Gyanú

Azt hiszem, még pedig nagyon, hogy egy bizonyos szolgáltatást amit most én nézek át, és amiben tátongó hibákat találtam, azt Félbunkócska lapozgatta előbb és ő ejtette a roppan rémes hibákat amikkel össze van szőve.

Ma gyűlés volt a főnökkel egész reggel, és átnéztük a szolgáltatásaink zömét, amiket nem fogok itt felsorolni.Köztük volt kettő ami az "enyém", na megnevezem, vagy nehéz lesz erről beszélni, az IP hívás, vagy Hang IP-n, vagy VoIP (voice over IP), és a tudakozó. Tudakozóval megmondtam a főnökömnek szépen, rendben mi minden baj van, és mondtam neki, hogy erre már válaszoltam neki szépen, hosszan a diagnózis dokumentumban amit már pénteken küldtem neki (a szolgáltatás hivatalosan csak tegnap érkezett meg). Ezzel nem volt semmi és amit csinálni kell, az én már év elején megtettem, ami pedig hiányzik, azt most a főnököm fogja kérni. Egy szóval: szupi minden ezen a téren a főnökkel.

A VoIP szolgáltatás a gond, ugyanis maga a szöveg, a javaslati dokumentum A-t mond de az árát szinte Y-nal számították ki. Hát miután nekem, NEKEM most annyit kellett küzdenem a VPN díjjakkal, sajnos elvesztettem a bizalmamat munkatársaimba és csak akkor engedek be valamit egy díjba ha én magam számítottam ki, ha tudom pontosan honnan jön az adat, vagy ha alá tudják támasztani papírokkal, hogy a dolgok úgy vannak, ahogy ők mondják. Nekem nem kell egy másik VPN élmény.

Hát kiderül, hogy szerintem hiányzik egy hatalmas nagy darab a VoIP díjból, és egyéb dolgok sincsenek jól elintézve. megemlítettem Félbunkócskának, aki eleinte azt mondta, hogy ja, benne van, majd, hogy ő úgy tudja, hogy benne van, majd ma azt meri mondani, hogy azt a részt egy olyan elembe kell tenni aminek SEMMI KÖZE ahhoz az elemhez, és amit lehet, hogy ki kell fizetni, lehet, hogy nem. Én épp azt a részt ki akartam venni a számításból, és - ahogy azt kell - egyenlíteni akartam a széles sávú Internet ugyanaz elemével, mert egyébként UGYANAZ!! Vitatkoztunk egy kicsit a Félbunkócskával és észrevettem, hogy tulajdonképpen csak a szavakat dobálja, hogy meg van ijedve és arra pályázik, hogy összekeveri az egészet. De miért? ekkor esett le a tantusz: Szolgáltatás ők kérte meg, hogy a díjat nézze át, eleinte, és építse fel. Zo, Leli és Buta-Bolond csak a kockákat számították át, a téglákat helyezgettél, de buta, figyelmetlen, hazudozós Félbunkócska adta meg a dobozokat, és épp itt a hiba.

Marha vagy, gyerek!

Gonoszkodó Hatalmak

A csoportunkban van... talán 5 nő és... 9 férfi. K.b. Ahogy azt meséltem a napokban, a Hangyák szervezgetik ezt a méreg drága apák napi bulit a srácoknak, amire több pénzt akarnak kipumpálni belőlünk, mint amennyit egy hitel kártya merne, és ráadásul olyan dologra ami többségünknek nem is tetszik. A gonosz Hangyák azt éreztették azokkal közülünk akik nem vagyunk hajlandóak adakozni, hogy egyedül csak mi vagyunk ilyenek, hogy mindenki más boldogan adakozik. (Egyenként jöttek elő ezzel, más különben észrevettük volna, hogy nem így megy a dolog.) Mint minden nő, lassan elkezdtünk beszélni egymás közt és kiderült, hogy nem kevés a nő aki ellenzi a ránk kényszerített buli és sokalljuk a köteles adakozás mennyiségét. Csak a csoportunkból 4 az 5 nő közül hátralépett és kijelentette, hogy nem megy a bulira és nem adakozik. A két keményebb csatár (Félbunkócska meg én) felvertük a port a csajok közt és arra is buzdítottuk, hogy adják vissza a sorsolási jegyeket, amiket úgy nyomtak kezünkbe, hogy sose beszélték meg velünk mi lesz, hogy lesz, mennyi lesz és egyáltalán egyetértünk-e a dologgal.

Eleinte félelem forgott az egy-egy nő körül, de lassan a csatárok meglátogatták őket, leültek beszélgetni velük egy kis kávé mellett, egy kis keksszel, lapozgatva az Oriflame katalógust, és elkezdődött a lélekfertőzés. Saját megfigyeléseinket, véleményeinket megosztva, összeadtuk a többiekével, majd a vastag, teljes negatívum csomagot adtuk tovább olyan sikeresen, hogy lebeszéltük az ötödiket is a buliról. Lassan tovább fogjuk terjeszteni a csatárok gonoszkodó szavait, és annyi nőt fogunk leszerelni a Hangyák bulijáról amennyit csak bírunk. Csoport összekapcsolás? Hehehe, igen, de mi csatárok ingyen és jobban csináljuk. Egy kis boszorkánykondás minden csoportba mindig jól jön!

