Kocsi Nap

Lassan itt vagyok már fél hónapja, és Isten bizony, hiányoznak nekem a Kari, a Marcsiék, a Gyuszi, a Nagynéném, Nagyapám és Cinder. Közben viszont itt vannak velem az anyuék, a cicáink - Hippie, Cirmi és Müzli -, Atiék, a barátnőim és a kocsim, Sookie. Már másnap vezettem, miután ideértem, és emlékszem, hogy úgy éreztem, hogy nagyon kemény volt a kormány, nem tudtam olyan könnyen forgatni. Aztán, mivel Apu negyedtankkal adta vissza, már 16.-án tankoltam is. Most hónap végére viszont megfigyeltem egypár dolgot. Első sorban Sookie elfogyasztotta két hét alatt, amikor általában három vagy négy hét alatt szokott egy tankot elfogyasztani. Apu szerint ez azért van, mert valamit elrontottak az üzemanyaggal, valami hozzátevővel (Gyuszi biztos jobban értené mint én), amiért a benzin gyorsabban fogy el. Közben a kormány vagy kiengedte magát és már megpuhult, vagy él erősödtem vissza, de már egyáltalán nem találom keménynek.

A minap viszont észrevettem, hogy Sookie kétezer mérfölddel tovább ment a motor olaj csere idejéhez képest. Azt hiszem ezt rosszul mondtam, tehát magyarázom. Sookie, mivel amerikai kocsi, mérföldekben méri a sebességet és a megtett távolságot is. Tavaly, amikor olajat cseréltünk benne, ő 155 ezer mérföldet gurult. A következő cserét 157 ezer mérföldnél kellett volna megtenni, de a minap észrevettem, hogy Sookie már 159 ezer mérföldnél tartott - majdnem 160 ezernél. Így hát ma elvittük Apuval, hogy kicseréljük az olajat és az olaj szűrőjét. Ez alkalommal Apu nem erőltette az általa szeretett 20w50-es olajat, hanem engedte, hogy Sookie eredeti olaj típusát tegyük bele. Ez a 10w30. Aztán kiderült, hogy a váltó olajat is ki kellett cserélni már, amit én már sejtettem, ugyanis Sookie valtója valahogy nem úgy viselkedett mint szokot, hanem inkább piciket akadozott.

Sookie most megint teli tankkal van, friss olajjal és szűrővel, és olyan gyönyörű mint mindig. Imádom vezetni. Ugyanakkor hamarosan, majd el kellene vinni szervizbe egy kis vizsgára, csak, hogy minden rendben legyen vele, ée hogy rendbe tegyenek akármit ami talán nincs jól mielőtt gondokat okozna. Fura volt, de ahogy ma Apu vezette észrevettem, hogy rettentően erőlteti a motort és a váltót. Remélem nem ez annak az oka, hogy Sookie-m nem volt ugyanaz akit itt Februárban hagytam.

Legközelebb, amikor megyek haza, magammal kéne vinni Sookie-t is.

Megint Itthon

Már k.b. másfél hete vagyok itthon és három dolognak nagyon örülök: az időjárásnak, a bagel-eknek és a kocsimnak. Az időjárás, Magyarországgal ellentétben, folyamatosan 26°C és 25°C között van, estére pedig 18°C és 16°C között imbolyog. Kis esők itt meg ott, épp eléggé, hogy a levegő mindig friss legyen. Meging magas hegyek vesznek körül, és a levegő illata édeskés, igazán trópusi. A napocska kellemes és a szellő szintén. Talán azért ilyen jó most nekem, mert épp a ronda magyar nyárból jövök, ahol csak izzadni és olvadni lehet, de ez most kifejezetten kellemes. És egy pillanatra se éreztem magam ragacsosnak, se úgy mintha egy nedves konyharuhán keresztül lélegeznék.

Munkám várt rám, de a főnököm volt olyan belátással, hogy nem egyből gördített rám munkát, hanem adott egy pár napot, hogy beleszokjak megint a dolgokba, rendbe tegyék a számítógépemet és tudomást vegyek a jelenlegi helyzetről. Fizetésem és pozícióm még megvan, de a nagy veszteségek után amiket a cég kénytelen volt elismerni, nagy szorítkozások jöttek létre. Kitaláltak egy "önkéntes lemondási" programot, ahol az emberek elmehetnek és nem csak kifizetik nekik az a "munkanélküli egyszeri segélyt" ami akkor jár ha valakit elbocsátanak, de adnak hozzá még négy fizetést. Igen ám, de nem mondják meg az embereknek, hogy nem egy teljes fizetést adnak nekik, hanem az elmúlt 12 hónapi fizetésnek az átlagából, csak 20 napot fizetnek minden dolgozott évért, de csak nyolc évig fizetik ezt. (A mi cégünk 42 évig fizet, de úgy, hogy a nyolcadik éven túl két évenként csak egy "havit" fizet.) Ez nagyon nem éri meg, főleg mert ha valaki azt hiszi, hogy Magyarországon rossz a munka helyzet, az nem is tudja tulajdonképpen mennyire is rossz Costa Ricában. Otthon még lehet munkát szerezni, itt nem.

Rengeteg változás volt, és egyetlen egy változás sem volt pozitív, annyira, hogy az emberek már komolyan félnek attól, hogy hamarosan mind munkanélküliek leszünk.

Kicsiben, viszont, a munkám ugyanaz, a helyem ugyanaz, és így már többször is felhívtam kedvenc expressz éttermemet Bagel reggeliért. Csak annyi volt ami nem tetszett, hogy a minap mákos bagelt rendeltem és alig volt rajta mák. A rendes kólámat is diétás kólára cserélték. :-(

A kocsim is a régi, fantasztikus és imádom, habár láttam rajta mi mindent rontott rajta az apu amikor járt vele. Remélem mind ezeket kifizeti.

Cindert, a cicánkat nagyon hiányolom, habár itthon vannak Hippie, Cirmi és a legújabb kiscicánk, Müzli. Müzli egy picike kis lány cica, három színű, mint János Papa Mázlija. Hát épp ezért lett a neve Müzli. Mázli-Müzli. ^_^ Anyunak is megtetszett, és így lett a cicus Müzli. Danika, persze már elnevezte Juguetón-nak (Hu-ge-ton, jelentése pedig "játékos"), de mivel nincs benne "i" hang, akkor Müzli lett belőle, plusz nem tudjuk, hogy nagy korában is továbbra ilyen játékos lesz mint most.

Érdekes, egyébként, hogy azért nem hoztam el a Cindert, mert Anyu nem akart itthon egy másik macskát, de a végén mégis lett egy harmadik macsek.

A dolgok a szokásos módon mennek. Apu jelenleg meg van sértődve velem, mert rászóltam amiért a Anyut szekálta a minap, főleg mert miután erőteljesen felálltam vele szemben, akkor elkezdett ordibálni, hogy nem beszélhetek vele ilyen hangon, mire én meg se szeppenve szemébe néztem és mondtam neki, hogy amennyiben így viselkedik akkor ezt a hangnemet érdemli meg, és még azt is hozzá tettem, hogy a tiszteletet azt ki kell érdemelni. Őszintén sajnálom az Aput. Régen kicsit belátóbb volt, de most kezd olyan lenni mint a Keresztanyám, és egyre gyerekesebben viselkedik. Vajon mi történik az öreg emberekkel? Miért veszítik el önmagukat szemük elöl?

Egy kis kukucs!

Vasárnap reggel Anyuék visszarepülnek Costa Ricába. Rá egy hónapra megyek én. Yep, megyek vissza a trópusi otthonomba. Vissza a kis fekete kocsimba, régi munkámba, munkahelyi ruhámba és íróasztalomhoz. Vissza a Librería Internacional könyvesboltba és az ottani platinum vásárló kártyámhoz, a mindennapi spanyol nyelvhez és barátnőimhez. Itt marad a konyhám, a fűszernövényeim, a pávák, gólyák, pónik érdekes kacsák és mind azok a növények és állatok amiket csak rajzfilmekben és mesekönyvekben léteznek, és amikről azt hittem nem is léteznek ilyen színekben és formákban a való életben.

Megkérdezték tőlem, szomorú vagyok-e, hogy haza kell mennem. Nem vagyok az. Ez sok embernek értelmetlen válasz, ugyanis nem titok senki számára, hogy én ide akarok jönni élni, és erre tettem és fűztem reményeimet. Miért nem vagyok szomorú? Mert nem tettem le az álmomat. Vissza fogok jönni. Nem vagyok szomorú, mert megértettem, hogy ez egy kis "sneak peak", egy kis "ízelítő", mint a film ajánló a film előtt. Adott volt nekem hat hónap, hogy átláthassam a helyzetett és fel tudjak rá készülni. Tehát miért lennék szomorú? Szerencsés vagyok! Mázlista! Ki másnak adatott egy sneak peak élete legfantasztikusabb ideje előtt?

