltuk a helyet, olyan sötét lett, hogy már az is eredmény lesz, ha látni tudja az utat. Furi-muri szerpentínos, minden féle szeszélyes bekanyarásodásokkal és egyebekkel. Egy pontban valahol leparkolt, és kihúzott engem is a kocsiból. Nem volt jó ötlet. Összefagytam, majd szaladhattam vissza Suzy-hoz. Eddig a pillanatig sem értem nekem mi a francba kellett szintén kiszálnom a kocsiból. Mátra nevezetes a magyar legmagasabb helyről, Kékestetőről, meg a bor termelésről. Jó, lehet, nekem azért lesz nevezetes, és nem szívesen jövök ide vissza, mert itt volt ahol a sötétben elvesztünk, benzin nélkül hagytuk szegény Suzy-t és majd lefagytam.

Hozzáteszem, hogy az Interneten kívül valig találok valamit amivel el tudnám foglalni az időben, ugyanis semmi kedvem azt az unalmas könyvet olvasni amit a vezetőtanár a szakdogára diktált. Fel forr a vérem, ha arra gondolk, hogy hülyének néz minket. Most már kérem, magyarázza el nekem mi a francot segítene a munkánkon, hogy a Ford és a GM tömegtermelési technikáját tanulmányozzuk, vagy a XVI. század hajóépítészeti termelési láncokat tanulmányozzuk? Mi a halászokkal akarunk dolgozni, és csak is a halászokkal, mi a francba kell a kocsigyártás és a hajógyártás? "Hogy a láncok logikáját megértsük". A francba is! Mit kell azon érteni? Ez kezdi, az alapanyaggal, átadja a következőnek, az egy kicsit kidolgozza, eladja a következőnek, az is egy kicsit kidolgozza, majd eladja a következőnek... blah, blah, blah... nincs min törni az embernek a fejét. De nem, ez az ember, mivel csak erre szakosodott, valami olyan nagy feneket akar keríteni az egésznek, hogy nem is igaz. Elképesztő. Tehát, nem akarok most ilyennel foglalkozni.

Mátra. Megint A Mátra. Hát, megmondom őszintén, nyugodt vagyok. Ez nem Costa Rica, itt nem kell félni, hogy akármkor jönnek feltörni a kocsit, az embert megerőszakolni, megölni, minden kártyáját kiüríteni... de nekem azért már kezd egy kicsit korogni a gyomrom. Olyan friss kenyérre vágynél libamájzsírral, puha füstölt sajttal, tükörtojással, pirított baconnal, egy nagy pohár kólával, gesztenyepürével és tejszínhabbal. Jó lenne lemenni Friday's-be, egy kis krumpli héjjért tele sajttal, pirított baconnal, tejföllel és ujjhagymával. Igen, nem mindennapos, de éhes vagyok. Ilyen is van, én is csak emberből vagyok, nekem is kell ennem. Lassan lehet, hogy kannibál leszek, és megeszem Suzy kormánykerekét. Az bőrrel van bevonva, a bőrt a tehenekről húzzák le, és a tehenek fincsik. Most mutathatná a Jamie szakács, hogyan bánnak a tehenekkel, hogyan vágják le őket, nyúzzál és egyebek, és én csak a számat nyálnám. Ha előttem vágná le, gondolom legalább a kezemet tartanám a sebhez és nagy éhesen iszogatnám a vérét, hátha keveredik belé egy kicsi husika.

Érdekes, de az éhség nem csak hosszúakká nyújtja a perceket, de kibírhatatlanná is.

Le Vettek a Lábamról

Gondoltam kihasználom, hogy a Kari alszik, hogy írjak egy kicsit de most nem jut eszembe mit írhatnék. Nincs igazán sok mondani való, de amit mondani szerettem volna, azt már mind leírtam angolul. Aki nem tud angolul és nem tudja elolvasni, tanuljon meg és ne zavarjon engem.

