Naplók, Naplózás és miért is Naplózik az Ember

Stormberry tulajdona

Egy ideje nem bloggoztam (azt ti is észre tudjátok venni magatoktól, tudom), és a naplózást is több hete sem csinálom. Nem, nem hagytam fel vele - dehogy!! - hanem inkább az van, hogy nincs igazán kedvem írni, vagy lenne kedvem, de nincs igazából miről írni, vagy lenne, de nincs időm, vagy épp egy olyan ponton érzem magam, hogy nem tudom rávenni magamat, hogy ezeket a dolgokat leírjam. Most télen otthon voltam hat hétig, és volt ott egy időszak amikor szinte megszálltan naplóztam, mert úgy éreztem, hogy minden élményt és minden gondolatomat meg akarok rögziteni. Érdekes módon, viszont, akármennyit is írtam, nem tudtam kiírni az egészet magamból. Egyszerűen nem volt ehhez elég idő.

Tíz éves korom óta naplózok, de még azelőtt is mindig csiklandozta a kíváncsiságomat a naplózás. Lassan harminckét éve naplózok, és ez idő alatt kétszer voltam úgy, hogy megszállottan írtam és napokig egy bizonyos esetett rögzítettem. Az 2004 vagy 2005-ben volt, Christian történetével, ami nemrég elevenedett meg megint bennem. Most sok dolog történt és több eseményt akarok megrögzíteni, több emberrel való kapcsolatomat, gondolataimat és érzelmeimet akarom papírra vetni. És a blog? Na, az komplikáltabb, mert akármennyire is elég nyíltan írogatok ide, persze nem MINDENT írok meg, vagy bizonyos dolgokat valamennyire megváltoztatok, hogy védjem a "szereplőket". De aztán most megy is ezerrel a pénzügyi szakdolgozat megírása, tehát nincs is igazán időm sokat írni. (Vagy nem lenne, de hát, tudjátok, hogy szokott ez lenni velem.)

Tavaly megnéztem egy japán rajzfilmet - Kimi no Na Wa - ami nagyon megtetszett, és aminek a DVD-jét most nemrég vettem meg. Ebben a filmben a főszereplők telefonjukban vezetnek egy naplót. Illetve eleinte csak a srác - Taki - teszi, de aztán azt lehet kivenni, hogy mindketten kezdenek naplózni... Na, meg kell ezt néznetek, mert nem akarom lelőni a poént. Miért fontos ez? Tulajdonképpen itt csak maga a naplózást akartam kiemelni. Sok könyvben ami történelmi esemlyeket elemez, vagy embereket, hagyatkozni szokott több ember személyes naplójára, sőt, többek ki is szoktak állítani múzeumokban és tudományos helyeken. Papír naplókat mégmindig lehet venni, és több naplónak a kinézetéből kiindulva, az ember arra is tudna következtetni, hogy sok fiatal ember ebben tudja lelni örömét.

forrás: RedBubble

Persze, egy kezem ujjain tudom megszámolni hány ismerősömről tudom, hogy naplózik. (Szerintem csak egy.) A legtöbb embertől azt szoktam hallani, hogy igazán nincs rá szükségük, nem is tudnák mit írjanak, de főleg, hogy nem szeretnék, ha valaki megtalálná. Persze, én se örülnék nagyon annak, ha valaki beleolvasna, de egy naplót az ember nem másoknak ír, hanem önmagának. Amióta valahogy Odin isten tölti gondolataimat, a napló egy tudatos erőfeszítés, hogy megtartsam emlékeimet, hogy elkerüljem Emlékezet vesztését. Magyarázom.

Egy ideje a vallást pogány szempontból nézem - más szóval, egy ideje pogány vagyok, nem keresztény, habár hitem és kapcsolatom az Istenséggel semmit sem változott - ami alapján most isteneim vannak, nem csak Isten. A pogány hagyomány szerint, az ember lassan, idővel megtalálja isteneit. A Wicca hagyomány szerint az embernek van egy fő istene és egy fő istennője. Én nem vagyok Wicca, de mivel ebből van a legtöbb könyv, valahol itt van a kezdeti támasz pontom. Fő isteneim általában úgy éreztem - és érzem - hogy Minerva, Neptune és Mercure. Valahogy ezekhez állok közel, amiért érdekes volt, hogy egy pár hónapja Odin kezdett nagyon előttem lenni. Odin és hollói, Hugin (Elme) és Munin (Emlékezet). el kezdtem ezekről kutatgatni, és így bukkantam rá erre a versre:

Elme és Emlékezet
nap mint nap felderíti
a földi tájakat;
aggódom, nem tér majd
vissza egyszer az Elme,
bár Emlékezetért
szívem még szorongóbb. 

forrás: Wikipedia.

Ez a vers az öregkorra emlékeztet, arra, hogy eljut az a pont amikor az agy és a logika még tudna működni, de az ember kezdi elveszíteni önmagát ahogy kiszöknek belőle az emlékek, életenek alkotó elemei. Talán most is ezért naplóztam olyan lázassan a télen, mert nem voltam hajlandó elményeimet elengedni, elhalványodni ahogy Munin egyre messzebb szárnyal fel. Ugyanakkor, a naplózás segít felemészteni emlékeimet, érzelmeimet, élményeimet. Legyen az magyarul, angolul, franciául, talán egy picit németül... néha spanyolul, habár nem igen szoktam spanyolul naplózni (érdekes módon, spanyolul naplózni számomra idegen), de jól esik gondolataimat papírra vetni, önmagamnak, tudván, hogy talán sose fogom visszaolvasni, talán igen.

A minap beszélgettem egy barátommal különböző dolgokról amik az életében történnek és amikről nem tud a legtöbb emberrel beszélni. Sok dolgot mondott, amiről az jutott eszembe, hogy jó lenne ha ezeket le tudná írni vagy valahogy felrögzíteni, talán jobban át tudná látni a helyzetet, és talán nem gabajodna, bele annyira a dolgokba. Gondolom nem mindenkinek fontos, talán nem mindenki tartja hasznosnak vagy értelmesnek a naplókat. Miután megint megnéztem az a japán filmet amit eleinte említettem, megint eszembe jutott a barátom és gondoltam, hogy talán még egy picit noszogatom, talán a telefonjába tudna telepíteni egy napló app-ot. Nem lehet annyira nyűg időről időre kinyítni, amikor érzi, hogy valakivel meg kellene a dolgokat osztani, és bepötyögni érzelmeit. Olyan lenne, mint egy üzenetet írni önmagának, nem?

Elgondolkodtam a barátomon, és azok, hogy vajon a jövőben, amikor mindketten nagyon öregek leszünk, nem-e fognak neki ezek az elmékek és gondolatok hiányozni. Persze, egy napló is el tud veszni, a telefonját kicserélhet, az app-ot és jegyzeteit is elveszítheti, de nem segítene neki leírni most, hogy mi szorongatja a szívét? Tudom, hogy több barátomnak voltam valamikor a titok tartója, hogy az istenek engem valamilyen egyedi varázzsal áldottak meg, ami által többen nyíltak meg velem és lelték bennem a bizalmat, hogy sötét titkaikat megosszák, de biztos vagyok benne, hogy annak ellenére, hogy nagyon sokat mondtak el nekem, ez nem mind, nem teljes. Miért nem bízni egy naplóba? Miért nem próbálni meg?

Vagy lehet, hogy elfogult vagyok és csak én látom ebben a választ a lelki gondoknak?