Tehát megyek vissza, haza, egy jó tervvel és tudással. Okosabban megyek haza, boldogabban, egy erős céllal és sokkal több reménnyel és álmokkal!

A Francba a Káposzta Levessel, Hozzátok az Eszterházi tortát!

Na, ma elegem lett a káposztaleves kúrából. Csütörtökön kínlódtam a banánnal - amiből csak 2 és felet tudtam megenni, mert a többit kihánytam (igazán utálom a banánt) - ma pedig annyira gyengének éreztem magam, hogy úgy döntöttem, hogy a fogyás nem éri meg, hogy az egészségem is oda legyen. Súly ide vagy oda, bánom is én, hogy csak ma és holnap volt hátra, elkezdtem a napomat egy étcsokiba mártott ostyával (amit bödönökben árulnak az Auchan-ban), csokis banánnal (az olyan Casali, banánhab, mert az szeretem), majd elmentem a Margit szigetre gyalogolni. Aztán az utolsó káposztaleves adagomat, majd egy kis sajt, egy kis szárított gyümölcs, cherry kóla, zöld tea, majd pizza a Don Pepétől és estére egy szeret Fekete Erdő. (Az Eszterházy szeletet holnap eszem meg.)

Eszembe jutott, hogy néha nagyon akarunk valamit, legyen meg gyorsan, egyszerűen, és nem gondolunk arra, hogy talán lassabban, jobban átgondolva, és szakértők segítségével sokkal jobban sikerülhet a dolog. Igen, most lehet, hogy megint visszaszerzek egypár kilót a lefogyottból, de most majd táplálkozás szakemberrel fogom ezt megvitatni és a súlyommal kapcsolatban döntéseket hozni.

Ez közben kitér más dolgokra is. Igazán okosabb nem vaktában belevágni a dolgokba, behunyni szemeinket és remélni, hogy minden sikerülni fog, hanem egy kicsit jobban utána nézni a dolgoknak, és a megfelelő módon közelíteni meg őket. A B-tervek jók, és jó, ha mindig van egy, de egy B-terv nem azt jelenti, hogy akkor nem kell annyi erőfeszítést fektetni az A-terv aprólékos kidolgozásába. Gondoljuk át, mert sok minden az ember életében nem a ruletten forog, vagy nem ott a helye.

Kúra Második Napja

Az első nap nem rosszabb a másodiknál, ugyanis a második olyan rossz mint az első. Azzal a különbséggel, hogy ráléptem a mérlegre, és a tegnapi szenvedések és erőfeszítések után csak 300 grammot fogytam. 300 gramm egy egész nap csoki, kóla, kenyér, Special K, ropi és egyéb nyalánkság nélkül?? És úgy, hogy gyalogoltam, és futottam, és 600 kalóriát égettem a Margitszigeten? Nem mondom, kicsit becsapva éreztem magam. De hát még nem adtam fel, végig akarom csinálni, lássam mi lesz ebből.

A fejem továbbra is sütiken jár és egyéb nyalánkságon. Ma csináltam a Karinak palacsintát - neki nem kell kúráznia, tehát miért szenvedjen, ugye? -  de azért elég hülyén viselkedett. A káposzta levesből és vett, amit eleinte kedves szolidaritásnak vettem, majd el kezdett nevetni, hogy neki kolbász is kell bele, hogy ha tudta volna, akkor tesz bele, stb. A legrosszabb az egészben a nevetése volt. Tudja, hogy fogyókúrázom, hogy ezt kell ennem, így, hogy rengeteg dolgot nem ehetek ezen a héten, és erre ilyenekkel viccelődik? Ez tényleg nagyon bántott, nem csak azért, mert nem figyelt, de nem is gondolt arra, hogy tájékozódjon a helyzetről mielőtt gúnyt űz a helyzetből.

Gondolom, hogy ennek megfelelően, a hét fennmaradó részében folyamatosan igyekezni fogok csak akkor enni amikor vagy ő nincs itt, vagy amikor ő nem éhes és így nem tud egyéb undok megjegyzést tenni. Ez az egész már elég nehéz ahhoz, hogy jöjjön valaki és ingyen több kényelmetlenséggel rakja meg a dolgokat.

Káposztaleves

Mint a hirdetésben, amióta itthon vagyok felszaladtak rám a kilók. Yep, valahogy négy hónap alatt kicsit több mint öt kiló kapaszkodott fel rám, és valahogy nem tudom lerázni. Nem is a kóla miatt van - nem is iszom annyi kólát az utóbbi hetekben (2 liter két nap alatt az szinte visszafogott a szokásos 3 liter per nap, vagy két liter per nap, ami nekem szokásos, habár itt lehet, hogy a Marcsi Mamának igaza van, és az itteni kólában több cukor van mint az Amerikaiba) -, vagy a sütik miatt - nem is ettem annyit amennyi öt kilót rám tudna pakolni - vagy egyebek miatt. Lehet, persze, hogy azért van, mert nem mozgok eleget, tehát most megint igyekszem nekiindulni a gyalogolásnak és a hozzátartozó kis futásnak (mert még nem futok sokat, csak nagyon piciket). Ez mind nem is lenne annyira rossz, ha épp nem az történt, hogy túl léptem az egészséges határsúlyomat. Tehát már eljött az idő, hogy valamit tegyek ebben. Ennek érdekében úgy döntöttem, hogy ezen a héten - ami a Fogyatkozó Holddal kezdődött, és emiatt választottam ki - elkezdem a káposztaleves kúrát, amit János Papa is csinált pár hónappal ezelőtt.

Tehát tegnap vettünk egy 13 literes kondért - mert nem volt itthon nagyobb fazék amibe belefért volna a leves - és meglepetésemre tele lett az egész levessel! (Pedig csak öt liter vízzel kell elkészíteni.) Így csináltam levest... én aki nem szeretem a levest. Ma pedig elkezdődött a kúra és csak egy dologra tudtam gondolni: mennyire jó lenne kenyeret és csokit enni. Mindig ilyenek a diéták? És már az első nap ilyen nehéz? Jó lenne tudni.

Az a Nyavalyás Írás

Már egy ideje nem írtam, ugye? Hát ennek van is egy oka: elbizonytalanodtam. Miért? A munkakeresés miatt! Igen, úgy ahogy olvassátok. Valahogy úgy van ez, hogy kellett írnom egy "motivációs levelet" (ez egy olyasfajta levél, ahol az ember megmondja, hogy miért akar abban a bizonyos álláson dolgozni ahova pályázik, és miért az ember a legjobb erre), és ott derült ki, hogy én nagyon nem tudok magyarul írni, hogy a szavakat úgy ahogy dobálgatom, de alapvetően nem érteni, hogy mit akarok mondani. Na, én tudom, hogy furán beszélek, és a helyesírásom nem a legjobb (most az internet helyesírása segít!), és a nyelvtanom sem, de azért komolyan azt hittem, hogy meg tudom fogalmazni, mondanivalómat és tisztán át is jut az embereknek, még ha sokat is körözök hozzá.

Az sem segítette a helyzetet, hogy Február óta itt vagyok, és idáig a százezer állásra jelentkezésből csak egyszer hívtak be interjúra, és az is az első hetekben, azóta pedig semmi. Oké, oké, volt még két lehetőség a messziségben, egy számomra továbbra is zavaros "távközlési marketingos" dolog amit olyan nagyon jó, és amivel annyi pénzt lehet keresni, hogy egyszerűen nem lehet megmagyarázni, hogy mi is a munka, a cég pedig egyedien fantasztikus és annak ellenére, hogy az Interneten nem lehet felkeresni, és csak is az ő saját oldalukon lehet megtudni az igazat (vagy különben megtudod, hogy ötször is lettek beperelve amiért megígérték az embereiknek, hogy rengeteg pénzt csinálhatnak és egy fillért se kerestek). Nekem már eleve fura volt, hogy nem tudták megmagyarázni kerek-perec mi is a munka, mi is a cég és mi is a termék - mindenre az volt a válasz, hogy beszélnem kell egy bizonyos emberrel aki majd "mindent megmagyaráz". A másik egy ismerőssel lett volna, akinek van egy üzlete, és dolgozhattam volna neki. Ez jónak is tűnt eleinte, míg ki nem derült, hogy ő nem egy ideiglenes állást ajánlott, hanem egy fix állást, de még emellett is voltak "személyi" és "gondolkodási" követelmények amikbe a kimondó, tárgyilagos személyiségem nagyon nem illet. 

