Hn

... hiányzik a Kari. Nagyon.

... miért adja be most az unalmast a Lafise? Át kell utalnom Apunak $1000-t és nem engedi! Ok, Ok, nincs meg az $1000- sem, de nem ez a pláné! Ezek csak részlet kérdések, amiket valaki akit ismerek, Yuly néven, el tudna nekem intézni. Például, ha befizetné nekem a pénzt, ahogy most reggel ígérte.

... nem érdekel mit mond a Mile, engem kihoz a sodromból Martín és folyamatos találgatása arról ami már meg van. Most minek forgassuk a dolgokat? Jól vannak ahogy vannak! Lassan érzem, hogy kezdjük elveszíteni a céljainkat, és nem akaro, hogy az legyen a vége, hogy azt is megint meg kell írni, mert neki nem tetszik úgy ahogy van. Meddig, meddig kell várni, hogy ez a hülye szakdolgozat meglegyen? Hyne, kezd elegem lenni mindenből. Nagyon.

... na, legalább minden más rendesen működik... mondjuk.

... HÉÉÉÉ! Ileana! Az az én bútorom! Ide vele! Arról én vagyok felelős, nem szabad csak így eltologatni! Micsoda pofátlan kurva!

... holnap szerda. Kezdenek nem szimpatukusak lenni a szerdák. Ja, persze, ki kellene találni valamit a szerdákra, gondolom, de egyszerűen nem szimpiek. Pedig azoknak kellene lenni: és szerdán születtem. Persze, választhatnám azt, hogy nem érdekelnek, de az azért nem lenne jó, mert akkor végig húzódna mindenen. Olyan lenne mint egy nagy pecsét amivel gyorsan mindent bepecsételnék, a "nem érdekel" alá, és hát... az nem lenne jó.

Minden egy okk miatt van. Ezt tudom. Zavar, persze, hogy más emberekkel és felfogásaival kell közreműködnöm. Emberek akik nem képesek észrevenni magukat, akik nem képesek arra gondolni, hogy cselekedeteik másokat is érintenek, emberek akik azt hiszik, hogy a szavak mindent megoldanak.

"Én is értem ez milyen fontos, és tudom nektek milyen sűrgős..."

Hazugság. Nem is tudja, és habár tudhatná, az az igazság, hogy nem is érdekli. Miért nem enged el minket akkor?

"Nekem is rengeteg munkám van!"

Tudom! Nekem kell csinálni!

"Nem lehetne ezzel sietni?"

Igen, lehet, csak direkt hátráltatom, mert olyan szupi itt várakozni.

"Igen, igen, még ma..."

Ma ugye egy 24 órás nap, nem egy 3600 órás nap.

"Hát én nem tudom, hogy az hogy lehet..."

Adok egy tippet: olvassa el a szabályt. Én már elolvastam, és tudom hogyan kell, miért nem csinálja maga is?

"Át kellene nézni egy pár számot..."

1. ezetek nem ÉN csinálom, te kis idióta, és
2. egy év után jön megkérdezni x szám mit jelent? Miután a beszámoló havonta landol az íróasztalán? Ezt hívom én marhának.

Komolyan, Világ, miért engedjük meg a levegő és hely pazarlás ilyenekre? Nem lenne hasznosabb, mondjuk, holt állapotban?

Még Szép !!

Kora reggel az a legelső dolgom (miután 20 percet késtem, de megbeszéltem az őrrel, hogy csak 5 perc késést jelentsen be), hogy fogtam, az íróasztalomat és megfordítottam. Hogyan? Ó, azt látni kellett volna! Először is minden cuccomat, ami nem kevés, az egyik sarokba nyomtam, ahova nem is fért be, tehát a többi irodába is kellett pakolnom a cuccaimat, majd mozgatnom kellett a bútorokat, amit nem fértek el, majd próbáltam megfordítani az íróasztalomat, ami nehéz volt, mert igazán nem is fér be keresztbe szűk, hosszúkás irodámba. Tehát mozgattam ide-oda, majd eszembe jutott, hogy oldalára fektetek és akkor meg tudom fordítani. Igazam is volt. Persze, ekkor csak az a gond maradt hátra, hogy RENGETEG kábel hányódott a földön, mindenféle formában, hosszúságban, vastagságban, színben, mint valami kígyó fészek. Rádobtam volna az íróasztalt, huzigáltam volna, de azért nem akartam valamit tönkre tenni, és ne adja Hyne, hogy épp a nyomtatót vagy a Nyikolajt húzzam le és tiporjam szét! Tehát óvatosan manővereztem, az íróasztallal.

A rendetlenség közepette megjött a reggelim, amihez elfelejtettem szólni a gyereknek, hogy legyen olyan szíves és a sajtkrémet külön hozza nekem, ne kenje a bagelre vagy össze fog ázni. Igen, a bagelem összeázott. Azt nem szeretem. Hogy a kajámért mehessek úgy kellett a bútorokon csúsznom, mintha a Dukes of Hazard-ban volnék. Már csak a General dudája hiányzott az egészből.

