Megint Én.

Hát persze, hogy megint én! Ki más írna ebbe a blogba? Na, az a helyzet, hogy olvasom a Népszabadságot, és azon kapom magam, hogy nagyon, de nagyon szeretnék a magyar államban dolgozni, főleg valahol az APEH-ben vagy a pénzügyi minisztériumban, nem a távközlés iparban. A távközlésben már nézegetem az állásokat, és van egypár amihez be tudnék nevezni a T-Mobile-ban és az Ericssonban, de ez a kormány dolog valahogy hív. Nincs hozzá tapasztalatom, mivel az egész tapasztalatom a távközlésben, vagy a banki iparban van, de... nagyon vonz.

Talán, amikor eljön az ideje, meg kéne próbálni.

Ugyanakkor olvasom ezt az adóügyet. Értem, hogy nem akarnak 100 ezer forintnál többet adni az embereknek "adóból levonható" minőségben, de az nekem nem logikus, hogy a bírságolt cégeket csak félmillióig lennének büntetve. Legalább is így érthető a következő:

A fekete gazdaság elleni küzdelemmel kapcsolatos korábbi tervek zöme ismét olvasható a csomagban. Így 75 százalékos lenne az adóbírság, ha valaki szándékos adócsalás miatt mulasztja el befizetni adóját. Akár félmillió forintra büntethető lenne az a cég illetékes vezetője akkor, ha elmarad a számlaadás, vagy nem jelentenek be egy alkalmazottat.

Szerintem ha már csal akkor legyen az adóbírság korlátlan. Amennyit csinál annyit vegyenek el tőle. És miért 75%? Nem kobozzák el az egészet!

El kellene olvasni ennek a csomagnak az iratát. Hol lehetne azt megszerezni?

Huh? Mi volt ez?

Somebody replied to your LiveJournal post in which you said:

Első: Van iwiw-em!! Zalavári András is benne van... de ... nem hiszem, hogy találkozni fogunk ott vagy akárhol. Tudod, szeretnék vele egyszer meginni egy kávét, beszélgetni, egy kicsit megnézni mi let életünkből, beszélni a régi szép időkről, most öreg fejjel. Talán elfelejtette már a haragját... de mivel az András, talán nem.

Második: Elmentem a fogorvoshoz. Nem lyukas a fogam, vagy legalább nem az a kép fogam amiről azt hittem, hogy lyukas. A másik alsó bölcsességi fogam volt lyukas, tehát betömték. A fogaim pedig azért fájnak, mert érzékeny fogaim vannak. Szia Sensodyne... mostantól fogva csak ezzel moshatom a fogamat... T_T. A Fogorvosbéni telefecskendezte az ínyemet altatóval, mert én olyan nagyon gyáva vagyok, hogy nem szeretem érezni a fogamat amikor lyukasztják (mégha nem is lyukasztják, hanem csak kitisztítják). Elaludt a fele szám és amikor később ettem, olyan fura volt! A kóla a fele nyelvemen hideg volt és kóla izű, de a másik felén meleg volt és valami fura szója izű volt. Ma fáj egy kicsit a szám mivel érzem a szúrást. Miken nem megy át az ember!

Közben, mivel a férje a nőgyógyászom, amikor kimenten a rendelőjéből, a titkárnő leültettet, hogy várjam meg a dokibácsit. A múltkor nem tudták megcsinálni a Papanicoulaut mert nem voltak sejtek a beküldött anyagban. (Hogy lehet, hogy nincsenek sejtek???) Tehát megint kellett egy "sample"-t adni. Tehát ez is meglet. A dokibácsi nevetett egy nagyot rajtam, mert színes lábtyűt hordtam.

Van egy kérdésem, tudod? Normális, hogy az ember nedves lesz amikor a nőgyógyásznál van? Valahogy, ahogy bekapcsolják azt a lámpát, a melegtől annyira nedves leszek,hogy érzem, ahogy lecsurog a nedv a fenekemen. Ez normális? Vagy van valami amit nem veszek észre?

Harmadik: ^_^ Leendő főnököm már elkért!!! Csak remélem elengednek!

