Következő Utazásom

Pénteken kérdezősködtem, lefoglaltam, ma pedig kifizettem, és így lett meg a tavaszi utazási programom: megyek haza két hétre. Persze nem volt egyszerű ügy, mert ez alkalommal megyek Brüsszelbe egy levelező barátnőmet meglátogatni, ami nem volt eleinte betervezve. Lány dolgok, tudjátok. olyanok amiket csak lányok közt lehet megbeszélni, korlátlan idővel egy kávé és kalória-dús sütik mellett. Igen, vannak az ember életében olyan dolgok amiket kizárólag csak kalória-dús, zsírban gazdag, cukorral pukkadásig készített sütivel lehet orvosolni.

Nem tudom hogyan érezzem magam ezzel az utazással kapcsolatban. Persze, örülök, hogy találkozni fogok a Karival, családommal, személyesen megismerem majd az egyik levelező barátnőmet... de valahogy mos másképp, másnak érzem magam mint ezelőtt más utazásoknál. Nincs meg bennem ugyanaz a buzgó készülődés, ugyanaz a tervezgetés. hogy mi lesz, hova megyek, mit csinálok, hanem valamivel higgadtabb az egész bennem. Megyek, megnézem a helyzetet, döntéseket hozok, pakolok, elintézek egy pár hivatalos ügyet, megyek Brüsszelbe, találkozom Arjennel, megbeszéljük a megbeszélni valókat, és jövök vissza.

Ebben az évben, és idáig szépen, kicsit közelebbről figyelem a pénzügyi helyzetemet. Persze, most kell, ugyanis már nem költögethetek boldogan mindenre, mivel most már van egy pénzügyi cél előttem amit el is akarok érni, de lehet akkor, hogy ezért viszonyulok is másképp az utazásomhoz? Még az is lehet, hogy nem lesz esélyem Bécsbe menni, három napra pedig még kevésbé!

Vajon majd maga Európa is másnak fog tűnni?

Megint Bloggozom ^_^

Tegnap volt egy éve, hogy utoljára bloggoztam itt. Tulajonképpen tavaly alig bloggoztam akármelyik bloggomon. Mondhatnám, hogy nem is bloggoztam egyáltalán, de az angol bloggomban azt hiszem talán hat bejegyzés volt.

2014 egy komplikált év volt számomra, és meg kell mondanom, hogy nem igazán tetszett. Sok munkám volt, sok mindennel kellett szembesülnöm, sok mindent kellett észrevennem és sok mindennel kapcsolatban kellett döntést hoznom. Nem volt egyszerű. Keményen meg kellett küzdenem az egyetemen, hogy befejezhessem a hátralevő tárgyakat, és sokat kellett tanulnom. Meglepetésemre, negyvenéves fejjel nem olyan könnyen megy a tanulás, mint húsz éves fejjel. Így hát, gondolhatjátok mennyit kellett a tankönyvek fölött hajolnom, hogy valami megmaradjon a buksimban.

Persze szép is volt, mint amikor úgy döntöttem, hogy Halloween-re elmegyek Salem-ben. Ez az utazás mesés volt, és nagyon-nagyon kellett nekem a kikapcsolódás, az esély, hogy egy picit magamra maradjak és elgondolkodjam a dolgokon. Salem-ben sok szépet láttam, nem csak boszorkányos dolgokat, de ahogy gondolhatjátok, engem inkább a boszis dolgok érdekeltek ^_^. Részben ezért is örültem egy kicsit annak, hoyg a végén egyedül mentem, ugyanis tudom, hogy ha valaki mással mentem volna nem mehettem volna ennyi boszis helyre, vagy nem maradhadtam volna otthon este tévét nézni, ahogy nem egyszer tettem meg. Igen, voltam ott egy hétig és voltak esték amikor ahelyet, hogy tovább kutassam a városkát inkább otthon maradtam és nagy boldogan bámultám a tévében a kedvenc csatornámat és kedvenc programjaimat. És nagyon élveztem!

Ház a Chestnut Street elején.
Chestnut Street a legmenőbb utca Salemben. Itt laknak a gazdagok.