Bécsben vagyunk, vagy Bécsen, mert fogalmam sincs hogyan kell ezt mondani. Felkelteném a Karit, hogy megkérdezzem, de annak az lenne a vége, hogy nem tudnék bloggot írni. ^_^ Tegnap voltunk a Kunsthistorisches múzeumban és csináltunk egy pár képet. Feltenném, de sajnos nem hoztam el a kamera kábelét amivel feltölthetném a képeket. Kezdenek lassan lenni közös képeink. Lesz több közös dolgunk is. Gondoltam veszek majd otthon egy pár virágot, mert nagyon megtetszettek, de azokat majd a Karira hagyom, hogy ő gondozza őket. Remélem nem járnak majd úgy, mint a folyosón levő gerániumok. Azon a negyedik emeleten vannak az egyetlen nem zöldellő, ropogósra száradt gerániumok.

Mivel megbetegettünk (k.b.) Karinak eszébejutott venni valami förtelmes, emberi testett égető és elmorzsoló STROH rumot. 80%-ost. Hát ha én beteg voltam, már tuti nem vagyok az. Ez mindent kiéget az emberből. Még a bűnöket is. Vettünk plusz egyet amit majd hazaviszek Costa Ricába. Ezzel fogom majd az embereket ijesztgetni. 80% alkohol. Nem semmit.

Bécs, Bécs, Bécs. Igen, megint ugyanaz a gondolat: meg kellene már végre tanulni németül. Valamennyit valahogy el tudok makogni, de nem eleget. Ugyanakkor, olyan kellemes, sőt több mint kellemes meglepetés ért ebben a városban: Kari beszél németül. Lehet, hogy nem valami jól, én azt nem tudhatom, de teljesen, abszolút levett a lébamról amikor elkezdett itt-ott valamit elolvasni, amikor jegyeket kért, rendelt a kávézóban... woooooooooow... Olyan jó, jó, jóóóóóóóóóóóóóó volt, hogy ő beszél! Egyszerűen megint, újra szerelmes lettem annak a telejében, hogy már szerelmes vagyok. Love Reloaded. Lehet, hogy másnak az ilyen hülyeség, de nekem a nyelvek rengeteget jelentenek. Ezek ékszerek az embereken. Egyrészt nem az, hogy engem löknek megint előre, beszéljek én a többieket mindenféle fura nyelveken, de az, hogy... olyan szép, ő is tud, ez is egy olyan dologv amiben megosztjuk a feladatott. Amikor angolul kell, én veszem át, amikor németül kell, ő veszi át. Az este már a CSI: Miami részeit is tolmácsoltam nekem a tévéből. ^_^

Szeretem Karimat!

Utazás Tavasszal - 01

Na, végre beindult a Wi-Fi a Juan Santamaría reptéren. A szokásos Food Court-ban reggeliztem, de nem tudtam megenni a reggelit. Feljegyzés önmagamnak: "Nem venni a Burger King-ben reggelit". Fúúj de rossz ízű! Egy idősebb amerikai pár mellettem ül és Burger King gallo pintót reggelizik. Ettől lesz az ember beteg a gépen. Nekem egy sör kéne, őszintén, de 10 perc múlva kezdődig a "boarding". Hát, gondolom majd Alajuela és Bogotá közt kell majd valamit felhajtanom. Nem, nem fogok berúgni, de az emberi testnek kell az alkohol a megfelelő működéshez.

Csomagom, szokás szerint túl súlyban van. 22 Kg-ra pakoltam a nagy bőröndöt, 15 Kg-ra a kézi poggyászt. (20 és 10-nek kellene lennie.) Persze, most kiderült, hogy nem 22 Kg van a nagyban, hanem 25 Kg (nem kellett semmit töbletet kifizetnem, mert nő vagyok, a pultos pedig egy csinos, zöldszemű srác... ^_^). Ez talán azt jelenti, hogy a kézi... +15? Talán... 18Kg? Na, és a táskám k.b. 5 Kg.... Reméljük nem esik le a gép.

Beszereztem az utolsó ajándékokat... és felfedztem, hogykét kártyám kiürült. Swell...

