Döntések és Következmények

Nemrég vettem észre, hogy egész júliusban nem írtam ide semmit, pedig lett volna miről írnom. Bocsi azért, majd megpróbálom behozni, de nem igérek semmit. Főleg nem most miután a saját netbook-om - Björn - nem hajlandó magyar billentyűzetet létrehozni nekem. Na, talán majd otthon Gyuszi tud a fejével beszélni. De most viszont van egypár dolog amiről mesélni szeretnék.

Tavaly, amikor úgy döntöttem, hogy megyek dietistához  - ugyanis tudni illik, a munkahelyi doki már egy ideje azzal noszogatott, hogy mennem kell, hogy már túlsúlyban vagyok és nem tudom mi - volt itt egy lány - a főnököm barátnője - aki velem egyidős és aki akkoriban rengeteget lefogyott. Ez egy elég érdekes csaj, egy amolyan aki szeret fontoskodni és fontos emberekkel körülvenni magát és csillogni. Munka tudas szempontjából nem igazán... hogy mondjam... "okos", de nagyszerűen tudja tettetni magát, tudja kivel kell a dolgokat megcsináltatni és tudja mikor mit mondjon, hogy úgy nézzen ki mintha rengeteget tudna és a magasabb körökbe lenne beavatva. Nem kevesen is, azt szokták mondogatni róla, hogy alapvetően a térdén kúszott fel jelenlegi poziciójára. Tény ami tény, ez a lány rendkívül ügyel a hostess szerepnek megfelelni, és tökéletes feleség magatartást szeret felvenni.

Na, tehát, az a pláne itt, hogy egy a lány olyan tíz évvel ezelőtt csinos volt, szép alakja volt és sokat adott erre (tudni illik, a főnököm nős ember, tehát a barátnőjének igyekeznie kell). Aztán a lány, aki akkor vele dolgozott, elkerült egy magasabb főnökkel dolgozni, majd a belső politikai helyzett elég csúnyán kipenderítette a cégből egy leányvállalatba, ami nem valami fényes kis cég, ahol elég problematikus emberekkel kellett dolgoznia. Ez nagyon megviselhette, mert amikor sikerült a cégünkbe visszakapaszkodni, rettentően el volt hízva. Mivel ezekben a körökben úgy tűnik, hogy az ész csak akadály és a hiúság minden, a lány elment a dietistához és nekiállt lefogyni. Na, igy találkoztam egyszer vele, és alig tudtam elhinni, hogy ő volt az. Nem szerezte vissza a tíz évvel ezelötti testét, de rendkívül lefogyott. Megkérdeztem kihez megy és elkezdtem járni magam is.

Én már olyan 14 hónapja járok ehhez a dietistához, és mondhatom, hogy működik. Már kb 9 kilót adtam le! Néha kevesebbett, néha többet, de azért megyek előre, a célhez. Na, mivel egy a lány rettenetesen hiú és ezzel foglalkozik, gondoltam, hogy ő biztos hamarosan manöken vékonyra fogja fogyókúrázni magát, amikor egyszer csak az az érzésem, hogy a csaj kezd visszahízni. Eleinte megijedtem, és meg is beszéltem a dietistámmal, hogy ez most a fogyokúra része, hogy egy pontban a test kezdi vissza küzdeni magát vaskosabb formájára. A dietista megmondta, hogy nem igazán, hogy a test inkább az ember lelkiállapotára reagál, vagy, mondjuk, ha nem tartja be a diétáját. Nekem fura volt az a gondolat, hogy ép ez a lány ne tartaná be, de hát jó. Utánna, a lánnyal beszélgetve - miután kénytelen volt megjegyezni mennyit adtam már le - kiderült, hogy ő már egy ideje nem jár a dietistámhoz, mert nincs igazán ideje, és inkább egy másikhoz jár, közelebb hozzá. Nem akartam megjegyezni, hogy ez az új nem igazán segít, ugyanis lassan megint visszaszerzi bálna figuráját.

A diétám, hát akik ismernek tudják, munkával jár. Minden nap felkelek félórával korábban, hogy tornázzak egy kicsit, majd minden étkezés időt igyekszem időben betartani és a megfelelő dolgokat enni. Nem nehéz, nem lehetetlen, csak tudni kell hogyan és mit kell kérni. És néha-néha enged az ember magának egy kis nem-diétás napot. Az ember azt gondolná, hogy valaki aki egy hosszabb ideig járt dietistához ezt be is tartja, de nem így van. A lány összehívott egy három napos tovább képzős programot (ez egy teljesen más tészta, és lehet, hogy majd erről is beszélek, de nem most), ami folytán az első nap úgy alakult, hogy elmentem vele, a szakertővel és két másik munkatársammal enni. Nekem erősen az az érzésem, hogy a lány nagyon próbálja elcsábítani a szakertőt, aki nem is olyan csinos, de hát spanyol, Washington-ban él és egy rendkívül jó munkája van. Tehát, elmentünk ebédelni egy közeli libanoni kis kajáldába, és hát szokás szerint a diétám előírása szerint rendeltem. Legyen elég zöldség, megfelelő mennyiség szénhidrát, fejérje és gyümölcs. Nem figyeltem arra, hogy mit kért a lány csak amikor eléje tálálták. Alapvetően szénhidrátot rendelt szenhidráttal. Az ember elengedné. ha mondjuk, feltételezzük, hogy nem tudja, hogy a hummus alapvetően szénhidrát, nem zöldség (és akármennyire is mondja, hogy ő mekkora nagy konyha zseni, mennyi minden receptet ismer, mennyi minden országnak a kajáját tudja tökéletesen elkészíteni, fogalma se volt arról mi a babaganoush...), de hát nehogy valaki aki dietistához járt ne tudná, hogy a pita kenyér és a sült krumpli szénhidrát! A fiúk kiváncsian kérdezték mi mi a tányéromon, ugyanis ők, a szakertő meg én ugyanazt kértük, és magyaráztam nekik mi mi és miért egyensúlyozott.

Miközben ettük, és a lány járatta a száját rendkívül nagy sületlenségeken, elnézegettem és arra gondoltam, hogy lehet az, hogy megint elengedi magát. Most, hogy magam is diétázom, tudom milyen nehézségek vannak a lefogyással. Igen, megértem a lelkiproblemákat, hogy talán nincs ideje, talán ez van meg az, de hát, nem lesz az ember attól szomorúbb, hogy kicsit több zöldséget pakol a táljára. Miért muszáj elhanyagolni azt amiért olyan keményen küzdött? Hát nincs mégmindig ugyanabban a helyzetben? Okosabb már nem lesz, de legalább lehetne egészségesebb, nem? Akkor eszembe jutott, hogy sok ember úgy szokott lenni a dolgokkal, hogy amikor valami nem működik, vagy nem úgy megy ahogy szeretnék, vagy teljesen megunják, akkor gyökerestől kitépik életükből. Ha rossz dolgokről lenne szó akkor jó, de sokszor jó dolgokról van szó. Megint kövérre falják magukat, mert már nem akarnak diétázni. Nem csak abba hagyják a sportolást, de aztán egyáltalán semmit se csinálnak - még a gyaloglást is kerülik, mint a pestist. Vége az egyetemnek és akkor még a könyvekről sem akarnak hallani.

A diétázás, viszont, nem olyan mint a torna: ha egyszer elhanyagolod, másodszorra nehezebb lesz elérni célodat. A lány rövid, testhez simuló ruhákban öltözködik, amik sajnos nagyon kiemelik formáját... és fehérneműjét, és hogyan ez belevág a zsír rétegébe. Egy világban ahol minden a hiúságra alapul, ezt igazából nem engedheti meg magának, viszont döntései, cselekedetei nem veszik célpontul álmait.

Hogy lehet, hogy valaki rossz döntéseket hoz folyamatosan, látván, hogy minden egyes döntésével meszebb kerül céljaitóé? De főleg, tudva a választ gondjaira, miért nem veszi azt az irányt?

Rossz döntésekről, így, eszembe jutt Szitakötő barátnőm. Neki egy nagyon jó állása volt itt a cégben, és rendkívül jól keresett. Voltak gondjai másokkal, mint mindenkinek, és aztán egyszer úgy döntött, hogy lemond. A cégünk egy leépítős programot indított, ahol az emberek lemondhattak és rengeteg pénzt kaptak. Ez főleg azoknak volt jó akik nagyon közel voltak a nyugdíjhoz, ugyanis a munkapiac nem valami fényes. Jobb, persze, mint Europában, de nem olyan, mint régebben volt. Szitakötőnek volt egy terve, ugyanis a húga meg ő rendkívül ügyesek, és gyönyörű ékszereket csinálnak, aztán akkor szappanokat, testkrémeket és ilyeneket csináltak. A családja nem tartotta jó döntésnek, de hát ő belevágott. Három évvel utánna, Szitakötő elég ramatyul áll. A kis cége nem jött be, és most munkája sincs. Valahogy összehúzódik, alkalmi munkákat szokott csinálni, de hát már nem ugyanaz mint régen, amikor évi háromszor repült Mexikóba, utazgatott az Államokba és föl-alá Dél Amerikában (aki nem tudja, Dél Amerika az minden ami PANAMA alatt van, nem az USA alatt!). 

Habár a bálna lány és Szitakötő helyzete teljesen más, tulajdonképpen mind a két helyzet ugyanaz: döntések és következmények. Ahogy ezen goldolkodtam és hírtelen mind a két helyzetet magam előtt láttam, észrevettem, hogy tulajdonképpen mind a kettő ugyanazt tette: szemet hunytak a valóságnak és inkább hittek a mindenféle "élet-egyetem-tudás" zagyvaléknak, és ez alapján léptek. Hányszor nem vétkeztünk mi magunk így? Áltatjuk magunkat olyan olcsó közmondásokkal, mint "aki nem kockáztat, nem nyer", vagy "bátrakat segíti a szerencse" (Vergilius), vagy csak azzal, hogy "hinni kell", és belevágunk valamibe anélkül, hogy alaposan kikutatuk volna, vagy lenne egy működő B tervünk. Érdekes módon, sok emberről akik így, "hisznek" hallottam. hogy siker eseteket idézgetnek, hogy saját kockáztatásukat alátámasszák. Steve Jobs hitt, Bill Gates hitt, és ezrével tudják a neveket olyanoknak akik ezt vagy azt a nagy márkát létesítették, és hát, ha azoknak is működött, akkor nekik miért nem? Nekem fura, hogy egy minimális statistikát nem alkalmaznak és nem számítják ki, hogy azok közül akik hisznek, mekkora annak a lehetősége, hogy be is valjon. Mert legyünk őszinték, Steve Jobs és Bill Gates csak kettő van (volt), de ország elnök több ezren, és tudjuk mind milyen nehéz azt a munkát elkaparintani. Na, akkor miért lenne könnyebb hinni mindennek szembe, csak hinni és sikert aratni?

Itt nem az a pláne, hogy ne törekedjen az ember, arrül van szó, hogy kutatni kell, a célt szemelőtt tartani és akkor lépni amikor már helyen áll a B terv. Igen, sok kellemetlen, beléthatatlan rossz dolog is tud történni, de miért töbszörösíteni a kellemetlenségeknek az eséllyél, hogy még több dolog mondhat kudarcat? Miért nem nyítni ki szemünket és megfelelően felkészülni? Nem tudom, ez még abból marad az emberekre, hogy megszokják, hogy mindig van valaki aki tartja a kezüket, mindig akad valaki aki segít, tehát nem is kell nekik maguknak igazán sokat gondolkodni ezen. Nem kell azzal törődni, hogy elveszti alakját és egészságét, ugyanis, majd akadni fog valamilyen pasi akit el tud csábítani, és az majd eltartja és minden gondját elűzi. Nem kell arra gondolni, hogy tényleg bejön a vállálkozás, mert úgyis ő maga nagyon tehetséges, vannak ismerősei akik segíteni fognak, és majd minden sikerülni fog. Igen, de szemelől vesztik, hogy az egyik évek óta férjhez akar menni, és csak olyan férfiakra akad akik csak titkos szeretőnek akarják, akármennyire is fittogtatni próbálja, hogy ő milyen jó trófea-feleség lenne, a másik pedig szemelől veszti, hogy a piac nem rohamos növésben, hanem kereslet-zsugorításban van. Az egyik elfelejti, hogy már 40 éves, hogy nem tudja sokáig fenntartani a régi státuszát, főleg a fiatalabb kis feszes libákkal szemben, a másik elfelejti, hogy idáig a kis vállalata a munkahelyi fizetéséből tudott alapanyagot szerezni.

Nem azt mondom, hogy minden döntésünk sikeres lesz, de hát, legyen azért ahhoz elég eszünk, hogy amikor egy döntésünk kudarcba fullad legalább tudjuk mondani azt, hogy mi azért komolyan kikutattunk és igazán megtettünk minden tőlünk tehetőt, hogy sikeres legyen. Legyen ESZÜNK a döntéshozásba, mert utánna tudunk mindekit hibáztatni, de legbelül magunk tudjuk jól ki a ludas.

Szülinapom!

:-) Ma vagyok 39 éves. Igen! Jaj de jó! Tök jó egyre ügyesebb, okosabb és öregebb lenni. Már kicsit több ősz hajszálam is van... talán már van olyan 8? Ami jó. Tetszenek nekem az ősz hajszálaim, mert azt jelentik nekem, hogy egyre elöbbre jutok az életben, tapasztaltabb leszek és bölcsebb. Ja, igen, az vitatható, de persze nem a szülinapomon. ^_^

Ez az év sok változást hozott, és ha az Isten engedi, sok cicklusnak a zárulását is. Sikerült befejeznem az elsőt két könyvelési szemináriumból, ami a szakdolgozat helyet kell kijárni, hogy meglegyen a könyvelői diplomám, és most lassan készülök a másodikra. A második picit nehezzebb lesz, mert könyvvizsgálásról szól majd, de menni fog, majd meglátjátok. Lassan két év kemény munkának a végeredményéhez érünk, és végre lesz a kezemben egy újjabb eszköz, hogy jobban tudjam biztosítani a megélhetésemet. Nem mintha jelenleg nem lenne munkám - sőt, egy rendkívül jó munkám van, hála a jó Istennek! - de azért sose árt ha az embernek van egy B terve, és egy C terve és talán egy kis plusz munkája, amivel kereshet valamennyicskét és félreteheti majd a szűkösebb időkre, nem? Egy másodallás sosem árt, és én lassan felkészülök egy szintén isteni másodalláshoz: könyvelő akarok lenni! ^_^

Gondolom mindig szemem előtt volt ez a cél - egy másodlagos cél, mivel A CÉLOM mindig az volt, hogy közgazdász legyek, ami most vagyok - de most, ahogy ez lassan megvalósul, olyan tök jó érzes fog el, hogy azt alig lehet elhinni. Mintha egy tündérmese kezdene igazából megvalósulni, nem mert valaha gondoltam volna, hogy lehetetlen hogy én valaha is könyvelő lehesek, de inkább azért mert, ez az álom amolyan "jó lenne, de nem biztos, hogy egyáltalán meg is valósítom". Na, most a megvalósulás küszöbén állok. Ez az! Tényleg meglesz!

Ez az év egy másik ciklusnak a lezárását is hozta magával, ugyanis, május közepe óta megint szingli vagyok. Többféle érzelmen mentem át - szomorú voltam, mérges voltam, ijedt voltam, elhatározott voltam, bizonytalan voltam - ugyanis rég gondolkodtam az ügyön. Nem tagadom, egy ilyen hosszú és érzelmes kapcsolatot felbontani nem egyszerű ügy, sokat vetődik vele az ember, sok-sok mindent megpróbál, minden apró megoldást ezerszer is megforgat és addig, addig próbálja rendbe tenni a dolgokat míg az egész szét nem málik a keze között. Ígs hát, sajnos kénytelen voltam észrevenni, hogy habár a Kari egy irtó aranyos, kedves, szeretetreméltó ember, akit rettentően szeretek, élet látásunk, elképzeléseink a jövőről, a jelenről és magáról az életről annyira különbözőek, annyira ütik egymást, hogy kivihetetlenné tették együttélési terveinket. Kari az álmodozó, tudom, hogy ő vontatta volna maga után ennek a kapcsolatnak lassan szétbomló tetemét, becsukná két szép szemét az a tény előtt, hogy már nem él - Isten áldja mindig drága, édes szívét - de hát én nem ilyen vagyok. Gyakorlati látásomnál fogva, tudtam, hogy ezt muszály befejezni mielőtt kárt tesz benünk. Így hát nekem kellett kezembe venni a gyeplőt és megállítani a szekeret.

Most megint egyedül járom az utamat, megint felfedezem azt a régi szabadságot, korlátlan függetlenségemet és határtalan örömmel járom megint életemet. Boldog vagyok. Nehéz döntést hoztam, de azt a döntést hoztam amit kellett. És kiálltam mellette. Nem hátráltam. Nincs már a jövőmbe egy együttélést beszámító terv, egy ház amit valakivel megosztok, együtt töltött nyaralások és egy közös öregkor. Most helyette tervek vannak és álmok amik felhabzsolják napjaimat. Korlátlan idő és energia ahhoz, hogy befejezzem könyvelői diplomámat, elkezdjem, illetve, befejezzem a pénzügyi diplomámat, és ki tudja, majd a marketingost is! Van időm és lehetőségem, hogy időmet úgy osszam be, hogy elmehessek az egyetemre dolgozni mint tanár másodállásba, hogy kezdjek vezetni barátaimmal egy könyvelői irodát, és tudjátok mit még? Könyvet írni, kutatni, konferenciákra járni, csak úgy, hírtelen eldönteni, hogy holnap kedvem van... Salembe utazni, fogni magamat és elmenni. Szabadon utazni ahova akarom, egész időmet levelező barátnőimmel tölteni egy utazás során, mert hírtelen ahhoz van kedvem, vagy megbeszélni a lányokkal, hogy menjünk el egy csajos utazásra New York-ba vagy California-ba csinos pasikat nézni (mi másra menne az ember Californiába? Ott istentelen meleg van!). Felfedezem megint függetlenségemet, nem mintha eddig nem lett volna meg, de hát tudjátok milyen ez egy kapcsolatban, ahol még a ki nem mondott dolgok is olyan hangossak a falak közt. Nem sietek most a házra gyűjtött pénzzel, habár nem teszek le róla, és igen, lesz nekem oromos házam, ha törik, ha szakad, de most szabimat és egyébb erőforrásaimat teljesen saját magamra fordíthatom, abszolút függetlenséggel, és annak az érzése... megfizethetetlen. :-)

Változások

Egy nagy változás az életembemn olyan két-három éve kezdődött el, és most a múlt vasárnap kerekedett ki teljesen. Egy igen nehéz döntést kellett ő, amit meg kellett hozni. Nem volt más lehetőség már. Igyekeztem mindent megtenni amit csak tudtam, más utakat is járni, megoldásokat, lehetőségeket keresni, de hát nem volt mit. Megmondom őszintén, ezen a héten egy kicsit haragudtma magamra amiért ilyen sokáig húztam a döntést. Hogy nem volt több erőm előbb elébe járni a helyzetnek? Miért voltam annyira hülye, hogy nem láttam, hogy nincs mit tenni? Miért adtam annyi lehetőséget?

Sajnos, mind emberek vagyunk és az emberi természet ilyen: nem akarunk elszakadni attól amit megszoktunk, amit szeretünk, még ha nem is jó nekünk, mégha többet is szenvedünk mint kéne miatta. De mindennek eljön az ideje. Életemben új szakasz kezdődik.

Rohanás, Költözések és Utazások

Tehát igen, egy ideje nem írtam, ugye? Voltam otthon, elintéztem egy pár dolgot és visszajöttem. Meg kell mondanom, hogy ez az út tele volt megpróbáltatásokkal. voltak törölt járatok, hosszú sorok, nem működő kártyák, késések, és mindenféle fura helyzetek amikkel a mai napig egyszerűen nem tudok kibékülni, vagy egyszerűen megérteni, hogy és miért és egyáltalán "what the fuck!?" volt az egész.

Sok idő után most volt megint egy egyedül utazásom Európán belül, amikor elmentem Brüsszelbe beszélgetni egy levelező barátnőmmel. Kicsit felvágósnak tűnhet, de igazán nem látogani mentem, nem megismerni a várost, hanem egy beszélgetésre mentem, Érdekes volt és nagyon élvezetes. Gyakoroltam is a franciámat, ami hol nem olyan jó, hol nem olyan rossz volt mint emlékeztem rá (de továbbra is jobban szeretem a franciákat).

Az utazásom egy másik oka a cipekedés volt, a lassú visszaköltözésem Costa Ricába. Érdekes érzés volt, mert valahogy nem fájt annyira visszajönnöm ide, nem sajnáltam olyan nagyon Magyarországot otthagyni. Persze, ennek az is lehet az oka, hogy Magyarország már nem az az ország amire én olyan szívesen emlékszem. Szép, persze, de puffff! nem könnyű ott az élet!

Hazahoztam rengeteg ruhát (de persze, még sokkal több maradt otthon) és sok könyvet (de ezerszer több maradt otthon). Annyi sok jó könyvem van! Már alig várom, hogy mind egy helyen legyen... velem. A diétázás miatt, sok ruha ami régen már nem fért rám most lötyög rajtam, amiért most nem kevés pénzt költök varrónőre, hogy bevegyen belölük.

Itthon már végre lett egy könyvelői diplomám (még hiányzik egy másik, egy magasabb fokú), és rengeteget dolgozom, hogy megszerezzem a következőt. Mit mondjak? Manapság nem is lehet megállni!

Manipuláló Emberek

A minap olvastam egy rovatot a Washington Post-ban manipuláló emberekről. Ez Caroline Hax rovatában volt, ami egy olyan rovat ahova az emberek írnak gondjaikról és ez a "Caroline Hax" válaszol nekik valamilyen tanáccsal. Az adott levél egy nőről szólt aki családja és vőlegénye között van. A lány mesélte Caroline-nak, hogy a családja nem szereti a vőlegényét és úgy tűnik, hogy mindent megtesznek, hogy hagyja ott. A vőlegény nem igazán lelkesedik a családért sem (ami megérthető), de arra kéri a lányt, hogy kizárólag mellette álljon ki. Ennek a történetnek a legutóbbi jelenete az volt, hogy a lány szülei egy hajó kirándulásra hívta a lányt, kikötve, hogy nem viheti a barátját. Ő ment volna maga, de a srác azt mondta neki, hogy mivel ő nem lett meghívva, a lánynak szintén le kell mondania a meghívást. A lány megtette és a szülei nemcsak, hogy megsértődtek, de le is mondták az egész kirándulást.

Forrás: UNESCO

Ja, első gondolatom az egészről: micsoda Kabuki színdarab! Én szívesen megkérdezném, hogy vajon ez igaz-e, tényleg léteznek ennyire drámai, sarkalatos, idióta emberek a világon, de sajnos tudom, hogy léteznek. Mi több,  a mai napig, teljesen megfoghatatlan okoknál fogva, még nem haltak bele a szégyenbe!

Nem fogom megpróbálni megérteni miért van aki ilyen szégyenletes viselkedésre folyamodik, és őszintén, azt sem tudom megérteni, hogy miért van olyan ember aki az ilyen - ekkora és ennyire nyilvánvaló - helyzetekbe beleesik.

Sok ember van - sajnos - aki szemérmetlenül felhasznál minden eszközt és ürügyet (legyen az valós vagy hamis), hogy a többieket úgy használjon, ahogy az saját maguknak a legjobb. Sír, nyöszörög, tetteti az áldozatot, tetteti a tudóst, erősködik, elhallgatja az igazat, terjeszti a téveszméket vagy hazugságokat... ami épp neki jó. Sok manipuláló ember, aztán a szeretetet vagy a sikert szokta használni szintén, hogy rávegye áldozatait különféle dolgokra. "Azért mondom/teszem, mert szeretlek", "Ha nem teszed/megteszed, akkor nem is szeretsz", "én mindig annyira szerettelek téged és lásd hogyan hálálod meg", "ezzel sikeres leszel, enélkül nem", "aki nem kockáztat nem nyer". Ismerős valamelyik? Legtöbbünknek, sajnos azt kell mondani, hogy igen. Mind ezekben, és a manipuláció minden más formában egy dolog van ami közös: az adott áldozatnak tiszteletben tartásának megtagadása. Aki manipulál az nem tisztel, nem tart másokat emberszámba. Az adott cselekedet végzete után az áldozat nem lesz boldogabb, és ha a manipuláló ember megváltoztatja is hozza állását az áldozattal szemben (kedvesebb, úgy tűnik, hogy jobban számba veszi), az ideiglenes, és hamarosan több és több követelményt nyom rá.

Caroline helyében azt javasoltam volna a lánynak, hogy hagyja ott a vőlegényét, de a családját is. Nem az a baj, hogy valaki manipulálni akart, nem is az a baj, hogy talán egyszer hagytuk, az a baj amikor benne élünk, rosszul érezzük magunkat miatta de mégsem csinálunk semmit.

Egyetemi Ügyek

Új évi terveim szerint, szerettem volna minden hónapban írni, de íme, egész Februárban egy szót se írtam ide. Most se jutt eszembe sok, amir szeretnék írni. Sok munkám van az egyetemmel kapcsolatban. A munkacsoportom elég gyorsan dolgozik, ami jó, de sajnos van egy ember aki rettentő rosszul dolgozik, és akármit is csinál mindig újra kell csinálni. Ennek a tetejében, a tanárunk sem jó. Egy fiatal fickóról van szó, aki azt hiszi, hoyg mindent tud és mindenkinél jobb. Az első órában sok tapintatlan, sértő dolgot mondott, amit - amint lehetőségünk lesz - fel fogunk jelenteni.

Van tanulni valónk, de kis értelme van tanulni, mivel nincs igazán vizsgánk, csak egy szakdolgozat szerű munkát kell írni, amihez nem is fogjuk felhasználni a tantárgyat. Nem értem, hogy lehet ilyen rosszul megtervezni egy órát?

Következő Utazásom

Pénteken kérdezősködtem, lefoglaltam, ma pedig kifizettem, és így lett meg a tavaszi utazási programom: megyek haza két hétre. Persze nem volt egyszerű ügy, mert ez alkalommal megyek Brüsszelbe egy levelező barátnőmet meglátogatni, ami nem volt eleinte betervezve. Lány dolgok, tudjátok. olyanok amiket csak lányok közt lehet megbeszélni, korlátlan idővel egy kávé és kalória-dús sütik mellett. Igen, vannak az ember életében olyan dolgok amiket kizárólag csak kalória-dús, zsírban gazdag, cukorral pukkadásig készített sütivel lehet orvosolni.

Nem tudom hogyan érezzem magam ezzel az utazással kapcsolatban. Persze, örülök, hogy találkozni fogok a Karival, családommal, személyesen megismerem majd az egyik levelező barátnőmet... de valahogy mos másképp, másnak érzem magam mint ezelőtt más utazásoknál. Nincs meg bennem ugyanaz a buzgó készülődés, ugyanaz a tervezgetés. hogy mi lesz, hova megyek, mit csinálok, hanem valamivel higgadtabb az egész bennem. Megyek, megnézem a helyzetet, döntéseket hozok, pakolok, elintézek egy pár hivatalos ügyet, megyek Brüsszelbe, találkozom Arjennel, megbeszéljük a megbeszélni valókat, és jövök vissza.

Ebben az évben, és idáig szépen, kicsit közelebbről figyelem a pénzügyi helyzetemet. Persze, most kell, ugyanis már nem költögethetek boldogan mindenre, mivel most már van egy pénzügyi cél előttem amit el is akarok érni, de lehet akkor, hogy ezért viszonyulok is másképp az utazásomhoz? Még az is lehet, hogy nem lesz esélyem Bécsbe menni, három napra pedig még kevésbé!

Vajon majd maga Európa is másnak fog tűnni?

Megint Bloggozom ^_^

Tegnap volt egy éve, hogy utoljára bloggoztam itt. Tulajonképpen tavaly alig bloggoztam akármelyik bloggomon. Mondhatnám, hogy nem is bloggoztam egyáltalán, de az angol bloggomban azt hiszem talán hat bejegyzés volt.

2014 egy komplikált év volt számomra, és meg kell mondanom, hogy nem igazán tetszett. Sok munkám volt, sok mindennel kellett szembesülnöm, sok mindent kellett észrevennem és sok mindennel kapcsolatban kellett döntést hoznom. Nem volt egyszerű. Keményen meg kellett küzdenem az egyetemen, hogy befejezhessem a hátralevő tárgyakat, és sokat kellett tanulnom. Meglepetésemre, negyvenéves fejjel nem olyan könnyen megy a tanulás, mint húsz éves fejjel. Így hát, gondolhatjátok mennyit kellett a tankönyvek fölött hajolnom, hogy valami megmaradjon a buksimban.

Persze szép is volt, mint amikor úgy döntöttem, hogy Halloween-re elmegyek Salem-ben. Ez az utazás mesés volt, és nagyon-nagyon kellett nekem a kikapcsolódás, az esély, hogy egy picit magamra maradjak és elgondolkodjam a dolgokon. Salem-ben sok szépet láttam, nem csak boszorkányos dolgokat, de ahogy gondolhatjátok, engem inkább a boszis dolgok érdekeltek ^_^. Részben ezért is örültem egy kicsit annak, hoyg a végén egyedül mentem, ugyanis tudom, hogy ha valaki mással mentem volna nem mehettem volna ennyi boszis helyre, vagy nem maradhadtam volna otthon este tévét nézni, ahogy nem egyszer tettem meg. Igen, voltam ott egy hétig és voltak esték amikor ahelyet, hogy tovább kutassam a városkát inkább otthon maradtam és nagy boldogan bámultám a tévében a kedvenc csatornámat és kedvenc programjaimat. És nagyon élveztem!

Ház a Chestnut Street elején.
Chestnut Street a legmenőbb utca Salemben. Itt laknak a gazdagok.

Most itt már az új év, honlap pedig kezdődik az új munka év. Nem mintha az olyan jó lenne, de hát legalább azt jelenti, hogy van, mert tudom milyen rossz amikor az embernek nincs munkája. Ezt az új évet sok elhatározással kezdtem. Eldöntöttem, hogy 2015-ben visszahódítom az életemet. Igen, továbbra is tanulni fogok, de nem leszek a tankönyvek rabja, nem leszek a munkám rabja, és nem fogom engedni, hogy mások gondjai lekössenek. Visszahódítom saját időmet, saját hobbijaimat, saját dolgaimat. Többet akarok olvasni, írni, bloggozni, mozizni, picnic-ezni és élvezni az életet. Ez a tervem 2015-re. Mi a te terved?

Íjászati Nap

Sok-sok tervezés és futkosás és "nincs idő" és mindenféle program szorítkozás után ma végre sikerült elmenni íjászatra a Danival és a Karival. :-) Danit már rég el szerettem volna vinni, de Costa Ricában igazán erre nem volt lehetőség, ugyanis se az egyetem, se az íjászati szervezett nincs megfelelően felszerelve, hogy gyerekeket tanítson erre a sportra. Természetesen, Magyarországon más a helyzet, ahol még a profi "vadász és íjászat" sportboltban "hagyományos" íjakra is tehet szert az ember. Magam rég szerettem volna ezt a kirándulást megtenni, hogy így is tudjak gyakorolni, és amennyire lehet, ne gyepesedjen be a valamennyire ért tudásom.

Már tegnap hívtam az íjászati pályát és így sikerült találnom helyet mára. Kicsit körülményes volt a helyzet, ugyanis ki kellett menni egészen Sashalomig, de el tudtuk intézni. Atiéknak igazából más terveik voltak, de a Dani erősködött, hogy ő íjászatra akart menni, így hát elengedték velem. A Karinak lett volna más dolga is, de szerencsére gyorsan végzet, így végül velünk is tarthatott.

Na, most mondanom kell egy pár dolgot. Elsősorban, hogy mondták is nekem, hogy a gyerekek akik olyan fiatalok, mint a Dani, nagyon gyorsan elveszítik a kedvüket egy olyan sporttól, mint az íjászat, és általában nehéz őket egy óráig ott tartani. Gondoltam, hogy azért érdemes kipróbálni, ugyanis már annyira szédítettem szegényt az íjászattal, hogy legalább tudja meg magától milyen is. Kari, tulajdonképpen nagyon jó, természetes íjász, még ha nem is tanult soha íjászatot. :-) Már csak a ló kell alá!

Aztán idáig én mindig is kint, a szabadon lőttem, amiért érdekes volt most először bent, egy teremben lőni, teljesen más szabályokkal. Például nincs síp jel, hogy mikor léphet az ember a lövő vonalra, mikor lőhet és mikor kell letenni a vesszőt és az íjat és menni a kilőtt nyilakért.

Annak ellenére, hogy mondták, hogy nem lesz tanár, volt ott egy ember, a Józsi, aki rengeteget segített nekünk. Daninak egy kis íjat hozott, amilyet idáig sose láttam, és a mi pont megfelelt neki. A Kari meg én nagyobbakat kaptunk, de az enyémet kértem. hogy kicseréljék, ugyanis nekem egy gyengét adtak és én már nehezebb, erősebb íjakkal szoktam lőni. A tanár kedves volt és segített kijavítani a technikámat. Úgy érzem tanultam tőle olyan dolgokat amiket valahogy most értettem meg jobban, hogy hogyan is kell csinálni.

