Körbelátogatás

Tegnap munka után tudtam meg, hogy a főnökömet elhívták egy szeminárium félére valamilyen rizikó témáról. Minden főnökséget meghívtak, és pluszban vinniük kellett valakit a csoportból. Igen, én itt ülök az irodámba, amiről most képet tettem fel nektek. Semmi érdekem ilyen hülyeségekre elmenni De azért jó lenne, ha szólna, hogy itt lesz-e, vagy nem lesz itt, vagy mikorra várható... Pollito nincs itt, tehát lehet, hogy őt vitte el, ami igazán bunkó dolog lenne, mivel Pollitónak semmi szándéka itt maradnia, ha nem adnak neki egy főnökséget. Ha pedig adnak neki egy főnökséget, én innen elhúzom a csíkot. Már csak az kéne! Többször beszéltem már Marcóval a "kommunikáció" témáról, hogy "kommunikálni kell" a csoporttal, de látom valahogy nem érti a dolgot. Továbbra is úgy dolgozik mintha egyedül lenne. Illetve, úgy tesz mintha egyedül lenne, mert munkát nem nagyon látok tőle. Kész lusta fráter. Közben mesélte, ugye, hogy tegnap felmentem beszélgetni vele (de nem szóltam rá amiért olyan förtelmes baromságot mondott, hogy neki nem tetszett, hogy rászóltam amiért nincs semmilyen célja, mert azt ő maga nem tudja, tehát nem kérhetem tőle...), és röviden megmondtam neki mi a Status Quo a munkával. A GSM hálózati beszámolók már napi renden vannak, minden időben és folyamatosan megy hátráltatások nélkül, és most már kezdhetjük a munka többi részét. Persze, ez a "kezdhetjük" kizárólag csak rám vonatkozik, mert

1. én vagyok aki itt dolgozik, és csak is én
2. csak nekem van célom és irányom, tehát én nekem kell itt valahogy a dolgokat elindítani.
   

Kedvem volna néha azt mondani a főnökömnek, hogy ha nem tud, ne is lábalatlankodjon. de komolyan! Néha olyan baromi hülye tud lenni, és annyira képes az ember útjába állni! Hogy lehet valaki ennyire hasznavehetetlen?

Tegnap letöltöttem a mobilomról egypár képet amit csináltam, tehát most megosztom veled. Már láthattad a kávémat és az irodámat, most pedig láthatsz engem. ^_^ Csini vagyok, ugye? Ez én vagyok a tornaruhámban. Lefényképeztem magam, mert valahogy olyan nagyon jól néztem ki! Legalább véleményem szerint. Persze mind a két kép tükör előtt. Ma Chinóval megyek valahova ebédelni, amiért nem kellett mára ebédet készítenem. Csináltam azért browniet, mivel a Karol már a múlthéttől kérte, hogy legyek olyan szíves és csináljak neki egy kicsit. Vettem egy doboz brownie port és megsütöttem. A brownieből pedig adtam ma egypár gyereknek itt, majd szépen elballagtam a 2x1-ba a gyógyszereimért (egy krémet írtak fel bőr allergiára...), majd le a volt irodámba, ahol mindenki nagy örömmel fogadta a browniekat. Ott találkoztam szintén kedves barátnőmmel, Kattyval, aki átadta szülinapi ajándékomat: egy szép nyakláncot, két pár fülbevalót és három karkötőt. Mindegyik zöld és mindegyiket ő csinálta! Látnád milyen szépek! Igyekszem majd lefényképezni és feltenni a képeket ide.

Tegnap teljesen elszédültem a kocsiban (Apu nagyon rettenetesen vezet!), amiért nem tudtam elmenni a kondiba. Ma úgy lett volna, hogy a Jettyvel találkozom kávéra munka után, de mivel ma van az utolsó kondi napom (holnaptól, illetve szombat-vasárnaptól egy másik kondiba megyek!), akkor ki akarom használni, plusz le akarom másolni a rutinomat és a méreteimet (súly és ilyenek...), hogy tudjam tartani a kontrollját. Tudod mit akarok mondani. Franc! Hogy kell ezt magyarul mondani! Holnap pedig a volt Szolgáltatási munka társaimmal ebédelek (akiknek browniet vittem ma) és délután pedig Lidiettel kávézom és egypár "ügyről" beszélgetünk. Szólni akarok neki, hogy a tézisem lehet, hogy már lassan elindul, tehát ha Fran még mindig tud nekem valamit szerezni az ENSZ-ben az nagyon jó lenne. ^_^ Igen, hírtelen sok randevúm van.

