"Képtelen" lesz ez a bejegyzés, mert minden képem a Blackberry-mben van és jelenleg nem tudom onnan kiszedni.
Tehát igen, el se telt egy hét amióta Magyarországra érkeztünk és Kari meg én már Pozsonyban vagyunk. Lett volna más lehetőség is, hogy elmenjünk valahova az évfordulót megtartani (mert csak úgy tudjuk követni, ha számoljuk, hogy hol szilvesztereztünk... habár ígyis-úgyis mindig elfelejtjük - legalább én), de a végén Pozsonyt választottuk, mert nem voltunk még itt, nem drága és közel van. Kocsival is jöhettünk volna. Ühüm. Igen ám, csak, hogy a végén vonattal jöttünk és nem is olyan érdekes igazán. Persze, lehet, hogy nem azt néztük amit nézni kellett, de volt a kezünkbe egy térkép, az alapján mentünk ide-oda és azt vettük észre, hogy 1. a templomok rettentő kicsik - belépsz, megfordulsz és már mindent láttál -, 2. van ami érdekelt volna, de nem lehet bemenni, mint a Grassalkovics kastély. Mondják pedig, hogy szép, de jelenleg ott lakik az elnök. Azért felmentünk a Hrad Kastélyba. Ott volt mit látni... főleg képek. Kicsit emlékeztetett Szófiára azokkal a "ismeretlen bajuszos ember" magyarázatokkal. Volt aztán egy teljes rész ahol csupa olyan dolog volt ami nem is Szlovák, nem is itt találták vagy ide tartozik. Vajon miért volt ott?
Az időjárás kellemes - az emberekkel ellentétbe, akik mogorvák, undokok és tanulhatnának egyet és mást a vendég szeretetről, de hát mit várhat el az ember egy olyan néptől ahol az elnök beköltözik egy olyan helyre amit jobb lenne múzeumnak használni? - és a kaja nagyon jó. Az ital erős - ez a mi a franc Beherokva vagy aminek a Kari hívja - de amiket nokedliből csinálnak az isteni.
Látnivalók? Ja, nem igazán. Van olyan emlékbolt (souvenir) ahol nem lehet kártyával fizetni. Milyen turista az aki nem visz magával kártyát? A nők túlnyomó többsége hosszú hajat visel és festi műnél műbb színekre. Nem mintha rózsaszínre festenék, vagy kékre, hanem azokra a világos réz drót vörösre, vagy embertelen feketére, vagy szem-kikaparó-világos-szőkére amin látni, hogy nem DNS-ből, hanem flakonból származik. Mi ebben a szép? Láttam az utcán egy ilyen túlzottan-flakon szőkét, aki ráadásul sápadtabb volt egy holttestnél aki úgy sminkelte ki magát mintha egy Kandisky képet próbált volna arcára másolni de az első tus vonalak után megunta volna a munkát. Ronda, égő piros száj ami csak ott éktelenkedett sápadt arcán mint valami mozgó maszat, egy nagy, formátlan rondaság ami fölött tehetségtelenül rajzolt szemek pislogtak nagy bután. Nincs nekik otthon tükör? Nem tudják mi a szép?
Persze van rondább. A kínai turista. Tetőtől talpig műszálas, jaj rózsaszín vagy egyéb túlzottan élénk színben pompáznak, olyan kis darabokban amiken látni, hogy nem csak valamilyen darabnak a hamisítása, de valami rosszul hamisított 50-es évekbeli filmből való... ahol nem is rózsaszín volt a darab. Láttunk egy lányt aki egy étteremben a fején tartotta a kalapot. Teljesen Barbie rózsaszínben tündökölt és a kalapjára egy döglött macibabát varrtak. Gondolom, azt hitték senki se fogja megkülönböztetni a hajdanán divatos róka gallért a kibelezett, gyerek által kihajított kalapra varrt macitól.
Pozsony. Hát nem mondom, van itt is érdekes.
