2016 nem az az év amikor pihenni fogok. A cuccaim már végre Costa Rica-ba érkeztek, sokkal kisebb idő alatt, mint azt nagyobb fuvar cégek ígérték, de egyéb más költségek is voltak vele amik nem voltak tiszták az elejétől kezdve. Minden esetre, továbbra is sokkal kevesebbet fizettem, mint ha egy nagyobb céget szerződtettem volna. Ha minden jól megy, akkor hétfőn már hozzák a cuccaimat ide haza. És kezdődhet a pakolás. Illetve, már amennyire.
Ennyi cuccnak hely kell, és nekem nem igazán van annyi helyem, amiért felvettem az egyik barátomat, Josét, hogy csináljon nekem polcokat. José és barátnője - Ana Cristina - egy belső berendezési kis céget működtetnek. Már megkértem őket, hogy tervezzék újra a szekrényemet, de hát most a polcok elsőbbséget kaptak. Az elsőt már tegnap el is hozták. Ebből kifolyólag, tegnap egész nap rendezkedtem, tologattam a bútorokat, cipekedtem ide meg oda a cuccaimat.
Emellett, megint egyetemre járok, most Pénzügyre és Marketing-re. Majd meglátjuk melyiket tudom előbb befejezni. De ez nem az egész! Mert az idén németre is beiratkoztam ^_^. Íróasztalom megint tele van könyvekkel és jegyzetekkel, és a határidőnaplómban tündökölnek a feladat időpontjai, vizsgák és egyebek. Nem egy olcsó év sem, de hál'Istennek tudom ezeket állni.
Az egyik órán amit most tanulok stratégiáról beszélnek. A stratégia az a cselekedet tervezés amit az ember azért okumulál ki, hogy elérje céljait, amik az ember hosszútávú elképzeléséhez visznek. Ez nem csak a cégekre és az államokra érvényesek, hanem az emberek magánéletére is. Az ember élete egy nagy terv, egy vállalkozás amit kormányozni kell. Ahhoz, hogy az ember boldog legyen, kell, hogy legyen egy terve, nem lehet csak úgy tengni-lengni. Ez nem olyan komplikált, ugyanis az embereknek általában vannak álmaik. Mindenki valahogy elképzeli az életét. A stratégia, viszont, több mint csak álmodni, ugyan is a stratégia része a cselekedet, tehát nem csak álmodni kell, hanem tenni is kell valamit annak érdekében, hogy álmaink valóra váljanak. Sajnos, ez az a rész amit sok mindenki kihagy.
Minek álmodni, ha nem is teszel ennek érdekében semmit? Sajnos sokan azt gondolják, hogy az álmok azért léteznek, hogy valaki más valóra váltsa helyettük. Ülnek és várnak mikor pottyan ölükbe a kész álom. Az ilyen emberek, sajnos, igen ízetlen életet élnek. Nem hajlandóak megdolgozni az életük félépítéséért, és amikor valamit kapnak nem képesek megbecsülni, mert nem értékelik. Hogy is tudná értékelni a dolgokat az aki nem tudja mennyibe kerülnek?
Ahogy telnek-múlnak az évek, találkozunk mindenféle emberrel, Vannak olyanok akikkel több időt töltünk, vannak akikkel kevesebb időt. Talán ez idő alatt, talán utána észrevegyük, hogy egy részük előre megy, álmuk után száguldoznak, vagy elérték. De vannak olyanok akik elhervadnak, ott állnak ahol egyszer találtuk őket vagy elsodródtak az élet áramlatával együtt, és nem lett belőlük semmi. Vannak akik erre, vagy arra hivatkoznak: pénzügyek, család, ország... mit tudom én? Az a helyzet, hogy ez mind csak kamu. Persze, nem minden egyből elérhető, de az életet lépésről lépésre kell felépíteni. Nem kell a lehető legjobb helyzetbe csöppenni, hogy az ember álmait valóra váltsa, csak meg kell tervezni. Lassan, a kicsiből a nagyba, mindig céljainkat magunk előtt tartani. Igen, munkába kerül, de hát nem jobb amikor az ember egyre közelebb kerül álmaihoz, mintha továbbra seggen ül tétlenül és néz ahogy az élet elfolyik értelmetlenül?