A mozgatás k.b. olyan három órát vett igénybe, beleértve azt az időt is amikor el kellett mennem keresni egy erős, férfias úriembert aki segítene az íróasztalomat megint lábára állítani. Találtam erős, de sajnos nem férfias úriembert. ^_^ Juan segített helyreállítani az íróasztalt. Lorena majd nagyokat nevetett azon, hogy én "erős, férfias úriembert" kerestem (ez egyébként egy mókás mondat, egy kis viccszerűség) , mert hogy az egész épületben nincs erős, férfiás vagy úriember. Bah, mondtam neki, hogy egy kicsit fel akartam dobni a srácok egyikének az önszeretetét. Higgye azt valamelyik kedves maflánk, hogy ő egy erős, férfias úriember. ^_^ Olyan jó vagyok a többiekhez, ugye? Kedves, aranyos és igyekszem, hogy mindenki jól érezze magát.

Az iroda teljesen máskép néz ki most. Karla szerint ezerszer jobb most, de Karla a változást szereti, tehát csak az tetszik neki, hogy új. Csináltam is képet, de nem tudom fel tudom majd tenni-e vagy sem. Tegnap földhöz vágtam a telefonomat amiért nem akarta egyből feltenni a képet a gépre. Még mindig nem találtam el a dolgok "megfelelő" helyét, de ezeket majd lassan , idővel találom meg.

Kicsivel utána hívott a F. Nem volt valami boldog. Meg akarta velem beszélni, hogy nem írjam oda a gyűlések jegyzeté, hogy ő módosította amikor úgy módosította és küldte, hogy a többiek nem láthatták mit írtam eredetileg és úgy tűnt mintha én írtam volna.

- A csoport része vagyok?
- Igen.
- Akkor nekem nem csak magénak kellene a jegyzéket küldeni, hanem mindenkinek. Mint a csoport része, az án véleményemet nem lenne szabad előbb a maga jóvahagyásának kitenni.

Ebből keletkezet egy kis összekapás, miszerint F nem akarta, hogy a többiek azt higgyék, hogy ő manipulálja az információt, hogy azt mondja ami neki tetszik, vagy ami neki jó. De hát, ha nem akarta, hogy az egész csoportnak küldjem a jegyzéket, mert ő előtte megakarta nézni, és három napig gyönyörködött benne, azt minek lehet venni? Igen, cenzúrázta jegyzetemet. Kivette azt ami a többieknek jó.

- Ha a csoportban vagyok, a csoportnak dolgozom, nem magának.
- Mi az, hogy nem nekem!!! - háborodott fel.
- A csoportban, csoport tag vagyok, tehát a csoportté a munkám. Ha nem vagyok a csoport tagja, előre megmondom, nem vagyok titkárnő.

Hát erre nem volt mondani valója. Beleegyezett. Nyertem. Mostantól a csoportnak küldöm a jegyzeteket és ő neki IS a track changes résszel kell dolgoznia. Hehehehe... Willie a Prérifarkas!

Gonoszkodóan, megkérdezte, tudok-e valamit az engedélyezett napokról-

- Igen, csütörtökön aláírták. A jegyem is megvan.

Még egy ami nem sikerült neki. Hehehehehehe... Rosszat akar, de a rossz a vissza fordul hozzá. Mikor tanulja már meg, hogy ez nem fog neki menni? Meg kell tanulnia emberi módon viselkedni.

Egy Finom Reggel

Zene, mindig zene, továbbra is zene. Felújított iTunes programom játssza Aerosmith "I don't Wanna Miss a Thing" számot, amit annyira szeretek. Reggel 8 óra van, de fél nyolc óta fenn vagyok. Dolgozom a szakdogán, amin nincs sok csinálnivaló miután tegnap, nagy haragomra, felfedeztem, hogy amit kedves vezető tanárunk kért tőlönk már megvan. Igen, Martín nem olvassa el azt amit beadunk neki. Ilyen egyszerű. Tegnap reggel fel is hívtam Milenát, hogy ne is menjen az egyetemre, semmi értelme, hanem majd én megcsinálom az "agy műtettel" egyenlő nehézségű "copy+paste" munkát. Már átmásoltam az a bizonyos bekezdést amit az egész külöbséget teszi. Majd időközben olvasgatok hozzá innen-onnan egy kicsit, és hozzá adom. Fennhagyom a "track changes" formában, ami majd más színnel mutatja meg agyalágyult vezető tanárunknak hol is van a változás. Természetesen nem bízok "elolvasó" vagy "megtaláló" képességeiben.

Hétfőn, amikor elmentem az egyetemre, hogy elkapjam, emlékszem, hogy el kezdett kérdezni egy cikk felől amire a tézisben hivatkoztunk. Nekem fura volt, mert épp egy olyan cikk volt amit ő maga adott nekünk és amin nagyon sokat erősködött, hogy olvassuk el és használjuk fel. Hát kiderült, hogy nem is olvasta el soha! Most gondolkodom azon, hogy vajon elolvasta-e az a könyvet amit most ránk diktált.

Megbeszéltem a Milenával, hogy holnap elmenyünk megint felkeresni, és elvisszük neki az "átírt" munkát, majd erősködünk azon, hogy küldjön el minket a szigetre egy első felmérést csinálni, és a kérdőívet kipróbálni. Ennek a szakdolgozatnak mennie kell, és hamar. Ha ez megvan, ezután sokkal hamarabb tudok hazamenni.