Their reply was:

Subject: Ki vagy?
Szia!
Nem t'om, ki vagyol, de egy összedumcsiban benne vagyok! (Kávét nem iszom.)
Az iwiwen üzenhecc!
Üdv!
Zalavári András

Most beszél hozzám? Az a furi, hogy rátalált Buranaberry-re. Ezer éve nem gondozom azt a livejournált.

Meg egy blog?

Nem, legalábbis remélem nem. A Népszabadságba léptem be, és nézegetem, de nem akarom egy másik blogot létesíteni. Lassan már le kellene építeni egypárat. A Livejournalokat is át kellene hozatni ide és bezárni őket. Kár, hogy nem lehet, csak drag-and-drop módszerrel megoldani.

Martín még nem közli velünk, hogy végül most megyünk, vagy nem megyünk Chomes-be. Ez tiszta rendetlenség. Az irodában tegnap a főnök felesége elszólta magát és mondta, hogy a főnököm szerint én egy KITŰNŐ, model-munkás vagyok. Na, ennyit a nyomásra. Nálam van a hatalom, tagadathatatlanul. Most csak okossan kell használni. Sokat dolgozom, és igyekszem, hogy az Általános Elemzés novemberben meglegyen. Tanulmányozom az Ericsson Tower Tube-ot, amire megkértem Rafaelt, hogy szerezze meg nekem az infót. Szeretném tudni milyen más távközlési cég használja szintén, de nagyon úgy tűnik, hoyg csak ezen a hónap elején került a napvilágra... még ha tavaly óta már létezik. Szeretném tudni azt is, hogy ki más dolgozik Ericsson rendszerrel, de nehéz ezt az adatot megszerezni. Dolgozom a Minőségi csoport tervezetén is. Nem semmi! És már mondtam a főnökömnek, hogy gondolkodjon azon, hogy mit akar a csoportal és mi kell, de sajnos, komolyan olyan HÜLYE! Nem azt akarom, hogy mondja, hogy mit kell, hogy a csoport beadjon, mert azt nem tudjuk, nem dolgoztuk ki. Nem, nem az kell, hogy a csoport majd mit kér, az kell, hogy MI KELL ahhoz, hogy a cosport elkedjen dolgozni.

- De kutasd ki, mert nem akarom, hogy aztán azt mondják, hogy már megvan.

Nem, nem érti.

- Ha van, jó, akkor adják ide... de mit akar, hogy kikutassak?

A nagy marha azt hiszi, hogy én mindent tudok, mérg azt is, hogy mi mindennek az eredménye, és mit kell majd a jövőben kérni.

Olyan hülye...

Olvasom a Népszabadságban, hogy befagyasztják a 13. havi bért... Nem értem. A nyugdíjasoknak, vagy nem? Nem fizetnek a tisztviselőknek? Olyan nagy a rendetlenség! kedve volna az embernek kikapni ezeknek a kezéből a költségvetést és rendbe hozni.

- Enged! Így kell! Nesze!

Raiffeisen. Tuti már leblokkolták a számlámat... és továbbra nem kapom meg a swift számot. Hogy lehetnek ilyen tehetetlenek? Hogyan utaltasak át pénzt a SWIFT szám nélkül? Olyan buta...

Könyvek. Tegnap vettem magamnak két könyvet franciául, "La Peine á mort" és "L'Herbre Bleue", plusz egy naplót. Igen, van már elég naplóm, de ez nagyon szép volt. Ma pedig majdnem vettem magamnak egy üres grimoire-t az Internetten. Érdekes volt. Na, majd egyszer. Komolyan vettem a Premium színvonal védelmét. Nem akarom, hogy Iván megkapja, se senki aki unszimpi nekem, tehát igyekszem sok könyvet venni, hogy felemeljem az árhatárt minimum 700€-ra, de ha lehet akkor 1400€-ra vagy többre. Megteszem, bizony megteszem!

Más Fél Hónap!

