Annyira, de Annyira Híres és Fontos Magyarok

Ez csak egy igen, igen picike bejegyzés lesz, egy gondolatról ami többször eszembe jutott amikor valamilyen magyar honfitársam olyat említ meg nekem, hogy "ezt is egy magyar találta ki", vagy "ő is magyar leszármazott volt", vagy "az is magyar". Elsősorban had mondjam meg mindenkinek, hogy a magyarok csak magyarországon világhírűek. Talán Lugósi Béla lenne világhírű, de már hallottam sok embert azt mondani, hogy ja, Lugósi Béla, az Orosz, vagy a Román. Miről híres Magyarország? Nem a röntgenről, vagy a golyóstollról, vagy a Rubik kockáról, vagy a vizilabdáról... talán csak Fazekasról híres, de még az sem, mert "hol is van az a Magyarország?" "Ugyanaz, mint Madagaszkar?", "Ja igen, egy volt Szoviet államm ugye?".

De nem az a fontos, hogy milyen híres Magyarország vagy a magyarok, az a fontos, hogy még ha híresek is és mindenfélét kitaláltak, felfedeztek, vagy rengeteg Nóbel Díjat kaptak (érdekes módon úgy tudom, hogy a Nóbelek többségét Amerikaiak kapják), miért ennyire képtelenek megfelelő módon vezetni az országot? Miért folyamatosan csak káromkodni, szitkozódni és sopánkodni tudnak? Hogy milyen rossz a BKV? Hogy milyen sok az adó, milyen kevés a segély, milyen rossz a munkalehetőség... Hogy csak kint jó.

Miért nem tud mindenki magába nézni és valamit tenni önmagukért ahelyet, hogy várnák, hogy mások tegyék meg a dolgokat helyettük? Miért nem tudnak maguk csinélni valamit, még ha kicsit is, de valamit az ország érdekében ahelyet, hogy várnak, hogy majd a politikusok tesznek valamit? Nem tudom tudják-e de a polgárok munkája nem csak az, hogy négy évente egy papírra nyomják ujjukat.

Blah!

Tegnap a főnök rám mert rikácsolni amiért nem voltam hajlandó felcaplatni három emeletet tíz darab 30 oldalas beszámolóért, le azt a három emeletet és egyet fel, hogy íróasztalára tegyem. Ja, mert, és idézem, "nem vagy képes nekem megtenni egy szívességet". Rikácsolva. Nem, nem vagyok hajlandó. Én szívesen segítek, ha szépen kérik, és ha tudom, hogy az adott ember KOMOLYAN nem tudja magától megtenni. De miután ÉN írtam neki egy kérni való listát, ÉN írtam a beszámolóba egy címet, amit nem is kellett volna oda írni, mert AZ NEM EGY TÁBLÁZAT, HANEM EGY LISTA, ÉN küldtem el a titkárnőnek, hogy nyomtassa ki és köttesse be, ne hogy azt merje mondani, hogy ÉN nem vagyok segítőkész. De semmi gond, komolyan, majd megbeszélem a főnökével, nézzük meg mit mond erre. Hehehehehe...

Na, ma megyek délután a másik épületbe, elviszem Azraelt, hogy felszereljenek neki mindenfélét. Persze, majd az Internet érdekes dolog lesz, mert Azraelből mindent kiírtottak... és én elfelejtettem felírni az IP címét és egyebeit... hehehe...

Na, legalább most nyugisan lehetek egy darabig, majd Subway-ben ebédelek, naplózgatok és kikapcsolódok. Ha szerencsém lesz, akkor holnapig ott leszek ezzel ^_^.

Napfogyatkozás

13:48h. Nagyon beborult. Ezek a napok durvák. Még nem ebédeltem, tehát most lassan megyek és remélem legalább kint tudok lenni fél négyig. Ma szerda van... nincs Odaát, de most már egyszerűen otthon akarok lenni. Csak otthon, innen messze. Fáradt vagyok és ingerült. Minden az agyamra megy. Dühöm nagyon felfutott, és most benne fulladozok. Ki akarok kerülni a béke hűvös, fris mezejére, de lehetetlen. Mi tevő legyek? Hogy és hova lehet menekülni? Csak a könyvbe, csak a naplóba.

