Nagyon nagy hatást gyakorolt rám amit nem rég olvastam Miller Henry "Ráktérítő" regényében. Igazán az emberek általában, nagy többségük azt várják, hogy jöjjön valami - csoda, ember, dolog - és megváltoztassa életüket, hogy attól fogva minden jó legyen. Ez olyan helyzetektől megy, ahol valaki aki nincs megelégedve erőforrásaival (a pénz amit kap valahonnan, például, legyen az szülőktől, élettárstól, munkától, államtól) várja, hogy megnyerje a lottót, a diák aki reméli, hogy valamilyen csoda folytán átmegy a vizsgákon, az ember aki reméli, hogy valamilyen csoda folytán egyszer valaki megkéri, hogy legyen ő egy nagy cég vezetője, vagy egy ország miniszterelnöke, a gyerek aki reméli, csoda folytán kiderül, hogy örökbefogadott, és igazi szülei királyok és vissza akarják venni, egészen a csajig aki reméli, hogy egyszer eljön Az Igazi, a Csoda Herceg és feleségül veszi és attól fogva elkezdődik az élete és boldog lesz.
Most eltekintve attól, hogy mekkora nagy hülyeség ez, komolyan, mekkora nagy butaság, az a kérdés foglalkoztat engem - megint - hogy miért van ez. Ezzel összefüggésbe eszembe jut egy portugál bloggozó lány - egy komolyan buta lány aki annyit tud a világról és az ésszerűségről, amit a szamár a deriváltakról - aki nem rég jelentette ki, hogy 21 éves korig az embert a végzet vezeti, és ja persze, mert 21 éves korig az élet olyan egyszerű, minden adva van és bla-bla-bla. (Egyébként ezt a csajt le fogom kapcsolni a rendszeresen olvasott blogjaimról, annyira hülye.) Jutott ekkor eszembe, hogy a csoda várás nem más, mint a gyerek állapot továbbítása. Nem más ez, mint annak az elvárása, hogy valaki átvegye a szülő szerepét és helyette válasszon, helyette rendezze el a világot, de nem csak az, hogy helyette építse az életét, hanem az is itt a pláne, hogy legyen valaki más akit hibáztatni lehet, akire haragudni lehet, ha a dolgok nem olyanok, mint azt az ember szeretné.
Érdekes, persze, mert amikor az ember gyerek arra vágyik, hogy élete ura legyen, hogy maga csinálja a rátartozó döntéseket. Aztán felnő és hátratáncol és keresi, kitűzi következő döntőit. Miután harcolt és haragudott szüleire, egyre megint kell, de nem a szülő, hanem valaki új, valaki nagyobb, egy felfoghatatlan erő aki többet tud, mint az addigra lehordott papa és mama.
Miért várni hogy a lottó megnyerése megoldja az ember pénzügyeit és álmait? Miért nem dolgozik meg értük? Miért nem tanul, képzi magát és magától dolgozza ki helyét egy cégben? Miért vár arra, hogy egy férfi megoldja az életét, és nem oldja meg magának?
Mert az emberek többsége nem akar felelős lenni élete eredményéért.
Közben nem kell ehhez bátornak lenni, csak épp nem kell gyávának lenni, de a gyávaság egy sokkal könnyebb út, mert csak tengni-lengni kell, és másokat hibáztatni azért amit az ember maga nem tesz meg, miközben azzal álmodik amit nem érdemelt ki.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése