Már egy ideje nem írtam, ugye? Hát ennek van is egy oka: elbizonytalanodtam. Miért? A munkakeresés miatt! Igen, úgy ahogy olvassátok. Valahogy úgy van ez, hogy kellett írnom egy "motivációs levelet" (ez egy olyasfajta levél, ahol az ember megmondja, hogy miért akar abban a bizonyos álláson dolgozni ahova pályázik, és miért az ember a legjobb erre), és ott derült ki, hogy én nagyon nem tudok magyarul írni, hogy a szavakat úgy ahogy dobálgatom, de alapvetően nem érteni, hogy mit akarok mondani. Na, én tudom, hogy furán beszélek, és a helyesírásom nem a legjobb (most az internet helyesírása segít!), és a nyelvtanom sem, de azért komolyan azt hittem, hogy meg tudom fogalmazni, mondanivalómat és tisztán át is jut az embereknek, még ha sokat is körözök hozzá.
Az sem segítette a helyzetet, hogy Február óta itt vagyok, és idáig a százezer állásra jelentkezésből csak egyszer hívtak be interjúra, és az is az első hetekben, azóta pedig semmi. Oké, oké, volt még két lehetőség a messziségben, egy számomra továbbra is zavaros "távközlési marketingos" dolog amit olyan nagyon jó, és amivel annyi pénzt lehet keresni, hogy egyszerűen nem lehet megmagyarázni, hogy mi is a munka, a cég pedig egyedien fantasztikus és annak ellenére, hogy az Interneten nem lehet felkeresni, és csak is az ő saját oldalukon lehet megtudni az igazat (vagy különben megtudod, hogy ötször is lettek beperelve amiért megígérték az embereiknek, hogy rengeteg pénzt csinálhatnak és egy fillért se kerestek). Nekem már eleve fura volt, hogy nem tudták megmagyarázni kerek-perec mi is a munka, mi is a cég és mi is a termék - mindenre az volt a válasz, hogy beszélnem kell egy bizonyos emberrel aki majd "mindent megmagyaráz". A másik egy ismerőssel lett volna, akinek van egy üzlete, és dolgozhattam volna neki. Ez jónak is tűnt eleinte, míg ki nem derült, hogy ő nem egy ideiglenes állást ajánlott, hanem egy fix állást, de még emellett is voltak "személyi" és "gondolkodási" követelmények amikbe a kimondó, tárgyilagos személyiségem nagyon nem illet.
Aztán csend, csend, csend... Utána számoltam a napoknak, a heteknek és a pénznek, és egyértelmű válaszokra bukkantam: ez itt így nem megy, haza kell mennem az Anyuékhoz, ahol jól fizető munkám van, kocsim, tető ami alatt megbújhatok (és a nevemen van) és kaja amit a pocimba tehetek. Csak a benzint, a jógát és a piát kell fizetnem, és már nincsenek tartozásaim! Nem volt egy könnyű döntés, és még nincs véglegesen meghozva, de ahogy telnek, múlnak a napok, ez egyre jobban erősödik. Hát igen, sajnos fél évet kaptam az év helyet. Más kép kell megoldani ezt a dolgot, és azt is már lassan kiokumuláltuk.
És akkor hív fel az egyik munkahely - bank, nem távközlési - hogy lennék-e, olyan szíves és elmennék egypár próbára a jövő héten, ugyanis náluk a választás több körös és előbb fel akarják mérni tudásomat - csak utána kerül idő az interjúkra, ha megfelelünk. Lehet, hogy ez lesz az? Lehet, hogy mégis maradok? Vagy lehet, hogy mégsem, egy másik kudarc és megint megyek haza, egy őszt kihagyva, amit már a múlt század óta nem láttam.
Közben a Marika ügy egyre rosszabb, és néha komolyan arra gondolok, hogy fogni kéne a Karit és költöznünk kéne Costa Ricába, a fegyveres banditák és a korrupt politikusok közé... habár az utóbbiból Magyarországon nincs hiány és amennyire olvasom a helyzetet, Costa Ricába idáig nem fajulnak a dolgok, és senkinek se jutna eszébe egy 98%-os adó amiről nem is mondják meg mire is fordítanák.
Én közben nem írtam, nem mertem pötyögtetni érthetetlen, magyartalan, "aranyos" kis magyaromat ide, ahol hárman olvashatják... még ha a statisztikai oldalon is mondják, hogy naponta 90-en olvassák Oroszországban (Tényleg? Miért???).
Na, azért akkor most mesélek egy picit a legfőbb egyéb hírről. Elsősorban felhíztam egy jó pár kilót, habár a Marcsi Mama és a János Papa úgy találják, hogy lefogytam... legalább fenékből, ami nem jó. Személyesen a finom csokit, fagyit és sütiket vonom felelősségre emiatt. Ki tud megállni olyan fagyit, mint a Carte D'Or Bakalia, vagy a fagylalt boltos bodza fagyija, vagy a banános csoki a Casali-től, vagy a sok finom Eszterházy szelet, a Hantos Flóra, Sissi torta, krémes, Madártej, kardinál torta, dobos torta, piramis, puncstorta, vagy a százezer Anonimus szelet amire az ember rábök, hogy most abból a szép micsodából adjanak. Igyekszem, persze valamennyire leadni, de nem nagyon akar menni, főleg mert nem is vagyok hajlandó nem enni a sok finomságot.
A cicánk, Cinder, akiről már tuti tudtok, néha-néha lejár sétálni, úgy hogy mi visszük. "Mi" ebben az esetben azt jelenti, hogy én. Kari csak kétszer volt vele, úgy, hogy én is ott voltam, mert szerinte ciki egy macskát sétáltatni. Ja, pedig ő erősködött az első alkalommal, hogy vigyük le. Na, de azért meg kell hagyni, hogy a Kari nagyon szépen belejött az alom tisztítás mesterségbe. Minden esetre lefényképeztem macska-sétáltatás közben. Azért tudni illik, hogy a macska sétáltatás nem úgy megy mint a kutya sétáltatás. A macska - legalább a Cinder - nem veszi jó néven a pórázt mert nagyon korlátozza és ráadásul az ember-szolgája lóg a másik végén. Néha egy picit oson ide oda, vagy fetreng a porban, szagolgatja a fákat és bokrokat, de főleg csak fekszik. Így lemegy az ember a kis parkba és a macska épp azt csinálja amit otthon: ül és néz. Csupán az a különbség, hogy kint a cica nem nyavalyog, nem nyávog és nem tépi az ember nadrágjának a szárát. Így javaslom a macska tulajdonosoknak, hogy a szeretnék, hogy a cicájuk hagyja békén olvasni az újságot, kapják fel, tegyenek rá pórázt és vigyék ki a Margitszigetre. Ott majd megnyugszik.
Ati itt járt. Itt volt két hétig, és pont ma ment vissza Costa Ricába hajnalok hajnalán. Elvittük bolhapiacra, ahol felpakolt LEGOkkal magának és a gyerekeknek, voltunk Mezőkövesden is, Sukorón - Gyurcsány Ferenc nélkül... csak mondom - és persze elvittük Bécsbe is, ahol most már megismerhette a Schönnbrünnt és egy picit a Múzeum Negyedet is. Voltunk az Albertina környékén, egy picit a Prater-ben és el is mentünk a Villamos Múzeumba, ami zárva volt. Tegnap nyitott. Mi persze április végén voltunk ott, tehát épp nem találtunk nyitva, ami szomorú volt, mert szerettünk volna találni valamit ami igazán Ati kedvére van. Itt közben elfelejtettük elvinni a Margitszigetre, habár már a lángost ismeri, ugyanis a Velencei tónál ehetett. Meg is ismerte a lakásunkat, amire csak annyit mondott, hogy pici. Hát ja, pici, a Costa Ricai házakhoz képest.
Míg itt volt a nagyapám valahogy nem mondott lehangoló dolgokat nekem, annak ellenére, hogy már az elejétől az Ati megmondta, hogy nekem nem fog már ez a Magyarország dolog bejönni. A nagyapánk nagyon szereti az Atit, amiért gondolom, hogy kivételesen kedves és jó volt, visszafogva egy picit a szokásos negatív világ szemléletét (a nagyapám nem egy rossz ember, csupán mindig mindennek a lehető legrosszabb oldalát nézi. Szerinte 1990 óta folyamatosan már itt van a világvége, mindenhol rabló-gyilkos kuksol és nincs lehetőség senkinek. 1994-ben azt mondta nekem, hogy ne menjek közgazdásznak, mert én ehhez nem értek, nem nekem való és nem leszek boldog vele. És lám...). Sajnos az utolsó napokban egy picit kicsapongott a negativitása és meglepetésemre azt mondta az Atinak, hogy nem csak, hogy az ő magyara rossz, hanem, hogy elégtelen és nem értik meg az emberek. Ez abszolút nem igaz! Hogy mondhatott ilyet neki! Atikánk mindig meg tudja értetni magát a többiekkel. Lehet, hogy hol itt, hol ott nem ragoz jól, vagy folyamatosan "nem van"-t mond a "nincs" helyet, de Atikánk nagyon is jól beszél! (És szerintem van nyelvérzéke, csak épp nem akarja használni.)
Remélem az Ati jól érezte magát itt. És ami a próbát illeti... lesz ami lesz. Ez már csak a Jó Isten kezébe van, tehát tudjátok hova kell intézni a kérelmeket! ^_^
