Rohanás, Költözések és Utazások

Tehát igen, egy ideje nem írtam, ugye? Voltam otthon, elintéztem egy pár dolgot és visszajöttem. Meg kell mondanom, hogy ez az út tele volt megpróbáltatásokkal. voltak törölt járatok, hosszú sorok, nem működő kártyák, késések, és mindenféle fura helyzetek amikkel a mai napig egyszerűen nem tudok kibékülni, vagy egyszerűen megérteni, hogy és miért és egyáltalán "what the fuck!?" volt az egész.

Sok idő után most volt megint egy egyedül utazásom Európán belül, amikor elmentem Brüsszelbe beszélgetni egy levelező barátnőmmel. Kicsit felvágósnak tűnhet, de igazán nem látogani mentem, nem megismerni a várost, hanem egy beszélgetésre mentem, Érdekes volt és nagyon élvezetes. Gyakoroltam is a franciámat, ami hol nem olyan jó, hol nem olyan rossz volt mint emlékeztem rá (de továbbra is jobban szeretem a franciákat).

Az utazásom egy másik oka a cipekedés volt, a lassú visszaköltözésem Costa Ricába. Érdekes érzés volt, mert valahogy nem fájt annyira visszajönnöm ide, nem sajnáltam olyan nagyon Magyarországot otthagyni. Persze, ennek az is lehet az oka, hogy Magyarország már nem az az ország amire én olyan szívesen emlékszem. Szép, persze, de puffff! nem könnyű ott az élet!

Hazahoztam rengeteg ruhát (de persze, még sokkal több maradt otthon) és sok könyvet (de ezerszer több maradt otthon). Annyi sok jó könyvem van! Már alig várom, hogy mind egy helyen legyen... velem. A diétázás miatt, sok ruha ami régen már nem fért rám most lötyög rajtam, amiért most nem kevés pénzt költök varrónőre, hogy bevegyen belölük.

Itthon már végre lett egy könyvelői diplomám (még hiányzik egy másik, egy magasabb fokú), és rengeteget dolgozom, hogy megszerezzem a következőt. Mit mondjak? Manapság nem is lehet megállni!

Manipuláló Emberek

A minap olvastam egy rovatot a Washington Post-ban manipuláló emberekről. Ez Caroline Hax rovatában volt, ami egy olyan rovat ahova az emberek írnak gondjaikról és ez a "Caroline Hax" válaszol nekik valamilyen tanáccsal. Az adott levél egy nőről szólt aki családja és vőlegénye között van. A lány mesélte Caroline-nak, hogy a családja nem szereti a vőlegényét és úgy tűnik, hogy mindent megtesznek, hogy hagyja ott. A vőlegény nem igazán lelkesedik a családért sem (ami megérthető), de arra kéri a lányt, hogy kizárólag mellette álljon ki. Ennek a történetnek a legutóbbi jelenete az volt, hogy a lány szülei egy hajó kirándulásra hívta a lányt, kikötve, hogy nem viheti a barátját. Ő ment volna maga, de a srác azt mondta neki, hogy mivel ő nem lett meghívva, a lánynak szintén le kell mondania a meghívást. A lány megtette és a szülei nemcsak, hogy megsértődtek, de le is mondták az egész kirándulást.

Forrás: UNESCO

Ja, első gondolatom az egészről: micsoda Kabuki színdarab! Én szívesen megkérdezném, hogy vajon ez igaz-e, tényleg léteznek ennyire drámai, sarkalatos, idióta emberek a világon, de sajnos tudom, hogy léteznek. Mi több,  a mai napig, teljesen megfoghatatlan okoknál fogva, még nem haltak bele a szégyenbe!

Nem fogom megpróbálni megérteni miért van aki ilyen szégyenletes viselkedésre folyamodik, és őszintén, azt sem tudom megérteni, hogy miért van olyan ember aki az ilyen - ekkora és ennyire nyilvánvaló - helyzetekbe beleesik.

Sok ember van - sajnos - aki szemérmetlenül felhasznál minden eszközt és ürügyet (legyen az valós vagy hamis), hogy a többieket úgy használjon, ahogy az saját maguknak a legjobb. Sír, nyöszörög, tetteti az áldozatot, tetteti a tudóst, erősködik, elhallgatja az igazat, terjeszti a téveszméket vagy hazugságokat... ami épp neki jó. Sok manipuláló ember, aztán a szeretetet vagy a sikert szokta használni szintén, hogy rávegye áldozatait különféle dolgokra. "Azért mondom/teszem, mert szeretlek", "Ha nem teszed/megteszed, akkor nem is szeretsz", "én mindig annyira szerettelek téged és lásd hogyan hálálod meg", "ezzel sikeres leszel, enélkül nem", "aki nem kockáztat nem nyer". Ismerős valamelyik? Legtöbbünknek, sajnos azt kell mondani, hogy igen. Mind ezekben, és a manipuláció minden más formában egy dolog van ami közös: az adott áldozatnak tiszteletben tartásának megtagadása. Aki manipulál az nem tisztel, nem tart másokat emberszámba. Az adott cselekedet végzete után az áldozat nem lesz boldogabb, és ha a manipuláló ember megváltoztatja is hozza állását az áldozattal szemben (kedvesebb, úgy tűnik, hogy jobban számba veszi), az ideiglenes, és hamarosan több és több követelményt nyom rá.

Caroline helyében azt javasoltam volna a lánynak, hogy hagyja ott a vőlegényét, de a családját is. Nem az a baj, hogy valaki manipulálni akart, nem is az a baj, hogy talán egyszer hagytuk, az a baj amikor benne élünk, rosszul érezzük magunkat miatta de mégsem csinálunk semmit.

Egyetemi Ügyek

Új évi terveim szerint, szerettem volna minden hónapban írni, de íme, egész Februárban egy szót se írtam ide. Most se jutt eszembe sok, amir szeretnék írni. Sok munkám van az egyetemmel kapcsolatban. A munkacsoportom elég gyorsan dolgozik, ami jó, de sajnos van egy ember aki rettentő rosszul dolgozik, és akármit is csinál mindig újra kell csinálni. Ennek a tetejében, a tanárunk sem jó. Egy fiatal fickóról van szó, aki azt hiszi, hoyg mindent tud és mindenkinél jobb. Az első órában sok tapintatlan, sértő dolgot mondott, amit - amint lehetőségünk lesz - fel fogunk jelenteni.

Van tanulni valónk, de kis értelme van tanulni, mivel nincs igazán vizsgánk, csak egy szakdolgozat szerű munkát kell írni, amihez nem is fogjuk felhasználni a tantárgyat. Nem értem, hogy lehet ilyen rosszul megtervezni egy órát?

Következő Utazásom

Pénteken kérdezősködtem, lefoglaltam, ma pedig kifizettem, és így lett meg a tavaszi utazási programom: megyek haza két hétre. Persze nem volt egyszerű ügy, mert ez alkalommal megyek Brüsszelbe egy levelező barátnőmet meglátogatni, ami nem volt eleinte betervezve. Lány dolgok, tudjátok. olyanok amiket csak lányok közt lehet megbeszélni, korlátlan idővel egy kávé és kalória-dús sütik mellett. Igen, vannak az ember életében olyan dolgok amiket kizárólag csak kalória-dús, zsírban gazdag, cukorral pukkadásig készített sütivel lehet orvosolni.

Nem tudom hogyan érezzem magam ezzel az utazással kapcsolatban. Persze, örülök, hogy találkozni fogok a Karival, családommal, személyesen megismerem majd az egyik levelező barátnőmet... de valahogy mos másképp, másnak érzem magam mint ezelőtt más utazásoknál. Nincs meg bennem ugyanaz a buzgó készülődés, ugyanaz a tervezgetés. hogy mi lesz, hova megyek, mit csinálok, hanem valamivel higgadtabb az egész bennem. Megyek, megnézem a helyzetet, döntéseket hozok, pakolok, elintézek egy pár hivatalos ügyet, megyek Brüsszelbe, találkozom Arjennel, megbeszéljük a megbeszélni valókat, és jövök vissza.

Ebben az évben, és idáig szépen, kicsit közelebbről figyelem a pénzügyi helyzetemet. Persze, most kell, ugyanis már nem költögethetek boldogan mindenre, mivel most már van egy pénzügyi cél előttem amit el is akarok érni, de lehet akkor, hogy ezért viszonyulok is másképp az utazásomhoz? Még az is lehet, hogy nem lesz esélyem Bécsbe menni, három napra pedig még kevésbé!

Vajon majd maga Európa is másnak fog tűnni?

Megint Bloggozom ^_^

Tegnap volt egy éve, hogy utoljára bloggoztam itt. Tulajonképpen tavaly alig bloggoztam akármelyik bloggomon. Mondhatnám, hogy nem is bloggoztam egyáltalán, de az angol bloggomban azt hiszem talán hat bejegyzés volt.

2014 egy komplikált év volt számomra, és meg kell mondanom, hogy nem igazán tetszett. Sok munkám volt, sok mindennel kellett szembesülnöm, sok mindent kellett észrevennem és sok mindennel kapcsolatban kellett döntést hoznom. Nem volt egyszerű. Keményen meg kellett küzdenem az egyetemen, hogy befejezhessem a hátralevő tárgyakat, és sokat kellett tanulnom. Meglepetésemre, negyvenéves fejjel nem olyan könnyen megy a tanulás, mint húsz éves fejjel. Így hát, gondolhatjátok mennyit kellett a tankönyvek fölött hajolnom, hogy valami megmaradjon a buksimban.

Persze szép is volt, mint amikor úgy döntöttem, hogy Halloween-re elmegyek Salem-ben. Ez az utazás mesés volt, és nagyon-nagyon kellett nekem a kikapcsolódás, az esély, hogy egy picit magamra maradjak és elgondolkodjam a dolgokon. Salem-ben sok szépet láttam, nem csak boszorkányos dolgokat, de ahogy gondolhatjátok, engem inkább a boszis dolgok érdekeltek ^_^. Részben ezért is örültem egy kicsit annak, hoyg a végén egyedül mentem, ugyanis tudom, hogy ha valaki mással mentem volna nem mehettem volna ennyi boszis helyre, vagy nem maradhadtam volna otthon este tévét nézni, ahogy nem egyszer tettem meg. Igen, voltam ott egy hétig és voltak esték amikor ahelyet, hogy tovább kutassam a városkát inkább otthon maradtam és nagy boldogan bámultám a tévében a kedvenc csatornámat és kedvenc programjaimat. És nagyon élveztem!

Ház a Chestnut Street elején.
Chestnut Street a legmenőbb utca Salemben. Itt laknak a gazdagok.

Most itt már az új év, honlap pedig kezdődik az új munka év. Nem mintha az olyan jó lenne, de hát legalább azt jelenti, hogy van, mert tudom milyen rossz amikor az embernek nincs munkája. Ezt az új évet sok elhatározással kezdtem. Eldöntöttem, hogy 2015-ben visszahódítom az életemet. Igen, továbbra is tanulni fogok, de nem leszek a tankönyvek rabja, nem leszek a munkám rabja, és nem fogom engedni, hogy mások gondjai lekössenek. Visszahódítom saját időmet, saját hobbijaimat, saját dolgaimat. Többet akarok olvasni, írni, bloggozni, mozizni, picnic-ezni és élvezni az életet. Ez a tervem 2015-re. Mi a te terved?

Íjászati Nap

Sok-sok tervezés és futkosás és "nincs idő" és mindenféle program szorítkozás után ma végre sikerült elmenni íjászatra a Danival és a Karival. :-) Danit már rég el szerettem volna vinni, de Costa Ricában igazán erre nem volt lehetőség, ugyanis se az egyetem, se az íjászati szervezett nincs megfelelően felszerelve, hogy gyerekeket tanítson erre a sportra. Természetesen, Magyarországon más a helyzet, ahol még a profi "vadász és íjászat" sportboltban "hagyományos" íjakra is tehet szert az ember. Magam rég szerettem volna ezt a kirándulást megtenni, hogy így is tudjak gyakorolni, és amennyire lehet, ne gyepesedjen be a valamennyire ért tudásom.

Már tegnap hívtam az íjászati pályát és így sikerült találnom helyet mára. Kicsit körülményes volt a helyzet, ugyanis ki kellett menni egészen Sashalomig, de el tudtuk intézni. Atiéknak igazából más terveik voltak, de a Dani erősködött, hogy ő íjászatra akart menni, így hát elengedték velem. A Karinak lett volna más dolga is, de szerencsére gyorsan végzet, így végül velünk is tarthatott.

Na, most mondanom kell egy pár dolgot. Elsősorban, hogy mondták is nekem, hogy a gyerekek akik olyan fiatalok, mint a Dani, nagyon gyorsan elveszítik a kedvüket egy olyan sporttól, mint az íjászat, és általában nehéz őket egy óráig ott tartani. Gondoltam, hogy azért érdemes kipróbálni, ugyanis már annyira szédítettem szegényt az íjászattal, hogy legalább tudja meg magától milyen is. Kari, tulajdonképpen nagyon jó, természetes íjász, még ha nem is tanult soha íjászatot. :-) Már csak a ló kell alá!

Aztán idáig én mindig is kint, a szabadon lőttem, amiért érdekes volt most először bent, egy teremben lőni, teljesen más szabályokkal. Például nincs síp jel, hogy mikor léphet az ember a lövő vonalra, mikor lőhet és mikor kell letenni a vesszőt és az íjat és menni a kilőtt nyilakért.

Annak ellenére, hogy mondták, hogy nem lesz tanár, volt ott egy ember, a Józsi, aki rengeteget segített nekünk. Daninak egy kis íjat hozott, amilyet idáig sose láttam, és a mi pont megfelelt neki. A Kari meg én nagyobbakat kaptunk, de az enyémet kértem. hogy kicseréljék, ugyanis nekem egy gyengét adtak és én már nehezebb, erősebb íjakkal szoktam lőni. A tanár kedves volt és segített kijavítani a technikámat. Úgy érzem tanultam tőle olyan dolgokat amiket valahogy most értettem meg jobban, hogy hogyan is kell csinálni.

Dani elég szépen lőtt és kellemesen meglepett, hogy tulajdonképpen milyen jól fogja az íjat. Technikáján és állásán még lehet javítani, de hát még csak az első lecke, persze hogy nem fog elsőre úgy lőni mint az olimpiában! Az is meglepett, hogy élvezte az egész órát és nem is akart utána hazamenni! Majd kérdezte, hogy mikor jövünk megint, hogy lehet-e minél hamarabb (mondjuk holnap) és már amikor a hétfőt kérdezte, és mondtam neki, hogy megyünk Bécsbe, mondta: "De ott is lehet íjászatra menni?"

Gondoltam egyből veszünk neki egy íjat, de nem volt igazán a méretében. A kicsi neki nem tetszett, nagyobb kellett, és arra a madzagot még meg kell fonni. Majd menni fogunk megint - talán már vasárnap is, ha minden jól sül el - és addigra kész lesz egy íj csak neki, hogy kipróbálja, hogy tetszik neki. :-) Érdekes volt, hogy tulajdonképpen nagyon íjra vágyik, és hogy állítólag a nagyobb jobb neki, hogy tudjon vele nőni.

A Kari is velünk tartott, és ő kevés magyarázattal egyből nagyon szépen és nagyon pontosan lőtt úgy, hogy nem is volt neki semmi célzótű, vagy bármi ami segítené a célzásban. Szép, egyenes testtartás, egyenesen is tartja az íjat, a jobb karja pedig természetesen egyenesen, hátra nyomul. A tanár azért egyet és más igazított a technikáján, de nagyon hamar meg is ragadta a formát. Szerintem neki tovább kellene ezt csinálni, mert valójában nagyon jó ebben. Nem is beszélve arról, hogy milyen jól is néz ki íjászat közben. :-)

Én nem lőttem sokat, főleg a Danit figyeltem és segítettem neki, néha-néha a Karinak is, de nagyon jól éreztem magam :-) Biztos még menni fogok és még gyakorolni fogok amilyen gyakran csak tudok, és amikor megint itthon leszek, akkor az lesz az első dolgok, hogy amint leszállok a gépről a Ferihegyen, hívom az íjászpályát, hogy lefoglaljak egy helyet!

Imádom az íjászatot és imádom mindkét íjászomat! :-)

Új Év, Új Hold, Új Lehetőségek

Itt az Új Év! Mától már 2014-et írunk! No jó, többnyire a gépek írják helyettünk, de tudjátok mire gondolok. Vége egy évnek, és most eléje nézünk egy újabb évnek teli lehetőségekkel és kalandokkal. Érdekes, persze, mert csak egy másik nap, olyan mint a többi, de életünkben lezárunk egy ciklust és kezdjük a következővel. Ez azért is jó, mert ad lehetőséget, hogy átnézzük, hogy mit csináltunk és mi lett az eredménye. Minden évben van jó is, meg rossz is, sikerek és bukások, és mindig az a fontos, hogy az ember megfelelő módon tudja őket kezelni. Jobb egy bukás amiből az ember tanul, mint egy siker amit az ember elpazarol.

2013. Ebben az évben használtam először filofaxot, és mondanom kell, hogy nagyon megtetszett. Voltak ebben is bukások, ugyanis igazén nem lehet annyi részt beleigazítani, mint amennyit az ember szeretne - vagy amennyit néhány ember az internetten beletömköd - de lassan eljutok arra a pontra ahol tudom, hogy mi is kell nekem igazából a filofaxomba. (Őszintén, jelenleg is küzködöm ezzel! Nem egy olyan könnyű dolog!). Már 2012-ben visszatértem a papír határidőnaplóhoz, de csak 2013-ban tettem meg azt a lépést ami a filofaxba vitt. Azt a filofaxot nagy nehezzen tudtam csak kiválasztani, ugyanis annyi minde tényező volt vele kapcsolatban! Méret, szín, stílus, milyenek a zsebei, stb. Aztán, persze, egy kicsit megsérült és ki kellett cserélnem. Az újat, viszont, csak most fogon használni.

Ebben az évben egy nagyon fontos esemény az életemben a munka volt, ahol kénytelen voltam átmenekülni egy másik osztályban ahol nem fenyegetett veszély, se szellemi bántódás. Ez egy nagyon nehéz helyzet volt, mert elszakadtam egy kedves csoporttól és a legjobb főnöktől, nem is beszélve, hogy egy olyan munkától szakítottal el, amit szerettem és amiben az egyik legjobb voltam. Ezzel kapcsolatban volt lehetőségem megtanulni, hogy némelyik ember irigykedése (és nem csak rám, hanem pontosan az egész csoportunkra való irigykedés) olyan mélyre tud jutni, hogy azt se veszik észre, amikor a kis bosszúlkodásuk hatalmas nagy károkat okoz. Mondhatom, hogy ennyit lehet mondani az emberek racionalitásáról, és így lehet az irigységnek az erejét felmérni. Ezekből kifolyólag szintén jelentkeztem az egyik szakszervezetben, ahol aztán volt lehetőségem sokat tanulni a munkáról, az emberekről, és arról ami igazán folyik a cégben. Ott vettem észre, nem csak, hogy nagy baj van, hogy hamarosan minden szétesik, de azt is volt lehetőségem látni, hogy nagy eséllyel egy kis csoport majd megmenekül.

Az új helyemen más milyen a munka, stresszes, de nem agy munka, ami egy kicsit lehangoló. Van ami nagy agy munka, és azt szeretem, de megint olyan emberekkel kell dolgoznom, akik nem tudják igazából, hogy én, mint közgazdász, mit is csinálok valójában. Persze, hál'Istennek remekül érzem magam az új helyemen. A főnöknőm egy nagyon kedves lány akit rég ismerek és akivel rég szerettem volna dolgozni. Remekül jövünk ki. Ott van egy munkatársam aki nem is a mi cégünkhöz tartozik, hanem a jelenleg csődbe ment leányvállalatunkhoz, és akitől sokat lehet tanulni. Nem mondanám, hogy egy példakép, de azt lehet tőle tanulni, hogy mi történik az emberekkel amikor sarokba szorítják őket. Hova viszi őket a kilátástalan helyzet, hogy reagálnak a munkára és az emberekre és mi minden nyilvánul meg abból, hogy az ember valójában milyen is. Csak azért, mert valaki jónak tűnik, nem azt jelenti, hogy az is. Ezt nagyon a szívemhez akarom venni ebben az új évben, hogy kevesebbet bízzak az emberek által mutatott képességekről és egyúttal a magamén is dolgozzak. Tudom, hogy jó vagyok, de vannak elemek amikben még jobb is lehetnék, és sok csupán egy megfelelő időbeosztástól és "figyelem pontoktól" vagy riasztóktól függ.