Tegnap beszéltem szintén egy bizonyos sráccal akivel nem maradtam semmiben, de emlékeztettem arra, hogy tartozik nekem egy kis sörrel és pool-lal. Majd meglátjuk mi lesz ezzel kapcsolatban. Tegnap, szintén pedig, beszélgettem Melaniával, itt a munkában, és megbeszéltük, hogy valamikor összeülünk ebédelni és megtárgyalni a munkahelyzetett. Tudom, hogy sokat tartanak tőle, hogy ilyen meg olyan "veszélyes" de ha valamit tanultam az évek alatt az, hogy a HHRR-eseket és a titkárnőket mindig a jó és kedves oldalon kell tartani.

Az élet nem más mint egy politikai játék.

Az "Igazság"

Az az igazság, hogy sokan nem szeretik az igazságot. A főnököm ezek az emberek közt van. Felhívott és mondta, hogy nem tetszett neki az e-mail amit írtam neki azzal kapcsolatban, hogy tanulmányozzuk a minőségi csoportok főnökeit. Azt akarja, hogy tudjak meg mindent róluk, hogy tudjuk, hogy lehet "eljutni" hozzájuk. Kihasználtam az alkalmat és megmondtam neki, hogy azelőtt, hogy kiagyaljuk, hogyan tudunk eljutni hozzájuk, tudni kéne mit akarunk elérni, mi a tervük, az agendánk, és míg ez nincs meg, addig igazán az egésznek nincs értelme. Szerintem alapvető. Na, neki az nem tetszett, hogy én az akarom, hogy legyen nekünk egy tervünk, mert az senki se tudja.

O_O

Komolyan el kell húznom a csíkot erről a helyről.

Supernatural Waaaahh~!

1. Egy hét, egy nap nem lehet jobb, ha nincs előtte, vagy közben egy fejezet a "Supernatural" sorozatból. Hyne, ezek a Winchester testvérek milyen csinosak!!! Már eleve azt, gondoltam, hogy nem is írok ma semmit, csak beküldök egy Supernatural képet mint világ felkiáltás. Nem kell szó vagy megfogalmazás, csak ... az a baromi gyönyörűség... Hnnn... ilyen kellene nekem, bizony. Épp ilyen, nem ezek a torz, tehetségtelen pasik akik kör5ülöttem nyüzsögnek mint a legyek.

2. A Stormberry-be küldtem egy másolatot egy buta kis tesztről amit Sandra küldött nekem. Általában nem küldözgetem ezeket tovább, de gondoltam illik visszaküldeni a Sandrának, mivel egy ideje nem írok neki. Plusz, ha már küldöm, volna egypár ember akinek biztos jól esne egy kis kikapcsolódás. Nem tudom miért a francba küldtem el Mariónak, aki majd az MSN-en válaszolt, hogy ő bizony ilyet nem várt tőlem és bla, bla, bla... Mit gondol magáról? Ha nem tud olvasni, nem az én problémám! Micsoda sületlen hülye!

Az Álmok Átláthatatlan Nyelve

Az este egy fura álmom volt. Valahogy azt álmodtam, hogy a Lillymami elköltözött, és cuccait egy nagy boltba vagy egy nyitott, magas plafonú bevásárló központba. A dolgait valahogy kitettük a polcokra és mutató fogasokra, és nem tudom miért hírtelen ott voltak a nyakláncaim, de nem minden kedves nyakláncaim, hanem mind azok amiket én csináltam különböző üveg gyöngyökből. Hírtelen voltak ott vevő nők akik elakarták vinni őket. Ez nagyon zavart, mert a nyakláncaim voltak és én nem akartam őket eladni, tehát odakaptam és elkezdtem ezekkel a nőkkel veszekedni, hogy visszaszerezzem a cuccaimat. Egy igen keserves, heves veszekedés volt, de vissza tudtam kapni a nyakláncaimat, egy nagy csomó csillogó, rózsaszín és gyémánt átlátszó üveg gyöngy. Kerestem egy helyet ahol egyedül lehessek és kimentem valami terasz félére. Ekkor hírtelen ott volt Iván Polini. A francba! Mit csinál ez az ember itt? Utálom. Mosolygott és visszamosolyogtam, majd képmutatási képességem teljesen kibontakozott. Alig vártam, hogy eltűnjön, de úgy viselkedtem mintha örülnék annak, hogy találkoztunk. Kedvesen köszöntem neki, és ő is köszönt, majd közelebb jött beszélgetni. Jaj ne... Tovább mosolyogtam, majd eljátszottam a szokásos rutint, miszerint megkérdeztem, hogy van, hogy van a családja, és úgy tettem mintha érdekelne. Azt hiszem valamilyen szinten tudtam, hogy álom, és picit zavart, hogy olyan erősen tudtam őt érezni, mintha tényleg ott lenne, mintha egy dupla húron volna. Érzelmei erősek voltak, annyira, hogy érezni tudtam őket. Valahogy nagyon boldog volt, hogy találkozott velem, mintha valamitől sikerült volna neki megmenekülnie, mintha megtalált volna valamit amit rég kereset. Szökni akarta, tehát mondtam neki, hogy mennek kell, és épp akkor már hívták is őt. Akkor kezembe nyomta a sapkáját, ami nem is igazán a sapkája, de valahogy tudtam, hogy a sapkája. Egy puhára használt bőr sapka ami réginek tűnt, mint egy Második Világ Háború stílusú orosz katona sapka.

- Ne felejts el. Tessék, hogy emlékezz rám.

Mit jelent ez?

Coldplay Zene

Ahogy azt tudjuk mind, tegnap elmentem sörözni Andrey-jel. Annak ellenére ami idáig mindig történt, csak közgazdasági és társadalmi filozofálás egy kis kacérkodással és egészséges baráti csókolózással, most messzebb ment a dolog. Pontosabban a lakásáig ment a dolog. Nem lett volna olyan rossz ha ő legalább olyan jó lett volna a szexhez mint amilyen jó a közgazdasághoz. Pufff... már megkaptam a generációm két legokosabb srácát és továbbra is ugyanaz az eredmény: nem jók.

Feltett egy Coldplay CD-t és az egész nem tartott többet egy szám. Pfuj. Uncsi. Hazahozott és igyekezett valahogy jóvá tenni a dolgot.

- Bocsánat.
- Semmi gond.
- Tulajdonképpen jobb szerető vagyok.
- Igen, persze. Értem.
- Tudod... egy kicsit ez az egész... a mellettem levő zsidók...

Bla, bla, bla, bla, bla... Hamarosan 29 éves lesz. Mit érdekli mit gondolnak róla a szomszédai? Miért hagyja, hogy beleüssék orrukat az életébe? És egyébként, "bocsánat" nem egy varázs szó ami mindent visszacsinál. Nem tud a szintemre lépni, akkor nem tud. Ne keressen hozzá mentegetést.

Nyugis, Nyugis

Gondoltam ma otthonról írok... vagy talán nem, attól függően, hogy megyek-e a kondiba vagy sem, de most már látom, hogy se otthonról nem fogok írni, és a kondiba se fogok menni. Ma elmegyek inni Fofoba Andrey-jel. Több ezer éve nem voltam már Fofoban, pedig jó emlékek kötnek ahhoz a helyhez... már amennyire emlékezni tudok. Az Andrey-jel kapcsolatban pedig... nem tudom mióta nem láttam, és nem is tudom mi lesz. Azt hiszem mi örökre a "baleset csók" titkosok leszünk. "Baleset csók. Mi az? Hát még amikor az egyetemen voltunk, egyszer, amikor egy munkát kellett csinálnunk a lányokkal, és a laborban találkoztuk, ahol az egész osztály volt, mert mindenki használta a számítógépet, hogy megcsinálja a munkát, végig üdvözöltem mindenkit. Ahogy hajolok, hogy megcsókoljam Andrey arcát, valahogy túl, vagy rosszul fordította meg a fejét és véletlenül az ajkán csókoltam meg. Hírtelen csak egymásra néztünk, nagy meredt szemekkel, mint ahogy az a filmekben és a regényekben szokott történni, és abban a pillanatban valami megmozdult bennünk. Ő félénk természetéből fogva, én pedig olyan aki nem szokta a munkát a szórakozással össz ekeverni (ez nem így volt a bankban...), egyszerűen, csak hátra mentem, és úgy tettünk mintha mi se történt volna. Én egy hétig valahogy "szerelmes" voltam belé, szép csendesen, majd elavultak és elillantak érzelmeim. Persze, továbbra is úgy gondoltam rá, mint a baleset csók.

Évekkel utána kiderült, hogy ő is épp így érezte magát. Már nem voltunk egymásba "szerelmesek", ha ez a kifejezés egyáltalán illik (érzelmeimre bizonyára nem), de kedveltük egymást és ez alkalommal már csak barátságból csókoltuk meg egymást. Azóta is, hogy igen, hol nem, de alapvetően ajkaink mindig összeérnek, még ha neki van is barátnője és a csaj elment tíz percre a fürdőszobába. ^_^ Mit mondjak? Engem abszolút nem zavar, és ő nem az én barátnőm.

Közben, persze, érdekes, hogy majdnem 24 órája, hogy egy másik pasira gondolok. JP-re akit a másik blogban Faux-V-nek neveztem. Mit mondjak? Hyne, láttad volna tegnap! Állkapcsát lassan bevette növekvő szakálla... mint aki egy hete nem borotválkozott. Fincsi, sötét, vagány, rettenetesen férfias, erős... Haja is egy picit sötétebbnek, hosszabbnak tűnt, és a teste... hnnn... szép erős, hajlékony, vékony... Farmerje olyan jól állt rajta! Le kellett volna kapnom a telefonommal. Persze nem tudtam vele felvenni a kapcsolatot, ami csak buzdította bennem ezt az érzést... hogy akarom. Persze, közben mivel nem kaptam meg amikor akartam, csak nőtt bennem a harag és a gyűlölet. Mit mondjak? Én már csak ilyen vagyok: nem érdekel a többiek agendája, csak az enyém. Én nem alkalmazkodok, hanem alkalmazkodjanak a többiek. A srác legyen olyan kedves és akkor akarjon amikor én, vagy tűnjön el. Na, Faux-V kiszökött gonosz karmaim közül, és szerintem ezért is maradt bennem ez az érzés, hogy én bizony is utána akarok eredni, megszerezni és .... stb. Mi lesz, mi lesz vele? Hát, gondolom, míg éhezem a húsára addig utána eredek. Miután megkapom, hacsak nem elképesztően jó, és az azt jelenti, hogy felveszi a versenyt a franciákkal, ami minden latin amerikainak lehetetlen (nincs jó latin szerető), akkor miután megkaptam és használtam, ki is dobom. Mit csináljak vele? Használjam újra? Tartsam meg "tartaléknak"? HA! Őszintén, minél többet hajkurászom, annál kevésbé érdekel másra mint szexre. Már most nem nagyon látom mint barát.

Hát, lesz ami lesz. Ma már megszereztem a mobil telefonszámát és a munka telefonszámát. De ma megyek Andrey-jel inni, és mivel úgy tudom Faux-V szabin van, gondolom keddig nem is lesz a GAM-ba... No jó. Jövő héten lecsapok rá. Kívánj szerencsét... NEKEM!! Mwa-hahahahahahaha!

Jó Jó Tetején!

7:52 óra. Épp keverem a tejet a reggeli kásámhoz... Hmmm... almás és fahéjas kása. Tegnap este elfelejtettem betenni az ebédes táskámba a kásás zacsit, mivel tegnap már elfogyott a körtés kásám. Persze ma reggel nem is jutott eszembe, csak addig míg ide nem értem. A francba! Nincs kásám! Most mi legyen? Egy darabig gondolkodtam, éhen-szomjan, mit csináljak. Tudtam, hogy ha elmegyek a boltba egyből veszek magamnak egy HATALMAS üveg kólát és addig ért az "egészséges" élet. Na gondolkodtam, gondolkodtam, és a végén eldöntöttem, hogy elmegyek a nagyboltba, mert azért enni kell, főleg reggelire, és nem önthetem az üres gyomromba a fincsi "Good Morning Coffeeland" kávémat. (Ez egy kávé keverék amit magam találtam ki. Illetve nem annyira találmány, minthogy az én magam specialitásom!) Na, ahogy megyek ki, mondogatom magamnak: "Nem kóla! Valami egészségeset vegyél!" Gondolkozom, gondolkozom ahogy megyek, hogy mit vehetek... kiflit, Special K bar, müzli, valami corn flakes félét... Jó lenne valami kása félét... és ekkor jutott eszembe! Az utolsó kása tasak a dobozból!!! Tehát félúton visszamentem és most ezt keverem. Most megmelegítem, meg eszem, ki mosom a bögrét és jöhet a kávém!!!!