Most itt már az új év, honlap pedig kezdődik az új munka év. Nem mintha az olyan jó lenne, de hát legalább azt jelenti, hogy van, mert tudom milyen rossz amikor az embernek nincs munkája. Ezt az új évet sok elhatározással kezdtem. Eldöntöttem, hogy 2015-ben visszahódítom az életemet. Igen, továbbra is tanulni fogok, de nem leszek a tankönyvek rabja, nem leszek a munkám rabja, és nem fogom engedni, hogy mások gondjai lekössenek. Visszahódítom saját időmet, saját hobbijaimat, saját dolgaimat. Többet akarok olvasni, írni, bloggozni, mozizni, picnic-ezni és élvezni az életet. Ez a tervem 2015-re. Mi a te terved?

Íjászati Nap

Sok-sok tervezés és futkosás és "nincs idő" és mindenféle program szorítkozás után ma végre sikerült elmenni íjászatra a Danival és a Karival. :-) Danit már rég el szerettem volna vinni, de Costa Ricában igazán erre nem volt lehetőség, ugyanis se az egyetem, se az íjászati szervezett nincs megfelelően felszerelve, hogy gyerekeket tanítson erre a sportra. Természetesen, Magyarországon más a helyzet, ahol még a profi "vadász és íjászat" sportboltban "hagyományos" íjakra is tehet szert az ember. Magam rég szerettem volna ezt a kirándulást megtenni, hogy így is tudjak gyakorolni, és amennyire lehet, ne gyepesedjen be a valamennyire ért tudásom.

Már tegnap hívtam az íjászati pályát és így sikerült találnom helyet mára. Kicsit körülményes volt a helyzet, ugyanis ki kellett menni egészen Sashalomig, de el tudtuk intézni. Atiéknak igazából más terveik voltak, de a Dani erősködött, hogy ő íjászatra akart menni, így hát elengedték velem. A Karinak lett volna más dolga is, de szerencsére gyorsan végzet, így végül velünk is tarthatott.

Na, most mondanom kell egy pár dolgot. Elsősorban, hogy mondták is nekem, hogy a gyerekek akik olyan fiatalok, mint a Dani, nagyon gyorsan elveszítik a kedvüket egy olyan sporttól, mint az íjászat, és általában nehéz őket egy óráig ott tartani. Gondoltam, hogy azért érdemes kipróbálni, ugyanis már annyira szédítettem szegényt az íjászattal, hogy legalább tudja meg magától milyen is. Kari, tulajdonképpen nagyon jó, természetes íjász, még ha nem is tanult soha íjászatot. :-) Már csak a ló kell alá!

Aztán idáig én mindig is kint, a szabadon lőttem, amiért érdekes volt most először bent, egy teremben lőni, teljesen más szabályokkal. Például nincs síp jel, hogy mikor léphet az ember a lövő vonalra, mikor lőhet és mikor kell letenni a vesszőt és az íjat és menni a kilőtt nyilakért.

Annak ellenére, hogy mondták, hogy nem lesz tanár, volt ott egy ember, a Józsi, aki rengeteget segített nekünk. Daninak egy kis íjat hozott, amilyet idáig sose láttam, és a mi pont megfelelt neki. A Kari meg én nagyobbakat kaptunk, de az enyémet kértem. hogy kicseréljék, ugyanis nekem egy gyengét adtak és én már nehezebb, erősebb íjakkal szoktam lőni. A tanár kedves volt és segített kijavítani a technikámat. Úgy érzem tanultam tőle olyan dolgokat amiket valahogy most értettem meg jobban, hogy hogyan is kell csinálni.

Dani elég szépen lőtt és kellemesen meglepett, hogy tulajdonképpen milyen jól fogja az íjat. Technikáján és állásán még lehet javítani, de hát még csak az első lecke, persze hogy nem fog elsőre úgy lőni mint az olimpiában! Az is meglepett, hogy élvezte az egész órát és nem is akart utána hazamenni! Majd kérdezte, hogy mikor jövünk megint, hogy lehet-e minél hamarabb (mondjuk holnap) és már amikor a hétfőt kérdezte, és mondtam neki, hogy megyünk Bécsbe, mondta: "De ott is lehet íjászatra menni?"

Gondoltam egyből veszünk neki egy íjat, de nem volt igazán a méretében. A kicsi neki nem tetszett, nagyobb kellett, és arra a madzagot még meg kell fonni. Majd menni fogunk megint - talán már vasárnap is, ha minden jól sül el - és addigra kész lesz egy íj csak neki, hogy kipróbálja, hogy tetszik neki. :-) Érdekes volt, hogy tulajdonképpen nagyon íjra vágyik, és hogy állítólag a nagyobb jobb neki, hogy tudjon vele nőni.

A Kari is velünk tartott, és ő kevés magyarázattal egyből nagyon szépen és nagyon pontosan lőtt úgy, hogy nem is volt neki semmi célzótű, vagy bármi ami segítené a célzásban. Szép, egyenes testtartás, egyenesen is tartja az íjat, a jobb karja pedig természetesen egyenesen, hátra nyomul. A tanár azért egyet és más igazított a technikáján, de nagyon hamar meg is ragadta a formát. Szerintem neki tovább kellene ezt csinálni, mert valójában nagyon jó ebben. Nem is beszélve arról, hogy milyen jól is néz ki íjászat közben. :-)

Én nem lőttem sokat, főleg a Danit figyeltem és segítettem neki, néha-néha a Karinak is, de nagyon jól éreztem magam :-) Biztos még menni fogok és még gyakorolni fogok amilyen gyakran csak tudok, és amikor megint itthon leszek, akkor az lesz az első dolgok, hogy amint leszállok a gépről a Ferihegyen, hívom az íjászpályát, hogy lefoglaljak egy helyet!

Imádom az íjászatot és imádom mindkét íjászomat! :-)

Új Év, Új Hold, Új Lehetőségek

Itt az Új Év! Mától már 2014-et írunk! No jó, többnyire a gépek írják helyettünk, de tudjátok mire gondolok. Vége egy évnek, és most eléje nézünk egy újabb évnek teli lehetőségekkel és kalandokkal. Érdekes, persze, mert csak egy másik nap, olyan mint a többi, de életünkben lezárunk egy ciklust és kezdjük a következővel. Ez azért is jó, mert ad lehetőséget, hogy átnézzük, hogy mit csináltunk és mi lett az eredménye. Minden évben van jó is, meg rossz is, sikerek és bukások, és mindig az a fontos, hogy az ember megfelelő módon tudja őket kezelni. Jobb egy bukás amiből az ember tanul, mint egy siker amit az ember elpazarol.

2013. Ebben az évben használtam először filofaxot, és mondanom kell, hogy nagyon megtetszett. Voltak ebben is bukások, ugyanis igazén nem lehet annyi részt beleigazítani, mint amennyit az ember szeretne - vagy amennyit néhány ember az internetten beletömköd - de lassan eljutok arra a pontra ahol tudom, hogy mi is kell nekem igazából a filofaxomba. (Őszintén, jelenleg is küzködöm ezzel! Nem egy olyan könnyű dolog!). Már 2012-ben visszatértem a papír határidőnaplóhoz, de csak 2013-ban tettem meg azt a lépést ami a filofaxba vitt. Azt a filofaxot nagy nehezzen tudtam csak kiválasztani, ugyanis annyi minde tényező volt vele kapcsolatban! Méret, szín, stílus, milyenek a zsebei, stb. Aztán, persze, egy kicsit megsérült és ki kellett cserélnem. Az újat, viszont, csak most fogon használni.

