Beszél de Nem Értem

Előfordult már veletek, hogy valaki mond nektek valamit és akármennyire próbáljátok megérteni, hogy mit mond nem értitek meg? És nem mintha más nyelven beszélne, vagy gagyogna, hanem csak fűzi, fűzi a szavakat egymás után de nem találni sehol az értelmét? Na, az új munkahelyemen vagy egy ember aki ilyen. Kedves gyerek, okos, sokat dolgozik (habár valahogy amióta ott vagyok úgy tűnik nekem, hogy több a politikai munka mint a tényleges munka abban amit dolgozik), és ő magyarázza nekem a dolgokat, és amikor ezt csinálja, az agyamra megy.

Olyanokat csinál, hogy elkezd valamiről beszélni, ami nagyon fontos - oda kell figyelni - és az elejétől kezdi, hogy ki van benne, milyen gondok voltak vele... csak épp azt nem mondja meg, hogy miről beszél. Vagy elkezd valamiről beszélni, majd anélkül, hogy szólna átmegy valami másba és nem tiszta abból amit mond, hogy mire céloz. Például:

- Válaszolni kell a főnök e-mail-ére, majd megvárjuk, hogy mit mond, hogy eldöntsük mit kell ezzel csinálni. A levelet meg kell válaszolni és a főnökkel aláíratni. Ja, és nem küldünk el semmi míg a többiek nem válaszolnak.

Mindez anélkül, hogy megmondaná, hogy a főnök melyik e-mail-je (napi több tucatnyit kapunk), milyen levelet kell megválaszolni, melyik főnök írja alá vagy mit nem küldünk el és kik "a többiek". Igen, már szóltam neki, hogy én nem olvasok a gondolatokba, és ha valami fontosról akar velem beszélni, akkor legyen szíves a lényeggel kezdje és csak utána mondja meg, hogy mi a többi.

Az első napjaim szépek voltak kivéve miatta, ugyanis naponta legalább 20 e-mailt küldött több hozzácsatolt dokumentummal amiről fogalmam se volt, hogy mihez tartozott, vagy miről szól, majd beszélt róluk és hivatkozott rájuk, mintha mindegyiket öt perc alatt megjegyeztem volna. Gondolom nem rossz májúságból teszi - nem olyannak tűnik - hanem ő egy olyan ember akinek másképp működik a feje mint nekem. Az én fejembe minden információ darabnak fejléce kell, egy cím. Mindent azzal kell kezdeni, hogy "Miről szól", és csak utána mondani a többit, ugyanis az emlékező képességem rossz, amiért mindent amit az agyam nem tart hasznosnak azt rögtön ki is selejtezi. Amit nem tud semmi máshoz kapcsolni azt is kihajigálja.

Ezen a héten ez a gyerek nem volt bent. Bent kellett volna lennie de nem volt. Csak én voltam és nekem kellett helyt állni, és így vettem észre, hogy bizonyos dolgok hogy is vannak és mennyire túl komplikálta és sötétítette be ő. Hogy lehet egy ilyen zavaros fejjel járni a világban? Nem csinál ez több munkát a kelleténél?

Kocsi Dolgok

Otthon már hétfő van. de itt még vasárnap. Igen, késő van - Magyarországhoz képest - de csak most tudtam leülni bloggozni. Ma elmentem a moziba és megnéztem G.I. Joe 2: Retaliation-t. Nem volt olyan jó, sőt, de élvezhető volt. Csupa rossz filmet vetítenek mostanában. Otthon biztos jobb filmek vannak. Hogy elmennék most a Mammutba, vagy a Nyugatiba, de még az Eurocenterbe is! Az Eurocenter nem a kedvencem, de közel van. Ok, nem ide, de otthon közel van.