El tudod képzelni? Más fél hét múlva otthon leszek!! Jaj, olyan jó lesz! A világ szép! Persze, jön a szokásos: pakolj kicsit, de ne felejts ki semmit; mit vigyek? Mit ne? a szokásos "ezt is fel akarom venni, azt is fel akarom venni" és a ki nem hagyhatatlan "nem akarom mindig ugyanabban a ruhában járni!". Igen, kell már nekem egyszerűen hazaköltöznöm, hogy otthon legyen a szekrényem, minden ruhám és abban tudjak parádézni amiben akarok.

Ruha:

Vinnem kell ruhát amit a templomban veszek fel, ruhát a látogatásokra, ruhát a randikra és ruhát amiben egyébként járni akarok. Az emberek nem veszik észre, de ahhoz, hogy az ember mindig szép legyen és csinos, ahhoz sok megfelelő ruha kell, és az kilóban súlyt jelent. Persze, csinálhatnám azt, hogy otthon veszem a ruhát, amit egyébként csinálni IS fogok, DE emlékezni kell arra, hogy visszafelé is CSAK 20 Kg-t vihetek. És én mindig plusz könyvekkel, Béressel, borral, Mozart kuglival és egyebekkel megyek haza.

Hn. Talán már gondolkodnom kellene azon, hogy hogyan pakoljak.

Pakolás:

Jön a "pakolj úgy, hogy minden nálad legyen, de kényelmesen mehess sétálni és múzeumokat látogatni Párizsban. PLUSZ, ne zavarjon a pakli CCS-en." Hazafelé mindig egy kis táskát igyekszem vinni, amibe beleteszem Omit, akit nagyon szeretek, de aki igen nehét tud lenni egy idő után. Fogalmam sincs hogy képes ilyet csinálni. Ha nem is nehéz!!! Visszafelé pedig már görgetőssel megyek, mert amúgy is Párizsban az az első dolgom, hogy megyek a hotelba, leteszem Omit és aztán egy apró retiküllel megyek várost nézni. ^_^

Utazás:

Jön az indulj már gép - érkezz már meg gép- engedj le gép dolog. Jön az évi francia gyakorlás ahol szinte mechanikussan mondom a bemondóval: "Mesdammes et Messieurs, bienvenues a bord du vol AF 460 avec destination airport Charles de Gaule, Paris operé par Air France du group SkyTeam. Le capitain XY et son tripulation vous..... Ce c'est un vol non fumeur ... l'utilisation des telephones portables est interdit pendant tout le vol..." és egyebek. Jön a "le beouf, s'il vous plait, et une coca." Jön a "pardon, Madam, est-ce que vous avais Le Figaro ou Le Monde"? Jön a sok csinos légi kisfiú aki sokat mosolyog rám, az összecsavart alvás amikor mindig a cicára gondolok és szépen összetekerem magam egy valamilyen fakír pozícióba, ami elég lehetetlennek tűnik, de nagyon is kényelmes, míg el nem zsibbad valamilyen tagom. Jön a repterek szaga és a kiejtések.

Venezuélában van a:

- Perdón, será que me puede decir dónde está el counter de Air France?
- Por favor me vende una Polar Ice y unas arepas... no hay arepas? Bueno, será que me puede vender una hayaca?
- Perdón, será que me puede decir dónde puedo cambiar bolívares por dólares?
(Nem lehet. Mindent jobb kártyával fizetni, vagy örökre bolívarokkal marad az ember.)

Párizsban pedig:

- S'il vous plait, madam, ou est le station du metro?
- Bon jour madam, s'il vous plait, une Paris Visite Pass pour aujourd'hui. Et pardon, madam, ou est-ce qu'on doit y aller si le pass ne travail pas?


...

Mi minden van még hátra! ^_^ Alig tudom várni!