Hehehe. Csatárok 1  - Hangyák 0.

Pénzelt Reggeli

Ma megint borúsnak ígérkezett a reggel, de ahogy öregszik a nap felszakadoznak a felhők, mint az elpazarolt állami költségvetés és a lyukak mögött, amik egyre jobban tátongnak ránk fent az égből besuhannak a nap kellemetlen sugarai, mint a hiány és az igazságtalanság égető nyomai.A reggel korai ígéretei olyanok ezekben a napokban, mint az elnök jelöltek ígéretei: betölthetetlenek, de azért mindig reményt keltenek, hogy talán most igen, most meg lesz. Szomorú, de sokszor az az érzésem, hogy mind az időjárással, mind a politikusokkal, az emberek folyamatosan arra vágynak, hogy most tényleg igazuk legyen, most tényleg az legyen amire vártak, most tényleg jó legyen, és annak ellenére, hogy folyamatosan cserben hagyják őket, továbbra hisznek, továbbra szavaznak, továbbra úgy öltözködnek, ahogy reggel látják a napot és továbbra szenvedik a délutánokat és "délutánokat". Miért teszik ezt? Az ember nem is egy racionális állat, hanem egy reménykedő állat. Nem tudom miért olyan nehéz egy esős reggelt elővarázsolni. Volt már előtte, tehát miért nem lehet most is? Fránya időjárás... bezzeg máshol esik az eső rendesen és hideg van és minden.

Ma, közben, megtartották, hatalmas nagy rendetlenség közepette, a "Pinto Reggeli Vásárt" az ebédlőben. Három-négy asszonyság, köztük két főnök asszony, sürgött-forgott az apró pultnál ahol sorakozott a rengeteg kenyér, a hatalmas nagy piros lábos telis-tele pintóval, a tejföl, rántott tojás, műanyag tálak és villák és egyebek amiket összetoboroztak tőlünk. Nem tudom mennyi ideig totojáztak ott, vesztegették az időt megtelítve a tálakat, megbeszélve mennyit kérjenek darabonként, stb. ahelyett, hogy végeznék a munkát amit feltehetőleg végezniük kell. Ezek után harsogva összetoborozták az embereket és hívták, hogy menjenek pintót venni. Ja, azokat is akik hozzájárultunk az összetevőkkel (én vittem a Salsa Lizano-t).

És ez mind minek is? Ja igen, a szupi apák-napi rendezvényre, amit a férfiaknak rendeznek, amit a Hangyák agyaltak ki, amire minden nőnek 17 000,- colon-t kell fizetnie, plusz hozzájárulni sorsolásokkal  és kaják eladásával, mert hogy ebből az utolsóból veszik meg majd az ajándékokat. Ja, hogy mire megy el a 17 ezer? Ja igen, egy hotel kibérelésére, a catering service kifizetésére és a bellydancerekre. Igen, nekem is szöget üt a dolog, főleg mivel az Aerosmith koncertre (amire majd el szeretnék menni) 20 ezerért már tudok jegyet venni, tehát most 17 ezret költeni egy unalmas bulira ahonnan alig fogom várni, hogy kimenekülhessek... nah. Itt tuti valaki profitál, és én nem vagyok annyira hülye, hogy egy "összekapcsoló" bulira menjek amitől csak szegényebb leszek, nyűgösebb és ami után minden csoport visszatér a szokásosra. Nem, pazaroljon és kapcsolódjon más.

Hétfő - A Kezdett

Borús, esőre álló reggelünk volt ma, aminek nagyon örültem míg ki nem sütött a nap. Hn. Remélem azért holnap egész reggel borús idő lesz.

Ma másképp fésültem meg a hajam, oldalt választva. Tulajdonképpen már tegnap, ahogy szárítottam a hajam oldalt fésültem, és ma még megtartotta ezt a formát. Általában kényelmetlen szokott lenni ez a frizura, de most elég jól megmarad. Vajon sikerül egész héten megtartani?

Ma nem maradt sok időm sok mindenre. Levelezni (megint) abszolút nem tudtam, Odaátozni csak ebéd közben és blogozni csak kora reggel, munka közben, darabokban, és csak az angol blogba. Az irodában a Félbunkócska felajánlotta, hogy válasszuk el kettőnk közt a munkát, tehát ő átnézett egy szolgáltatást, én pedig egy másikat. Nem tudom mit csinált, ha csinált is valamit, mivel csak elküldte az "átnézett" dokumentumot minden "javítással" beleolvadva az eredeti szövegbe. Érdekes. Az én szolgáltatásom rövidebb dokumentumban jött (oldal számban) mégis színesre festettem megjegyzésekkel, saját javításaimat a Change Manager-rel kiemelve, hogy vissza lehessen csinálni. Ezen kívül most a szolgáltatásom Excel munkakönyvét is nézegetem, annak a hibáit is jelölgetem, építem a sajátomat, kiegyenesítem a furfangos elemeket amik csak eltévesztik az embert, és komplikálják a számítást.

Már írtam Zo-nak és Leli-nek, hogy találkozzunk holnap és nézzük át. Tartottak a találkozástól. Tudják, hogy a munka amit küldtek nincs rendben. Tudják, hogy olyanokat fogok kérni amiket nem lesz egyszerű elintézni, amikért dolgozniuk kell, de a VPN dolog után sajnos semmi kedvem, hogy majd nekem keljen  mindenki hibáját kikeresni, kijavítani és elsimítani.

Egy gondolat azért támadt bennem: miért nem csinálja ezt a Félbunkócska?

Bevásárló Listák

Elszökött a gáz a kólás palackból, tehát venni kellett egy másikat. Ki nyomtam a borotvahab végét, és mivel Anyuék rosszul olvasták a bevásárló listájukon a "borotvahabot" és borotvát hoztak, venni kellett egy új dobozt. Amikor ma már nem maradt fogkrém és a kis tubusból kellett nyomni amit a táskámba viszek, akkor döntöttem el, hogy ma menni kell bevásárolni.

Ahogy fellépek az Internetre, hogy megosszam 191 emberrel 140 karakterben életem legjelentéktelenebb pillanatait, eszembe jut, hogy tulajdonképpen fagyit is kellene venni, meg tejszín habot, barquillos-t, maraschino cseresznyét, a Salsa Lizano-t amit a munkahelyi hangya-csapatnak ígértem, hogy segítsek a keddi gallo pinto összeállításával. Nagyobbacskát kértek, hogy több napra is elég legyen, de én makacs vagyok, és csak egy picit viszek. Úgyis a többit majd fel fogják falni a munkatársaim ebédjükkel. Ha majd kell még, viszek még.

Feltettem a mosást mert nagyon, de nagyon meleg volt a reggel, és egyébként vasárnap és én mindig csinálom a mosást, majd totojáztam egy kicsit, szórakoztam a Twitteren, ahol felfedeztem, hogy valaki akit követek már nem követ. Ideje nem követni? Lehet.

Amikor már veszélyesen magas volt a nap, túl közel délhez, eldöntöttem, hogy már komolyan mennem kell, és elmentem a boltba. Napszemüveg, bevásárló szatyor, üres beváltható kólás üveg, mobil telefon, pénztárca... és épp a hitelkártyákat hagytam otthon, a Raiffeisenes kártyáim pedig lemerültek, az itteni betét kártyákat pedig tegnap merítettem le a kártya befizetéssel. De semmi gond, itt erre is van válasz egy kis telefonhívással az egyik bankomhoz. 

Okosan vásároltam, csak azt amit kellett, amit találhattam, mert ebben a boltban nem minden található, és majdnem nem találtam borotvahabot! Milyen bolt ez ahol a pipere részt két részre osztják? Az egyik fele az egyik sarokban van és a másik TELJESEN a másik oldalon. Hogyan találjon meg az ember így valamit? Hál' Neal Caffrey-nak megtaláltam a borotvahabot, fizettem és hazaballagtam. Itthon Skype-oltam Karival... valamennyire. Nem volt valami egyszerű, mert már elérte az adatforgalom korlátját, tehát le kellett mennie egy cyber kávézóban, és ott négy-hat gépből nem volt egyetlen egy aminek egyszerre működne a mikrofonja és a kamerája. Bosszantó volt. Miért nem tudnak az ilyen helyek az ilyenekre figyelni? Azért valamennyire tudtuk látni egymást és beszélni, és szerintem ez a fontos.

Közben, amennyire csak tudtam megnéztem a "The Jane Austen Book Club" filmet, ami nagyon-nagyon tetszik! Jó, hogy már láttam, mert ezzel az egész Skype-os dologgal nem tudtam rendesen megnézni. Ez a film, úgy látom, sok embert késztetett arra, hogy nekiüljön és elolvassa Jane Austen regényeit. Mondanom kell bennem is felkeltette az érdeklődést. Idáig még nem kezdtem el, mert nincsenek meg a könyvek, DE ma, ahogy böngésztem az Amazon.com-t, felfedeztem, hogy minden Jane Austen regényt meg lehet találni és el lehet olvasni ingyen az Interneten. Neal Caffrey áldja meg az Internetet! ^_^ A regényeket itt lehet megtalálni: Books by Jane Austen. Talán máshol is lehet, de én ezt találtam. Hamarosan bele fogok kezdeni az olvasgatásba.

Nézegetem a Palm Desktop programomat, ahol PDA-m halála óta tartogatom megbeszéléseimet, programjaimat amilyen aprólékosan ahogy tudom, amilyen gyakran ahogy lehet. Benne vannak a levelek amiket be kell fejeznem, a feladatok amiket magamnak szabtam ki, de még nem fejeztem be, és egyéb dolgok. Dolgoznom kellene egy pár dolgon, de azt hiszem majd későbbre fogom hagyni.

Ja, ha kíváncsiak vagytok arra, hogy mi történt tegnap Pilivel, nem sok. Pili igyekszik én lenni. Unalmas volt. Persze, talán segíthetett volna, ha valamennyire hozzásegítek a beszélgetéshez, és nem hagyom az egészet rá, aki továbbra is ugyanaz az agresszív pre-emo, fakult feketébe öltözködő lény lenne, aki azért változott valamennyit, mert lefogyott - nem is keveset - és most sminkel és drága dark-csizmákban jár és állítólag drága dark-ruhákat hord. Ühüm. Van egy mondás Costa Ricában "la mona aunque se vista de seda, mona se queda". (A majom-lány, még ha selyembe öltözködik is, továbbra is majom-lány marad.)

Hívás Este a Túlvilágból

Valamikor, egy teljesen rá nem alkalmas, nem illő időpontban tegnap este szólt a telefonom egy ismeretlen hívás alkalmával. Mobilom külső képernyője elkezdett egy ideje hibázni és nem mindig mutatja ki hív, ami nagyon zavar, és amiért nem tudhattam, hogy Jay-Z és Linking Park azért kezdenek bele az "Encore/Numb" dalba mert ismeretlen hívás, visszatartott szám vagy valaki aki nem elég fontos ahhoz, hogy megkapja a saját dalát. (Van, persze, aki nem fontos, de annyira nyűg, hogy külön dala van, hogy tudjam, hogy azt nem kell felvenni.) Mivel ment az NCIS: Los Angeles és tegnapról Caroll még nem jelentkezett a White Collar témában, gondoltam, hogy talán ő lehet (de nem, mert neki a Kill Bill fütyüléses dal jutott), vagy talán Mario lehet az, mivel rengeteg beszélgetni valónk van.

Egy mély, jellegtelen hang szólt bele és kérdezte komor móddal, hogy az-e az én telefonszámom. Ki lehet az a fura, elmebeteg aki ILYENKOR ezért hívja fel az embert?

- Ki szeretné tudni? - kérdeztem.

- Pili.

Jaj. Pili. Visszatért. Meséltem már Piliről? Lehet.

Pili egy fura, gótikus-szerű leszbikus csaj aki meg van győződve arról, hogy ő biszexuális, vagy legalább igen keményen próbálja szavakra erről meggyőzni a világot. Ja. Pilit Caroll meg én egy orosz órán ismertük meg, még az UCR-ében. Ez sok-sok évvel ezelőtt történt, talán 2004-ben, legalább, de lehet, hogy 2003-ban.

Az osztály alapvetően normális emberekből állt, és ez a Pili-lény nagyon kilógott a csoportból. Caroll meg én, persze alapvetően vihogtunk és szórakoztunk az órán, de nem feltűnő módon, mégis észrevettük a fekete foltot. Caroll szörnyen tartott tőle, talán félt is tőle. Hatalmas nagy harci kést hordott fura hátizsákjában, és ezzel hegyezte az órán a ceruzáját. Persze, kicsi Caroll biztos volt benne, hogy holt patkányokat is tartott odabent.

Én egyszer megsajnáltam (minek!?) és óra előtt odamentem hozzá és beszéltem vele egy kicsit. Na most legyen ez mindenkinek lecke: Ha látsz egy fura embert, NEM MENJ ODA! Csak tegyél tovább úgy mintha nem létezne. Pili nem tartott patkányokat a táskájában, de fura volt, sőt furább mint eleinte elképzeltük volna. Kifacsart psyche-jében imádja játszani a sötétet és a veszélyeset, és szinte magába szívja a világ komor pre-Emo szellemét. Na, persze, vannak jó dolgai és időről időre el lehet vele elég jól beszélgetni, de azért fura.

Valahogy összebarátkoztunk (amennyire azt lehet), habár Caroll és Pili sose jöttek ki egymással, és Pili mesélt nekem az akkori barátjáról akiért otthagyta barátnőjét akiben továbbra szerelmes volt. Annak ellenére, hogy pasival volt, nem tudta kiverni a fejéből a csajt, azt, hogy hogyan bánt vele és hogy búúúúhúúúú, most a csaj örökre utálni fogja őt. Gondolt már arra is, hogy öngyilkos lesz abban az épületben ahol a csaj órára járt. Itt döntöttem el magamban, hogy az egész biszexualitás egy nagy humbug részéről, ő leszbikus és a pasi dolog csak az: egy dolog. Egyedi stílusommal - bántást sok szép mosollyal adagolva - felpofoztam és mondtam neki, hogy nyavalygása senkit se érdekli, tehát élje az életét - vagy végezze el -  és hagyja a többieket nyugodtan élni. Gyerekek, ne tegyetek ilyet. Egy szép nap Pili eljött értem a munkába, hatalmas nagy virágcsokorral - valami abszolút nem stílusos, vagy esztétikus szabványokhoz hű, ronda virág miskulanciával - meghívott vacsorázni és sötét, pre-Emo dráma közepette (abszolút Emily Strange) kijelentette, hogy érzelmeit követve, hatalmas nagy - szinte halálos - rizikót vállalva, szakított a barátjával, mert ő most szerelmes belém. O_O *blink* *blink* Milyen hülye! És azzal nekem mi? Tapsoljam meg?

Egyszer-kétszer találkoztunk, elmentünk kávézni, majd egyszer megkérdezte:

- Szeretsz?

- Persze! - válaszoltam én.

Csak rámnézett, mert mindketten tudtuk, hogy nem arról a szeretetről beszélek amiről ő kérdezett.

- Ha veled maradok gondolod, hogy valaha is szerelmes tudnál lenni belém?

Habár egyszerű lett volna megmondani az igazat, hogy "HAHAHAHA! Ugye ezt nem mondod komolyan" nem tudtam megállni, hogy ne használjam ki ezt a kézenfekvő kegyetlen lehetősége. Az ő hibája, egyébként: minek teszi ki magát?

- Ezt honnan tudjam?

Ezek után azt mondta, hogy nem vagyok jó neki, nagyon bántom és ő ebbe bele tud halni. O_O *blink* *blink* O....ké. Ja, talán túl lőttem a célon, de ez volt az eleje óta. És egyébként nem is bántottam... igazán.

Na, tény ami tény, Pili gótikus dráma közepette vonult ki az életemből.

Évekkel utána egyszer felhívott, mert hallani akarta a hangomat. Meghívtam ebédre, beszélgettünk és minden nagyon normális volt, kivéve azt a kis érdekességet, hogy épp júniusban találkoztunk, amikor én tetőtől talpig feketébe öltözök (de mindig rendes, ízléses, elegáns módon), ő pedig teljesen feketébe öltözködött, vad metallic-meets-spike módon. Olyanok voltunk, mint valami dark-pár. Rémes.

Mesélte, hogy elköltözött otthonról, pasijával lakik, angolt tanít, stb. Miközben beszélt és én mosolyogtam, bólogattam és figyeltem, felkutattam kinézetét. Továbbra sem figyelt magára és rettenetes állapotban tartotta ruháit, amik valamikor feketék voltak, de most már csak kimosott, kopott, élettelem, kiélt kopott sötét szürkében tündököltek. Foszló szegélyek, piszkos, rosszul vágott körmök, rendetlen haj. Ki az a metál banda dobos aki egy ilyen igénytelen lénnyel él együtt? Úgy beszelt mint aki haragszik de kordában tartja magát, mint aki készül arra, hogy végre megmondja mi a baja veled. Nem tudom, hogy csak ilyen a hangja, vagy ilyen ő, vagy ez a csalóka, hogy az ember faggassa arról, hogy mi baja van. Azért se tudom, mert sajnos én nem veszem a lapot. Ha baja van, akkor az ő baja, nem az enyém.

Egyszer aztán csendet tartott - drámai csendet - és elkezdte mondani:

- Én tudtam, tudtam, TUDTAM, hogy nem kell ezt tennem.

- Mit drágám?

Drámaian messze nézett.

- Nem akartam jönni. Egy ideje gondolkodom azon, hogy felállok és elmegyek és itt hagylak.

Mosolyogtam. Ha megteszi akkor elmehetek a könyvesboltba körülnézni, talán beülhetek a moziba, vagy megihatok egy tequilát a Mexikói étteremben.

- Ha gondolod, mehetsz drágám - mondtam - én hívlak meg, tehát semmi gond, elintézem a számlát.

- Nem érted - nézett rám.

Nem mondtam semmit. Ez lett volna a logikus, a dráma része, de imádtam vele keresztbe tenni betervezett színjátékán. Az asztalon átnyúlt és megfogta a kezemet.

- Szeretlek.

Belül röhögtem. "Mondj valamit amit NEM tudok!". Mosolyogtam helyette.

- Az fantasztikus drágám, mert én is.

Szemei hatalmasra nyíltak.

- Komolyan?

Nevettem.

- Persze! Hát nem mondom mindig?

Le esett a tantusz. Próbált finoman egyértelmű választ kipréselni belőlem, és én direkt megtagadtam tőle. Tudhatná már mi a helyzet és hol áll velem kapcsolatban, de ha nem tudja, az csak is az ő hibája. Azután megint eltűnt és azt hittem örökre, de erre tegnap felhívott.

Pili még mindig szerelmes, már nincs a pasijával, van saját lakása, saját kocsija, angolt tanít, és van egy Motorola telefonja ami csak 100 számot tud elrakni és ahol a telefonszámom mindig ott van, mert én olyan sokat jelentek neki, mert olyan fontos vagyok, mert olyan nagy benyomást hagytam rajta... Időről időre kitöröli a számokat a telefonjából, de az enyémet megtartja és most csak azért hívott, mert tudni akarta, hogy még vagyok, még ez-e a telefonszámom és mert meg akarta mondani, hogy még szeret.

Az ezer éves kérdés visszatér: és ezzel nekem mi? Hogy ő don Quixote és én vagyok Dulcinea del Toboso? Ja? És? Tapsoljak?

Beszélgettünk és mesélte, hogy most először próbálja ki az általam prédikált életmódot: az abszolút, mindent felemésztő szabadságot. Csali vagy igazság? Nem tudom, de megbeszéltük, hogy találkozunk, hogy prédikálhassak neki egy kicsit erről a tökéletes életmódról. Mesélt egy két dolgot és egy olyan életet festett magának ami valahogy nem illik össze emlékeimmel róla, tehát kíváncsi vagyok.

Kérdezte, hogy mi van velem, vagyok-e valakivel, és mondtam, hogy igen, már egy ideje, de amikor terveimről kérdezgetett, minden konkrét témát elrejtettem. Ja, mert nekem épp az kell, hogy tudja, hogy készülök haza, és így most gyakrabban hívjon. Most ő akar engem meghívni ebédelni, el is jön értem mivel van kocsija, mivel már megmondta, hogy továbbra is szerelmes belém és tudja azt is, hogy jobb neki ha távol tartja magát tőlem, mert csak bántani fogom.

Hn.

Nem tudom mi lesz, de még a héten megtudom, és utána, ha említésre méltó, ti is.

Milyen?

Ma Hupikék-Törpike vitt haza. Hupikék kocsijához se értünk amikor hirtelen, a semmiből megkérdezte jó hangosan, mintha az a világ megmagyarázhatatlanabb titka lenne, hogy nekem miért nem jók a Costa Ricai férfiak. Hála ki tudja minek lábaimat az ilyen felkiáltások nem hökkentik meg, így tovább mentek a kocsihoz míg az agyam próbált magához térni a Nagasaki-szerű I-bomba kirobbanása után. (I persze, mint i...dióta. Igen.) Nem tudom talán az lehet, hogy ő még nem látott engem esős évszakban és talán lábaim látszata zavart kelt fejében, vagy talán csak maga a "szoknya-tény" kutyulja össze egyébként sem működő agy-rendszerét. Vagy talán az a baja, hogy Fabi most szombaton feleségül veszi Szent Ultra-Katit (Kati a Katolikusból. Fogalmam sincs mi Fabi-nő neve), vagy az, hogy ő még nem veszi el és nem fogja elvenni a barátnőjét, Andreát, és hirtelen ennyi Andrea van mindenhol... (Igen, sok az Andrea. Andrea Fabi és Hupi munkatársa, Andrea Hupi nője, Andrea a csaj aki a Bunkócska helyett jött, Andrea Mario barátnője és ki tudja hol máshol lappang más Andrea is.)

Nem tudom, nem érdekel, az a tény, hogy a semmiből jön ez a hülye kérdés aminek neki az ég adta egy világon semmi köze. Most minek akarja tudni, hogy nekem miért ilyen vagy olyan pasi tetszik? Mivel nem most teszi fel a kérdést először (és lehet, hogy mivel elkezdte olvasgatni az angol blogomat rábukkant arra a picike mondatra ahol kifejezem mennyire szeretem Sharon den Adelt és Anneke Van Giersbergent és tuti azt a kifacsart gondolat támadt benne, hogy akkor nekem tulajdonképpen a nők tetszenek, mert miért másért nem tetszenek a Costa Ricai pasik? Amilyen buta teljesen elhiszem tőle) gondoltam válaszolok neki egy szép, hosszú, leépítő módon. Így hát megmondtam neki, hogy nem is a Costa Ricai férfi az aki nekem nem tetszik, hanem az egész latin férfi csoport, még pedig azért, mert szellemileg, fizikailag, kulturális szempontból, érdeklődési kör szempontból, szofisztikáltság, tudás, gondolkodási mód, szokás, figyelmesség, udvariasság szempontjából nem felel meg elvárásaimnak. 

- Olyan nagy különbség van a kultúrák közt? - kérdezte.

Mosolyogtam és hagytam magamat belesüppedni a bársonyos emlékek ölelésébe, ahol ezer színű szem hosszú szempillák alól huncut pillantással komisz mosolyt vetett rám. A kincseim. Lassan, lágyan, belemélyedve ezer kéj és báj emlékében, a lassú hódolás és a rohamos, pózokat letépő kalandok közt, ahol az a gyönyörű, elragadó emberi szellem csillan fel buborék érzékeny bőrbe borítva, kinézve az ablakon, hátraborulva hupikék kocsija ülésén meséltem neki gyors képeket erről a felülmúlhatatlan csodáról, bájos mosolyáról, hódító nevetéséről, mély szavairól, világszép pillantásáról és költői tapintásáról aminek párját csak a klasszikus orosz regények nyomaiban találhatja az ember. Félszavakban villantottam fel a varázs könyvet, ahol Sartre-től Lermontov szavaival bilincsbe verik a lelket.

Szégyent és kényelmetlenséget hoztam rá, direkt, míg mélyen nem bánta meg a kérdést. Igen, jobb volt a világ míg nem tudta, hogy milyen más férfiak nem léteznek a világon, szégyellte, hogy ő nem olyan, láttam a szemén, hogy nem mondhatja, hogy ő is olvas könyveket, hogy ismer egy orosz írót, de nem csak azért, mert hallott róla, hanem mert olvasta is. Rossz volt hallani, hogy más mosolyok vannak amik másodpercek alatt megnyerik a nők szívét, és a leírás nem hagyott kétséget arról, hogy igenis egy bizonyos gesztusról van szó és nem holmi "a szerelmes ember szemében" rejlő varázs.

Könnyebb a világ amikor az ember egyforma emberek közt mozog, amikor azok a tökéletesek csak manökenek és színészek amikhez amúgy se lehet érni, amikor sztereotípusok amik nem is léteznek teljes egészükben. De amikor a földre teszik a lábukat és köztünk járnak, akkor hirtelen már nincs biztonságban, lehetőségei rohamosan csökkennek és leleplezhetik, mint egy nem is annyira jó vagy elfogadható példány, egy lecserélhető kellék aminek hibás, bajos működését nem kell már tűrni. Kinek kell a Lada amikor kaphatna Lamborghini Gallardót?

Ma emlékeztem kincseimre. Drága kincseim, valamit majd kezdenem kell velük, valami szépet és robbanóan művészetit.

A Végtelen Emberi Butaságról

Dél múlt, de még mindig nem vagyok éhes. A Félbunkócska egy órája ment el, gondolom fél napos szabira, mivel a ronda gyereke beteg. Ronda gyerek, ronda férj, ronda élet, kis semleges betegség. Hn, erre jó a házasság, vagy legalább ez, DE nem fogok most ezen vitatkozni, mindenki tudja már nagyon jól, hogy mi minden szépet, és hasznosat, és kellemeset, és kívánatosat (oké, most egy pillanatig szünetet tartok mert nagyon röhögnöm kell saját szarkazmusomon) gondolok a házasságról.

Félbunkócska elfecsegte nekem pénteken, hogy az egyik testvére, nem tudom nővére vagy húga, egy semmirekellő pasival jár aki összehord hetet-havat arról, hogy ő mennyire hű meg há.Úgy tűnik, hogy az egyéb hajmeresztő hazugságai közt azt merte mondani, hogy ő a Costa Ricai Nismo Club (Nismo: Nissan Motors) elnöke. Ki se mondta ezt a Félbunkócska amikor én már hívtam az Atit és megkérdeztem mi is a Nismo Klub elnökének a neve. Nem az adott pasi volt. Gondoltuk. Félbunkócska még a kocsiban, hatalmas nagy trópusi eső közepette, ahol alig lehetett fél méterre előre látni, felkapta a mobil telefonját és felhívta a másik lánytestvérét (gondolom aki kétségkívül a nővére) és elfecsegte neki, hogy a Naplopó nem az amit magáról mond és hogy bla, bla, bla, bla, bla.

Egy: Nem értem miért, MIÉRT kell az embereknek arról hazudniuk, hogy kik vagy mik. Előbb utóbb mindig kiderül az igazság, és az sose lesz szép. De aztán, hogy az ember ilyen hülyeségekről hazudjon? Annyira érdektelen, értéktelen az élete, hogy ki kell mindenféle buta hazugságot találnia, hogy pótoljon saját hiányait? És egyébként, mi a pláne, a jó abban, hogy valaki ismert, vagy hogy ismer valakit aki híres, vagy, hogy állítólag valamilyen Internet csoportnak, vagy klubnak a fő fője? Egy ember lehet az ENSZ Fő Titkára, ha saját maga egy nagy nulla, egy üres kondér, akkor továbbra is semmi és senki. Ez az emberek felmérhetetlen butaságának az egyik netovábbja. A senkiséget mások elismerése, vagy hamis elismerése nem szünteti meg.

Kettő: és miért foglalkozik a Félbunkócska a testvére barátjával? Nem az ő barátja. Ha a nő annyira hülye, hogy tovább marad ezzel a hazug szemétzsákkal, akkor csak legyen, vesse magára. Ahelyett, hogy a nagyot mondó Naplopóval foglalkozna foglalkozhatna saját dolgaival, mint az, hogy a férje igen tehetetlen és hülye és a fia egy kibírhatatlan undok lény aki folyamatosan más gyerekeket bánt és lepisil.

De persze, ebben a Félbunkócska nincs egyedül. Sokan vannak a világon akik egyszerűen képtelenek saját problémáikkal foglalkozni és azokat elintézni, és inkább mások dolgaiba ügyetlenkednek, mások problémái iránt lesznek betegek. Hogy Iksz-Ipszilonka ezt teszi és most az lesz, hogy ez nem ezt csinálja, hogy annak most az a baja van, hogy amannak azt mondták, hogy amaz és most ez lesz... Ezek mind az ingyen gondok amik csak hajtják be a számlát, de sose fognak nyereséget nyújtani. Emberek, amikor van valami gond, ezt a szűrőt kell alkalmazni:

1. ENGEM ÉRINT EGYENESEN A DOLOG?

Igen - tovább a kettes kérdésre.

Nem - NE FOGLALKOZZ VELE.

2. TUDOK VALAMIT TENNI-CSELEKEDNI ANNAK ÉRDEKÉBEN, HOGY MEGOLDJAM? (Aggódni nem cselekedet és nem vezet semmi féle megoldáshoz)

Igen - AKKOR NE NYAFOGJ ÉS OLD MEG!

Nem - AMÚGY SE TUDSZ SEMMIT TENNI, IMÁDKOZZ, HOGY AZ ISTEN MEGOLDJA ÉS HAGYD AZ ISTENT VÉGEZNI A DOLGÁT! AZÉRT VAN! TE NE FOGLALKOZZ VELE.

Igen, pontosan ilyen egyszerű az egész. Azért nem szokott működni, mert az emberek kiváltképpen hülyék és ha a megoldás nem nehéz és quixotesque, akkor nekik nem kell. Kétségtelenül a Naplopó egy szégyen az emberiségnek, és az egyik legrosszabb választás, pár szempontból, de aki választja és megtartja, az megérdemli.

Mandarin Kínai

Eszembe jutott, hogy jó lenne utána nézni a mandarin-kínai nyelv óráknak, talán el is kezdeni, most hogy lassan kikaszabolok a második hitel kártyám alól. ^_^ Wiiiiiiiii! De jó érzés! ^_^ (És közben ez egy lépés ami közelebb visz haza) Tehát lassan meg tudnék magamnak engedni egy kis extra költséget, főleg ha a végén nem veszek kocsit. (Ja, ezt nem meséltem még el???)