De ez nem egy olyan nap amikor cipelhetem magammal az egyik könyvemet. Amikor itt esik, ZUHOG, ahogy már ezt egyszer mondtam is, és minden elázik, még az ember lelke is. Naplóm, szegény, már nagyon viharverte, sok szavát, mondatát már el is tüntette az eső ami folyamatosan átitatja a táskámat míg nem talál mindenre ami benne van: neszesszer, ceruza tok, PDA, könyv, füzet, fénymásolt lapok, egyetemi papírok, Radiobázis adatok... Most áztassa el Nint, Millert, Vonnegutot, vagy azt a tök jó kis könyvet amit nemrég fedeztem fel gyűjteményemben: "Ratzinger Ellen"? Nem.

14:03h. Giselle Jorge. Na, vidul a nap... és folyamatosan fogyatkozik.

kegyetlen

Szívtelen az aki Figyelmetlen.

Olvasott Bloggok

Ma felvettem még egy blogot a blogolvasó listámra. Ez alkalommal egy Costa Ricai blogról van szó, spanyolul (oh wow! Nyuszika kegyeskedik SPANYOLUL olvasni! Hát igen, tegnap bezárták Sam-et Bobby földalatti démon és szellemelleni bunkerébe, és június negyedikén pedig itt lesz a világ vége, amikor Lucifer kiszabadul a pokolból, jaj, és ne adja Hyne, Deannek kell megölnie Sam-et! T_T). Ezt a blogot egy Heidy Murillo csaj írja, aki része egy ökologikus mozgalomnak aki igyekszik megvédeni az országot az elnök és emberei ellen.

Aki volt, vagy hallott Costa Ricáról tudja, hogy ha van valami amivel a Costa Ricaiak dicsekednek az a "természetes szépség" ami feltehetően mindenhol található az országban. Itt nincsenek szépen kiépített, megtartott városok, nincs nagy kulturális fejlemény, már rég nem lehet "demokrácia paradicsomról" beszélni, vagy "béke országáról" beszélni. Persze, azért nem Gambia, még nem tartunk ott, de nem sokáig.

Több dolog történik itt már évek óta. Az Állam eladja a tengerpartokat, amik közterület, de nem costaricaiaknak, hanem nagy cégeknek. A costaricai továbbra sem veheet tengerpartot. Kiűzik a szegény halászokat a kis szigetekről ahol élnek, mert, hogy az a védett tengeri területen van, ahol nem szabad senkinek élni vagy épitkezni, DE eladják nemzetközi ingatlan fejlesztő cégeknek akik holtelt, kaszinót és mindenféle erőműveket telepítenek oda. Engedélyezik, sőt hívják az olyan cégeket, hogy fejlesszenek ki hatalmas luxus hoteleket golfpályával ami majd mindenféle gazdag túristát, hoz és olyan luxus villákat amiket majd gazdag külföldieknek adnak el, fel sem figyelve arra, hogy milyen nagy károkat tesznek a környezetnek.

Guanacaste-ban (észak-keleti megye) valahogy nagyon sok mega-project ingatlan fejlesztés megy. Hatalmas hotelek, villák és ilyenek. Idáig Guanacaste igazán mindig el volt hanyagolva. Alapvetően egy hatalmas lapos terület ahol sok a marhatenyésztő és kevesek a folyók. Costa Rica többi részéhez képest, a legszárazabb föld. A földművészeknek sokszor gondjuk szokott lenni a vízhez férhetőség. Itt, ugyanakkor, a lakosság sokkal többet fizet a vizért mint a többi megyében. Például, egy átlag fogyasztás mellett, ugyan annyi liter vizért San Joséban egy család fizet ezer forintot havonta, és Guanacastéban 25 ezer forintot havonta. Ja, és Guanacastéban nincsenek ugyanazok a munkalehetőségek, mint San Joséban, és ugyanazok a keresetek, tehát az emberek alavetően szegényebbek.