... Igen, szinte mindig UGYANAZT CSINÁLOM, vagy legalább ugyanazt tervezem. ^_^ De ezek a kis csipetkék amik körülveszik az év legfontosabb, legjobb részét: amikor hazamegyek, amikor megint otthon vagyok, amikor felhívhatom a Gyuszit, és találkozhatunk, amikor mindenki körülöttem magyarul beszél, amikor hideg van és havazik, és a levegő olyan nagyon fincsi! Igyekszem akkor minél jobban beszélni, minél magyarosabban, és zavar amikor minden csak angolul jut eszembe. Ezekben a hetekben igyekszem azt elhitetni magammal, hogy nem is mentem el, hogy nem is kell visszamennem a trópusba, oda ahol nem szeretek lenni, hanem örökre itt maradhatok, és igyekszem valahogy belekapaszkodni Magyarországba, hogy soha többé ne keljen Costa Ricába visszamennem. Ne legyen az, hogy csak itt van jó munkalehetőség.

Komolyan, az egyetlen ami itt tart az munka.

Nagyon, nagyon vágyok már haza.

Bizonyíték

1. Minden arra mutat, hogy a főnököm megint kibékült velem. Bízok benne? Nem. Tudod, a bizalmam nem olyan mint a csont, ami összeforr miután eltörött, hanem olyan mint a porcelán: ha egyszer eltört, az örökre úgy marad. Nem bízom benne.

2. Ahogy azt már megírtam Stormberry-ben, most fedeztem fel a férfi típusomat. Furcsa, mert mint minden más ilyennel az életemben, meg kell szoknom, hogy komolyan, ez az ami nekem tetszik. Valahogy nem passzol azzal ami idáig tetszett. Vajon miért változik meg az ember izlése?

Tehát milyen a típusom?

• Rövid, sötét hajú (legalább van haja!)
• Nagy szemöldökei vannak.
• Férfias
• Fehér bőrű
• Szögletes álkapcsú
• Nem nagyfülű.
• Nagy orrú
• Nincs simára borotválva

MEGVAN A LEVÉL!

Ki mondja, hogy a nyomás nem működik? Tegnap óta hajkurászom a tanárt, mindenhol ott vagyok, hívom, felkeresem, írok neki, zavarom, és ma végre, VÉGRE megírta a levelet és elküldte! Persze, most a főnököm húzza az orrát, de majd látjuk, hogy meri-e megtagadni az engedélyt amikor a Lusta Dögnek minden héten engedélyeket ad mindenre, semmi okmány alapján.

^_^ Boldog vagyok! Még egy lépés megvan! Közelebb kerülök az egyetemi diplomámhoz! Közelebb kerülök haza! Már kevesebb hiányzik! Most már csak a szigetekre való utazás van. Mile meg én majd szépen kidolgozzuk az elemzést, gondolkodást, megszerkesztést...

Látjátok, hogy van Isten! Mondtam én, hogy lehet Benne bízni! Az ember csak nyomjon, nyomjon, tegyen meg minden tőle telhetőt, és Isten majd a többiről gondoskodik.

^_^ Majd a diploma után kicsit leülünk beszélgetni a lakásról amit a XII. kerületben szeretnék és a munkáról... A munka csak legyen jó, meg tudjak vele élni és segíteni belőle a Nagyapinak, a Marikának és a Zsuzsanénieknek. Szívessen kicsire veszem a kölstégeimet, és nem is kell nekem rettenetesen nagy lakás. ^_^ De erről majd miután meglett a szakdolgozat és az egyetemi diploma. A többivel még van időnk.

(A hitelek kifizetéséről nem akarok az Istennel beszélni, csak annyit mondani, hogy ha lehet, adjon egy jó fizetés emelést, hogy hamarabb haza mehessek, és tudjak a lakásra gyűjteni... de végül is az a kezemben van, nekem kellene vele foglalkozni. Ezzel felelősnek kell lenni, tudod? Azt amit az ember maga csinálhat, azt csinálja az ember! Ne akarja Istenre hárítani! Neki már elég dolga van!)

Szuper-Boldog Vagyok, és IMÁDOM A GYUSZIT!!!!!!!!

