Közlés és Távközlés

Egy csoport német tudós talált egy régészeti feltáró helyen vékony réz szálakat 50 méter mélységben, amiből levezették azt a következtetést, hogy 2500 évvel ezelőtt a németek már felfedezték, kifejlesztették és használták a távközlési réz vezetékes hálózatot. Az angolok, persze, nem maradhattak hátra, és 100 méter mélyre ástak ahol apró üvegdarabokat találtak, amiből arra a következtetésre jutottak, hogy az angolok már 3500 éve fedezték fel, kifejlesztették és használták az üvegszálas távközlési hálózatot. A Costa Ricaiak, persze nem maradhattak hátra. Ástak 150 métert és nem találtak semmit. Ástak 200 métert és nem találtak semmit. Ástak 250 métert és nem találtak semmit. Ebből arra a következtetésre jutottak, hogy Costa Ricában már 500 éve fejlesztették ki a wireless (vezeték nélküli) hálózatot.

^_^

Gondolom mindenhol kitalálnak ilyesféle vicceket. Ezt ma olvastam és nagyon röhögtem rajta.

Közben eszembe jutott a Félbunkócska, aki ha 5000 évvel ezelőtt született volna meg, akkor minden bizonnyal kifejleszti az első távközlési hálózatot. Félbunkócska, ugyanis, egész nap, attól fogva, hogy felkel reggel, míg le nem fekszik este, folyamatosan az anyjával, a nővéreivel, a takarítónővel beszélget. Komolyan. Egész nap a füléhez nyomul a telefon, hol a mobilja, hol a munkahelyi telefonja, és egyfolytában beszél, nyafog és pletykál. Nem csak az, de már láttam, hogy itt egész nap beszél az anyjával, majd amikor vége a munkaidőnek és megy az anyjához a ronda gyerekéért (az komolyan egy ronda gyerek, akármennyire is nő meg, ronda). Amint feláll az íróasztalától felhívja telefonon és az egész úton beszél vele. A ház előtt leteszi a telefont, beszél vele élőben, berakja ronda gyerekét a kocsiba, elindul és MEGINT felhívja az anyját és tovább beszél vele. Hogy mit lehet ennyit beszélni, fogalmam sincs, főleg mert már másnap kezdi újból.

K.b. 3 év közeli megfigyelés után arra a következtetésre jutottam, hogy a köztük lezajló közlési kapcsolat nem is közöl semmit. Félbunkócska folyamatosan veszekszik anyjával, mert azt az anyja képtelen megérteni, mit lehet megengedni a ronda gyereknek vagy nem, milyen gyógyszert kell bevennie, vagy hova tette a kulcsot.

A Félbunkócska esete, persze egy nagyon szélsőséges eset, de az az igazság, hogy sok ember van aki folyamatosan telefonálgat és ezzel a mércével méri kapcsolatait és mások kapcsolatát. Hányszor telefonálnak, hányszor csevegnek a netten, hány levelet írnak egymásnak, milyen gyakran, milyen hosszan, stb. De ez csak a "csatorna felhasználása", nem mond semmit magáról a közlésről. Sok szó lehet üres, egy pár lehet jelentés-teli.

De persze sok embernek fogalma sincs arról, hogy ez mint jelent. Nem értik, hogy több mint mennyiség és minőség, itt egy tartalom, egy "jelentés" kérdésről van szó. Persze, a jelentés túl mély fogalom annak aki csak a felületen kívánkozik élni és működni. Utána, persze, azon nyafognak, hogy miért is ennyire szerencsétlenek és boldogtalanok.

Nem fogyasztani kell, hanem tudatosan használni.

Világszép Macsek.

Még egy hét kezdődik el, az év 34. hete. Ha arra gondolok, hogy én csak az 50. hét vége felé megyek szabira, akkor még 16 hosszú, gyötrelmes hetet kell még kibírnom. Waaaaah~! Ma egy olyan nap van, amikor legszívesebben nem dolgoznék, nem kelnék fel az ágyból, nem csinálnék semmit. És nem mintha lenne olyan sok munkám az irodában, épp ebben a pillanatban, de az a helyzet, hogy nincs is kedvem itt lenni. Ma nem. Ma valahogy inkább otthon heverésznék Hyperionnal, a világszép macskámmal.

Ma leveleznék. Igen, ma legszívesebben leülnék egy papír blokkal levelet írni Sonjának, aki jelenleg a soros a levelezésben. Sonja, a Horvát Óriás. (Nem is olyan óriás, de mivel nem 1,65 mint én, szerinte Hadrig.) Ez a levele, amivel válaszolok, azaz, kicsit más a többinél. Levelében már meghuzigálta a fülimet, hogy hol vannak a fényképek - alapvetően képek rólam - amit, hát, nem gondoltam, hogy annyira kell, mivel már ismerjük egymást és tudjuk, hogy nézünk ki. Ráadásul a legtöbb képem fenn van a netten, de hát a kedvenc Horvát Óriásom =) képeket követel, tehát kinyomtattam neki egypárat. Oké, talán "egypár" nem egy megfelelő kifejezés, mert olyan 20+, de hát... mégis. 20-, 20+, ki nézi az ilyeneket?

Szülinapi ajándéka is ez alkalommal kerül postára, annak ellenére, hogy szülije márciusban volt. Sokáig kerestem, kerestem míg végre meg nem találtam a tökéletes ajándékot: kávé magokból készült ékszerek amik mág mindig tartják a kávé illatát. Ha véletlenül összezúzódnak az úton az se baj, mert akkor megfőzheti és megihatja. Sőt, ha épségben is érkezik meg, de kávé krízisbe kerül megőrölheti a fülbevalókat és lecsurgathatja. Szuper ajándék, ugye? Remélem majd tetszik neki... az egyik formában vagy a másikban.

Idáig még nem küldtem neki semmiféle csomagot, csak rendes levelet, tehát remélem azért minden megérkezik szépen és épségben.

A képek között, persze, van egy kép az egyedi, gyönyörű szép macsekomról, Hyppie. Az utóbbi időben Hyppie-m nagyon, nagyon kedves velem. Mindig is kedves volt, de mostanában olyan szépen felkeres, mellettem megy, ölembe ugrik is csinos fejét odahatja, belém dörzsöli okosan mutatva nem csak, hogy simogatást akar, de hol akarja, hogy simogassam. Ha a hátára vágyik, akkor azt domborítja ki és dörzsöli kezem alá. Ha pofincsója alá kívánkozik, akkor azt nyomja az ember ujjaihoz. De amikor a feje búbját kell simogatni, azt mindig szépen oda tartja, és gyöngéden az emberhez támasztja, és picit mozgatja. Hyppie nem egy nagy vadász, vagy egy kiváló harcos, nem tudja megvédeni területét még ha ettől függne az élete - és általában ettől is függ - de tud szép lenni, mint semmilyen más macska a világon, és isteni jól jön ki az emberekkel, könnyen megszeretteti magát, szépen nyávog és türelmesen tanítja kétlábú társait különböző dolgokra, mint arra, hogy adjanak neki kaját, simogassák, játszanak vele, szórják ki a hangyákat a kajájából, cseréljék ki, stb. Hyppie annyira is szereti az embereket, hogy néha csupán azt akarja, hogy üljenek le vele enni, heverjenek vele egy picit.

Hyppie egy csinos, békés, emberszerető macska, és én imádom.

A Test Öregszik, az Egyéniség Bereked

Nagyon nagy hatást gyakorolt rám amit nem rég olvastam Miller Henry "Ráktérítő" regényében. Igazán az emberek általában, nagy többségük azt várják, hogy jöjjön valami - csoda, ember, dolog - és megváltoztassa életüket, hogy attól fogva minden jó legyen. Ez olyan helyzetektől megy, ahol valaki aki nincs megelégedve erőforrásaival (a pénz amit kap valahonnan, például, legyen az szülőktől, élettárstól, munkától, államtól) várja, hogy megnyerje a lottót, a diák aki reméli, hogy valamilyen csoda folytán átmegy a vizsgákon, az ember aki reméli, hogy valamilyen csoda folytán egyszer valaki megkéri, hogy legyen ő egy nagy cég vezetője, vagy egy ország miniszterelnöke, a gyerek aki reméli, csoda folytán kiderül, hogy örökbefogadott, és igazi szülei királyok és vissza akarják venni, egészen a csajig aki reméli, hogy egyszer eljön Az Igazi, a Csoda Herceg és feleségül veszi és attól fogva elkezdődik az élete és boldog lesz.