Tegnap beírtam egy pár sort a kávéról az angol blogomba. Katty barátnőmnek nagyon megtetszett! ^_^ Hát igen, nincs jobb mint egy kis bolondságot írni amitől mindenkinek mosolya támad az arcán. Egy malázsiai barátom, Danny, közben azt írta, hogy "néha" élvezi "colorful" irományaimat. Eleinte úgy értettem, hogy "viccesnek" találja őket, mire leesett a tantusz: sok a rossz szó. Bah! Nem is sok! Gyakorlatilag csak a "fuck" szót használom. Oké, azt sokat, de mégis, nem is olyan nagyon rettenetesen sokat használnám. Mondtam neki, hogy talán nem annyira "colorful" mint nyers, amire ő azt válaszolta, hogy igen, "nyers vulgaritás". O_O Elnézést? Mario vulgáris, én pedig erősen kifejező, kibontakozó vagyok. Van különbség, és aki nem tudja ezt felfogni, azt nagyon sajnálom. Miért nem képesek az emberek a szavak jelentése mögé bújni és megtalálni, élni, kóstolni a szöveg érzelmébe? Sok zombi. Sok halott lelkű mozgó test.

Közben tegnap szintén felhívtak az egyetemből. Augusztus első hetében (ígérték) kezdődik a "módulo" amivel majd elkezdhetem a tézisem elkészítését, beadását, megvédését és egyebek! ^_^ Waaaaaaah~! Közel az egyetemi diplomám ideje! Meglesz! És tudod ez mit jelent? Hogy ezek után szabad az utam és kereshetek munkát Magyarországon! Drága Magyarországon! Kedves Hazám! Nem sokára megint veled leszek... örökre. IMÁDLAK ÉDES HAZÁM!!!!!!!!!!!!

Hosszadalmas

Unom unom unom unom unom unom unom unom... Mondtam már, hogy unom? Igen UNOM ezt a buta beszámolót! Már három hete ezt csinálom és UNOM! Nem csak az, de szerintem nagyon, nagyon elcsesztük amikor kicseréltük az Erlang forgalom analízisét a Processzor Töltés századára. Illetve van értelme, DE nem tudom ugyanazokat az összehasonlításokat elvégezni, mert mind azok a forgalommal voltak kapcsolatba! Haj-jaj-jaj-jaj! Persze, ha tökkelütött főnököm felhasználta volna beporosodott mérnöki tudását mondhatta volna, hogy nem, nem, az nem fog működni. Most pedig látom, hogy egy jó nagy csomóba gabalyodtam. @_@ Közben fáj már a hátam,mert mind a két szék ami itt van nem igazán az igazi. Ma már elegen volt és letettem a földre a számítógépet, párnákra ültem és egy darabig így dolgoztam. Sajnos a padló nagyon hideg volt, amiért nem folytathattam. T_T Buta padló.

Ebéd volt-nincs. Curris zuccini, sajtos "prensada" és uborka saláta. Hmmm... csípős lett a curri!!! Honnan tudja az ember mennyit kell bele tenni? Fincsi volt az illata, de majd lemarta a nyelvemet... <:-P Szegény én, szegény én, szegény én, szegény én.

Közben folytatni kell ezt a buta beszámolót. Bár csak ne kéne csinálni. Bárcsak értelmes lenne. Ez komolyan olyan mint japánul énekelni: jól mondhatod a szám szövegét, de halvány lila gőzöd nincs arról, hogy mi a francot mondasz.

Jaj, tegnap elmentem a kondiba. Egy nem betervezett nap, tehát plusz kis torna volt. Rémes volt! Tele volt a kondi, várni kellett a gépekre, és a tegnapi kása elrontotta a gyomromat annyira, hogy nem tudtam befejezni a rutinomat. (Igen, ezt tegnap kellett volna elmesélnem, DE tegnap este nagyon fáradt voltam.) Tehát kívül maradt két láb gyakorlat (amit nem nagyon szeretek, mert nagyon nehezek) és az egész abs rutin. Gondoltam, hogy talán ma Spinning után befejezem, de nem tudom. Attól függ, hogy hogy érzem magam.

Waaah~ Két napja, hogy olyan nagyon álmos vagyok egész nap, mintha félig töltött elemmel kellene működnöm. Kóla hiány. Mondom, hogy nem jó nekem ez az egészséges élet!!!

A Nap Utolsó Megfigyelései

Már késő kezd lenni, vagy talán nem is késő, de valakinek aki reggel ötkor kell fel, dolgozik reggel héttől délután fél ötig és majd hattól nyolcig a kondiban van, már lassan el kell raknia magát holnapra. Felléptem csak azért, hogy válaszoljak egy pár megjegyzésre amit a Facebookban kaptam és, hogy válaszoljak Kattynak a blogján.

Nincs sok mesélni való, csupán egy kérdés: miért lehet az, hogy mindig elrontom a gyomrom amikor egészséges ételt eszek? Allergiás vagyok az egészséges ételre?

Mi Olyan Nagyon Érthetetlen?

Megint a gmailből kell írnom. Illetve továbbra is. Zavar, mert ha innen kell, akkor azt is jelenti, hogy nem tudok a Facebookba belépni, ahova felszeretnék tölteni egypár képet, de hát nem lehet. Tegnap próbáltam Omiról felrakni, de valami furi-muri, nehéz micsodát kell ahhoz letölteni és Omi nem tudta letölteni. T_T Pedig elég jó képek voltak... Nem is mondva, hogy fel akarta menni egypár új képet a "Random Hottie" sorozatomból. Ez a sorozat... hát nem is sorozat,mer csak nagyon kevés ilyen képem van, de egy kis sorozat képről szól amit csinos fiúkról csináltam idáig akiket az utcán, a buszon, az étteremben, a bevásárlóközpontban kapok le. elküldtem egyek egyszer a Marcinak, és gondoltam most felteszem az eddigieket (amik sikerültek, mert nem mindig sikerülnek), hadd nézegesse itt mi terem. Gondoltam majd egy "Random Hottie" csaj verziót is csinálok, hát azért legyen mindenkinek mit nézegetnie. Lehet, hogy majd ide kell feltennem a "Random Hottie"gyűjteményt? Tényleg szerettem volna a Facebookba feltenni. De hogyan, hogyan...? Csoport gyűlés volt reggel. Fél nyolcra volt megbeszélve, de fél kilenckor kezdtük, mert a másik "munkás" nem volt itt. Igen, hétkor kellene itt lennie, de hát ő nem szeret igazán időben itt lenni, és a főnökömnek nincs az ami kell, hogy azért rendbe hozza az embert. A gyűlés önmagában egy nagy időveszteség volt, mert alapvetően csoportosan megcsináltuk a főnököm munkáját, majd leültünk beszélgetni arról, hogy "hogyan kellene eladnunk magunkat a többi igazgatóságnak". Olyan haszontalan beszéd volt!! Nem vették észre, hogy azzal kell kezdeni, hogy "mit csinálunk mi", ahhoz, hogy tudjuk, hogy kik és mik leszünk, hogy majd a többiekhez kiterjedjünk? Ébredj fel és szagold meg a kávét, kis apám! A főnököm és LD (Lusta Dög, emlékszel?) elkezdtek hetet-habot összehozni. Hogy partnereknek kell lennünk, nem bíróknak és nem tudom mi. - Hogy értjük azt, hogy "partner"? -kérdeztem. - Hát nem úgy, hogy most majd minden izéjét mi majd eltakarjuk, neeeeeem... Nem akart idefigyelni, se hallani. Igen, tudom, hogy nem így kell érteni, de nem értette mire célzok. Hogy lehetünk partnerek amikor magunk se tudjuk mit kell csinálni? Amikor a másik rész kedvére vonszolhat minket mert mi aztán semmit se tudunk és nincs iránytűnk? Na, ennek hiába mondom. Mondhattam volna, hogy "partner" is lehet a meleg komolyabb kapcsolatokban a pár, de hát biztos azt sem érti. Kényelmetlen volt, mert csak hárman voltunk és én ültem középen, tehát bár fejecském elvándorolt többféle történetbe (visszatértek a Krumggorik a fejembe... a francba!) nem tudtam kedvemre elmélyülni Viktor és Cedric részletes kapcsolatába mert azért figyeltek. T_T Egy alkalommal, amikor kérdeztek (mert már nagyon belemélyültem a gondolati filmembe) mondtam nekik, hogy legyünk integrátorok, nem kisegítők, hanem közreműködők, akik segítünk az igazgatóságok között kifejlődő információn hidakban és alkotunk egy "Szabad Adat Csatornát" minden minőség osztály közt, hogy minden a lehető legsimábban működjön.

- Isteni! Remek! Ez az! Jaj de jó!

És ezek után izélnek engem, hogy önimádó vagyok. Igen, igen, jó ötlet, mert én vagyok itt az egyetlen aki eleve használja a fejét gondolkodásra. És ez nem is volt igazán az! Csak alapvető megfigyelés!

Ezek után belesüllyedtem megint agy-filmembe, míg egy utolsó ön megfigyelést tettem a gyűlésre: "haszontalan beszélgetés". "Steril beszélgetés".