Egy nagyon fontos dolog az életemben ami 2013-ben került megvalósításra, az az íjászat! Ezt már 2012-ben nagyon szerettem volna megvalósítani, de csak 2013-ban lett rá lehetőségem. Ezzel a sporttal észrevettem, hogy igenis létezik egy sport ami nekem igazán tetszik. Persze a jóga is jó volt, de hát ne mondjam, hogy egy idő után, egyes gyakorlatokat nem nagyon élveztem. Az íjászat más, azt végig élvezem! Júliusban kezdtem gyakorolni, 6 méteres, majd 10 méteres távolsági lövésekkel, de a végén már 30 métert is lőttem. Nem vagyok valami jó, igazán, még sokat kell dolgoznom a technikámon, de élvezem nagyon. Ez az egyik kedvenc dolgom 2013-ból!

Ebben az évben aztán nekiláttam megint, hogy megszerezzem a könyvelői diplomámat. Nem könnyű, és hát észrevettem, hogy sok minden változott a könyvelésben amióta  utoljára tanultam. Bizonyára neki kell állnom majd egyet és mást átnézni, kutatni, de megéri. Ezzel a diplomával majd tudnék maszek munkát is vállalni, és ahogy áll a helyzet, minden extra tudás több lehetőséget  add.

Ezen kívül ebben az évben elveszítettem egy kedves barátnőt, akiről későn derült ki, hogy nem is igaz barát. Tanultunk egyet és mást a tervezésről, a célok kiszabásáról és saját magunkról és képességeinkről. Főleg azt tanultam - személy szerint - hogy lehet, hogy néha egy kicsit magas célokat teszünk ki magunk elé, és talán nem érjük el őket (elsőre), de nem azért kell letennünk róluk! Mindig csak előre!

2014. Hogy miket tervezek? Nézzük:

1. Tovább dolgozni a könyvelői diplomám eléréséért

2. Jobb lenni a munkámban. Ehhez ki akarok dolgozni egy jó rendszert aminek segítségével mindig naprakészen tudok állni. Ehhez az is kell, hogy kiszabjak minden napra legalább 20 percet távközlési és törvénnyel kapcsolatos hírek olvasására, és napi 1 órát, hogy tanulgassam az eddig meghozott rendeleteket és szabályokat és megértsem. Ezekhez majd különböző ügyvéd ismerőseim segítségét kell kérnem!

3. Szépen elrendezni a filofaxomat, kidobni belőle mint azt ami nem kell, vagy amit nem épp a filofaxomba akarok tartani, és közelebb kerülni ahhoz a ponthoz ahol jobban el tudom rendezni a dolgaimat. Mindenféleképpen szeretnék egy külön részt a munkára szánni, és egyet az egyetemre.

4. Tovább akarom csinálni az íjászatot. Szeretném ha év végére meglehetősen jól tudnék lőni egy rendes olimpiai vagy bajnoksági távolságra - de mindig csak is reflex (recurve) íjjal. Nem szeretem a compound íjjakat!

5. Megakarom megint próbálni, hogy 24 könyvet olvassak el. 2013-ban sikerült 22-őt elolvasnom, de ez azért volt, mert elkezdtem tanulni, és mert nem olvastam sokat amikor a munka miatt rosszul éreztem magam. (Akkor inkább tévéztem, vagy fanfic-okat olvasgattam.) A több hónapon át kimutatott ritmusom szerint akár évi 36 könyvet is elolvashatnék (igen, én egy lassú olvasó vagyok, mert sokszor mindenen eltöprengek), de most a tanulással ez nem igazán lehetséges. Ugyanakkor azért tartom fen a régi célt, mert meg szeretném találni ezzel azt a pontot ahol egyensúlyba lesz a munka, a tanulás és a szórakozás.