Ez a hét érdekes volt. Kétszer volt gondom a kocsival: Hétfőn gond volt az akkumulátorral, ami után megtanultam, hogyan kell figyelni, hogy gyakran kell és hogy kell feltölteni ezzel a speciális vízzel (distilled water), de ha nincs akkor a szóda víz is jó, de nem lehet sose rendes víz. Tegnap pedig moziba akartam menni amikor felforrt a kocsim. Szó szerint. Láttam, hogy a kocsi pirosba megy a hőmérőn, majd annál feljebb. Leálltam, kinyitottam a kocsi tetejét és felhívtam az Atit. Kiderült, hogy a kocsi víz nélkül marad. Megvártam, hogy kihűljön és tettem bele vizet. Addigra jött egypár férfi segíteni - mert nem tudják elképzelni, hogy egy nő eltudna boldogulni egy kocsival - tettek több vizet a radiátorba, majd megnézték az olajat, és megállapították, hogy nincs benne olaj. Ahogy később kiderült, ez nem volt igaz. Így hát hazamentem és nem mentem moziba. Itthon kiderült, hogy van a kocsiban olaj, és csak víz kellett bele.

Mint ebben az a jó, hogy a kocsi jól van, működik és én most már tudom mire és milyen gyakran kell figyelni. El tudjátok képzelni, hogy idáig életemben sose néztem meg a kocsi vizét vagy olaját? Nem is voltam benne biztos mit kell egy akkumulátoron nézni vagy hol lehet a fék víz (vagy fék folyadék. Mi a neve magyarul?).

A munkában minden jól megy. Kezdek a munkába belejönni és valahogy kezdem azt észrevenni, hogy az a gyerek aki jelenleg a legjobb nem is olyan jó. Én jobb tudok lenni és az is leszek. Imádom az új helyemet is minden ami vele jön: az épület, a főnököm, a munkatársaim, a munka... egyszerűen minden fantasztikus!

Új Hely

Végre ezen a héten átkerültem már az új helyre. A munka sok és nem egyszerű, de rettentően érdekes. Többnyire ügyvédi munka van, amihez közgazdasági tudással kell hozzásegítenem. Még tanulgatok, hogy hogyan kell csinálni, mit várnak el tőlem, de már gondolkodom azon amit a Lidiette mondott nekem: jogot kellene tanulnom.

Sok tervem van. Eldöntöttem, hogy be akarom fejezni a könyvelői egyetemet, hogy plusz egy diplomám legyen, és hogy legyen lehetőségem maszek munkát is elvállalni, nem is beszélve arról, hogy a tudást otthon is fel tudnám használni. A régi irodában a dolgok csak romlanak, amiért örülök, hogy már nem vagyok ott. Azt hangoztatják, hogy az igazgató nőt hamarosan leváltják, de mégha igaz is lenne, mire az bekövetkezik, addigra nem marad semmi a csoportból.

Szomorú, hogy mi van a világban.

Költözés

A biztonság kedvéért, tegnap vettem két karton dobozt a költözéshez. Költözés? Igen. Nagyon érdekes módon, a hülye és az emberi erőforrásos butuska találtak és elintéztek egy cserét - amiről a múltkor meséltem - és semmiféle beszélgetés vagy egyezkedés által megállapodtak és aláírták a cserét. Persze, nem mintha ez rossz lenne nekem, ugyanis tudjátok, hogy nagyon szerettem volna odamenni, DE nem szóltak a főnökömnek, nem egyezkedtek megfelelő módon és így pénteken adtak egy papírt, hogy írjam alá, majd szóltak, hogy hétfőn (illetve holnap) szedjem össze a cuccaimat, vigyem a számítógépemet és jelenjek meg az új osztályomban.

Ez egyszerre jó és "nem olyan jó" hír, ugyanis örültem, hogy ilyen hamar megszabadulhattam a hülye nőtől, de ugyanakkor a munkám nincs befejezve, és sok minden még mindig tőlem függ, még mindig én vagyok hivatalosan kinevezve és az emberek továbbra engem keresnek fel velük kapcsolatban. Nem voltak megbeszélések, interjúk, megállapodások se semmi. Beszéltem főnökömmel telefonon, akinek nagyon nem tetszett a rohanás és a hülye módon ahogy mind a Hülye és a Butuska intézték a dolgokat. Költözőben vagyok, de a dolgokat megfelelő módon kell befejezni.

Holnap hétfő és pakolás mellett le kell ülnöm átnézni a munkám állapotát, hogyan állnak a különböző projektek és majd mindezeket megfelelő módok kell átadnom a főnökömnek.

De már szabad vagyok. :-)

Mint egy Varázslat

A rémálomnak lassan vége szakad. Nem, a hülye nő nem megy el, de a hétfői gyűlés után - ahol mindenki csodalattára szemébe megmondtam, hogy nem a munkával van a bajom, hanem velem - elképesztő gyorsasággal képes volt találni nekem egy cserét. A csere az egy olyan dolog, ahol egy másik osztályból találnak valakit aki megfelel a munka feltételeinek, és aki hajlandó helyet cserélni valaki mással. Szokás szerint három hónapig próbaidőben vannak és aztán - ha senki se vonja vissza - akkor ott is maradnak, ahova kerültek.  A főnököm terve szerint megtartott volna engem úgy, hogy elcserél valaki mással aki ahhoz a csoporthoz tartozik ahova ő menne. Ez elég jól hangzik, kivéve, hogy úgy tűnik végül nem fog elmenni.

Egy idő után, sok gondolkodás után, eldöntöttem, hogy nem hagyom sorsomat a főnökömre, ugyanis a stratégiai munkája nem volt elég gyors, hogy lelki erőmet meg tudjam tartani, így hát elkezdtem machinálni valami lehetőség után. Na, érdekes módon a nő cserét talált nekem a kedvenc helyemre: az ügyvédi csoportba. Nem ő mondta meg nekem, ugyanis a hétfői beszélgetés után tudja, hogy nem akarok vele beszélni, és el is ment a kedve, hogy velem beszéljen. A főnököm mondta nekem. Ez egyébként jó lett volna, kivéve, hogy a főnököm eleve úgy mondta, hogy "milyen hülye ez a nő. Ugye persze azt fogod mondani, hogy nem".

Nem tudtam mit mondjak, habár az arcom biztos elárulta, hogy örülök a lehetőségnek. Időt kértem, mondván, hogy nem akarok negatívnak és elutasítónak tűnni, de őszintén az idő arra kell, hogy gondolkodjam, mit mondok majd neki. A lehetőség fantasztikus, és igen, nagyon is szeretnék vele élni. Mi legyen? Gondolok imámra a Szent Héten, amikor kértem az Úrt, hogy mutasson nekem tiszta utat. Ez lenne az? Ideje a főnökömtől elszakadni és új útra lépnem?

A Naplóírás Világa

Igen, naplókról fogok ma írni de előtte el szeretném dicsekedni, hogy ma zsemlét sütöttem! Igen, ezeket a zsemléket én sütöttem. Még nem kóstoltuk meg - remélem jók! - de minden esetre jó az illatuk és szépen néznek ki. (Várjatok csak, megkóstolom az egyiket! Te, ez fincsi!) A receptet az internetből halásztam ki. Mondanám, hogy egyszerű, de legalább harminc percig kell dagasztani és abba az embernek belefájdul a keze, de szerintem megéri - legalább itt nekünk. Fél kiló lisztből, víz, élesztő, só, cukor, tojás és lesz belőle 12 zsemle, szép tömör (nem csupa levegő, mint mások), friss és házi.

Ezen a Szent Héten sokat pihentem, kötögettem, levelet írtam (amit még mindig nem fejeztem be), tévét néztem, olvasgattam és sütögettem. A zsemléken kívül sós perecet is csináltam egy Pesti Est recepttel. Teljesen mozi ízűekre sikerültek! A naplómat is elővettem egyszer és írogattam belé. Aztán a minap egy lány a Facebook-on megkérdezte az embereket, hogy ki ír naplót, és a válaszok között volt olyan aki azt mondta, hogy írna, de nem tudja hogyan tegye, vagy mennyire biztonságos. Nekem ez rettentő érdekesnek tűnt, mert soha életembe nem jutott volna eszembe, hogy a napló írás nem lenne biztonságos, vagy hogy nem tudnám mit írjak bele. Ha nem tudod mit írjál belé, akkor ne írj bele semmit, akkor írsz amikor csak akarsz és azt amit csak akarsz, úgy ahogy csak kedved tartja.

Például, ha valakinek abszolút nem jut eszébe mit írjon, de szeretne írni egy naplót - vagy talán a doki mondta, hogy írjon egy naplót - megteheti azt, hogy azzal kezdi amit egy jó barátnak mesélne. Nem kell ahhoz, hogy minden napja egy Indiana Jones kaland legyen, írhat másokról is! Pletykák, gondok, politikai vélemények, miért szeretjük vagy nem szeretjük ezt meg azt az embert. Ebből mindig van mondani valónk, és a napló egy olyan hely ahol végig fognak hallgatni és ahonnan egy árva szó nem fog kikerülni. De nem csak ez, lehetnek tervek, álmok, történetek, versek, slágerek, de még vicces történések is! Bele lehet biggyeszteni egy fényképet és köré írogatni, vagy ezer évig rágódni egy adott helyzeten. Van aki listákat vezet benne: Kedvenc színei, kedvenc emberei, kedvenc helyei... Lehet tervezgetni benne. Felteheti az ember a kérdést: Hova szeretnék menni nyaralni? És majd apránként kitervezni, hogy milyen lesz minden. Lehet rajzolni belé, újság cikkeket beleragasztani... amit csak az ember kíván.

A biztonság kérdése... na az nekem fura. Miért is olvasná el valaki az ember naplóját? És ha van ilyen, miért is engedjük meg, hogy ilyen emberek legyenek körülöttünk? Persze, ha nem lehet ezektől az emberektől egyhamar megszabadulni, vagy Emberi Jogok Tiszteletére tanítani, akkor egy pár igen egyszerű trükkhöz lehet folyamodni. Például írhatunk egy olyan nyelven amit az adott emberek nem értenek. Ez egyébként fantasztikus nyelvgyakorlatnak! (Igen, talán elkezdhetnék megint franciául naplózni.) Igen, igen, nem mindenki beszél három vagy négy nyelven, de mindenki aki akar megtanulhat! És ha az a gond, hogy nem tudunk találni egy olyan titkos nyelvet, adok egy pár tippet: Svéd, Finn, Izlandi. Afrikaans, Hindi. Magyarországon tuti lehet ilyeneket tanulni, nem úgy mint itt Costa Ricában, ahol most már nagy nehezen kezd a német és a mandarin megjelenni, az angol, olasz és francia mellett. Ha Amerikában laktok, mindig el lehet menni az állami egyetemekhez, vagy nagyobb egyetemekhez és megkérdezni, hogy tanítanak-e valamilyen indián nyelvet. Persze, lehet, hogy nem akartok egy nyelven megtanulni csak azért, hogy naplózhass, de akkor a nyelv lehet egy indíték, hogy majd naplózás mellett be tudjál tervezni egy utazást oda ahol a nyelv használatos.

Ha a külföldi nyelvek tanulása - vagy bennszülöttek nyelve tanulása - nem kivitelezhető (mert mondjuk valaki nagyon nem szeret tanulni, vagy nyelveket tanulni), akkor marad a titkos írás. Persze ki lehet találni új betűket és jeleket, de ezzel mindig az a veszély, hogy vagy elfelejti az ember, vagy komplikált vele az írás, vagy elveszíti a kód megoldó lapocskát és minden kárba veszik. Ehhez is vannak megoldások, de a legegyszerűbb az ha az ember egy meglevő írást használ. Mondjuk Cirill betűkkel ír magyarul vagy angolul, vagy rovásírást használ, Japán katakana vagy hiragana írást és így tovább. Ha az ember gyakran használja, egy idő után teljesen belejön és már nem is kell mindent lapocskával kézben olvasgatni.

Ha ez sem megoldás mert már eleve magyarul is nehezen írunk, mindig van arra esély, hogy a naplónkat magunkkal vigyük mindenhova, így senki se olvassa el amikor nem vagyunk ott. Én sokáig magammal vittem, de főleg azért, mert így akármikor leülhettem írni - és akkoriban rengeteget írtam. Ilyen módon egy tablet-tel naplózhatunk egy "X-Akták" című fájlban, vagy egyenesen a neten, egy titkosított blogban amit senki se olvas.