Aztán csend, csend, csend... Utána számoltam a napoknak, a heteknek és a pénznek, és egyértelmű válaszokra bukkantam: ez itt így nem megy, haza kell mennem az Anyuékhoz, ahol jól fizető munkám van, kocsim, tető ami alatt megbújhatok (és a nevemen van) és kaja amit a pocimba tehetek. Csak a benzint, a jógát és a piát kell fizetnem, és már nincsenek tartozásaim! Nem volt egy könnyű döntés, és még nincs véglegesen meghozva, de ahogy telnek, múlnak a napok, ez egyre jobban erősödik. Hát igen, sajnos fél évet kaptam az év helyet. Más kép kell megoldani ezt a dolgot, és azt is már lassan kiokumuláltuk.

És akkor hív fel az egyik munkahely - bank, nem távközlési - hogy lennék-e, olyan szíves és elmennék egypár próbára a jövő héten, ugyanis náluk a választás több körös és előbb fel akarják mérni tudásomat - csak utána kerül idő az interjúkra, ha megfelelünk. Lehet, hogy ez lesz az? Lehet, hogy mégis maradok? Vagy lehet, hogy mégsem, egy másik kudarc és megint megyek haza, egy őszt kihagyva, amit már a múlt század óta nem láttam.

Közben a Marika ügy egyre rosszabb, és néha komolyan arra gondolok, hogy fogni kéne a Karit és költöznünk kéne Costa Ricába, a fegyveres banditák és a korrupt politikusok közé... habár az utóbbiból Magyarországon nincs hiány és amennyire olvasom a helyzetet, Costa Ricába idáig nem fajulnak a dolgok, és senkinek se jutna eszébe egy 98%-os adó amiről nem is mondják meg mire is fordítanák.

Én közben nem írtam, nem mertem pötyögtetni érthetetlen, magyartalan, "aranyos" kis magyaromat ide, ahol hárman olvashatják... még ha a statisztikai oldalon is mondják, hogy naponta 90-en olvassák Oroszországban (Tényleg? Miért???).

Na, azért akkor most mesélek egy picit a legfőbb egyéb hírről. Elsősorban felhíztam egy jó pár kilót, habár a Marcsi Mama és a János Papa úgy találják, hogy lefogytam... legalább fenékből, ami nem jó. Személyesen a finom csokit, fagyit és sütiket vonom felelősségre emiatt. Ki tud megállni olyan fagyit, mint a Carte D'Or Bakalia, vagy a fagylalt boltos bodza fagyija, vagy a banános csoki a Casali-től, vagy a sok finom Eszterházy szelet, a Hantos Flóra, Sissi torta, krémes, Madártej, kardinál torta, dobos torta, piramis, puncstorta, vagy a százezer Anonimus szelet amire az ember rábök, hogy most abból a szép micsodából adjanak. Igyekszem, persze valamennyire leadni, de nem nagyon akar menni, főleg mert nem is vagyok hajlandó nem enni a sok finomságot.

A cicánk, Cinder, akiről már tuti tudtok, néha-néha lejár sétálni, úgy hogy mi visszük. "Mi" ebben az esetben azt jelenti, hogy én. Kari csak kétszer volt vele, úgy, hogy én is ott voltam, mert szerinte ciki egy macskát sétáltatni. Ja, pedig ő erősködött az első alkalommal, hogy vigyük le. Na, de azért meg kell hagyni, hogy a Kari nagyon szépen belejött az alom tisztítás mesterségbe. Minden esetre lefényképeztem macska-sétáltatás közben. Azért tudni illik, hogy a macska sétáltatás nem úgy megy mint a kutya sétáltatás. A macska - legalább a Cinder - nem veszi jó néven a pórázt mert nagyon korlátozza és ráadásul az ember-szolgája lóg a másik végén. Néha egy picit oson ide oda, vagy fetreng a porban, szagolgatja a fákat és bokrokat, de főleg csak fekszik. Így lemegy az ember a kis parkba és a macska épp azt csinálja amit otthon: ül és néz. Csupán az a különbség, hogy kint a cica nem nyavalyog, nem nyávog és nem tépi az ember nadrágjának a szárát. Így javaslom a macska tulajdonosoknak, hogy a szeretnék, hogy a cicájuk hagyja békén olvasni az újságot, kapják fel, tegyenek rá pórázt és vigyék ki a Margitszigetre. Ott majd megnyugszik.