Most ezekkel a mega-ingatlan fejlesztésekkel, azt a kicsi vizet is elveszik az emberektől. Mindet a hotelekbe és villákba vezetik, a szegénynek, szó szerint, csak a szenyvíz marad. Van egy kis falu, Sardinal ahol az emberek belebetegednek a folyamatosan utcáraömlő szenyvíztől amint naponta kamionokkal visznek keresztül a nagy hotelekből, mert hogy ezekben nem építettel rendes szenyvízelháritó rendszert. És mit csinál az Állam? Kiadja a rendeletet (az asztal alatt) minden sajtó cégnek (amik szépen le vannak fizetve, mert minden egyes cég vezetőségébe politikus vagy politikus családtag ül), hogy erről nem készülhet cikk. Elnyomják az embereket, megtitlják a hírdetéseket.

Ezt lehet?

2007-ben, amikor referendum volt a CAFTA-val kapcsolatban, az Állam elintézte, hogy egyetlen egy CAFTA ellenes hírdetés se kerüljön a tévébe, csak CAFTA támogató. Megtiltották a politukusoknak, hogy résztvegyenek a különböző kampányokban, de az elnök és emberei munkaidőközben elmentek több helyre a CAFTA-t támogatni... nyilvánosan. A CAFTA ellenes csoport csinált egy hírdetést, összegyűjtött pénzt, kifizettek egy helyet a hírdetésre egy tévé láncnál, ami el is fogadta a pénzt, de aztán nem tette fel a hírdetést, mert maga az elnök hívott és rendelte el, hogy ne tegyék fel, és sose adta vissza a pénzt.

A választás előtti napján az Állam elrendelt egy 24 órás kampány tilalmat, amit az Állam megszeget, utcára dobott több ezer autót és kampányt rendezőt és nem vitte el őket a rendőrség.

És ez csak egy pici része. Tehát, igen, itt lehet.

Most van egy másik nagy gond. Alajuela megyében (közép-észak-kelet) van egy hely, Crucitas, ahol egy külföldi cég egy arany bányát akar kialakítani. A hely, szokás szerint, egyszerű, szegény emberekkel van teli. Földművesek, marha tenyésztők, hacienda dolgozók. Egyszerű emberek.

Talán az ember azt gondolná, hogy ezzel semmi baj, elvégül is most munkához jutnak az emberek. Igen ám, csak hogy 1. a bányát egy védett parkba akarják csinálni, 2. ki akarnak vágni olyan fákat amik egy adott madárfajnak a lakó helye. Ez a madár alapvetően ezen az erdőn megy keresztül Nicaraguából Colombiába; és 3. már az iskolában tanultuk, hogy habár van Costa Ricában arany és kőolaj, se a mennyisége, se a minősége nem éri meg a hatalmas nagy befektetést és védett területek, flóra és fauna feláldozását. Az érdő nemzetközi egyezmények által védett, de az Állam mégis forgalmazza ezt a bányát.

Most kiderült, hogy az önkormányzat amihez tartozik Crucitas (a név jelentése "kis keresztek", nem igazán helyes spanyollal, de érthető), kitalálta, hogy rendez egy "Ökologikus gyaloglást" a környezetért. Meghívtak iskolákat, falukat, több cég és intézmény rendezi és sponzorolja (érdekes módon egyetlen egy környezetvédelmi egyesületet nem hívtak meg...), és megígérték, hogy adnak három millió colón-t (olyan 1,14 millió forintot) annak az iskolának ami a legmagasabb diák százalékját hozza el gyaloglásra. Persze, ki van kötve, hogy a fiatalok nem vihetnek a gyaloglásra semmi féle plakátot, tüntető "banner"-eket és ilyeneket. Ne legyen szó Crucitas-ról se semmilyen más helyzetről.

Tehát nincs pénz gyógyszerre, iskolák tatarozására, új iskolapadokra, krétára, nincs pénz utak rendbetevésére, földműves segélyekre, de van pénz vesztegetésre? És támogassák a környezetvédelmet úgy, hogy közben ben esik szó a környezetre néző rongálásról?

Heidy Murillo ezekről ír. Ahogy a dolgok mennek itt, Heidy hamarosan egy árokba találja holttestét.

Holdfürdő

Mivel mára nem lett volna igazán valami felmagasztalt témám, gondoltam írok egy kiegyenlítő bejegyzést a Kék Lány bejegyzéshez. Persze, valami Kék Fiú típusút. A szavak majd csurognak maguktól, de előbb a képet kellett megtalálnom. Hát elmentem valami szépet keresni... és annyit, de annyit, de annyit találtam... Hogy tud valaki egyszerűen el nem olvadni a férfi test láttára?

Lehet, hogy heteroszexuális nőnek kell lenni, vagy homoszexuális férfinak, vagy akármilyen nemű ambiszexuálisnak, hogy az ember értékelni tudja az efféle test vonalainak brutális szépségét. Minden esetre mélyen sajnálom mind azokat akik e csoda értékelésére képtelenek. Az ilyen test, ami kevesebb társadalmi véltozás alá van vetve, mint a női test, amitől nem elvárt, hogy lábat, hónaljat, "bikini vonalat" borotváljon, mosolyogva viseli karjain puha perzsa bundáját, nem mászik fel magas sarkú kínzó eszközökre, nem cipel táskát, nem kenceficézik reggelente, nem szedi ki szemölodökét. Tarkóján puha kis csibe tollként tündökölnek pille hajszálai, széles vállai rápakolt keményen domborodó, szívó izmokkal amik méretüktől eltekintve, mindig akkora hatalmas erőfeszítésre képesek.

Válluk deltoid izmuk lefelé nyúló cseppként formát ad gyönyörű karjuknak, erős kezüknek.

A legszebb férfiakban amiket valaha is láttam egyben él a férfi meg a gyerek. Tudnak ravaszul mosolyogni, félrehúzott szájjal, csillogó ördögöcske szemekkel, csíkba nyúló gödröcskékkel díszített arcukon. Mély a hangjuk, ami mélyből jön és mélyre megy. Húsba nyilall, hódít minden előjáték nélkül. Akarattól foszt, gondolattól szabadít, ítéletet töröl, megfontolást tüntet el, magyarázatot hamvaszt, racionalitást tör. Hang ami mindent töröl, mindent bont, mindent nulláz.

Forog az áldozat fejében, hogy milyen lehet az a hang máshol, emberi hússal ajkai közt, felperdülve, hevesre forrasztott vérrel pumpálva rugalmas erein át.

Hosszú, sötét szempillák alatt villannak meg a végzet ördög csábító szemei. Démon szárnyak árnyéka borul drága kő szembogarakra. Nap sugarak szöknek talán a szemhéjakra, világos szempillákat varázsolva néha, de azok továbbra is pokol démonjainak bűn teljes holló fekete szárnyai, lehet az a drága kő pedig gyöngéd akvamarin, dús malachit, édes borostyán, szédítő ónix, mégis izzó vas néz vissza. Farkas szemek lesnek, kiszámítva a zsákmányt.

Erős, izmos nyakak, kemény mellkasok, lapos hasak, őrületbe nyúló vonalakkal csípőt szegve, hosszú combokra terelve a figyelmet, feszes, kemény fenekekre. Hosszú lábak izmokkal kirakva, finom bőrrel bevonva.