Naplózásban az a fontos, hogy az egész magadról szól. Azt írsz amit akarsz és semmi se hülye. Hogy attól félsz, hogy majd a jövőben elolvasod azt amit írtál és észreveszed, hogy milyen hülye voltál? Ha ez lenne a helyzet, van egy hírem neked: leírod-e vagy nem, akkor is hülyének fogod tartani magadat. Ne írj, mert kell, hanem azért, mert akarod, és akkor minden jó lesz.

Pihenés!

Péntek egy rémálom volt és csak nagy nehezen tudtam elaludni. A hülye az utolsó pillanatig akart szekálni, engem pedig nagyon kihozott a sodromból, de szerintem mindent jól tettem. Szombaton pihengettem és estefelé elkezdtem kötni. Ezt a színes fonalat még tavaly vettem, és elkezdtem vele kötni, de észrevettem, hogy amit kötök kisebb mint lennie kéne, így hát ki kellett bontani, és majd újra kezdeni. Nagy csodálatomra alapvetően négy óra alatt 14 cm-ert kötöttem. ^_^ Nagyon tetszik, mert nyugtat. 

Most kezdődik a Szent Hét, tehát nem kell mennem dolgozni, így úgy tervezem, hogy kötni fogok és pihenni. Már nagyon kellett nekem a kikapcsolódás!

Többet írnék, de itt a család és megjött a pizza. :-)

Van Esély!

Végre a sok rossz után egy parányi kis remény fény villant fel a sötétségben. Nem sok, de egy fontos kezdés. Főnököm közölte velem pénteken, hogy a hülye már eljutott arra a pontra, ahol észrevette, hogy nem fogok bolondságaiba belemenni, nem fogom hülyeségeit követni és nem fogom takargatni és javítgatni rossz munkáját. Továbbra is tartottam a felállásomat, nem adtam be a derekamat, és most nagyon is nyilvánvalóvá tettem mindenki számára, hogy a cég legkeményebb szakszervezetébe tartozom. Állítólag azért adta meg magát velem, mert nem vettem át a titkárnőjétől egy levelet. Ez egy levél amiben engem hivatalosan Külső Könyvvizsgalói Liaison-nak nevez ki, de szintén annak nevezi ki a különböző osztályokban levő költségvetési főnököt. Ezt a levelet már egyszer megpróbálta elküldeni és én vissza küldtem neki egy igen is tiszta üzenettel: 1. nem a költségvetési főnököknek kell küldeni, hanem az Osztály Igazgatóknak, akik két szinttel a költségvetési főnökök fölött vannak, és 2. Nem ő nevezi ki - ha egyáltalán ki kell őket nevezni - hanem neki kérelmezni kell az Osztály igazgatókat, hogy nevezzenek ki KKL-eket.

A mai napig nem értette meg, hogy neki az a munkája ebben, hogy engem nevezzen ki hivatalosan az igazgatók és a CEO előtt, hogy ők aztán tudják, hogy ha kérek tőlük valamit, az miért van, de nem, ő csak is a saját feje után megy. Másodszor is elküldte ugyanúgy és én megint elutasítottam. Ő azért elküldte mindenki másnak a listán és ennek az lett az eredménye, hogy többen rá is förmedtek. Ezek után beszélt a főnökömmel, hogy adjon neki helyettem valaki más, de ő sem adta be a derekát, így hát elfogadta, hogy a főnököm keres neki valaki mást a jelenlegi Vezetőségből ahova elküldték. Főnököm szerint van néhány elem ott akit nem szeretnek, akiket szívesen elküldenének valahova máshova. Az egyikük lehet a kiutam.

Sokat gondolkodtam ezen a helyzeten, és rájöttem hogy vannak olyan helyzetek amikor kedvesnek és diplomatikusnak lenni nem elég, hogy a dolgokat előre mozdítsuk. Ha a főnököm javaslatát követtem volna, nem lennék most itt. Így hát úgy döntöttem, hogy folytatni fogom az utam, hogy igyekezni fogok nem csak önmagamat kiszabadítani, hanem az egész csoportot, vagy amennyi embert csak tudok. Néha ideje letenni a stratégiát, a hamis kedvességet és azt a várakozást ami a reménytelen reménységben él, hogy majd minden jobb lesz. Néha, ha nem harcolunk érte, ha nem teszünk érte, akkor nem lesz jobb, hanem rosszabb.

Néha nem szabad várni, néha az Isten keresztülünk cselekedne.

Új Ékszer!

Megint eltel egy új hold, egy 13-as lista és megint maradnak dolgok rajta amiket nem tudtam végrehajtani, de többet is már végrehajtottam, egyebek közt egy karperec készítését amit "viking kötés" technikával készítettem. Még nem tökéletes, de majd gyakorolni fogom. ^_^

A hét ami ma véget ért nehéz volt, sok volt a munka és hát újra el kellett indítanom azt a bizonyos dolgot amit nem nagyon szeretek, mert beszélnem kell róla a hülyével. A hülye igyekszik mozogni, előre gördíteni agyalágyult, gonosz terveit, és ezért kell nekem előbb lépnem. Olyan mint a sakk, és én nem szeretek sakkozni. Jaj! Miért nem engednek egyszerűen dolgozni!

De ezen a héten döntést hoztam: nem fogom megengedni, hogy semmi a munkából megkeserítse napjaimat. Így munka után moziztam, olvasgattam, leveleztem, és ezen a hétvégén elkészítettem az ékszereket amiket a bankból kértek a lányok, plusz négy új narancs színű nyakláncot. Narancs, mert ez a bank színe, és úgy tűnik, most azt kérik a munkásoktól, hogy amennyiben lehet ezt a szít válasszák ékszereiben és kiegészítőikben.

szépen kipihentem magam, holnap pedig megyek megint a munkába, de mostantól a fejemet igyekszem mindig tisztán tartani.

Levelező Hétvége

Végre sikerült befejeznem a levelet amit német barátnőmnek írtam. Fúúú, ez olyan nagyon nem akart befejeződni! Ezek az utóbbi hetek igen nehezek voltak több szempontból. az egész ügy az Aleval  - és engem nagyon is érdekelne mit mondaná a Mama róla, és vehettek rá mérget, hogy ki is fogjuk tárgyalni amint lesz lehetőségünk - plusz az egész munka helyzet. Majd hogy nem mondanám, hogy hiába jöttem vissza, mert jobb otthon boldogan de munkanélkülinek lenni, mint itt dolgozni egy olyan helyen ahol rosszak a körülmények, rosszul bánnak az emberrel és törvényellenes dolgokat akarnak csináltatni az emberrel.

Több ember nem tudja és be adja a derekát, enged a nyomásnak, de én nem. Ezért fokozódott rajtam a nyomás, szemérmetlenül hazudnak körülöttem és igyekeznek megijeszteni olyanokkal, hogy ha merek kiállni a jogaimért azzal bemaszatolom a rekordomat és már senki se akar velem dolgozni. Hát ahogy megmondtam a Karinak, ha egy főnök azért nem akar dolgozni velem, mert kiálltam a jogaimért egy ilyen nyilvánvaló helyzetben, akkor nem akarok én sem azzal a főnökkel dolgozni, ugye?

Ez a hétvége sokkal nyugisabb volt mint a múltkori. Nem aggaszt a munka helyzet, mert már tudom mivel tudom megvédeni magam, és hiszem abban, hogy többen érek a képes vagyok azért harcolni amiben hiszek, kiállni önmagamért, minthogy hagyjam magam mások által eltaposni, és vállaljam a többiek hibáit. Nem, ezen a hétvégén tiszta a fejem, tisztán látom az utamat. Így hát békésen itthon ültem és végre nekiálltam leveleimnek.

Most Kari részéről zűrös a dolog, de remélem, hogy hamarosan az is ki igazodik.