De ez csak egy gond. Igen, van még egypár, de azok kevésbbé vészesek. Most a fejem számokon át suhan: milyen tervvel mennyi idő alatt tudom ezt vagy azt az adóságot elintézni. Nem tudom, de akármikor leülök számokat "nyomorítani" (Amerikában úgy mondják, hogy "crunch numbers"), mindig nagyon, nagyon pozitív eredményekre érek! ^_^ Nem csak Isten, de a matematika is szeret engem!

Reggeli: egy kis tál Kellogg's Komplete, mazsolás. Olyan finom!!!! Tulajdonképpen mind a három ilyen ... mi is a "cereal" neve magyarul? Mint a Corn Flakes, Choco Flakes, All Bran... ilyen "műzlik" amik nem is műzlik mert nem mindig van bennük műzli. A Komplete mellé ittam egy jó nagy pohár tejet. Igen, tejet. Nem csak kólából él az ember. (Társadalmi nyavajákból is! ^_^ Ugye, Életem?)

Nincsenek előre kiszabott terveim a mai napra. Szakdoga elkészítése - copy+paste munka -, igyekszem végre összetutni a Laurával, hogy átadjam neki az ajándékát és visszahozzam a "Project Management" dossziét. Talán elmehetnénk moziba. Talán nem... Kivettem a "veszélyes" hitelkártyámat a pénztáárcámból (egy dolog amit csinálni szoktam, hogy ne költsek sokat). Telik-múlik az idő, szép a nap, fincsin süt a napocska, mosni kellene, megmosni szép hajamat (mert ma elképesztően szép!) és aztán olvasni a szadogára, filmeket nézni, babusgatni magamat, egy kicsit "spa"-t szervezni, gyertyákkal langyos vizecskébe beáztatott lábikókkal, fincsi, illatos olajjal. Apu most hozott nekem egy csomó színes kis gyertyát amivel ezt megtehetem. ^_^ Olyan jó lesz!!

Este felé pedig lesz Odaát a Warner Bros csatornán, ami csak jó lesz... kivéve, hogy... nem baj. De tudod, nem szeretem azt az "Anna"-t. Olyan ronda és hülye!!!


Gondolkodom az ékszeremen amit az Évivel akarok csináltatni. Gitta szerint meg tudja csinálni áprilisra, de nem vagyok benne biztos. Csak egy hónap van addig neki, és ha jól emlékszem, ahhoz, hogy meglegyen decemberre, szeptemberben kellene neki elkezdeni a készítését. Tehát nem is igazán vagyok benne biztos, hogy meg tudja-e csinálni. Ez az ékszer a jelem, amit ezüstben akarok megcsináltatni. Nem szeretem az aranyat, és főleg nem a sárga aranyat, csak az ezüstöt, természetes, tehát, hogy jelemet a kedvenc fémemből készítem. Ez az én jelem, engem ábrázol, olyannak amilyen vagyon, azzal amihez tartom magamat, ami jelképezi elveimet, gondolataimat, érzelmeimet. Kevesen tudják ilyen szépen magukat egy jelbe, egy eredeti, egyedi jelbe önteni.

Nem tudom a világnak megmagyarázni mi is pontosan minden vonásnak a jelentősége, és nem is akarom. Vannak dolgok amiket sose fogok kimondani mert megígértem magamnak, hogy ezeket a csöndbe fogom örökre zárni, amik benne vannak. Olyan ez mint egy mese, mintha egy varázslat, ami magamhoz tett ígéretem, kötne egy valamitől amit nekem újra meg újra kéne kifejeznem. Érdekes módom, mindig kifejezem, és mindig mindenféle közvetített módon fejezem ki. Mindig benne van irományaimban. Annyira fejezem ki, hogy ez már én lettem, és ezért, az ezer jelentésével és képével én lettem és benne van jelemben is. Hexe, a boszorkány. Ezer és ezer dolog van benne.

Skype Megint

... megint kikapcsolt a Skype az irodában!!! T_T Marad a Google Talk, jó?

Botrányos !!

Tegnap Cynthiával mentem Herediába. Igen, mintha nem is szeretném magam, vagy valami X-treme sportra vágyakoznék: Cyn egyre merészebb és merészebb lesz a kocsival és nap mint nap közelebb kerül a Nagy Balesethez. Hát ő már csak ilyen, és én jósoltam meg: "Cynthia kocsival életveszélyes az egész országnak". Igazam is van, mint mindig.

Nekem mennem kellett egyetemre, találkozni Martinnal, a szakdolgozat vezető tanárral, és ott kellett lennem, ill. LENNÜNK a Milenával, 17-kor. Olyan szerencsénk volt, hogy HATALMAS nagy dugó volt, amiért fél úton vissza kellett fordulnunk és másfelé menni... amivel k.b. 45 percet késtem el. Milena szolid 2 órát késet. Őszintén kezdem gyanítani, hogy őt lassan már nem is érdekli a dolog.