Dani elég szépen lőtt és kellemesen meglepett, hogy tulajdonképpen milyen jól fogja az íjat. Technikáján és állásán még lehet javítani, de hát még csak az első lecke, persze hogy nem fog elsőre úgy lőni mint az olimpiában! Az is meglepett, hogy élvezte az egész órát és nem is akart utána hazamenni! Majd kérdezte, hogy mikor jövünk megint, hogy lehet-e minél hamarabb (mondjuk holnap) és már amikor a hétfőt kérdezte, és mondtam neki, hogy megyünk Bécsbe, mondta: "De ott is lehet íjászatra menni?"

Gondoltam egyből veszünk neki egy íjat, de nem volt igazán a méretében. A kicsi neki nem tetszett, nagyobb kellett, és arra a madzagot még meg kell fonni. Majd menni fogunk megint - talán már vasárnap is, ha minden jól sül el - és addigra kész lesz egy íj csak neki, hogy kipróbálja, hogy tetszik neki. :-) Érdekes volt, hogy tulajdonképpen nagyon íjra vágyik, és hogy állítólag a nagyobb jobb neki, hogy tudjon vele nőni.

A Kari is velünk tartott, és ő kevés magyarázattal egyből nagyon szépen és nagyon pontosan lőtt úgy, hogy nem is volt neki semmi célzótű, vagy bármi ami segítené a célzásban. Szép, egyenes testtartás, egyenesen is tartja az íjat, a jobb karja pedig természetesen egyenesen, hátra nyomul. A tanár azért egyet és más igazított a technikáján, de nagyon hamar meg is ragadta a formát. Szerintem neki tovább kellene ezt csinálni, mert valójában nagyon jó ebben. Nem is beszélve arról, hogy milyen jól is néz ki íjászat közben. :-)

Én nem lőttem sokat, főleg a Danit figyeltem és segítettem neki, néha-néha a Karinak is, de nagyon jól éreztem magam :-) Biztos még menni fogok és még gyakorolni fogok amilyen gyakran csak tudok, és amikor megint itthon leszek, akkor az lesz az első dolgok, hogy amint leszállok a gépről a Ferihegyen, hívom az íjászpályát, hogy lefoglaljak egy helyet!

Imádom az íjászatot és imádom mindkét íjászomat! :-)

Új Év, Új Hold, Új Lehetőségek

Itt az Új Év! Mától már 2014-et írunk! No jó, többnyire a gépek írják helyettünk, de tudjátok mire gondolok. Vége egy évnek, és most eléje nézünk egy újabb évnek teli lehetőségekkel és kalandokkal. Érdekes, persze, mert csak egy másik nap, olyan mint a többi, de életünkben lezárunk egy ciklust és kezdjük a következővel. Ez azért is jó, mert ad lehetőséget, hogy átnézzük, hogy mit csináltunk és mi lett az eredménye. Minden évben van jó is, meg rossz is, sikerek és bukások, és mindig az a fontos, hogy az ember megfelelő módon tudja őket kezelni. Jobb egy bukás amiből az ember tanul, mint egy siker amit az ember elpazarol.

2013. Ebben az évben használtam először filofaxot, és mondanom kell, hogy nagyon megtetszett. Voltak ebben is bukások, ugyanis igazén nem lehet annyi részt beleigazítani, mint amennyit az ember szeretne - vagy amennyit néhány ember az internetten beletömköd - de lassan eljutok arra a pontra ahol tudom, hogy mi is kell nekem igazából a filofaxomba. (Őszintén, jelenleg is küzködöm ezzel! Nem egy olyan könnyű dolog!). Már 2012-ben visszatértem a papír határidőnaplóhoz, de csak 2013-ban tettem meg azt a lépést ami a filofaxba vitt. Azt a filofaxot nagy nehezzen tudtam csak kiválasztani, ugyanis annyi minde tényező volt vele kapcsolatban! Méret, szín, stílus, milyenek a zsebei, stb. Aztán, persze, egy kicsit megsérült és ki kellett cserélnem. Az újat, viszont, csak most fogon használni.

Ebben az évben egy nagyon fontos esemény az életemben a munka volt, ahol kénytelen voltam átmenekülni egy másik osztályban ahol nem fenyegetett veszély, se szellemi bántódás. Ez egy nagyon nehéz helyzet volt, mert elszakadtam egy kedves csoporttól és a legjobb főnöktől, nem is beszélve, hogy egy olyan munkától szakítottal el, amit szerettem és amiben az egyik legjobb voltam. Ezzel kapcsolatban volt lehetőségem megtanulni, hogy némelyik ember irigykedése (és nem csak rám, hanem pontosan az egész csoportunkra való irigykedés) olyan mélyre tud jutni, hogy azt se veszik észre, amikor a kis bosszúlkodásuk hatalmas nagy károkat okoz. Mondhatom, hogy ennyit lehet mondani az emberek racionalitásáról, és így lehet az irigységnek az erejét felmérni. Ezekből kifolyólag szintén jelentkeztem az egyik szakszervezetben, ahol aztán volt lehetőségem sokat tanulni a munkáról, az emberekről, és arról ami igazán folyik a cégben. Ott vettem észre, nem csak, hogy nagy baj van, hogy hamarosan minden szétesik, de azt is volt lehetőségem látni, hogy nagy eséllyel egy kis csoport majd megmenekül.

Az új helyemen más milyen a munka, stresszes, de nem agy munka, ami egy kicsit lehangoló. Van ami nagy agy munka, és azt szeretem, de megint olyan emberekkel kell dolgoznom, akik nem tudják igazából, hogy én, mint közgazdász, mit is csinálok valójában. Persze, hál'Istennek remekül érzem magam az új helyemen. A főnöknőm egy nagyon kedves lány akit rég ismerek és akivel rég szerettem volna dolgozni. Remekül jövünk ki. Ott van egy munkatársam aki nem is a mi cégünkhöz tartozik, hanem a jelenleg csődbe ment leányvállalatunkhoz, és akitől sokat lehet tanulni. Nem mondanám, hogy egy példakép, de azt lehet tőle tanulni, hogy mi történik az emberekkel amikor sarokba szorítják őket. Hova viszi őket a kilátástalan helyzet, hogy reagálnak a munkára és az emberekre és mi minden nyilvánul meg abból, hogy az ember valójában milyen is. Csak azért, mert valaki jónak tűnik, nem azt jelenti, hogy az is. Ezt nagyon a szívemhez akarom venni ebben az új évben, hogy kevesebbet bízzak az emberek által mutatott képességekről és egyúttal a magamén is dolgozzak. Tudom, hogy jó vagyok, de vannak elemek amikben még jobb is lehetnék, és sok csupán egy megfelelő időbeosztástól és "figyelem pontoktól" vagy riasztóktól függ.

Egy nagyon fontos dolog az életemben ami 2013-ben került megvalósításra, az az íjászat! Ezt már 2012-ben nagyon szerettem volna megvalósítani, de csak 2013-ban lett rá lehetőségem. Ezzel a sporttal észrevettem, hogy igenis létezik egy sport ami nekem igazán tetszik. Persze a jóga is jó volt, de hát ne mondjam, hogy egy idő után, egyes gyakorlatokat nem nagyon élveztem. Az íjászat más, azt végig élvezem! Júliusban kezdtem gyakorolni, 6 méteres, majd 10 méteres távolsági lövésekkel, de a végén már 30 métert is lőttem. Nem vagyok valami jó, igazán, még sokat kell dolgoznom a technikámon, de élvezem nagyon. Ez az egyik kedvenc dolgom 2013-ból!

Ebben az évben aztán nekiláttam megint, hogy megszerezzem a könyvelői diplomámat. Nem könnyű, és hát észrevettem, hogy sok minden változott a könyvelésben amióta  utoljára tanultam. Bizonyára neki kell állnom majd egyet és mást átnézni, kutatni, de megéri. Ezzel a diplomával majd tudnék maszek munkát is vállalni, és ahogy áll a helyzet, minden extra tudás több lehetőséget  add.

Ezen kívül ebben az évben elveszítettem egy kedves barátnőt, akiről későn derült ki, hogy nem is igaz barát. Tanultunk egyet és mást a tervezésről, a célok kiszabásáról és saját magunkról és képességeinkről. Főleg azt tanultam - személy szerint - hogy lehet, hogy néha egy kicsit magas célokat teszünk ki magunk elé, és talán nem érjük el őket (elsőre), de nem azért kell letennünk róluk! Mindig csak előre!

2014. Hogy miket tervezek? Nézzük:

1. Tovább dolgozni a könyvelői diplomám eléréséért

2. Jobb lenni a munkámban. Ehhez ki akarok dolgozni egy jó rendszert aminek segítségével mindig naprakészen tudok állni. Ehhez az is kell, hogy kiszabjak minden napra legalább 20 percet távközlési és törvénnyel kapcsolatos hírek olvasására, és napi 1 órát, hogy tanulgassam az eddig meghozott rendeleteket és szabályokat és megértsem. Ezekhez majd különböző ügyvéd ismerőseim segítségét kell kérnem!

3. Szépen elrendezni a filofaxomat, kidobni belőle mint azt ami nem kell, vagy amit nem épp a filofaxomba akarok tartani, és közelebb kerülni ahhoz a ponthoz ahol jobban el tudom rendezni a dolgaimat. Mindenféleképpen szeretnék egy külön részt a munkára szánni, és egyet az egyetemre.

4. Tovább akarom csinálni az íjászatot. Szeretném ha év végére meglehetősen jól tudnék lőni egy rendes olimpiai vagy bajnoksági távolságra - de mindig csak is reflex (recurve) íjjal. Nem szeretem a compound íjjakat!

5. Megakarom megint próbálni, hogy 24 könyvet olvassak el. 2013-ban sikerült 22-őt elolvasnom, de ez azért volt, mert elkezdtem tanulni, és mert nem olvastam sokat amikor a munka miatt rosszul éreztem magam. (Akkor inkább tévéztem, vagy fanfic-okat olvasgattam.) A több hónapon át kimutatott ritmusom szerint akár évi 36 könyvet is elolvashatnék (igen, én egy lassú olvasó vagyok, mert sokszor mindenen eltöprengek), de most a tanulással ez nem igazán lehetséges. Ugyanakkor azért tartom fen a régi célt, mert meg szeretném találni ezzel azt a pontot ahol egyensúlyba lesz a munka, a tanulás és a szórakozás.

6. Folytatni akarom a List of 13 kis projektemet. Ez az a kis 13 tételből álló tevékenység lista amit új holdtól új holdig csinálok már 2012 óta, és amiben az a pláne, hogy az ember érdekes, szórakoztató kis feladatokat add fel magának, hogy a napjai ne csak munka, tanulás, robotolás legyen az egész. 2013-ban nem sokat tudtam megteljesíteni a listáimból, de arra volt jó, hogy észre vegyem, hogy most kevesebb időm van, de azért mindig is kell egy pár ilyen dolgot az ember életébe beiktatni. Sokszor az ember elfelejtené, és munkát vagy tennivalót akar becsempészni a listába. Ekkor az ember megáll és komolyan megkérdezi önmagától: "ezt tényleg élvezném?".

Jelenleg még csak ennyi, de szerintem ez is megéri, nem? :-)

Boldog Új Évet Mindenkinek!!! :-D