Most eltekintve attól, hogy mekkora nagy hülyeség ez, komolyan, mekkora nagy butaság, az a kérdés foglalkoztat engem - megint - hogy miért van ez. Ezzel összefüggésbe eszembe jut egy portugál bloggozó lány - egy komolyan buta lány aki annyit tud a világról és az ésszerűségről, amit a szamár a deriváltakról - aki nem rég jelentette ki, hogy 21 éves korig az embert a végzet vezeti, és ja persze, mert 21 éves korig az élet olyan egyszerű, minden adva van és bla-bla-bla. (Egyébként ezt a csajt le fogom kapcsolni a rendszeresen olvasott blogjaimról, annyira hülye.) Jutott ekkor eszembe, hogy a csoda várás nem más, mint a gyerek állapot továbbítása. Nem más ez, mint annak az elvárása, hogy valaki átvegye a szülő szerepét és helyette válasszon, helyette rendezze el a világot, de nem csak az, hogy helyette építse az életét, hanem az is itt a pláne, hogy legyen valaki más akit hibáztatni lehet, akire haragudni lehet, ha a dolgok nem olyanok, mint azt az ember szeretné.

Érdekes, persze, mert amikor az ember gyerek arra vágyik, hogy élete ura legyen, hogy maga csinálja a rátartozó döntéseket. Aztán felnő és hátratáncol és keresi, kitűzi következő döntőit. Miután harcolt és haragudott szüleire, egyre megint kell, de nem a szülő, hanem valaki új, valaki nagyobb, egy felfoghatatlan erő aki többet tud, mint az addigra lehordott papa és mama.

Miért várni hogy a lottó megnyerése megoldja az ember pénzügyeit és álmait? Miért nem dolgozik meg értük? Miért nem tanul, képzi magát és magától dolgozza ki helyét egy cégben? Miért vár arra, hogy egy férfi megoldja az életét, és nem oldja meg magának?

Mert az emberek többsége nem akar felelős lenni élete eredményéért.

Közben nem kell ehhez bátornak lenni, csak épp nem kell gyávának lenni, de a gyávaság egy sokkal könnyebb út, mert csak tengni-lengni kell, és másokat hibáztatni azért amit az ember maga nem tesz meg, miközben azzal álmodik amit nem érdemelt ki.

Boldog Anyák Napját!!

Ma van Anyák Napja Costa Ricában, de mivel erről már írtam az angol blogban, itt csak üdvözölni anyukáimat.

Tehát boldog anyák napját kívánok Anyunak, Marcsi Mamámnak és Zsuzsanéninek!

Anyósok: Legszívesebben Csak Temetéskor Látogatnánk Meg

e-mail-t kaptam Alix-től, a legjobb barátnőmtől, aki épp ugyanabban a borzadalmas lidércnyomásban szenved mint én: kibírhatatlanul rémes anyósa van. Hát ja, sajnos minden arra mutat, hogy ha egy nő erős személyiségű, tudja mit akar és tesz annak érdekében, hogy meglegyen, akkor minden bizonnyal ronda anyósa lesz. Nem, ez nem azt jelenti, hogy ja, igen, gondjai lesznek az anyóssal és veszekedni fognak, ez azt jelenti, hogy az anyós egy kibírhatatlan hárpia lesz aki képes az emberben felkelteni a vágyat a Spanyol Inkvizíció után. Ah! Amikor csak rá lehetett bökni a boszorkányra és az Inkvizíció ropogósra sütötte!

Én drága barátnőm elpanaszolta most nekem, hogy a ráeső hárpia fejébe vette, hogy vesz Alix lányának, María José-nak színes ruhákat, kislányos színekben és mintákban, mert "olyan rossz nézni, hogy a gyerek csak feketébe öltözik". Majo 14 éves!! Ma napság a tinik EMO-k!! Alixék ezerszer mondták már neki, hogy Majo ilyen, így boldog, Majo már nagy és maga választja cuccait, de a hárpia képtelen fejébe venni. A nőt nem érdekli, neki csak az kell, hogy a saját elképzelése és gondolata érvényesüljön, és ha valaki keresztbe tesz neki, akkor nyúzza a fiát, hogy a neje milyen undok (még ha nem is Alix tett keresztbe neki, az nem baj, mindenről Alix tehet). Égetni való.

Persze, a hárpia gonoszsága más dolgokban is nyilvánosul meg, mint a következő eset. A hárpiának Alix férjén kívül van egy lánya, Betsy. Betsynek volt egy férje, Melvin, akitől lett két gyereke. A pasi folyamatosan bántottal, szóban, szellemileg és testileg, míg a végén ki nem cserélte Betsyt egy "újabb modelre". Nem érdekelte a két gyerek, szegénységbe hagyta a nőt és lelépet, és az eltartási pénzt se volt hajlandó kifizetni, majd addig bántotta volt nőjét, míg ez nem ment el a bíróságra lemondani a gyerekei eltartási jogairól (nem tudom ez tulajdonképpen lehetséges, de megtette). Nagy nehezen Betsy kikecmeregett a helyzetből, tanult jogot, szerzet magának munkát és fenntartja gyerekeit. Nem rég rálőttek Melvinre - sajnos nem halt meg - és Betsy anyja és volt anyósa, megtudva, hogy Melvin otthagyta a nőt akivel megcsalta Betsyt, rávették, hogy látogassa meg Melvint a gyerekekkel. Szegény Betsy megtette, és amikor meglátogatta a pasit látta, hogy hát Melvinnek új nője van... egy még fiatalabb csajszi.

Oké, mi féle... állat tesz ilyet a gyerekével? Na persze, lehet, hogy csak mi látjuk torzul a dolgot, mivel nekem KÉT isteni mamám van, Anyu és Marcsi Mama és két szuper papám, Apu és János Papa, és Alixnak is szintén kiváló szülei vannak, de... ilyen embertelen rossz anya? Ha én lennék Betsy anyja, nem hogy nem küldöm hozzá a lányom, de azon morfondíroznék, hogy a pasi nem halt meg! Hát nem az a szokás, hogy a szülők egyből védik gyereküket? Még az itteni igazgató-gyilkos gyerek szülei is kiállnak a fiúk mellé, és ez az állat a gimi kellős közepében elővett egy fegyvert és arcba puffantotta az igazgatónénit!

Ha én mama lennék, engem nem érdekel mit mondanak, én a gyerekem mellé állok, és gyerekemnek folyamatosan igaza van - ha csak nem velem ellenzik, mert ott mindig nekem van igazam! - legyen aki legyen aki akadékoskodik gyerekemmel. És szembe szál az ember akárkivel aki az ember gyerekét bántja, és míg az illető lélegzik, addig az ember üti. Legalább az ösztönöm ezt mondja.

Nem tudom megérteni azt az állatot aki nem így reagál. És íme ilyen a hárpia anyós. Tehát kinek írjunk, hogy újraindítsuk a Santa Inquisición-t? Josemaría Escrivá de Balaguer?

Ötlet Egy Könyvnek

Minél többet forog a fejemben ez a gondolat, annál jobban akarom megtestesíteni. Hogy mi a gondolat? Hát a sok-sok könyv közül amit meg szeretnék írni, tegnap (vagy tegnapelőtt? Nem tudom, de ez lényegtelen) eszembe jutott, ahogy olvastam egy rettenetes cikket a Harper's Bazaar lapban (ne vegyétek ezt a lapot! Jaj de hülye és rémes), hogy írok egy könyvecskét arról, hogy hogyan kell pakolni. Persze, nem mintha én lennek a pakolás tudósa, de legyünk őszinték, sokkal jobban pakolok, mint sok mindenki - most nem mondok neveket.

Az ötlet úgy jutott eszembe, hogy olvastam ezt a förtelmesen rossz cikket épp erről, ahol manökenek és egyéb hírességek előadták "pakolási tippjüket", ahol olyanok szerepeltek, hogy "vettem egy egész készlet Louis Vuiton bőröndöt, és évek óta használom", vagy "vegyünk külön zacskót a cipőinknek -utazó cipő zacskót - főleg ha Manolo Blahnik!". Aztán annyi hülyeséggel pakoltatják meg az olvasót, de főleg annyi lehetetlen, felesleges dolgot vetetnek meg vele, hogy gondoltam, hogy ennek véget kell vetni.

Persze, fennáll az, hogy angolul akarom megírni a könyvet, de nem tudom hogyan tudom kiadni innen, vagy talán otthonról. Amerikában szeretném, egyébként kiadni, mivel 1. szerintem az egy nagyobb és sokkal rendetlenebb piac mint az angol, 2. az angolom nagyon el van amerikaiasodva, és nem hiszem az angolok szívesen vennék nyelvfordulataimat. Ha nem lehet kiadni, ma eszembe jutott, hogy csinálhatok egy bloggot csak erre. Egy blog ahol minden bejegyzés egy fejezet, és amikor vége a fejezeteknek, vége a blognak. Az, vagy keresek egy helyet ahol szerkeszthetek ingyen online könyveket. Hát végül is a könyv nem az első osztály utazóknak szól majd, hanem az "economic class" utazóknak, mint én.

A könyvben a különböző fejezeteken keresztül a legfontosabb témákról írnék, mint hogyan válasszunk megfelelő bőröndöt, mit kell észben tartani a pakoláshoz, hogyan döntsük el mi megy mi nem, mit tegyünk feltétlenül a kézipoggyászba, és hogyan rendezzük el a feladni való poggyászt. Amennyiben lehet, tippeket is szeretnék beleírni arról, hogy mire figyeljünk a repülős utazásokban, buszos utazásokban, vonatos utazásokban és autós utazásokban. A sziget kirándulások után gondoltam, hogy talán beleírok egy pár tippet a gyalogos-buszos-csónakos utazásokról, de hogyan írjam be? "Pack for your Trip in Panga"?

Azt hiszem tuti megírom, de hogyan jelen meg, azt még nem tudom. Ha valakinek van valamilyen jó ötlete, szóljon!!

Egyetlenem, Egy Fertelmes Regény

Végre befejeztem, de mit lehet róla mondani? Azt, hogy nagy nehezemre esett végig olvasni ezt a rettenetes darabot. Karival arra a következtetésre jutottunk, hogy igyekszik lehúzni az ezredik bőrt az íróról.

Ebben a regényben teljesen feltűnő az író képtelensége a szöveg összehozásában. Van egy nő, egy férfi, egy szerelem és Kolozsvár. Ennyi az eredeti Méhes Györgyből. Innen a történet elszakad gyors, kidolgozatlan szertelen esetekben, mind hihetetlenül boldog és szerencsés. Nincs egy összekötő vonal, nincs egy egység, csak egy csomó ötlet amiből egy két egymás ellen állnak, mintha valaki összeírt volna több ötletet, majd nem figyelte meg mit tett be végül a könyvbe.

Az egész könyvben nincs klímax, nincs semmi ami vinné a történetet A-tól B-hez. Nincs dráma vagy nehézség.

Olvastam már olyan regényt ami k.b. így működött. J.L.Langley írta. Ühüm, homoerotika könyvek voltak, ahol maga a történet nem olyan fontos, hanem az ... ehem. Na, ez a Méhes regény, ilyen. "Ehem" nélkül.

Bizonyos kifejezések, állások és állítások, jelenetek, egyenesen sértőek a modern nőre nézve, mint például az az állítás, hogy egy nő "ne engedje, hogy valaki más főzzön férfiakra mint maga", vagy hogy közgazdasági egyetemre menjek, hogy iskolásokat tanítson. Tehát alapvetően felszabadul a nő, tanulhat, de a helye továbbra is a konyha és a gyerek nevelés? És erre kell felnézni? A nő aki "tiszta" és "várja az igazit". Első sorban, mit jelent az, hogy valaki "tiszta"? Mert nekem a "tiszta" az sablonos és üres.

Vegyünk két lapot. Az egyikre írunk a másikra nem. Melyik tiszta? Tiszta így az az ember aki nem lett kitéve a világnak, akin nem hagyott nyomott a világ, aki nincs kapcsolatban vele? Mi ebben a kívánni való?

Ha ez nem lenne elég, a könyv, a mai "magyarságos" ötletekkel egy hanggal patáliát csap a kommunisták ellen, rusnya oroszok és románok, majd bőg Erdély elvesztése miatt. Hát ezt a hülyét. Ezt úgy hívják, hogy HÁBORÚ. Persze, hogy elveszíted a területed egy részét, ha a vesztes oldalon vagy, és ja, ha nem vagy olyan fontos mint a többi vesztes terület, persze, hogy előbb téged darabolnak fel és osztanak el. A marhaság netovábbja. Búúú, búúú, milyen rémes volt az élet. Búúú, búúú, szökdécselni kellett. Búúú, búúú elvitték az embereket Sziberiába vagy lelőtték az utcán. Búúú, búúú.

Ja igen, felejtsük el, nagy kényelmesen, hogy a világ minden részén akkor tájt mindig volt valaki akit vadásztak, akinek bujdokolni kellett. Persze kényelmes elfelejteni Hoover fekete listáit, Ford módszereit a szakszervezetek ellen, az ázsiaiak űzését. Peeeeeeeersze, mindig csak a szegény, pórul járt magyart dorgálták, csak neki volt keserves sorsa. "Egyetlenem" épp ennek az önsajnáló, önhazudozó világnézetet szolgálja.

A köny szenvedhetetlen.