Ati itt járt. Itt volt két hétig, és pont ma ment vissza Costa Ricába hajnalok hajnalán. Elvittük bolhapiacra, ahol felpakolt LEGOkkal magának és a gyerekeknek, voltunk Mezőkövesden is, Sukorón - Gyurcsány Ferenc nélkül... csak mondom - és persze elvittük Bécsbe is, ahol most már megismerhette a Schönnbrünnt és egy picit a Múzeum Negyedet is. Voltunk az Albertina környékén, egy picit a Prater-ben és el is mentünk a Villamos Múzeumba, ami zárva volt. Tegnap nyitott. Mi persze április végén voltunk ott, tehát épp nem találtunk nyitva, ami szomorú volt, mert szerettünk volna találni valamit ami igazán Ati kedvére van. Itt közben elfelejtettük elvinni a Margitszigetre, habár már a lángost ismeri, ugyanis a Velencei tónál ehetett. Meg is ismerte a lakásunkat, amire csak annyit mondott, hogy pici. Hát ja, pici, a Costa Ricai házakhoz képest.

Míg itt volt a nagyapám valahogy nem mondott lehangoló dolgokat nekem, annak ellenére, hogy már az elejétől az Ati megmondta, hogy nekem nem fog már ez a Magyarország dolog bejönni. A nagyapánk nagyon szereti az Atit, amiért gondolom, hogy kivételesen kedves és jó volt, visszafogva egy picit a szokásos negatív világ szemléletét (a nagyapám nem egy rossz ember, csupán mindig mindennek a lehető legrosszabb oldalát nézi. Szerinte 1990 óta folyamatosan már itt van a világvége, mindenhol rabló-gyilkos kuksol és nincs lehetőség senkinek. 1994-ben azt mondta nekem, hogy ne menjek közgazdásznak, mert én ehhez nem értek, nem nekem való és nem leszek boldog vele. És lám...). Sajnos az utolsó napokban egy picit kicsapongott a negativitása és meglepetésemre azt mondta az Atinak, hogy nem csak, hogy az ő magyara rossz, hanem, hogy elégtelen és nem értik meg az emberek. Ez abszolút nem igaz! Hogy mondhatott ilyet neki! Atikánk mindig meg tudja értetni magát a többiekkel. Lehet, hogy hol itt, hol ott nem ragoz jól, vagy folyamatosan "nem van"-t mond a "nincs" helyet, de Atikánk nagyon is jól beszél! (És szerintem van nyelvérzéke, csak épp nem akarja használni.)

Remélem az Ati jól érezte magát itt. És ami a próbát illeti... lesz ami lesz. Ez már csak a Jó Isten kezébe van, tehát tudjátok hova kell intézni a kérelmeket! ^_^

Locsolás!

Boldog Húsvét! ^_^ És vagy hiszitek, vagy nem, meg is volt a locsolás és nem csak nem menekültem el előle, de még élveztem is! Igen, persze, egy kis átalakításon kellett átesnie a hagyományos locsolásnak, még pedig úgy hogy előre kiválasztottam a lehetséges kölniket, és a locsi után  - ami nem a fejem búbjára került, hanem a csuklómra, a kölni az enyém lett.

Ebben az évben egy nagyon nem Húsvéthoz illő illat lett a kiválasztott, a Halloween Fever, Jesus del Pozo-tól. Persze, hogy Halloween, az egyik kedvenc ünnepem, és az egyik kedvenc illatom! A Halloween Fever egy kis változattal van a hagyományos Halloween illathoz képest, de nem vagyok nagy parfümös, hogy ezt pontosan meg tudjam fogalmazni, de nagyon, nagyon ízlik ez is!

Voltak azért más választási lehetőségek, mint Nina, Nina Ricci-től, Naf Naf Too, Naf Naf-tól, Cool Water, Davidofftól, és valahol a lista végén volt szintén Ange ou Démon, egy illat aminek kicsi volt az esélye, mivel nem kis pénzbe került.

Nekem ez bevált, de valjon a Karinak is? Remélem igen, és remélem majd emlékszik az illatokra, mert ezek szülinapomra jó ajándék lehetnek!!!

Cinder, a Cicánk

Végre van cicánk! =^_^= A neve Cinder, ami azt jelenti, hogy hamu angolul. Az eredeti neve Hamu, de nekem jobban tetszik Cinder. Ma került hozzánk Diósdból, ahol idáig egy családi házban lakott, kerttel ellátva. Kamasz kislány és nagyon kedves. Szereti a simogatást és a hasát it. Ha nem vigyázunk, attól tartok, hogy minket is megeszik álmunkban. De édes egy teremtés.

Nagyon érdekes volt, hogy Cinder előző gazdija (akitől elhoztuk) a Telenorban dolgozik. Kari vette észre a kocsit a garázsban, és amikor megkérdezte, hogy dolgozik-e valaki a Telenorban, a lány egyből mondta, hogy igen, ő, majd hozzáfűzte:

- Kellene valami?

- Igen, munka - mondtam én.

Erre ő nagyon szívesen felajánlotta, hogy körülnéz a cégben, majd küldjem el neki önéletrajzomat és elérhetőségemet. Amikor kérdezte, hogy azért pontosan mi a képzésem, és elmondtam, megjegyezte, hogy épp gondjai vannak a díj szabással. Egyből felajánlottam neki, hogy szívesen segítek, már most is - munkakapcsolaton kívül. ^_^ Érdekes lenni megint a régivel foglalkozni. Ugyanakkor, ha van lehetőségem segíteni neki, remélem észre veszi hogyan dolgozom, és nyugodtabb szívvel ajánl fel engem a Telenorban egy állásra.

A munkakeresés közben lassan megy. Az első interjú után nem hívtak vissza, de ez nem akadályozta, hogy tovább pályázzak más állás lehetőségekre. Mivel a magyar tudásom nem valami "jeles", segítséget kértem a motivációs levelemmel, de úgy, hogy megírtam, majd elküldtem kijavításra úgy, hogy amikor visszaküldték láttam, hogy mik voltak a hibáim. Ennek alapján megírtam egy másikat, és ez alkalommal tökéletes volt. Igen, talán a bloggomban nem látszik meg annyira, de a motivációs levelemben igen. Olyan jól esett! Javul a magyarom!!

Közben holnap nyélbe üthetnénk egy másik lehetőséget, ugyanis Karinak van egy barátja akinek egy hostel-ja van oda keres recepcióst. Nem tudom miért, de egyből eszembe jutott Andreas Scheffer, egy szereplő a német nyelves podcastból amit otthon hallgattam (és amit jó lenne megint elkezdeni hallgatni). Andreas recepciós egy hotelban, ahol a német óra játszódik. Talán ezért jutott eszembe. Holnap megyünk majd meglátogatni a helyet és beszélni a sráccal. Ezek után kiderül, hogy recepciós leszek-e, vagy sem, míg sikerül valami más közgazdászosabb munkára szert tenni.

Itthon Vagyok, Otthonomban

Lassan de szépen és folyamatosan alakulnak a dolgok. Képeim már be lettek keretezve és gyönyörű szépen néznek ki! Már csak fel kell tenni a falra, ami persze egy legalább két emberes munka, mivel óvatosan meg kell nézni hol mutat jobban a kép. Bútoraink is megvannak, mind többnyire megvéve és habár szűkösen állunk a szekrény területén, alapvetően meg van mindenünk ami kell, hogy ez a lakás egy szép lakás legyen. Még kell egy-két dolog, de azok is alakulnak, és hát előttünk az egész életünk! A szükséges megvan, a többit be tudjuk szerezni. :-D

Ezen a héten hívtak munka interjúra a Magyar Telekomtól. Nagyon meglepődtem, mivel hétfőn szóltak, hogy kedden menjek is be. Kedvesek voltak ott nagyon és a hely is nagyon tetszett. A munkakör kellemes és a feladatok nem ismeretlenek számomra. Érdekes volt, hogy magyarázat után rögtön tudtam a dolgok nevét spanyolul és angolul! Lenne, persze, amibe bele kellene tanulni, ami annál izgalmasabbá tenné a lehetőséget. Jó lenne, ha ide be tudnék kerülni. Persze azért jelentkezek más helyekre is, és van egy bizonyos hely, ahova egy kedves barátom tudna beszervezni, aminek nagyon, de nagyon örülnék!!! Jaj, ha az bejönne!!!

Jön a tavasz, lassan de biztosan, és vele a lehetőségek! Legyen hamar munkám, legyen hamar munkám, legyen hamar munkám!!

Jövő héten, terveink szerint, felmegyek a Marcsi mamához. Remélem minden jól megy!