6. Folytatni akarom a List of 13 kis projektemet. Ez az a kis 13 tételből álló tevékenység lista amit új holdtól új holdig csinálok már 2012 óta, és amiben az a pláne, hogy az ember érdekes, szórakoztató kis feladatokat add fel magának, hogy a napjai ne csak munka, tanulás, robotolás legyen az egész. 2013-ban nem sokat tudtam megteljesíteni a listáimból, de arra volt jó, hogy észre vegyem, hogy most kevesebb időm van, de azért mindig is kell egy pár ilyen dolgot az ember életébe beiktatni. Sokszor az ember elfelejtené, és munkát vagy tennivalót akar becsempészni a listába. Ekkor az ember megáll és komolyan megkérdezi önmagától: "ezt tényleg élvezném?".

Jelenleg még csak ennyi, de szerintem ez is megéri, nem? :-)

Boldog Új Évet Mindenkinek!!! :-D

Pozsonyban

"Képtelen" lesz ez a bejegyzés, mert minden képem a Blackberry-mben van és jelenleg nem tudom onnan kiszedni.

Tehát igen, el se telt egy hét amióta Magyarországra érkeztünk és Kari meg én már Pozsonyban vagyunk. Lett volna más lehetőség is, hogy elmenjünk valahova az évfordulót megtartani (mert csak úgy tudjuk követni, ha számoljuk, hogy hol szilvesztereztünk... habár ígyis-úgyis mindig elfelejtjük - legalább én), de a végén Pozsonyt választottuk, mert nem voltunk még itt, nem drága és közel van. Kocsival is jöhettünk volna. Ühüm. Igen ám, csak, hogy a végén vonattal jöttünk és nem is olyan érdekes igazán. Persze, lehet, hogy nem azt néztük amit nézni kellett, de volt a kezünkbe egy térkép, az alapján mentünk ide-oda és azt vettük észre, hogy 1. a templomok rettentő kicsik - belépsz, megfordulsz és már mindent láttál -, 2. van ami érdekelt volna, de nem lehet bemenni, mint a Grassalkovics kastély. Mondják pedig, hogy szép, de jelenleg ott lakik az elnök. Azért felmentünk a Hrad Kastélyba. Ott volt mit látni... főleg képek. Kicsit emlékeztetett Szófiára azokkal a "ismeretlen bajuszos ember" magyarázatokkal. Volt aztán egy teljes rész ahol csupa olyan dolog volt ami nem is Szlovák, nem is itt találták vagy ide tartozik. Vajon miért volt ott?

Az időjárás kellemes - az emberekkel ellentétbe, akik mogorvák, undokok és tanulhatnának egyet és mást a vendég szeretetről, de hát mit várhat el az ember egy olyan néptől ahol az elnök beköltözik egy olyan helyre amit jobb lenne múzeumnak használni? - és a kaja nagyon jó. Az ital erős - ez a mi a franc Beherokva vagy aminek a Kari hívja - de amiket nokedliből csinálnak az isteni.

Látnivalók? Ja, nem igazán. Van olyan emlékbolt (souvenir) ahol nem lehet kártyával fizetni. Milyen turista az aki nem visz magával kártyát? A nők túlnyomó többsége hosszú hajat visel és festi műnél műbb színekre. Nem mintha rózsaszínre festenék, vagy kékre, hanem azokra a világos réz drót vörösre, vagy embertelen feketére, vagy szem-kikaparó-világos-szőkére amin látni, hogy nem DNS-ből, hanem flakonból származik. Mi ebben a szép? Láttam az utcán egy ilyen túlzottan-flakon szőkét, aki ráadásul sápadtabb volt egy holttestnél aki úgy sminkelte ki magát mintha egy Kandisky képet próbált volna arcára másolni de az első tus vonalak után megunta volna a munkát. Ronda, égő piros száj ami csak ott éktelenkedett sápadt arcán mint valami mozgó maszat, egy nagy, formátlan rondaság ami fölött tehetségtelenül rajzolt szemek pislogtak nagy bután. Nincs nekik otthon tükör? Nem tudják mi a szép?