Ebben az évben egy nagyon fontos esemény az életemben a munka volt, ahol kénytelen voltam átmenekülni egy másik osztályban ahol nem fenyegetett veszély, se szellemi bántódás. Ez egy nagyon nehéz helyzet volt, mert elszakadtam egy kedves csoporttól és a legjobb főnöktől, nem is beszélve, hogy egy olyan munkától szakítottal el, amit szerettem és amiben az egyik legjobb voltam. Ezzel kapcsolatban volt lehetőségem megtanulni, hogy némelyik ember irigykedése (és nem csak rám, hanem pontosan az egész csoportunkra való irigykedés) olyan mélyre tud jutni, hogy azt se veszik észre, amikor a kis bosszúlkodásuk hatalmas nagy károkat okoz. Mondhatom, hogy ennyit lehet mondani az emberek racionalitásáról, és így lehet az irigységnek az erejét felmérni. Ezekből kifolyólag szintén jelentkeztem az egyik szakszervezetben, ahol aztán volt lehetőségem sokat tanulni a munkáról, az emberekről, és arról ami igazán folyik a cégben. Ott vettem észre, nem csak, hogy nagy baj van, hogy hamarosan minden szétesik, de azt is volt lehetőségem látni, hogy nagy eséllyel egy kis csoport majd megmenekül.

Az új helyemen más milyen a munka, stresszes, de nem agy munka, ami egy kicsit lehangoló. Van ami nagy agy munka, és azt szeretem, de megint olyan emberekkel kell dolgoznom, akik nem tudják igazából, hogy én, mint közgazdász, mit is csinálok valójában. Persze, hál'Istennek remekül érzem magam az új helyemen. A főnöknőm egy nagyon kedves lány akit rég ismerek és akivel rég szerettem volna dolgozni. Remekül jövünk ki. Ott van egy munkatársam aki nem is a mi cégünkhöz tartozik, hanem a jelenleg csődbe ment leányvállalatunkhoz, és akitől sokat lehet tanulni. Nem mondanám, hogy egy példakép, de azt lehet tőle tanulni, hogy mi történik az emberekkel amikor sarokba szorítják őket. Hova viszi őket a kilátástalan helyzet, hogy reagálnak a munkára és az emberekre és mi minden nyilvánul meg abból, hogy az ember valójában milyen is. Csak azért, mert valaki jónak tűnik, nem azt jelenti, hogy az is. Ezt nagyon a szívemhez akarom venni ebben az új évben, hogy kevesebbet bízzak az emberek által mutatott képességekről és egyúttal a magamén is dolgozzak. Tudom, hogy jó vagyok, de vannak elemek amikben még jobb is lehetnék, és sok csupán egy megfelelő időbeosztástól és "figyelem pontoktól" vagy riasztóktól függ.

Egy nagyon fontos dolog az életemben ami 2013-ben került megvalósításra, az az íjászat! Ezt már 2012-ben nagyon szerettem volna megvalósítani, de csak 2013-ban lett rá lehetőségem. Ezzel a sporttal észrevettem, hogy igenis létezik egy sport ami nekem igazán tetszik. Persze a jóga is jó volt, de hát ne mondjam, hogy egy idő után, egyes gyakorlatokat nem nagyon élveztem. Az íjászat más, azt végig élvezem! Júliusban kezdtem gyakorolni, 6 méteres, majd 10 méteres távolsági lövésekkel, de a végén már 30 métert is lőttem. Nem vagyok valami jó, igazán, még sokat kell dolgoznom a technikámon, de élvezem nagyon. Ez az egyik kedvenc dolgom 2013-ból!

Ebben az évben aztán nekiláttam megint, hogy megszerezzem a könyvelői diplomámat. Nem könnyű, és hát észrevettem, hogy sok minden változott a könyvelésben amióta  utoljára tanultam. Bizonyára neki kell állnom majd egyet és mást átnézni, kutatni, de megéri. Ezzel a diplomával majd tudnék maszek munkát is vállalni, és ahogy áll a helyzet, minden extra tudás több lehetőséget  add.

Ezen kívül ebben az évben elveszítettem egy kedves barátnőt, akiről későn derült ki, hogy nem is igaz barát. Tanultunk egyet és mást a tervezésről, a célok kiszabásáról és saját magunkról és képességeinkről. Főleg azt tanultam - személy szerint - hogy lehet, hogy néha egy kicsit magas célokat teszünk ki magunk elé, és talán nem érjük el őket (elsőre), de nem azért kell letennünk róluk! Mindig csak előre!

