Végre befejeztem, de mit lehet róla mondani? Azt, hogy nagy nehezemre esett végig olvasni ezt a rettenetes darabot. Karival arra a következtetésre jutottunk, hogy igyekszik lehúzni az ezredik bőrt az íróról.
Ebben a regényben teljesen feltűnő az író képtelensége a szöveg összehozásában. Van egy nő, egy férfi, egy szerelem és Kolozsvár. Ennyi az eredeti Méhes Györgyből. Innen a történet elszakad gyors, kidolgozatlan szertelen esetekben, mind hihetetlenül boldog és szerencsés. Nincs egy összekötő vonal, nincs egy egység, csak egy csomó ötlet amiből egy két egymás ellen állnak, mintha valaki összeírt volna több ötletet, majd nem figyelte meg mit tett be végül a könyvbe.
Az egész könyvben nincs klímax, nincs semmi ami vinné a történetet A-tól B-hez. Nincs dráma vagy nehézség.
Olvastam már olyan regényt ami k.b. így működött. J.L.Langley írta. Ühüm, homoerotika könyvek voltak, ahol maga a történet nem olyan fontos, hanem az ... ehem. Na, ez a Méhes regény, ilyen. "Ehem" nélkül.
Bizonyos kifejezések, állások és állítások, jelenetek, egyenesen sértőek a modern nőre nézve, mint például az az állítás, hogy egy nő "ne engedje, hogy valaki más főzzön férfiakra mint maga", vagy hogy közgazdasági egyetemre menjek, hogy iskolásokat tanítson. Tehát alapvetően felszabadul a nő, tanulhat, de a helye továbbra is a konyha és a gyerek nevelés? És erre kell felnézni? A nő aki "tiszta" és "várja az igazit". Első sorban, mit jelent az, hogy valaki "tiszta"? Mert nekem a "tiszta" az sablonos és üres.
Vegyünk két lapot. Az egyikre írunk a másikra nem. Melyik tiszta? Tiszta így az az ember aki nem lett kitéve a világnak, akin nem hagyott nyomott a világ, aki nincs kapcsolatban vele? Mi ebben a kívánni való?
Ha ez nem lenne elég, a könyv, a mai "magyarságos" ötletekkel egy hanggal patáliát csap a kommunisták ellen, rusnya oroszok és románok, majd bőg Erdély elvesztése miatt. Hát ezt a hülyét. Ezt úgy hívják, hogy HÁBORÚ. Persze, hogy elveszíted a területed egy részét, ha a vesztes oldalon vagy, és ja, ha nem vagy olyan fontos mint a többi vesztes terület, persze, hogy előbb téged darabolnak fel és osztanak el. A marhaság netovábbja. Búúú, búúú, milyen rémes volt az élet. Búúú, búúú, szökdécselni kellett. Búúú, búúú elvitték az embereket Sziberiába vagy lelőtték az utcán. Búúú, búúú.
Ja igen, felejtsük el, nagy kényelmesen, hogy a világ minden részén akkor tájt mindig volt valaki akit vadásztak, akinek bujdokolni kellett. Persze kényelmes elfelejteni Hoover fekete listáit, Ford módszereit a szakszervezetek ellen, az ázsiaiak űzését. Peeeeeeeersze, mindig csak a szegény, pórul járt magyart dorgálták, csak neki volt keserves sorsa. "Egyetlenem" épp ennek az önsajnáló, önhazudozó világnézetet szolgálja.
A köny szenvedhetetlen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése