Már k.b. másfél hete vagyok itthon és három dolognak nagyon örülök: az időjárásnak, a bagel-eknek és a kocsimnak. Az időjárás, Magyarországgal ellentétben, folyamatosan 26°C és 25°C között van, estére pedig 18°C és 16°C között imbolyog. Kis esők itt meg ott, épp eléggé, hogy a levegő mindig friss legyen. Meging magas hegyek vesznek körül, és a levegő illata édeskés, igazán trópusi. A napocska kellemes és a szellő szintén. Talán azért ilyen jó most nekem, mert épp a ronda magyar nyárból jövök, ahol csak izzadni és olvadni lehet, de ez most kifejezetten kellemes. És egy pillanatra se éreztem magam ragacsosnak, se úgy mintha egy nedves konyharuhán keresztül lélegeznék.
Munkám várt rám, de a főnököm volt olyan belátással, hogy nem egyből gördített rám munkát, hanem adott egy pár napot, hogy beleszokjak megint a dolgokba, rendbe tegyék a számítógépemet és tudomást vegyek a jelenlegi helyzetről. Fizetésem és pozícióm még megvan, de a nagy veszteségek után amiket a cég kénytelen volt elismerni, nagy szorítkozások jöttek létre. Kitaláltak egy "önkéntes lemondási" programot, ahol az emberek elmehetnek és nem csak kifizetik nekik az a "munkanélküli egyszeri segélyt" ami akkor jár ha valakit elbocsátanak, de adnak hozzá még négy fizetést. Igen ám, de nem mondják meg az embereknek, hogy nem egy teljes fizetést adnak nekik, hanem az elmúlt 12 hónapi fizetésnek az átlagából, csak 20 napot fizetnek minden dolgozott évért, de csak nyolc évig fizetik ezt. (A mi cégünk 42 évig fizet, de úgy, hogy a nyolcadik éven túl két évenként csak egy "havit" fizet.) Ez nagyon nem éri meg, főleg mert ha valaki azt hiszi, hogy Magyarországon rossz a munka helyzet, az nem is tudja tulajdonképpen mennyire is rossz Costa Ricában. Otthon még lehet munkát szerezni, itt nem.
Rengeteg változás volt, és egyetlen egy változás sem volt pozitív, annyira, hogy az emberek már komolyan félnek attól, hogy hamarosan mind munkanélküliek leszünk.
Kicsiben, viszont, a munkám ugyanaz, a helyem ugyanaz, és így már többször is felhívtam kedvenc expressz éttermemet Bagel reggeliért. Csak annyi volt ami nem tetszett, hogy a minap mákos bagelt rendeltem és alig volt rajta mák. A rendes kólámat is diétás kólára cserélték. :-(
A kocsim is a régi, fantasztikus és imádom, habár láttam rajta mi mindent rontott rajta az apu amikor járt vele. Remélem mind ezeket kifizeti.
Cindert, a cicánkat nagyon hiányolom, habár itthon vannak Hippie, Cirmi és a legújabb kiscicánk, Müzli. Müzli egy picike kis lány cica, három színű, mint János Papa Mázlija. Hát épp ezért lett a neve Müzli. Mázli-Müzli. ^_^ Anyunak is megtetszett, és így lett a cicus Müzli. Danika, persze már elnevezte Juguetón-nak (Hu-ge-ton, jelentése pedig "játékos"), de mivel nincs benne "i" hang, akkor Müzli lett belőle, plusz nem tudjuk, hogy nagy korában is továbbra ilyen játékos lesz mint most.
Érdekes, egyébként, hogy azért nem hoztam el a Cindert, mert Anyu nem akart itthon egy másik macskát, de a végén mégis lett egy harmadik macsek.
A dolgok a szokásos módon mennek. Apu jelenleg meg van sértődve velem, mert rászóltam amiért a Anyut szekálta a minap, főleg mert miután erőteljesen felálltam vele szemben, akkor elkezdett ordibálni, hogy nem beszélhetek vele ilyen hangon, mire én meg se szeppenve szemébe néztem és mondtam neki, hogy amennyiben így viselkedik akkor ezt a hangnemet érdemli meg, és még azt is hozzá tettem, hogy a tiszteletet azt ki kell érdemelni. Őszintén sajnálom az Aput. Régen kicsit belátóbb volt, de most kezd olyan lenni mint a Keresztanyám, és egyre gyerekesebben viselkedik. Vajon mi történik az öreg emberekkel? Miért veszítik el önmagukat szemük elöl?