2014. Hogy miket tervezek? Nézzük:

1. Tovább dolgozni a könyvelői diplomám eléréséért

2. Jobb lenni a munkámban. Ehhez ki akarok dolgozni egy jó rendszert aminek segítségével mindig naprakészen tudok állni. Ehhez az is kell, hogy kiszabjak minden napra legalább 20 percet távközlési és törvénnyel kapcsolatos hírek olvasására, és napi 1 órát, hogy tanulgassam az eddig meghozott rendeleteket és szabályokat és megértsem. Ezekhez majd különböző ügyvéd ismerőseim segítségét kell kérnem!

3. Szépen elrendezni a filofaxomat, kidobni belőle mint azt ami nem kell, vagy amit nem épp a filofaxomba akarok tartani, és közelebb kerülni ahhoz a ponthoz ahol jobban el tudom rendezni a dolgaimat. Mindenféleképpen szeretnék egy külön részt a munkára szánni, és egyet az egyetemre.

4. Tovább akarom csinálni az íjászatot. Szeretném ha év végére meglehetősen jól tudnék lőni egy rendes olimpiai vagy bajnoksági távolságra - de mindig csak is reflex (recurve) íjjal. Nem szeretem a compound íjjakat!

5. Megakarom megint próbálni, hogy 24 könyvet olvassak el. 2013-ban sikerült 22-őt elolvasnom, de ez azért volt, mert elkezdtem tanulni, és mert nem olvastam sokat amikor a munka miatt rosszul éreztem magam. (Akkor inkább tévéztem, vagy fanfic-okat olvasgattam.) A több hónapon át kimutatott ritmusom szerint akár évi 36 könyvet is elolvashatnék (igen, én egy lassú olvasó vagyok, mert sokszor mindenen eltöprengek), de most a tanulással ez nem igazán lehetséges. Ugyanakkor azért tartom fen a régi célt, mert meg szeretném találni ezzel azt a pontot ahol egyensúlyba lesz a munka, a tanulás és a szórakozás.

6. Folytatni akarom a List of 13 kis projektemet. Ez az a kis 13 tételből álló tevékenység lista amit új holdtól új holdig csinálok már 2012 óta, és amiben az a pláne, hogy az ember érdekes, szórakoztató kis feladatokat add fel magának, hogy a napjai ne csak munka, tanulás, robotolás legyen az egész. 2013-ban nem sokat tudtam megteljesíteni a listáimból, de arra volt jó, hogy észre vegyem, hogy most kevesebb időm van, de azért mindig is kell egy pár ilyen dolgot az ember életébe beiktatni. Sokszor az ember elfelejtené, és munkát vagy tennivalót akar becsempészni a listába. Ekkor az ember megáll és komolyan megkérdezi önmagától: "ezt tényleg élvezném?".

Jelenleg még csak ennyi, de szerintem ez is megéri, nem? :-)

Boldog Új Évet Mindenkinek!!! :-D

Pozsonyban

"Képtelen" lesz ez a bejegyzés, mert minden képem a Blackberry-mben van és jelenleg nem tudom onnan kiszedni.

Tehát igen, el se telt egy hét amióta Magyarországra érkeztünk és Kari meg én már Pozsonyban vagyunk. Lett volna más lehetőség is, hogy elmenjünk valahova az évfordulót megtartani (mert csak úgy tudjuk követni, ha számoljuk, hogy hol szilvesztereztünk... habár ígyis-úgyis mindig elfelejtjük - legalább én), de a végén Pozsonyt választottuk, mert nem voltunk még itt, nem drága és közel van. Kocsival is jöhettünk volna. Ühüm. Igen ám, csak, hogy a végén vonattal jöttünk és nem is olyan érdekes igazán. Persze, lehet, hogy nem azt néztük amit nézni kellett, de volt a kezünkbe egy térkép, az alapján mentünk ide-oda és azt vettük észre, hogy 1. a templomok rettentő kicsik - belépsz, megfordulsz és már mindent láttál -, 2. van ami érdekelt volna, de nem lehet bemenni, mint a Grassalkovics kastély. Mondják pedig, hogy szép, de jelenleg ott lakik az elnök. Azért felmentünk a Hrad Kastélyba. Ott volt mit látni... főleg képek. Kicsit emlékeztetett Szófiára azokkal a "ismeretlen bajuszos ember" magyarázatokkal. Volt aztán egy teljes rész ahol csupa olyan dolog volt ami nem is Szlovák, nem is itt találták vagy ide tartozik. Vajon miért volt ott?

Az időjárás kellemes - az emberekkel ellentétbe, akik mogorvák, undokok és tanulhatnának egyet és mást a vendég szeretetről, de hát mit várhat el az ember egy olyan néptől ahol az elnök beköltözik egy olyan helyre amit jobb lenne múzeumnak használni? - és a kaja nagyon jó. Az ital erős - ez a mi a franc Beherokva vagy aminek a Kari hívja - de amiket nokedliből csinálnak az isteni.

Látnivalók? Ja, nem igazán. Van olyan emlékbolt (souvenir) ahol nem lehet kártyával fizetni. Milyen turista az aki nem visz magával kártyát? A nők túlnyomó többsége hosszú hajat visel és festi műnél műbb színekre. Nem mintha rózsaszínre festenék, vagy kékre, hanem azokra a világos réz drót vörösre, vagy embertelen feketére, vagy szem-kikaparó-világos-szőkére amin látni, hogy nem DNS-ből, hanem flakonból származik. Mi ebben a szép? Láttam az utcán egy ilyen túlzottan-flakon szőkét, aki ráadásul sápadtabb volt egy holttestnél aki úgy sminkelte ki magát mintha egy Kandisky képet próbált volna arcára másolni de az első tus vonalak után megunta volna a munkát. Ronda, égő piros száj ami csak ott éktelenkedett sápadt arcán mint valami mozgó maszat, egy nagy, formátlan rondaság ami fölött tehetségtelenül rajzolt szemek pislogtak nagy bután. Nincs nekik otthon tükör? Nem tudják mi a szép?

Persze van rondább. A kínai turista. Tetőtől talpig műszálas, jaj rózsaszín vagy egyéb túlzottan élénk színben pompáznak, olyan kis darabokban amiken látni, hogy nem csak valamilyen darabnak a hamisítása, de valami rosszul hamisított 50-es évekbeli filmből való... ahol nem is rózsaszín volt a darab. Láttunk egy lányt aki egy étteremben a fején tartotta a kalapot. Teljesen Barbie rózsaszínben tündökölt és a kalapjára egy döglött macibabát varrtak. Gondolom, azt hitték senki se fogja megkülönböztetni a hajdanán divatos róka gallért a kibelezett, gyerek által kihajított kalapra varrt macitól.

Pozsony. Hát nem mondom, van itt is érdekes.

Pihenés

Na, kihagytam egy hetet, de hát a múlt vasárnap tényleg kemény volt. Utolsó vizsgák, rengeteg idegesség... most egy pici kis pihenés, megjöttek a megvásárolt dolgok, fizetni kell mindenfélét ezerrel. Pakolni is kell, erre gondolni, meg arra gondolni, és aztán az ember észre veszi, hogy van a ki tervezget az ember idejével anélkül, hogy az emberrel előbb egyeztetne.

Az irodában a dolgok... érdekesek. A munkatársam annyira aláhagyott a munkájával, hogy már nem csinál semmit. De komolyan, semmit. Előtte nem vettem észre, mert a fejem folyamatosan az egyetemen járt és a vizsgákon, de most észreveszem, hogy komolyan semmit nem csinál egész nap. Főnököm már nem egyszer hívott fel, hogy csináljak meg neki valamit amit tőle kért már egy ideje, de csak nem lesz belőle semmi. Februárban ő és mások mint ő, akik kölcsönözve vannak egy tönkrement cégből, vissza mennek régi cégükbe. Ő mondta már, hogy nem akar vissza menni, de hát hogy gondolja, hogy maradhat nálunk, ha nem tesz ez érdekében semmi? 

Néha furák az emberek.