♥ SZERETLEK!!!!!! ♥

Na, jön a veszekedés

A főnököm már elkezdett kellemetlenkedni. Ma reggel küldtem neki egy e-mail-t amiben szépen megfogalmaztam azt amiről beszéltünk tegnap, ami alapján Ő döntötte el, hogy a munka nem megy tovább. Persze, mivel ő mindezt elkezdte levélben közölni, nem maradhattam én mint az aki a végén nem csinált semmit, tehát papírra kellett tennem és ki is nyomtattam. Hát jött is ide reklamálni, hogy mi ez a "magatartás" tőlem, hogy én miért küldök ilyeneket e-mail-be... Mondom neki szépen:

- Hát csak azért, hogy minden tisztában maradjon.
- De ezt már megbeszéltük!
- Igen, de csak úgy, hogy ki legyen mondva és meg legyen fogalmazva.

Nem, nem érti. Neki ez sértés. Ha rosszindulatú lennék, azt gondolnám, hogy azért zavarja, mert így nem tudja rám kenni a hibát. Hát igen, sajnos én mentem erre a "Control Interno" kurzusra (csak nem tudom, hogy kell ezt magyarra fordítani. Belső Kontrol?), tehát tudom, hogy mindenről kell, hogy legyen egy papír, főleg, ha könnyen hibáztathatják az embert valamiről amit nem is követet el, amiért nem is felelős... és itt mindeki rohamossan szökik a felelőség alól.

Nem, Nem Érti

Ma, a hülyeség netovábbjának jeleként, a főnököm egy olyan teljesen haszontalan munkát akart nekem kiszabni, amihez az kellett, hogy LD-vel beszéljek. Hát én abba nem megyek bele. Mivel e-mail-en beszélgetett velem erről, igyekeztem körözni a dolgon, tehát azt mondtam neki, hogy adja csak a munkát LD-nek. Hogy nem, nem is olyan nagyon nem-tudom-mi, csak beszéljek én vele. Felmentem hozzá és mondtam neki, hogy én azzal a Lusta Döggel egy szót nem váltok. Erre elkezdett velem veszekedni. Hogy ez nem lehet, hogy csak azért, hogy nem tűröm a frátert, nekem nem kellene ilyen pozíciót vennem, hogy az embernek a munkában egy "professzionális" magatartást kell fenntartani, hogy nem szabad a magán véleményeket és egyebeket belekeverni, hogy ez munka... HA!

Megmondtam neki, hogy mondja meg mi kell és ha muszáj akkor én valaki mástól kérdezem meg, de én hozzá nem szólok. Akármit is mondott, én megálltam a helyemet. Bánom is én mivel jön elő. Ő engedte meg, hogy itt maradjon. Mondtam neki többször is, hogy nem akarok vele dolgozni, nem akarom, hogy abszolút semmi közöm se legyen vele. Már eleve tűrnöm kell, hogy itt legyen ugyanabban a helységben, ami már elég rossz, meg ha jól a sarokba küldtem, ahol nem is láthatom, már egy ideje tűrtem, hogy létezik, nem voltam hozzá goromba se semmi, és mi volt ennek az eredménye? Rám szállt! Azt akarták, mind ő, mind a főnököm, hogy ÉN csináljam a munkáját! Folytonosan becézgetett, amit nem engedélyeztem neki, félbeszakítja a munkámat, folyton csevegni akar, és egyszerűen nem képes megérteni, hogy a minimális munka helyi kapcsolat nem jelenti azt, hogy most jöhet haverkodni és viccelni, és hogy nekem most minden hülyeségére mosolyognom kell.

Mivel sületlen főnököm képtelen ezt megérteni, próbáltam elterelni az ügyet úgy, hogy megértessem vele, hogy ez a munka HASZONTALAN. Hogy? Nincs köze semmilyen jelenlegi munkához, és nem is illik bele a munkákba azon a stádiumon ahol most állunk. Nem, nem akarta megérteni. Hogy nem, hogy ezzel sietni kell... Miért? Hogyan akar vele sietni? Mit tudunk MI az ügyfél szolgáltatásról? Előlendítettem az egyik kardot: ez a terv sok PÉNZBE kerül. Hát hogy az nem baj. NEM BAJ??? Az egész Management Dashboard erről szól és a pénz nem gond? Ja, de hogy ő úgy érti, hogy majd az Internetes és a call centeres dologgal kezdjük. Hát ez hülye.