Ki az a marha aki nem esik bele a pasikba?

makog makog makog

A mai napra nincs igazán semmi írnivalóm. Kicsit, tudod, érdekes, mert a statisztikáim szerint több bejegyzést írtam ide, mint amennyi a Stormberry-ben van. Hn, pedig többet szoktam angolul írni, mint magyarul, alapvetően azért, mert... vannak dolgok amiket csak angolul tudok jól kifejezni, VAGY csak angolul áll nyelvemhez. Minden esetre, hogy nőhetet ez ilyen hírtelen ekkorára? Lehet, hogy a nem publikált bejegyzéseket is számolja?

Nézegetem közben barátaim blogjait. Ma csak Shimmy írt a livejournaljába, Dankenzon. Ezt alapvetően egy Baduk-bolond (Baduk, a híres japán társasjáték, Go, koreai neve) koreai csajszinak írja, akit tavaly, vagy tavalyelőtt ismert meg, amikor kiment a Costa Ricai Go csapattal Seoul-ba valamilyen bajnokságra. Ebben a naplóban, ami nem is igazán "blog" per se, hanem "livejournal". Mivel KARI nem blogozik, Gyula nem blogozik és Jeka és Gitta, gondolom jelenleg sztrájkolnak az ACORN folyamatos állami segítségekért amik mág a Bush kormányban kezdődtek el, tehát nem írnak, hát gondoltam olvasok valaki mást. Shimmy alapvetően CSAK badukról ír. Baduk-baduk-baduk... ez egy baduk-blog. Érdekes. Amikor Shimmy tavaly elment Kínába megkért nézegessem ennek a csajnak a livejournalát és mondjam el mit ír, hogy ő majd általam válaszolhasson (a livejournal le van tiltva Kínában. Ja, a jövőbeli vagy "gyakorlatilag jelenlegi" világ hatalom, ami annyira törékeny, hogy össze kell tartani diktatúrával és cenzurával). A csaj... waaah... kibírhatalan. Tele van a live-ja olyanokkal, hogy "nem tudtam érteni ebbe a Jane Austen regényben miért lehetett valaki ennyire belezúgva ebben meg abba, de most már értem, persze, mert XY-nak olyan ez mint nekem a Baduk. Ez által azt tanultam, hogy nem szabad nekem kiközösíteni mind azt ami nem a Badukkal kapcsolatos... de ez nekem olyan nehéz, mert engem négy éves komom óta csak a Baduk érdekel, és minden nap órákon keresztül tanulom, hogy a legjobb lehesek..." Három szó, kis cica: "SZEREZZ EGY ÉLETET". Majd egyszer megköszönöd.

A tegnapi napról nem írtam le valamit, illetve... egy részét letiltottam egy visszavett bejegyzésben. Ma, gondoltam, megoszotom a világgal. (Illetve azzal a három-négy emberrel aki olvassa a blogomat és akiket hajlandó vagyok elkönyvelni, mint olvasómat.)

Tegnap harcot vívtam a Magán Életemért, több fronton is. Egyrészt e-mail-t írtam amiben megkértem az illetőt arra, hogy ne kíváncsiskodjon felőlem. Én már eleve rengeteget szoktam mesélni magamról, és úgy veszem, hogy Kari szerint "túl sokat" is. (Kari nem mondja ki egyenesen, de serintem rémítí a blogom és, hogy miket vagyok képes leírni, és hogyan. ^_^ hehehehe... Hát, ha tudná miket írok a naplómba, biztos templomba menekülne. ^_^) Ugyanakkor, tudod, olyan mint voltak ezek a szűz csajszik akik MINDENÁRON ki akartak kérdezni életem minden részleteiről, de főleg "az elsőről". (Ha csak rájuk emlékszem hányingert kapok...) A rémes bonc-szűzek. Na, mielőtt belekeverednék egy újabb "bonc-tag" kapcsolatba, a potenciális bonc-lelket lefékeztem egy "só vonallal"... Odaát stílusban. Reméljük nem valami mást kellett volna kitalálnom.

Ugyanakkor, beléptem az iwiw profilomba, és elkezdtem ugyazat csinálni amit valamikor az lj profilomban és a facebook profilomban is elkezdtem csinálni: személyesíteni adataimat, hogy a külső kukucsok ne tudjanak rátalálni dolgaimra. E-mail, blog, egyebek. Általában nem zavar, ha fenn van, de most sajnos a bonc-tagok ellen kell védekeznem. Waaah.. az olyan zombi-harcnak hangzik, szinte Resident Evil. Francba... hát igen, nem is mondhattam jobban: Resident Evil.

Tudod, van ez, hogy az ember szeretne egy kicsit hozzájárulni a Globális Faluhoz, és letenni macskakövét az Infomáció Pályán, de aztán felbukkanak a kihasználó férgek, a sok Murdoch és Zuckerberg fajták akik el akarják venni tőled macsakaköveidet, lábad alól kihúzni azt amikre ők maguk rászoktattak, ami helyet semmit se hagytak, amire életünket állították és pénzt préselni mindenkiből, vagy a bonc-tag férgek amik bele akarnak kukacoskodni az ember életébe, mert meggyőződésük, hogy joguk van rá.

Ja, és a jogokról, mivel sok ember megfeletkezik róluk:

EMBERI JOGOK

Kék Lány

Komolyan mondom, nekem nem lenne szabad az egyetemi buszon közlekednem. Minden ami ott elém tárul teljesen kihasználatlanul marad. Persze, termékeny fantáziával egyszerű felhasználni egy k.b. 40 perces utat egy kis történet felállítására, vagy épp csak egy sorozat kép felbiggyesztésre... de miért én velem? Ezen a buszon, kényelmetlen, szűk, túltömött járgányon mindig eszembe jutnak srác barátaim és leszbikus barátnőim, és arra gondolok, hog yigen, Costa Rica tele van szebbnél szebb csajokkal, de sajnos kevés csinos pasival.

Vékony hát, kis derék, szép, formás csípő és fenekecske. Laza, kifakult farmer és rajta egy ujjatlan kék pamut trikó, vastag szövetből. Hús színű melltartójának a pántja kilógott egy picit a vállán, feszült a trikója pántja alatt mint egy lágy ujjnyom ahogy végig csúszik a vállán, le a hátán és trikója alá. Picit laza felsője szépen gyűrődött a dereka körül hangsúlyozva szép, fiatalos, csajos formáját. Karjai puhák, selymesek, egészen hónaljáig, ami selymesen sima volt. Haja tarkóján volt kontyba fogva,egypár tejcsoki tekercsben ami annyira csábító volt, annyira puha, bársonyos és finom, hogy napokig lehetett volna nyalogatni. Karjait feje fölött tartotta, ahogy a fémcsőbe fogódzkodott, és így melltartójának a széle, mellének a külső görbülete is láthatóvá vált.

Igyekeztem nem nézegetni, nem bámulni, habár olyan nagyon csinos volt, hogy jó lett volna, ha férfi nem, de legalább leszbikusnak lenni, hogy megfelelően, alaposan tudjam élvezni a látványt. De hát sajnos, csak egy hetero csaj vagyok... erős képzelő erővel.

Ahogy lopva bámultam a csajt, arra gondoltam, hogy milyen lehet a bőre. Ha át lehetne karolni derekát hátulról, lágyan tarkójára lassú csókokat nyomni, belélegezve bőre lágy hőségét a vele összevegyülő "body splash" gyümölcsös-virágos illatával. Valahol a magnólia és az ananász-barack-dinnye illatai, műanyag flakonból amit valami olcsó összegért lehet venni a közeli bevásárló központban, de nem egy boltban, hanem egy pici kis traffik-szerű két negyzetméteres posztban. Olcsó kis cucc, ami viszont rajta egyszerűen csodálatos. A kéz amivel átkaroltad kicsit felkúszik, megfordul és ujjai közé szorítja pici mellét, ami majd puhán és egyszerre feszesen mozog tenyeredben. Másik kezed a kék trikó alá csúszik, felfelé és minden tapintó idegedre felszedi annak a bőrnek, annak a testnek a tapintását. Édes, finom... megmarkolod egy picit mintha egy vastag, meleg paplanról lenne szó. Mohó csók ami nyalogatásba, zabálásba esik át, simogatás, tapintás ami markolásba és vetkőzésbe csap át. Ujjaidat a szájába, végighúzod benne, lenyalod nedvességét, megcsókold és megint visszanyomod ujjaidat. Kezeid, szád, tested nem elég, hogy testét élvezd... ehhez több kell. Több egy hetero csaj termékeny képzelő erejénél.

Szemtorna - melegítés

Igen, kellett már.... ^_^

A Tinta

Az angol bloggomban irogattam ma a töltőtollakról, egy téma ami alapvetően kifogyhatatlan, a patronokkal ellentétbe. Az a helyzet, hogy Inoxcrom, az általam kedvelt töltőtoll márka, egy ideje gyártani kezdett kis tollakat, amik egy rendes tollnak a 2/3-a volt, magasságban. Ezek a tollacskák annyira cukik, hogy vettem belőlük többet több alaklom által (amikor láttam egyet nem állhattam meg, hogy ne vegyem meg). Fogalmam sincs hány lehet, mennyit vesztettem el, mennyit ajándékoztam el, de most nem is ez a pláné. Az a pláné, hogy tegnap megtaláltam az egyik ilyen kis tollamat, ahogy egy műanyag pohárban lapult itt a munkahelyemen egy nagy filctoll, toll és ceruza csomóban. A patronja üres volt és fekete cseppek száradtak a hegyére és a csövecskébe.

Hazavittem és kimostam a kézmosónál. Majdnem egy órán keresztül tisztogattam, igyekeztem minden beleszáradt tintát kiszedni belőle, majd egy sárga tintás patront nyomtam bele. Rázogattam, írtam vele és minden ember által ismert eljárás elvégeztem, hogy folyjon belőle megint a tinta. Mára, amikor a tintája feketében kezdett folyni... valamennyire, észrevettem, hogy a sárga patronja befeketedett. Egy egész patron elvesztette színét egyetlen egy, régi, száradt fekete cseppnek köszönhetően. Na, ez egy picit zavart, mert szerettem volna sárga tintával írogatni egy kicsit, és csak két ilyen patronom van, amit nem is lehet itt szerezni, amit csak Bécsben találtam a Libro-ban, Mariahilfe strasse-n. Oda a sárga tinta. De erről gondolat támadt bennem.

Ma írtam valakinek egy e-mail-t ahol arra utaltam, hogy a hétköznapiban, abban amiben senki se látja, lehet kápraztató szépséget találni. Az a baj, hogy akármennyire is szeretném mondani, hogy mindenben meg lehet találni a szépet, nem teljesen igaz, mert már találtamén olyan eseteket, ahol valami vagy valaki körül a dolgok folyamatosan csúnyak, nyomasztóak, undorítók. Vannak emberek akik olyanok mint a fekete tinta, ami képes a szépséget elnyomni, bemocskolni, szétszedni, eltörni. Ez a "fekete tinta" az adott embernek a kisugarzása, a hozzáallása, egyénisége. Valami pici, értéktelen, viszont képes mindent tönkretenni.

Ez a lelki mocskoló tinta nem csak a környezetre hat, hanem más emberekre is, akikben élénk, tiszta, színes patron él. A mocskos patronú emberek képesek a szépeket bemocskolni, sőt, mondanám, hogy életük egyetlen értelme az, hogy a többiek életét piszkítsák. Közben, persze, van pofájuk mondani, hogy "ők segíteni akarnak" és, hogy "őket az élteti és attól lesznek boldogok, ha látják milyen boldogok a többiek". Igen, tudom, pofátlanság. Van is egy mondás, hogy "sokat segít aki nincs útban", de az ilyet az efféle mocskos patronosak nem képesek megérteni. A mocskos, a kötekedő, a minden lében kanál, a kívancsiskodó... de az aki ezt kizárólag csak azért teszi, mert abban a pillanatban azzal akar szórakozni, hogy itt mi van, mivel foglalhatja el magát, mit torzíthat, és persze, nem képes a mások döntéseit tiszteletben tartani. Az aki folyamatosan a "prom queen" akar lenni, és keresi folyamatosan a töbiek figyelmét, egy pillanatot se fordítva arra, hogy gondolkodjon azon, hogy mit csinál és az hogyan hat a többiekre. A mocskos patronú hazug, de magával szemben is hazug.

Sikerül nekik sok tiszta patront bepiszkítani, nem mondom, hogy nem, és ezeket szisztematikusan elkergetik, elnyomják, megsemísítik. Ezek már nem kellenek. Mocskosságukban ők a tiszta, üde patronokat keresik, a fényes lelkeket, a ragyogó elméket, mert ők olyanok akarnak lenni és vagy a majmozást választják, szánalmas kis színdarabot előadva minden egyes alkalommal, észre se véve ahogy az udvarias vendég vagy hallgató kikeményatett, hamis mosolya mögött azt gondolja, hogy
"Ugye nem vagy beszélőviszonyban a valósággal?"

Vagy forgatja a szemét magában amiért látni rajta, hogy összes ismerete egy adott témáról amiről igyekszik bemutatni, hogy nagy tudós, tulajdonképpen csak annyit tud amennyit egy címlapon olvashatot valaha egy nem igazán megbízható újságban. Vagy csak egyetlen egy témáról tud beszélni, ami senkit az égvilágon nem érdekel, de csak nyomja, és nyomja, és nyomja. (Igen, itt ahol dolgozom a főnökségek egyik követelése az, hogy mocskos patronnal rendelkezzenek.) Ezek az emerek a kifogások és a fantázia világában élnek. De nem az a jó, kreatív fantázia ahonnan az alkotás ered, ahonnan vers és festmény, zene és tánc szökik az ember fejében, ahol játszanak a múzsák, Kalíope, Terpszikore, Thalia és a többiek, hanem a nagyotmondó hamisságok földje. Tettetés, felszínesség, hazugság, becstelenség, gyerekes viselkedés... Mintha "mondani" ugyan az lenne, mint "tenni". Mintha azzal, hogy híresztelnék, hogy ők ezt és azt csinálták ekkor és ekkor, ilyen, meg olyan elvekkel élnek, ilyet meg olyat tanítottak X-nek meg Y-nak, attól az már igaz lenne. Könnyű beszélni, de a mocskosnak nehéz következetesnek lenni... mert szégyelli azt amivel következetes lehet. Azzal, hogy pocsék, alattomos, nyomorul, mindent tönkre tesz, magában hordja a világ penészét és nem más mint egy nagy csomag kukac. Szégyellik, mert abban szeretnének lenni következetesek amiben következetes a tiszta patron. Cselekedetben, gondolatban, indulatban, elvekben, elszántságban, őszinteségben.

A mocskos nem tud tiszta lenni.

Én tiszta patronnak tartom magam. Zöld patron vagyok, aki, igen világosabb patronok színét képes vagyok megváltoztatni. Erős egyéniség ami vonza a többieket. Nem, nem nagyképüség, hanem egyszerű őszinteség. Ezért se lehet engem olyan könnyen bemocskolni. Ugyanakkor, a piszokér, kiírom magamból, nem rázom fel, és nem kerül belém. Csak a hegyem lesz pillanatnyilag piszkos, de képes vagyok írásban levezetni. Azért igyekszek nem kerülni a mocskos patronok közelében. Ezért hiszek a kiküszöbölésben. Tehát a mocskos patron vagy, akor tudod, hogy nem látsz engem sokáig, ha pedig nem tudod, de már rég nem beszélek veled, nem válaszolok e-mail-jeidre, távolságot tartok és folyamatosan valami ok miatt igyekszem kerülni a találkozásokat, néz magadba: mocskos a patronod.