A gyűlésből Martinnal nem sok jött. Elmondta megint amit már pénteken is mondott, (vagy hétfőn?), és csak annyit sikerült belőle kicsikarni, hogy március 15.-e előtt megteszünk egy túrt Venado Szigetre. Hát igen, januárban azt ígérte, hogy február második hete előtt elmegyünk a Szigetre. Ühüm, de csak Kari meg én mentünk Tamarindóra, ami nem is sziget, és nem épp a halászokat tanulmányoztuk. ^_^ (Jaj, jut is eszembe erről egy tök jó dolog ami történt Tamarindóban! Megyünk az étteremből a szobánk felé és ahogy elmegyünk a medence mellett, hirtelen megfog engem a Kari, mintha be akarna dobni a medencébe és mondja:

- Fürcsi?

Ösztönösen erősen belekapaszkodtam és elkiáltottam magamat hangosan. Olyan jó volt!!! Totál megijedtem! ^_^ Azóta is röhögök ezen! Hahahahahahaha!! Nagyon poénos volt!!! Hahahahahaha!!)

Hát jó, ma és holnap dolgozni fogunk a teórikus és a metodológiás részen, jövő héten elküldjük neki az elején és továbbra is nyomni fogjuk. Ha csak sikerülne áprilisban letenni az egyetemit, ha a munkábán május vége előtt kifizetnék nekem az előreléptetést, akár már decemberben költözhetnék haza, januérban már otthon dolgozhatnék. Jaj, legyen meg nekünk ez a kis csoda!!!

Na, de egy kicsit visszatérve az eredeti témára (kocsival megyek a Cynthiával), tehát megyek Herediába munkatárnőmmel, és persze, mint minden csaj, beszélgetünk, vagy énekelünk a rádióval... ha tudjuk a számot. Ronda hangon, persze, mert egyikünknek sincs megfelelő éneklő hangunk. Boldog voltam, mert sikerült ezt a plusz három napot kicsikarnom, tehát KÉT HETET lehetek az ÉN Karimmal. Elmeséltem Cynthiának a veszedelmeket, a jegy utolsó perces hajkurászást, hogy esett ki a kezemből az a visszafelé út amit két nappal előtte az Air France-so srác ígért nekem (ami $1830-ba került), és hogyan okumulált ki az Air France-os csajszi (azt hiszem a Carolina) egy olyan visszafele utat, ahol KLM-mel megyek, és ami által az egész jegyem $1469-ba kerül. Holy fiddlesticks! Ez isteni! ^_^ Beszélgetünk arról, hogy én Szent Héten indulok, és veszek hozzá plusz egy hetet, Giselle, egy másik munkatársnőnk, és barátnőm, szintén Szent Héten megy családot látogatni Cubába (felajánlotta, hogy mehetek oda amikor csak akarok, tehát, Kari, mit szólsu majd? Cuba, Malecón, mojitos, bachata... hn? PNÚ3? PNÚ4? PNÚ5?), és hát ő Szent Hét előtt kivesz egy hetet, plusz hozzáadja a Szent Hetet és megy Miami-ba.

- Mindenki Szent Héten utazik külföldre, nem? - nevettem.
- Jaj, - mondja hírtelen - ne hagyd elfelejteni, hogy holnap be kell fizetnem $100-t a jegyekért!

SAY WHAT??? $100-ért lehet Miamiba utazni?

- Csak $100-ba kerül a jegy? - kérdeztem.
- Nem, - magyarázta -mérföldekkel utazunk, és csak $100-t kell fizetnünk.
- A te jegyedre?
- Mindkettőnkére.

Mindkettőjükre. Gondoltam magára és lányára, Danielára gondol.

- Az enyém és a Jaimée.

Hn. Érdekes. Jaime a barátja és Daniela papája. Hát, gondoltam, Daniela jegye kitellett teljesen a mérföldekből, de mégis rákérdeztem.

- És Dani?
- Miért kérdezi ezt mindenki? - válaszolt hírtelen. - Daniela nem megy. Csak Jaime meg én. K*félni megyünk!

Durva szókincse továbbra is meghökkent, mert továbbra is sem szeretem, ha az emberek minden ok nélkül használnak csúnya szavakat, hogy kifejezzék magukat. Ugyanakkor, ami a legjobban megbotránkoztatott az, hogy ez a nő nem tud két percig a hét - nyolc éves lányára gondolni, hanem továbbra is úgy viselkedik mintha nem volna senkie a világon. Már minthom elnézést! Igen, menjen el utazgatni amennyit csak akar pasijával vagy pasija nélkül, de egy gyerek NEM egy pasi, nem egy akármilyen megszüntethető kapcsolat! Egy gyerek úgy jön a világra, hogy az ember közreműködik, és ha nem veti el születése előtt, vagy nem adja fel örökre fogadásba, akkor, sajnálom mondani, a szülő TELJES felelősége. És ez a felelőség nem olyan mint egy munka, ahol jár hétvége és szabi és beteg szabi meg egyebek, hanem ez egy életreszóló felelőség. Menjen el szabira egyedül a pasijával amikor a gyerek már nem gyerek, amikor már független, amikor már tud felelős lenni és meglenni magától. Amikor nem az kell, hogy szülei ott legyenek vele, szeressék és foglalkozzanak vele.