Ne is kezdjük ott, hogy ahhoz ki kell cserélni az egész rendszert és újra tanítani az egész ügyfél szolgáltatási csoportot, ami PÉNZBE KERÜL, új munka folyamatokat rendezni, betanítani az embereket az új munka folyamatokba, ami nem könnyű, új dolgokat tanítani nekik, mint a személy igazolványok vizsgálatát, de még mindennek a tetejében muszáj kielemezni miféle veszélyek és rizikók léteznek, milyen adatbázisokkal kellene összekapcsolni a rendszereket, hogy egy megfelelő ügyvél azonosítás és rizikó elhárítást végezzen az Internetten keresztül annak érdekében, hogy minimálisra lehesen venni a visszaélések esélyét. Na, ezzel látszólag megszeppent, és hátrált.

Nem tudom igazán hátrált-e vagy sem, de egy dolog ami tényleg zavar az, hogy ez a terv amit be akar adni tulajdonképpen teljesen az én ötletem. Nem zavar, hogy ki akarja dolgozni, majd felajánlani a főnökének, hogy adja be mint sajátját, hanem az, hogy most vele akar engem dirigálni és szemmel láthatóan olyan valakivel akarja, hogy dolgozzak akiről tudja, hogy nem bírom. Mi ennek a természetes következménye? Semmilyen más ötletet nem dolgozok ki se mondok el... neki.

Már csak ezért is érdemes lenne elmenni megnéznem megint az Eagle Eye filmet. (Na, talán holnap.)

Egy Kis Ajándék

Tegnap elmenem a moziba, hogy harmadszor nézzem meg jelenlegi kedvenc filmemet: "Eagle Eye". Komolyan, nem is olyan, mintha jó lenne maga a film, csak egyszerűen tetszik a srác benne. A könyvesboltba is elmentem, ahol vettem egy új könyvet, "The Book of Fate", egy kis krimi regény amiben felbukkannak a szabadkőművesek. Hát, mit mondjak? Érdekesnek tűnt. Majdnem megvettem a "Catcher in the Rye" könyvet is, Salinger-től, de a végén úgy döntöttem, hogy azzal még várok egy kicsit. Rengeteg könyvet vettem már amire még mindig nem jutottam el, tehát talán lassan le kellene egy kicsit állnom míg valamennyire el nem olvasom a könyvek nagyobb részét.

Úgy lett volna, hogy találkozom Carollal, de a végén nem jött össze... alapvetően, mert ő csak akkor válaszolt az SMS-eimre amikor én már úgy döntöttem nem várok rá többet telefonon, és leszálltam a Paseo Las Flores-nél és megvettem a mozijegyet. Caroll szeretne elvinni engem megnézni Mamma Mia-t, de őszintén nekem semmi kedvem végigülni egy musical-on. Nem szeretem az ilyeneket. Igen, igen, van bennük zene, de nem azt jelenti, hogy csak ezért sokkal érdekesebbek vagy sokkal művészeitesebbek. Abszolút nem.

Van valami amit két héttel ezelőtt fényképeztem le srác barátaimnak és leszbikus barátnőimnek. Itt van:


^_^ Tudok legalább három emberről akik ebbe a képbe bukkanhatnak akiknek tetszhet, tehát remélem tetszik nektek!

Elmesélem nektek hogyan jutottam el ehhez a képhez. Október 9.-én, egy csütörtökön, mentem haza az "Internal Control" szeminárium után. Előbb mentem el, mint kellett volna, mert korábban akartam haza érni. Az egyetemi buszra szálltam, ami csak egyszer jár minden órában. Ahogy azt gondolhatjátok, dugig tele van egyetemi diákokkal. Mindenki könyvekkel, füzetekkel, fénymásolt oldal csomagokkal, hátizsákokkal és extra tasakokkal utazgatnak. Egy ideje a diákok mindenféle műanyag tasakokkal egészítik ki a hátizsákjaikat. Valahogy sose fér bele minden a hátizsákba. Minden mindig velük van, néha-néha valamit otthon felejtenek, és mindig fáj a karjuk és hátuk.