Persze van rondább. A kínai turista. Tetőtől talpig műszálas, jaj rózsaszín vagy egyéb túlzottan élénk színben pompáznak, olyan kis darabokban amiken látni, hogy nem csak valamilyen darabnak a hamisítása, de valami rosszul hamisított 50-es évekbeli filmből való... ahol nem is rózsaszín volt a darab. Láttunk egy lányt aki egy étteremben a fején tartotta a kalapot. Teljesen Barbie rózsaszínben tündökölt és a kalapjára egy döglött macibabát varrtak. Gondolom, azt hitték senki se fogja megkülönböztetni a hajdanán divatos róka gallért a kibelezett, gyerek által kihajított kalapra varrt macitól.

Pozsony. Hát nem mondom, van itt is érdekes.

Pihenés

Na, kihagytam egy hetet, de hát a múlt vasárnap tényleg kemény volt. Utolsó vizsgák, rengeteg idegesség... most egy pici kis pihenés, megjöttek a megvásárolt dolgok, fizetni kell mindenfélét ezerrel. Pakolni is kell, erre gondolni, meg arra gondolni, és aztán az ember észre veszi, hogy van a ki tervezget az ember idejével anélkül, hogy az emberrel előbb egyeztetne.

Az irodában a dolgok... érdekesek. A munkatársam annyira aláhagyott a munkájával, hogy már nem csinál semmit. De komolyan, semmit. Előtte nem vettem észre, mert a fejem folyamatosan az egyetemen járt és a vizsgákon, de most észreveszem, hogy komolyan semmit nem csinál egész nap. Főnököm már nem egyszer hívott fel, hogy csináljak meg neki valamit amit tőle kért már egy ideje, de csak nem lesz belőle semmi. Februárban ő és mások mint ő, akik kölcsönözve vannak egy tönkrement cégből, vissza mennek régi cégükbe. Ő mondta már, hogy nem akar vissza menni, de hát hogy gondolja, hogy maradhat nálunk, ha nem tesz ez érdekében semmi? 

Néha furák az emberek.

Utolsó Pokoli Hét Kezdete

Sokkal nyugodtabban érzem magam. Tegnap megírtam a "Speciális Könyvvizsgálói" második vizsgát. Érdekes módon, igen, a tanár a múltkor megadta a vizsgák kérdéseinek a 80%-át és a válaszok 50%-át. Így is találtam dolgokat amik rosszul voltak a vizsgában, ugyanis meg kellett tanulni egy törvényt és abból fejből megtanultam egypár részt, cikket. Ennek köszönhetően észre vettem, hogy volt egypár olyan kérdés ahol választani kellett öt lehetséges válasz közül, és három kérdésben rossz volt minden válasz. Igen, rossz volt. Kérdeztem, van-e hiba a vizsgában, de azt mondták, hogy nem. Én akkor odakanyarítottam a törvény cikket és a helyes választ. Persze, ha nem fogadják el, akkor reklamálni fogom és akkora balhét fogok csapni amilyet a világ még nem látott.

Most marad hátra még két vizsga: "Speciális Könyvelés", ahol rég elavult IABS szabványokat tanulunk (41: Földművelés, 40: Befektetési Ingatlanok, 17: Pénzügyi Bérletek), és amihez kicsit agyafúrt gyakorlatokat kell csinálni. A másik az "Költség Könyvelés 2", ami könnyebb lehetne, lesz benne megint matek, DE itt tudom, hogy a tanárnak nehezére esik a matek és rengeteget szokott hibázni. Reméljük ez alkalommal jól írja és számítja ki a válaszokat.

Mostanában rengeteget tanulok, amiért lassan nem is marad fejem, hogy mással foglalkozzak. De csak még egy hét, csak még egy hét és szabad leszek! Persze, még egy hét és akkor fejemre szakad a világ, amikor észre veszem, hogy egy éve nem válaszoltam levelező barátnőimnek, hogy még nem pakoltam, nincsenek meg az ajándékok és nem készültem Magyarországra.

De jó lenne nyugdíjasnak lenni!