Nem ez, persze, az első alkalom amikor ilyen visszataszító, anyaösztönnel ellentétes viselkedést tapasztalok Cynthiától. Többször utazott ő külföldre több ok miatt, és minden alkalommal egyedül megy. Ha rákérdeznekm hogy miért nem vitte Danit, azt feleli, hogy azért, mert a gyerek csak útjában lenne. Dani egy nagyon csinos szőke kislány akit már többször felkértek mint gyerek-modelt több hírdetésre. Anyja el is viszi ezekre a casting dolgokra, beviszi a studiókba, hogy elkészüljön a hírdetés, de aztán a gyerek csekkjéből levonja a költségeit, és lánya fizetéséból vesz magának ezt azt. Büszkén mutogatja $100-os ruháját és mosojog, hogy talált egy használt ruha boltott ahol $10-ért tudott venni lányának öt ruhát.

- De Cynthia, miért nem veszel Daninak, legalább egyszer valami szépet, mondjuk Benetton-ban?
- Pénz pazarlás lenne. - válaszolta akkor - Úgy is kinővi vagy elhordja, bepiszkítja vagy eltépi. Neki az olcsó is jó. Plusz becsapom őt. Mesélek neki mindenfélét és elhiszi.

Nem tudom csak én vagyok maradi, vagy azt hiszem, hogy minden anyukának és minden szülőnek olyannak kell lennie mint az én anyukám, de szerintem egy szülő köteles elsősorban a gyerekére gondolni. Előbb a gyerek eszik, előbb a gyereknek legyen jó, előbb a gyerek legyen kényelmes, előbb a gyereknek legyen ruhája, előbb legyen meg a gyerek iskolája, a könyvei, cuccai, legyen a gyereknek játéka, legyen a gyerek arcám mosoly, előbb legyen a gyerek biztonságba. A felnőtt az erősebb, keményebb, értelmes, és tudja jobban milyen a világ, meg tudja magának teremteni azt ami kell. A gyerek nem tud, tehát rá vigyázni kell, és ha az ember válalta a felelőséget, hogy a világra hozza akkor legyen azért is felelős, hogy meglegyen neki minden.

A szülő tanitsa meg gyerekének, hogy a világban van egy rendszer, hogy a rendett be kell tartani, hogy a törvényeket tisztelni kell, az embereket tisztelni kell, a munkát csinálni kell a felelőséget válalni kell. A szülő fogja mindig a gyerek kezét az utcán. Igen, ha nem fogod a gyerek kezét a gyerek elveszhet, elcsatangolhat, elrabolhatját vagy a kocsi közé vándorolhat és elüthetik. Akkor majd az embereket vagy a kocsikat fogod hibáztatni? Nem, a hiba a szülőé aki nem fogta a gyerek kezét, aki nem volt képes gyerekét tanítani.

Anyu mesélte, hogy amikor megszülettem kapott egy könyvet a nagyszüleimtől a gyreknevelésről. Hát ja, én voltam az első gyerek, és kellett hozzám valamilyen "útmutató" mivel a tapasztalat nem nagyon volt meg. Azt mondta, hogy ebben a könyvben benne volt, hogy vannak emberek akik nem tudnak szülők lenni, hogy hiányzik belőlük az ösztön, és hogy ezeket meg kell tanítani szülőknek lenni. Sajnos itt nincs ilyen könyv. Itt azt hiszik, hogy az ember már azért jó szülő mert szült egy gyereket és nem ajándékozta el. Ad rá cipőt, ruhát, add bele kaját, küldi az iskolába.

- Daniela meg én nem olyanok vagyunk, mint anya meg lánya, hanem mint barátnők.

Nem, a szülő nem barát, hanem szülő. Ilyet mondani nem büszkévé kell, hogy tegye az embert, hanem szégyelnie kell, hogy ilyet mond. A szülőnek felelőségei vannak, amik a barátnak nincsenek. Ezenkívül a szülő más szerepet tölt be, mint a barát. A barát bővíti az ember társadalmi körét, a szülő pedig alapítja. Az a gyerek akinek szülei mint barátként viselkednek, annak nincsenek szülei és nem is lehetnek igazán barátai vagy egészséges társadalmi kapcsolatai.

Zene: waaaaaaaaaaaaaaa~ng! "Fly Away From Here", Aerosmith. Kicsit hangosabban, mert nem akarom hallani a külvilágot. Semmi gond, semmi aggodalom. Az élet gyönyörű! ^_^ Tegnap egész nap hivogattam az fő fő főnök titkárnőjét az engedélyemmel kapcsolatban, és ma már fel is hívtak, hogy megadta az aláírását. Megvan az engedély! Maradok két hetet!!! Weeeeee-heeeeeeeeeeeeee!! Persze el kellett mesélnek drága szívemnek, akivel sajnos, előbb valami mást kellett megbeszélnem, amiről tegnap szó volt, de valahogy nem tudtunk közös pontra jutni. Szolid 40 perc után fehér füst jött ki végre és megállapodtunk a Világ Rendjén (amit egyébként tökéletesre sikerült), és szent lett a béke. ^_^ Ezekután, a Nagy Hír: MEGVAN!! Na, most jön a másik komplikáció: a programok berendezése. Alapvetően a következők vannak:

1. Kari szülei meglátogatása: 2 nap.
2. Gittáék: Április 6.-a.
3. Jeka(ék?): 1 nap
4. Emőék: 1 nap (ezeket közben lehetne egyesíteni, és akkor többet láthatnánk egymást is!)
   