Maga a busz nagyon szűk belül, és mindig nagyon nagy meleg és fülledtség van benne. A székék keskenyek és a folyosó még annál is keskenyebb. Na, felszálltam erre a buszra amikor már televolt eleve, tehát nem ülhettem le. Ahogy hátra mentem, hogy több ember felférjen, egy kicsit füllesztő lett a busz. Amikor nem mehettem hátrébb, valahogy nagyon nem volt szimpatikus az ember aki előttem volt, tehát megfordultam. Akkor hírtelen szembe találtam magam a nagy mellűvel. Meg akartam fordulni, vagy tovább menni, de nem tudtam, már nem volt hova. A busz ment nagy nehezen, hol gyorsan, hol lassan. Az út is rossz, tehát amikor ugrott a busz, szinten ugrott a lány melle. Olyan volt, mint egy gyenge desszert, mint egy dupla puding vagy valamilyen édes zselé. Kicsit szomorú volt, hogy ez a látvány előttem tárult, amikor én nem tudom igazán értékelni. A szemeim állandóan a gömbölyű, mozgó keblekre estek, és folyton arra gondoltam, hogy vajon miért nem srác barátaim vagy leszbikus barátnőim vannak a helyemen. Tehát mit csinálhattam? Előkaptam a telefonomat és lefényképeztem, hogy majd minden ismerősömnek akik tudnák értékelni láthassák.

Íme itt egypárnak!

Szeretettel nektek.

Motor, Barátok és Dráma

Tegnap találkoztam Víctorral az egyetemen. Nem kellett bemennem, mivel már beadtuk a szakdolgozat tervét és kedden meg is nézték, tehát már csak a jóváhagyást várjuk, hogy betudjam adni itt a munkában, hogy adjanak heti hat órát, hogy elmehessek adatokat szerezni a különböző statisztikai intézetbe. Hát nem megy olyan egyszerűen, mert most egy plusz lépést találtak ki a téma jóváhagyásával kapcsolatban.

Na, amikor már közel voltam az egyetemhez, küldött egy SMS-t, hogy akarok-e vele találkozni, tehát, leszálltam a buszról és találkoztunk. Egy kicsit fecsegtünk, segítettem egy egyetemi munkában, majd mesélte, hogy Iván felkereste, hogy megkérdezze tőle, hogy tudja-e miért "haragszom rá". Na, ez már kezd sok lenni. Oké, oké, én kerestem fel Víctort először, hogy adatokat szerezzek Ivánról, DE nem vártam el, hogy most ő kapcsolat-köttetőként működjön! Persze, ezzel észre is vettem, hogy anmit először mondtam neki, amikor Iván személyiségéről kérdeztem, azt mind elmondta Ivánnak.

- Ne mond neki, hogy megmondtam neked! - sietett mondani.
- Semmi gond, - nyugtattam - nincs okom megmondani, de egyébként ő már nem is beszél velem.

Na persze, talán az is közrejátszik, hogy letiltottam a Facebookból, az MSN-ből, Google Talk-ból... nem nagyon tudja már velem fenntartani a kapcsolatot.

Tegnap megnéztem Víctorral fél Supernatural fejezetet, amiért ma megyek hozzá megint remélve, hogy már letöltődött. Tegnap ott teremt szintén Ronald, illetve Mary Ann Fox, aki szerintem túlzásba viszi a boldondoskodást. Azon rajongtunk, hogy mindketten ismerjük a klasszikus szinésznőket, mint Marilyn Monroe, Mae West, Vivian Leigh, Rita Hayworth, Lara Turner, Ava Gardner, Ingrid Bergman, Marlene Dietrich, Bette Davis, Greta Garbo, stb. De aztán rájött a "Mary Ann Fox" ami amolyan külön személyiségnek minősül. Nem tudom mi a vicces benne, vagy miért kell Mary Ann-nak ennyi tragédia és színészkedés mellett teremnie.

Mary Ann-nak van egy motorja, és tegnap rávettem, hogy vigyen haza vele. Egy kis Vespa. Isteni volt az utazás, annyira, hogy kedvem lenne egy motort venni. Persze nem egy Vespát, hanem inkább egy Firebolt-ot! Valami igazi motort.