Utolsó Pokoli Hét Kezdete

Sokkal nyugodtabban érzem magam. Tegnap megírtam a "Speciális Könyvvizsgálói" második vizsgát. Érdekes módon, igen, a tanár a múltkor megadta a vizsgák kérdéseinek a 80%-át és a válaszok 50%-át. Így is találtam dolgokat amik rosszul voltak a vizsgában, ugyanis meg kellett tanulni egy törvényt és abból fejből megtanultam egypár részt, cikket. Ennek köszönhetően észre vettem, hogy volt egypár olyan kérdés ahol választani kellett öt lehetséges válasz közül, és három kérdésben rossz volt minden válasz. Igen, rossz volt. Kérdeztem, van-e hiba a vizsgában, de azt mondták, hogy nem. Én akkor odakanyarítottam a törvény cikket és a helyes választ. Persze, ha nem fogadják el, akkor reklamálni fogom és akkora balhét fogok csapni amilyet a világ még nem látott.

Most marad hátra még két vizsga: "Speciális Könyvelés", ahol rég elavult IABS szabványokat tanulunk (41: Földművelés, 40: Befektetési Ingatlanok, 17: Pénzügyi Bérletek), és amihez kicsit agyafúrt gyakorlatokat kell csinálni. A másik az "Költség Könyvelés 2", ami könnyebb lehetne, lesz benne megint matek, DE itt tudom, hogy a tanárnak nehezére esik a matek és rengeteget szokott hibázni. Reméljük ez alkalommal jól írja és számítja ki a válaszokat.

Mostanában rengeteget tanulok, amiért lassan nem is marad fejem, hogy mással foglalkozzak. De csak még egy hét, csak még egy hét és szabad leszek! Persze, még egy hét és akkor fejemre szakad a világ, amikor észre veszem, hogy egy éve nem válaszoltam levelező barátnőimnek, hogy még nem pakoltam, nincsenek meg az ajándékok és nem készültem Magyarországra.

De jó lenne nyugdíjasnak lenni!

Letelt Az Első Pokoli-Hét

... már csak kettő van hátra. Lassan minden munkát beadok, és nem mindegyikben vagyok biztos, hogy jó - SŐT! - de most nem akarok rá gondolni. Majd töröm rajta a fejem, ha megbuktam és megint vinnem kell. Őszintén, ezen a ponton többet veszítek ha aggódom, mint ha nem. Tehát, mivel ezen a ponton a további aggodalom több lelki és energiai költséget jelent, mint akármilyen eredmény nyereséget, a logikus közgazdasági szempont szerint abba kell hagyni a költést és inkább bukni a további nem elégséges hozamlakat. És ezért vagyok én közgazdász.

Tehát röviden, ezen a héten befejeztem és beadtam három munkát a négyből - egyet egy hét alatt kellett megírnom, mert három hónapon keresztül nem voltak hajlandóak a tanárok megmondani, hogy nem tetszik nekik a cég akivel csinálom a munkát. Egy hiányzik, ami csoport munka, de az alapvetően már be is van fejezve. És én vezetem, tehát az a kevesek között van amik jól mennek. Most viszont a vizsga szezonba értünk, tehát kezdem megint ezerrel a tanulást (tanulgattam már, és egy tárgyat már átnéztem, a többit nem annyira, de már előre haladtam), és megint vizsgázok. Remélem minden jól megy!

Közben ma elmentem az Atiékhoz, csak úgy, látogatni. A fiúk (Dani és Fer) nem voltak otthon, ugyanis elmentek a másik nagynénjükkel (a Yuny-val) a tengerpartra a hétvégére. Hn, ha majd vége a vizsgáknak nekem is el kellene vinni őket valahova. Ja igen, Bécsbe! :-) meglátogattam egyből a kis unokahúgomat, Alannát, és egy kicsit karomba vettem. Alanna más mint a fiúk, nem szép, de valahogy szebb (tudni illik, nem szeretem a kisbabákat, szerintem mindegyik ronda), emberibb formájú. És van szemöldöke, nem csak egy csupasz kígyó fej.

Csak egy kis időre akartam oda menni - óráról jöttem, és a pokoli hát miatt nem is éreztem olyan szupin magam - de a végén ott voltam egy pár órát és elbeszélgettem a sógornőmmel. A takarítónőről mesélt, aki a végén úgy döntött, hogy felmond és visszamegy Nicaraguába, mert nem jó neki, hogy az Atiék kérték, hogy már ne éljen náluk (a szüksége miatt, az Atiék nem csak munkát adtak neki, hanem megengedték, hogy náluk éljen, de a szerződése szerint ő nem egy bent élő takarító), és most kénytelen más helyet találni magának. Fura ember ez a takarítónő.

Sajnos a világon sok ember van aki nem veszi észre, hogy a többiek segíteni akarnak nekik, és azt hiszik, hogy nekik minden jár.

Lassan Ideje Lefeküldi

Ahogy telnek, múlnak a napok, egyre nehezebb, komplikáltabb a dolog az egyetemmel. Sajnos jelenleg ez jár folyamatosan a fejemben, és ez is lesz december 1.-éig! Rég volt, hogy ennyire szörnyen éreztem magam. Hogy mik fordulnak most elő, azt el se lehet mondani. Csak annyit árulok el, hogy vagy egy nagy házifeladat amit szeptemberben kellett volna elkezdeni, amit nem voltak hajlandóak megmagyarázni, amit október közepén magyaráztak meg, amire már két előzetet küldtek, amire nem válaszoltak... amiről tegnap derült ki, hogy nem is tudnák elfogadni, mert egy szakszervezettel csinálom... amit idáig senki se mondott.

Amikor mondtam a tanárnak, hogy miért nem szóltak akkor nekem előbb, ő azt mondta, hogy "az nem az ő reszortja". És amikor mondom, hogy akkor mi legyen, legyintet, hogy 'ugyan már, ezt egy hétvége alatt meg lehet írni". Igen ám, de ha jövő szombaton kell beadni, akkor nincs már egy hétvégém, hogy dolgozzak rajta. Mi lesz? Egy barátnőm segíteni fog, hogy a Taco Bell-el csináljam meg. Nem lesz egy szupi munka, de valami lesz. Persze, erről levél készül.

Ma, hogy egy kicsit kiengedjem a feszültséget, elmentem a lányokkal egy medencés helyre... ahol nem is mentünk be a medencébe, hanem pontosan azt csináltuk amit mindig: sorozatokat néztünk, olvasgattunk, beszélgettünk, ittunk, ettünk... és észrevettük, hogy komolyan, teljesen elfelejtettük mi a pláne abban, hogy az ember elmegy egy ilyen helyre. :-D Hát ja, talán legközelebb. :-D

Nagy Vezetések Sok Gondok

Még egy bonyodalmas hét és még egy fáradalmas hétvége. Megkaptam a másik két vizsgát amit az egyetemen csináltam ás az amibe biztos voltam, hogy a legjobb lesz a legrosszabb lett. Igen ám, de kiderült, hogy rosszul javították ki, tehát most be kell adnom egy reklamációs lapot, hogy kijavítsák a rosszul osztályzott részeket.

Ma nagyon korán kellett kelnem - egy vasárnaphoz képest - mert 45 Km-t kellett vezetnem, hogy elmehessek órára. Nem volt egyszerű, de könnyen ment azután, hogy a múlt héten kb 50-60 Km-t vezettem hegyes és szerpentinős utakon, hogy egy egyetemi munkát csinálhassak meg. Sajnos látom, hogy muszáj órákra menni - amint tudjátok, ez egy olyan egyetem fajta, ahol az óra nem szükséges és épp ezért nem tartanak minden órát minden helyen, de még van olyan tárgy ahol nincs is óra. A tegnapi - mert tegnap is voltam órán - nagyon jó volt, de a mai... ciki volt, hogy a tanár nagyon nem tudott olyan dolgokat amiket én a kisujjamból rázok ki. Persze, ez magyarázza is miért van az, hogy rossz válaszlappal javítanak vizsgákat: a tanárok nem is vették észre, a hibákat a saját lapjukon! Így én is tudok tanítani.

Még egy hónap van hátra ebből a harmadévből, de már az is sok. Nem fogom feladni - a szakdolgozatot sem adtam fel - de had ne keljen örülnöm, hogy még bajlódnom kell ezzel.