Következő Utazásom

Pénteken kérdezősködtem, lefoglaltam, ma pedig kifizettem, és így lett meg a tavaszi utazási programom: megyek haza két hétre. Persze nem volt egyszerű ügy, mert ez alkalommal megyek Brüsszelbe egy levelező barátnőmet meglátogatni, ami nem volt eleinte betervezve. Lány dolgok, tudjátok. olyanok amiket csak lányok közt lehet megbeszélni, korlátlan idővel egy kávé és kalória-dús sütik mellett. Igen, vannak az ember életében olyan dolgok amiket kizárólag csak kalória-dús, zsírban gazdag, cukorral pukkadásig készített sütivel lehet orvosolni.

Nem tudom hogyan érezzem magam ezzel az utazással kapcsolatban. Persze, örülök, hogy találkozni fogok a Karival, családommal, személyesen megismerem majd az egyik levelező barátnőmet... de valahogy mos másképp, másnak érzem magam mint ezelőtt más utazásoknál. Nincs meg bennem ugyanaz a buzgó készülődés, ugyanaz a tervezgetés. hogy mi lesz, hova megyek, mit csinálok, hanem valamivel higgadtabb az egész bennem. Megyek, megnézem a helyzetet, döntéseket hozok, pakolok, elintézek egy pár hivatalos ügyet, megyek Brüsszelbe, találkozom Arjennel, megbeszéljük a megbeszélni valókat, és jövök vissza.

Ebben az évben, és idáig szépen, kicsit közelebbről figyelem a pénzügyi helyzetemet. Persze, most kell, ugyanis már nem költögethetek boldogan mindenre, mivel most már van egy pénzügyi cél előttem amit el is akarok érni, de lehet akkor, hogy ezért viszonyulok is másképp az utazásomhoz? Még az is lehet, hogy nem lesz esélyem Bécsbe menni, három napra pedig még kevésbé!

Vajon majd maga Európa is másnak fog tűnni?

Megint Bloggozom ^_^

Tegnap volt egy éve, hogy utoljára bloggoztam itt. Tulajonképpen tavaly alig bloggoztam akármelyik bloggomon. Mondhatnám, hogy nem is bloggoztam egyáltalán, de az angol bloggomban azt hiszem talán hat bejegyzés volt.

2014 egy komplikált év volt számomra, és meg kell mondanom, hogy nem igazán tetszett. Sok munkám volt, sok mindennel kellett szembesülnöm, sok mindent kellett észrevennem és sok mindennel kapcsolatban kellett döntést hoznom. Nem volt egyszerű. Keményen meg kellett küzdenem az egyetemen, hogy befejezhessem a hátralevő tárgyakat, és sokat kellett tanulnom. Meglepetésemre, negyvenéves fejjel nem olyan könnyen megy a tanulás, mint húsz éves fejjel. Így hát, gondolhatjátok mennyit kellett a tankönyvek fölött hajolnom, hogy valami megmaradjon a buksimban.

Persze szép is volt, mint amikor úgy döntöttem, hogy Halloween-re elmegyek Salem-ben. Ez az utazás mesés volt, és nagyon-nagyon kellett nekem a kikapcsolódás, az esély, hogy egy picit magamra maradjak és elgondolkodjam a dolgokon. Salem-ben sok szépet láttam, nem csak boszorkányos dolgokat, de ahogy gondolhatjátok, engem inkább a boszis dolgok érdekeltek ^_^. Részben ezért is örültem egy kicsit annak, hoyg a végén egyedül mentem, ugyanis tudom, hogy ha valaki mással mentem volna nem mehettem volna ennyi boszis helyre, vagy nem maradhadtam volna otthon este tévét nézni, ahogy nem egyszer tettem meg. Igen, voltam ott egy hétig és voltak esték amikor ahelyet, hogy tovább kutassam a városkát inkább otthon maradtam és nagy boldogan bámultám a tévében a kedvenc csatornámat és kedvenc programjaimat. És nagyon élveztem!

Ház a Chestnut Street elején.
Chestnut Street a legmenőbb utca Salemben. Itt laknak a gazdagok.

Most itt már az új év, honlap pedig kezdődik az új munka év. Nem mintha az olyan jó lenne, de hát legalább azt jelenti, hogy van, mert tudom milyen rossz amikor az embernek nincs munkája. Ezt az új évet sok elhatározással kezdtem. Eldöntöttem, hogy 2015-ben visszahódítom az életemet. Igen, továbbra is tanulni fogok, de nem leszek a tankönyvek rabja, nem leszek a munkám rabja, és nem fogom engedni, hogy mások gondjai lekössenek. Visszahódítom saját időmet, saját hobbijaimat, saját dolgaimat. Többet akarok olvasni, írni, bloggozni, mozizni, picnic-ezni és élvezni az életet. Ez a tervem 2015-re. Mi a te terved?