Remélem mindent bepakoltam amit be kellett pakolnom. Sose voltam ennyire ideges, ennyire bizonytalan egy utazás előtt. Normálisan csak behajigálom a dolgokat a bőröndbe, és amit nem tettem be, megveszem. Most... más. Nem tudom miért érzem, úgy mintha más most mindent le kellene rendeznem. Szörnyű érzés....

Mielőtt elindultam volna otthonról, leültem dolgozni. Igen. Vagy két órán keresztül kódóltam és pötyögtettem egy Excel fájlba a halászok kérdőíveit. Nem bírtam egész héten megtenni, annyira fáradt voltam, de mára már muszáj volt. Vagy most, vagy soha, és ne hogy rajtam múljon a szakdoga késése! Majd írnom kell a Milenak, hogy menjen el a Contraloríába és vegye ki az INCOPESCA iratait. Kicsit úgy érzem, hogy nem dolgozik eleget a szakdogánkon...

Na, megyek lassan. Az emberek már sorakoznak és nemsokára felszálnak a gépre.

Franc... jó lenne egy kis sör....

Kame-Hame-Haaaaaaaaaaaaaaaaa!

Őszintén, nem vagyok benne biztos, hogy meg akarom nézni. Nekem Dragonball más.



Ez... Dragonball...Z!! Trunks, Vegita... waaaah~

Bolondok Napja!

Na, megvan a Photoshop és az időbeosztásom. Ami nincs színes mezőben azt még lehet változtatni. Ami színes mezőben van az le van szögezve. Sajnos csak az a baj, hogy nem lehet jól látni. De semmi gond! Remélhetőleg, ha rákattintotok, akkor majd látjátok jól a képet.

Na, mit szóltok? Tegnap írt nekem a János, egyébként, de az iwiw-re írt, és azt nem tudom megnézni a munkában. Megnéztem volna otthon, de tegnap munka után elmentem sörözni Jorge-van egy picike kis rock-os barba aminek az a neve, hogy Alcatraz. Rég volt, hogy egy olyan helyen voltam ahol egész este hallani lehetett Korn-t, Marilyn Mason-t, Mötley Crue-t és egyebeket. Nem vagyon én rocker, hanem inkább "word-meets-roots-meets-hip-hop-meets-rave", de időnként jól esik egy kis Korn, egy kis Rammstein, egy kis Linkin Park, és egy kis grunge, egy kis Pearl Jam, egy kis Nirvana, egy kis Red Hot Chilli Peppers. Nem csak Armin Van Buuren, DJ Sasha, DJ Tiesto-ból áll a világ.

Jorge kicsit hülye, illetve fertelmesen keveri magában a lenyűgözőt a hülyével. Miért nincs egy olyan pasi a világon aki megfelelően tud ezzel bánni? Oh yeah, igazad van. Van. DE az is igaz, hogy nem ismerem Marco-t elég jól. Habár 1976-ben születet, és az csak jó lehet. Oh well, vissza Jorge-ra. Ez egy fiatal kis cica, aki csodálkozva nézi, hogy gépembe (ma átnevezve Azrael-re, mivel szemmelláthatóan meg van szállva cyberdémonokkal) keveredik a magyar, angol, francia és spanyol... szó szerint. A kis cica képes felismerni Alphonse Muchas munkáját és imádja a Szecessziós művészetet, a progressive és trance zenét, rengeteget utazik L.A.-be és nem tud jól angolul. Érdekes módon kedveli Karit és neki is volt egy "Karija", csak, hogy az ő Karija Karina, nem Károly. ^_^ Mint én eleinte, nagyon furának tartotta, hogy egy pasinak csaj neve van. (Hát nekem az "Emő" név is rettenetesen fura, de gondolom nem lehet elvárni, hogy Magyarországon az ember olyan normális nevekkel találkozzon mint Cleofé, Chloe, Yeison, Maikol Yakson, Hamlet, Hitler, Lenin, Rey Fernando, Soledad, Mística, Lady Sexy vagy Usnavy.) Éedekes gyerek, de sokszor kihozza az embert a sodrából.

Sörözés közben mindenféléről beszélgettünk és egy kicsit filozofáltunk az egyedülálló életen, és hogy ez egy mennyire tökéletes állapot. Nagyokat nevetett és magáévá tette néhány híres mondásomat, mint "I pick 'im, I chase 'im, I pay the hotel, I fuck 'im, who's the whore?". Ezért egy jelképes földreborulást kaptam. ^_^ Van még egy követőm. Gondolkodási iskolám növekedik. Gondolkodtam magamban is, és hiányoltam régi, abszolút függetlenségemet. A fejem egy része továbbra fúja a szokásost: "Jó életed volt, te kis hülye! Minek kellett ezen változtatni?" Tegnap nem tudtam vele igazán vitatkozni, csak hozzávágtam "most hagyj békén, jó?". A fejemnek az a része olyan mint egy öreg ember, aki az az elv szerint élm hogy "if it works, don't fix it" (Ha jó, akkor ne javítsd). A másik részem kicsit merészebb, és ma olyat mond neki, hogy "nekünk most ez kell. Lehet, hogy nem jó, lehet, hogy nem tökéletes, I mean dude, get real, ain't only me, so yeah, it ain't perfect, de jó, fincsi, érdekes, és ha a végén még se az (which I doubt, because this feels like the real slim shady), akkor annyi baj legyen". Mondom, néha nehéz velem vitatkozni.


Ma megkaptam az e-mail-t booking.com-tól. A lefoglalás ki lett javítva! Wiiiiiiii! ^_^ Az nagyon jó!! Tegnap nagyon, de nagyon kiakadtam ezen. Annyira rosszul lettem tőle, hogy alig bírtam a karival csevegni. Most "mosolyogjak" neki amikor leginkább nem beszélnék senkivel, de "mosolyogni kell" vagy megkérdezi mi a baj, ami rosszabb lenne, mert nem értené mi a baj, és csak nyugtatni, babusgatni akarna, és mondaná, hogy minden rendbe lesz, tudja, hogy RENDBE TUDOM HOZNI amikor nem ezt akarom hallani, és COME ON DUDE!!! Azért ilyenkor jobb, ha rendbe TUDJUK hozni. Tehát ja, tegnap Perfect Storm nap volt. Ma Raise and Shine, Wake Up and Smell the Coffee. Felhívtam Olgát az Oriflame-ből, hogy segítsen megkérni a listámat. Ha minden meglesz, akkor ezzel rendeléssel k.b. olyan 12 ezer forintot fogok nyerni. Nem is rossz, ugye?

Kiszaladtam befizetni a Laura rendelését, majd megpróbálok ma elmenni a Laurához a penzért. Ebédkor megyek, ah sikerül, a BPDC-be, majd a Lafise-be, és befizetem a fizetnivalókat a nagy kártyámba. Otthon lehozatom a bordó bőröndött, és átpakolászok, mert látom, hogy csak úgy fog menni a dolog, beteszem a kábeleket, töltőket és egyebeket, és mivel az időjárásos azt hazudja, hogy vasárnap 5 és 20 fok közt lesz az idő, változékony, akkor már ki is választom az utazó rucimat.

A munka tök jó. Valahogy most, hogy már átmentem a nagyobbik részén (a hangszolgáltatás elemzésén) minden tök simán megy. Plusz már megvan k.b. 36-39 oldal, és innen felnyomni 50-ig, a személyes célom, könnyű munka lesz. Lehet, hogy gonosz leszek és majd telenyomom mindenféle adendummal, hogy felmenjen, mondjuk, 60-ig, 70-ig. Hn. Ha feltudom nyomni 80-ig az isteni lenne! Ezt direkt csinálom, mert egyszer azon sopánkodott az egyik főnökség, hogy a dokumentum "túl nehéz" és senki se olvassa el. Sajna, de ha nem olvassa el, akkor ne is kérje. Plusz, a meri a főnöki helyett betölteni, akkor kis apám, olvason. Ha nem bírja, mondjon le. Egyszerű, nem?