Ja, igen, van ez a dolog is. Az a helyzet, hogy mivel volt ez, hogy a másik épületbe költözünk, és abba az épületbe engedett lesz, hogy azok akik nem dolgozunk egyenesen az ügyfelekkel más órarendeben mehetünk dolgozni (6-tól fél 4-ig, 7-től fél 5-ig, 8-tól fél 6-ig), úgy gondoltam, hogy akkor én 6-ra megyek be. Az a helyzet, hogy az itteni busz szolgáltatás nem működik igazán reggeli 5-kor, amikor nekem kellene, hogy 6-ra bejussak az irodába. Így hát vagy taxival rohanok be Herediába, vagy kocsit veszek. Gondoltam, hogy talán megbeszélhetném Apuékkal, hogy ők vegyék meg a kocsit nekem, mivel nem leszek amúgy se sokáig Costa Ricában (remélem), és nem is akarok valami jó kocsit, hanem csak valami kis ócska kávéfőzőt, egy szekért (láttam egyébként eladó Ladát is!), amit majd itthon tartalék kocsiként használhatnának, vagy oda adhatnák Yuly-nak vagy valami, tehát megvehetnék ők, én majd kifizetném a többi dolgot. Igen ám, csak hogy én el kezdtem kérdezgetni körbe ismerőseimet akik Herediában laknak, hogy mennyit költenek a kocsijukra. Rengeteget. Kiszámoltam egy Excel lapon, és többet költenek, mint amit napi taxizásra költenek. Így hát életemben megint a számok kitaszigálták és levétóztak a kocsikérdést.

Tehát már kocsi költségekkel sem kell foglalkoznom, ami miatt befektethetném a pénzemet egy kis érdekes nyelvtanulásba. A mandarin-kínai jó ötletnek tűnt. Igen ám, de kiderült, hogy a program felmérhetetlenül hosszú és drága. Alapvetően egy 7x4 hónapos havi 50€, ami itt azért pénz, vagy egy ki tudja hány részes, 3 hónapos szakaszokban havi 85€-ért. O_O De hát ez csak kínai! Miből gondolják, hogy ennyit kérhetnek a tanításáért?

Tanultam már többször nyelvet életemben, voltam már több kurzuson és valamit nagyon jól megtanultam: akármilyen nyelvet meg lehet tanulni középfokú szintem egy év alatt. Azok az iskolák amik évekig tartják bent az embereket csak pumpálják belőlük a pénzt, és sok helyen alapvetően annyira a pénzre mennek, hogy az emberek tulajdonképpen képtelenek az adott nyelven beszélni. Igen, a túl ismétlés a feledésre vezet.

Hogy mi lesz, nem tudom, de én meg akarok tanulni kínaiul, és meg is fogok.

Méretek?

Szitakötő írt egy bejegyzést arról, hogy mennyit eszik/iszik/csinál egy évben abból amit szeret. Ezt egy műsör alapján csinálta, ahol olyan mondtak, hogy az emberek alapvetően életükben nyolc évet alszanak. Na, gondoltam ez tök jó, és én is csinálok ilyet. Ma ez kapóra jön, mivel ma van a "Labor Day" (hogy mondják ezt magyarul?? Csak Május Elseje?). Tehát nézzük a legfontosabb évi statisztikáimat.

Alvás: évi 4 hónap, 11 nap és 6 óra.

Kóla: évi 655,2 liter.

Internet: évi 5 hónap, 11 nap és 2 óra.

Sushi: évi 5824 darab.

Sminkelés: évi 9 nap és 20 perc.

Hogy hány levelet írok, hány napot rögzítek a naplómba, hány bejegyzést írok blogokban,  hány könyvet olvasok ki évente, hány napot töltök barátaimmal, hány órát vagyok moziban... azok mind sokkal nehezebbek, de talán majd valamikor leírom.

Ma kaptam egy üzenetet Gittától az iwiw-re, valami forwardos dolgot amit igazán nem szeretek (komolyan, a forwardból hagyatok ki engem, mert nem szeretem őket! Mottóm az, hogy ha nem te írod az üzenetet, engem nem érdekel). Ez azért egy gondolatot keltett a fejemben. Az üzenetet, mint minden forwardnál, tovább kellett küldeni és ez 12 nőt kért aki fontos az ember életében. Hát első sorban, nem hiszem, hogy van az életemben 12 ilyen nő, vagy egyáltalán 12 ilyen ember, de hogy ezek magyarul beszéljenek? Kizárt. Innen gondoltam arra, hogy talán majd egyszer eljön a nap amikor lesz 12 barátnőm aki magyarul beszél. ^_^ Talán a jövőben? Valamikor miután hazaköltözök? Érdekes lesz, de egy az biztos, magyarul, angolul vagy spanyolul, továbbra se fogom szeretni a forwardokat, tehát ha találtok egyet, ne küldjétek el nekem! Ha azt gondoljátok, hogy kedves vagyok, aranyos, édes és jobbá teszem életeteket, első sorban nagyon tévedtek és nem ismertek engem igazán (hahahahaha!), másodszor pedig írjátok meg saját szavaitokkal vagy ne írjatok semmit!