5. Jánosék: 1 nap. Benne pedig Eger is... amennyiben lehet.
6. Gyuszi: 1-2 nap?
   
7. Gödöllő (mert én MINDIG elmegyek a Gödöllői kastélyba): 0.5 nap
   
8. Marika: 1 nap
9. Nagyapi: 2-3 nap
10. Zsuzsanéni: ditto
11. Bécs: 1-2 nap
12. PNU2: 2-3 nap

Tudom, nem lesz egyszerű. Amint meglesz az időbeosztás közölni fogom és ennek alapján majd megnézzük kihez mikor tudunk elmenni.

1. Templom: vasárnap. Nincs mise! Menni kell!

De Komolyan Nem Szeretem Az Explorert

Igazán nem szeretem az explorert több ok miatt, és mind nagyon jó ok. Nem szeretem mert:

1. Kék
2. Hülye
3. Nem tudom magyarra állítani, hanem mindig csak spanyolul akar megjelenni.

A mozilla ezerszer jobb. Komolyan. Explorer lassan nyomába lép de nem éri el. Szörnyű egy találmány.

Történt az, hogy a múlt hétvégén Víctor rábeszélt, hogy próbáljam ki a legújabb MSN-t, az MSN Plus-t, mert ezzel az Outlook-ba lehet küldeni az e-mail-eket (én sose tudtam ezt megfelelően megszervezni), majd minden más e-mailemet is egy helyen tudnám megtekinteni... Hát ez nagyon is jónak láttam, mivel naponta TULAJDONKÉPPEN 2 yahoo, 1 gmail, 2 mail.com és 1 hotmail címet kellene megnéznem. Azt hiszem volt nekem egy freemail.hu-m is, de ki tudja mi lett vele azóta. Na, gondoltam kipróbálom, és mi lett a vége? Katasztrófa, az lett a vége.

Kezdjük azzal, hogy a szép, magyar MSN-em most franciául beszél. Még jó, hogy nem angolul vagy spanyolul! Csak az kellene, komolyan. Szeretem a franciát, persze, nem csak a franciákat, de az MSN-em legyen azért magyarul. Nem, jön és FRANCIÁUL jelenik meg, mozdíthatatlan, használhatatlan, kezelhetetlen és minden baja van. A betűk olyan nagyok, hogy a vakok is elolvashatják, és ha ez nem lenne elég, nem lehet a beszélgető ablakokat szépen berendezni! Csak a szöveg alá lehet képet tenni, de máskülönben tűrje az ember a ronda kék alátétett.

Na, gondoltam, megvárom, hogy mit tud vele tenni a Víctor vagy a Mario, amikor észreveszem, hogy ez kidobta a MOZILLÁMAT, mint alap internetböngésző!!! WHAT THA FUCK????? Mi volt ez? Miért? Igen, MSN 2009 alattomosan kivakarta mozillát a helyéről és benyomta a hülye explorert az előtérbe. Gmail most a kékben akarja nyítni lapjait, nem a narancsban. Ma gondoltam, nem veszekedem, legyen meg Microsoft akarata, játszunk egy darabig az explorerrel, de nem. Lehetetlen. Mindenhez új ablakot nyit, mindenhol beragad, megakad, felfordul. Ez a termék egyszerűen olyan rossz, hogy csak sírni lehet rajta.

Na, most megpróbálom feltenni a Messgenser Plus! Live 4.21.270-est MAGYARUL, ami valami oknál fogva nagyon ismerősnek tűnik, és majd sírok egyet Mariónak, hogy segítsen átmenni megint a mozillába... amit majd tomácsolnom kell neki, mivel minden, minden magyarul van.

Balesetek

Ma vittem egy üveg vizet a munkába, hogy legyen mit innom, de az egész kiömlött az Apu kocsijában, olyan rossz szerencsével, hogy minden cuccom elázott. U_U Waaaaah~! Füzetek, papírok, naplóm, sminkem, gyógyszereim, tollaim, ceruzáim, szemüvegem, pénztárcám... Egy szóval: MINDEN. Természetesen mindent ki kellett vennem a táskámból, ami ma egy újrahasznosítható nyersszövet tasek volt, és mindent kiterítettem az íróasztalomra, és amit lehetett, mind bedobáltam az Air France szatyromba. Igen, imádom az Air France szatyromat., de ez nem táska, hanem csak egy szatyor. (Talán vennem kellene most áprilisban egy Air France táskát. Hát, ha van, akkor megveszem. Feltéve, persze, hogy nem egy €500-ba kerül.)

Van valami a vízben és a papírban, ahogy egymáshoz érnek. A papír megváltozok, megdagad, begöndörödik és egy erős illatot ereszt. A betűk elmosódnak, a könyveket és füzeteket nem lehet majd rendesen becsukni, a tetejük horpásodik, meggörbül és a szép, új könyvből, a mutatós naplóból a csinos füzetből valamilyen ütött, kopott dolog lesz amit az ember nem szokott szép szemmel nézni. Ha a víz hozzáér és új mintákat forraszt bele a könyvekbe, füzetekben, az már rossz. A könyv már nem fér be rendesen a polcra a megszokott helyére, és görbén áll majd, minden más rátámaszkodó könyv elcsúszik és minden rendetlen lesz tőle. De nem is a könyv hibája, nem a füzet tehet róla, tehát miért vesszük ki a helyéből egy oda nyomjuk ahol nem rontja el a rendet?

Costa Ricában sokat esik az eső. Komolyan. Sokat. Ennek megfelelően megszoktam, hogy legalább évente egyszer bőrig ázok és velem együtt minden cuccom. Igen, ha lehet, igyekszem nem átázó táskába pakolni a cuccaimat, és ha nagyon esős, akkor zacsiba is. De most nem esős idő van, hanem a vizesüvegem vizessé tette a cuccaimat.

Igen, van a ki jobban tud vigyázni a cuccaira, de én szinte hívom magamhoz a vizet. Mindig is nagyon rosszul esett amikor papír cuccaimat tönkretette a víz, és ma is nézegettem kék kis könyvemet amibe az Oriflame eladásokat szoktam felírni félig megázott és tönkretette a lapjait. Morfondíroztam, hogy most mi legyen, mert még mindig elég új a könyvecske, de már megcsúnyúlt. De megcsúnyúlt igazán? Nem. Megváltozott, mintát kapott amit senki se tud megbecsülni. Ma vettem észre, hogy nem a hókisasszony vagyok, ahogy Gyuszi engem nevez (habár lehetek az is!!!), hanem és a vízkisasszony vagyok, és a víz jelei a jeleim, és ezért nyomódik év mint év ez a minta a papír cuccaimra.

Én vagyok a vízkisasszony. ^_^


Na, habár ma megbeszéltem Karival, hogy vannak számok és statisztikák amirók csak is ránk tartoznak, van egy szám, vagy inkább egy adat amit megszeretnék (félig) osztani mindenkivel. Ennek oka is van. Az elmúlt bejegyzéseim alapján sokat gondolhatják, hogy valaki (tudjuk mi, hogy ki) valami Nyúl-Ember "metahuman" aki a legelképesztőbb statisztikákra képes. De mielőtt mindnyájan elitélnétek őt, szerintem fontos, hogy tudjátok, hogy hát én sem vagyok teljesen ártatlan, mivel nekem is van egy számom: --- uhhh --- nem, azt nem tudom megmondani, de ... nem baj. ^_^ Tudjatok csak annyit, hogy van egy számom, érdekes, nem jellemző általában nőkre, és emlékszem, hogy amikor ezt a statisztikát behoztam Kari csak nézett rám és nevetett. Hát igen, "az" meglepően gyors volt.

Egy Számalmas Ember

Buta, buta Szitakötő. Miért siratod, hogy a pasid nem téged választott? Hülye vagy? Igen, az vagy. Minden szavad a szabadságról hiába volt. Nem is igaz. Nem szeretsz egyedülállónak lenni, nem becsülöd meg ezt a megtiszteltetést, nem éled át, nem vagy rá büszke. Szegény, hülye Szitakötőm... ma undorodok tőled. Takarodj a szemem elől. Ilyen alsó rendű lények ne is kerüljenek közel hozzám.

Hogy tudtál ennyire leereszkedni? Hogy lehettél annyira buta, hogy nem vetted észre, mi vagy ennek az embernek. Te kis idióta. Legyen az érzelem virág, amit kitépsz a szívedből, és ha hagytad fává nőni, baltázd le, darabold fel, csinálj belőle ezer művet, ezer ékszert, értékesítsd, mutasd meg, hogy te nyertél, hogy mosolyogsz és profitot húztál. Mindig csak a mosoly, mindig tarts a fejedet magasan... de ez... undorító. Nem vagy te nő, nem vagy te ember, csak egy kis mihaszna, pillanatnyi söpredék. Hányingert kapok gyengeségedtől.

Hogy tud valaki ilyen undorító lenni?

Ez nem szerelem, te kis hülye, ez gyávaság, gyengeség, butaság, elhanyagoltság, de főleg önszeretet hiány. És te tudod jól mit szoktam én erre mondani, ugye? "Ha TE nem szereted önmagad, én miért szeresselek?"

Remélem felépülsz.

Lefoglalás

Egészen 10 percig ez előtt majd megett engem a feszültség. Lesz-e helyem a repülőn, le tudom-e foglaltatni a jegyemet, el tudok-e menni... Ez az utazás annyira rémálommá kezdett válni, hogy nem tudtam, egyszerűen mondjam le az egészet és menjek el... Santiago, Chilébe vagy mit csináljak. Persze, nem mondhattam le, mert haza kell mennem, nem csak azért mert (és itt egy kicsit visszaélek a "szabad kézzel") ha egy hónap után -2 másodperc ajtó becsapás után, hazaérés után 20 perccel és indulás előtt 20 perccel "valaki" azért volt híres, mert mindenféle fáradsági viszonyokhoz képest, és egyébként... És ne is beszéljünk számokról, mert nem akarom, hogy a többiek rosszul érezzék magukat, vagy elhurcolják ezt a bizonyos valakit egy laborba, hogy megvizsgálják mivel van keverve a DNA-ja. Tehát ha ez 1 hónap után volt, 1.5 után háááát... és ha, mondjuk, 7 hónapot kellene várnia, akkor nekem végem lesz. ^_^

Ezen kívül vannak az egyéb dolgok, minthogy el kell mennem a Raiffeisen valakit megdorgálni amiatt, hogy nem tudok a netbe lépni, plusz kérnem kell, hogy legyenek már olyan szívesek és küldjenek ki nekem havi számla kivonatokat, mert ha a net továbbra is hülyéskedik nekem valahogy nyomon kell követnem a számlámat. Ez már csak logikus, nem de? Hát igen. Az. Tehát, nincs mese, el kell mennem Magyarországra, ha törik, ha szakad.

Munka az van, rengeteg, de nem annyi mint amekkora a rossz kedvem. Egyszerűen el fog engem a rossz kedv amikor arra emlékszem, hogy az F képes volt nem csak a betegszabimat felhozni, mintha az valamilyen általa megadott szabadság lenne, de képes volt azt mondani, hogy én már túlzásba viszem az engedély kérést ezzel a FIZETÉS NÉLKÜLI HÁROM NAPPAL. Ja, és majd otthonról dolgoznom kell. Ühüm. Fizetés nélkül. Azt lesheti! De az a pláné,. hogy ÉN vagyok aki visszaél. Oké. Én csinálom az Ő munkáját, engem kér meg, hogy TITKÁR munkát végezzek el, saját munkámat hátráltatja azzal, hogy az ő munkáját végezzem el, és még én vagyok a visszaélő?? Na, ennek nem lesz szép vége, de még nem. Ezt nagyon, nagyon ügyesen kell kitervelnem. Első sorban, beszélnem kell vele, mert ez az eljárás. Utána a főnökével és utána feljelenteni. ^_^ És ez alkalommal fel is fogom jelenteni. Mwa-hahahahahahahahaha! Nem is fogja tudni mi ütötte meg! Hahahahaha!

Tehát, a nap egyik pontjában felkaptam a telefont, felhívtam az egyik számat a kevés közül amit fejből tudok: Air France. Ja, igen, MEGINT Air France, de csak nem hagynak engem MEGINT ... nem tudom, Mexikóban, ugye? Nem mintha bánnám, őszintén... Visszafelé nem Air France visz, hanem AirMexico... és csak EGY kaját fognak adni. T_T Hát ez rossz. Fel kell majd csempésznem a kajámat? Az szomorú lesz... Miért nem tud mindenki normális lenni, és kedves, és szép, mint az én drága, imádott, tökéletes franciáim? Oh well... miket tesz meg az ember a szerelemért... és a bankszámlák helybeállításáért.

Az a fontos, hogy a lefoglalás megvan. Nem megyek sok időre de megyek. Meglátogatom családomat, barátaimat és Kari családját... A Karit nem látogatom meg, mert nála leszek. ^_~ Április 5.-én érek haza, későn, sajnos, olyan 5 óra tájt, de teljesen kipihenve, én nagyon jól tudok utazni, tehát csak letesszük a csomagjaimat Karinál, -2 másodperc ajtó bezárástól számítva, és ... olyan 90 perccel utána mehetnénk valahova egy kis lazító italért. Április 14.-én indulok vissza a pokolba, tehát ki kell használni ezt az időt minél jobban. Umm, sajnos az ebédek a családommal lesznek. Igen, Karim, készülj fel: meg fogod ismerni kedves nagynénémet és nagyapámat. Nagynéném egy angyal, de nagyapám nagyon, nagyon szigorú ember, akivel mindig a lehető legjobb viselkedésben kell lenni. Igen, a normálisnál is jobbnak.

Vacsik... lehetnek egypáran a Gittáéknal? Kééééééééerem! Vagy csoportostul barátnőimmel? Nagyon kéééééerem! Edit, Jeka, Emő, Gitta, Rózsa... meg a fiúk. Lehet? Mondanám, hogy vállalom a főzést de inkább nem: gondolom mindenki élni akar. ^_^ Aztán, tényleg elszeretnék menni megint Egerbe, már csak azért a fincsi borért is... amihez, persze, kell majd drága barátom és pát papám, a János, és amihez el kellene menni szintén a Marcsihoz, a pótmamámhoz. Igen, tudom, nem lesz annyi időm, de legalább nem ragaszkodom ahhoz, hogy elmenjünk Bécsbe (habár őszintén már gondoltam arra, hogy elszökök egypár órára, hogy elmenjek a KHM-be hogy megvegyem azokat a cuki kis cukorkás izéket!). Na, ki fogok dolgozni egy programot, és majd közlöm veletek. Majd lehet, hogy e-mail-en is jelentkezem, hogy szépen megbeszéljük a dolgokat, jó?

^_^ Angyalom, TE is benne vagy a programba, nem csak a szüleid! ^_^ Téged is látni akarlak, tehát majd csinálj valami kis időt nekem! Elvégre is nagy részben neked köszönhetem, hogy most megyek megint haza, és hogy ilyen boldog vagyok. ^_^ Te beszéltél nekem a Gittáról, te mutattad be. Neked köszönhetem, hogy megismertem a Karimat. Szeretlek, Angyalom. ^_^