 |
| Forrás: Google.com |
Szombat egy nagyon érdekes nap volt számomra. Szombaton volt a szakdolgozatom elő-védése és szombaton volt az egyik barátnőm születésnapja. Általában mindig ezzel a barátnőmmel szoktam tölteni születésnapunkat, de valahogy az utóbbi időben nagyon nem találkozunk, amiért gondoltam, hogy talán nem is fogunk ezen a napon találkozni. Nem mintha gond lenne, ugyanis már rég alig találkoztunk és hát nekem más dolgom is volt.
Szombat reggel felköszöntöttem, majd én voltam az aki megkérdezte, hogy vannak-e tervei a születésnapjára. Mondta, hogy igen, hogy majd egy masik közös barátnővel el akarnak menni vacsorázni, majd meghívott, hogy menjek. Mondtam neki, hogy van előtte egy egyetemi programom és csak hatkor leszek kész. Kicsit hideg volt, de ok.
Egyetem után felhívtam és szóltam, hogy itt meg itt leszek (egy olyan helyre mentem ahol tudok várni és ingyenes a parkolás) és megint az volt az érzésem, hogy nem tetszett neki. Barátnőm mondta, hogy a másik barátnője már megy érte, és majd mennek előbb egy másik helyre, egy boltba, egy bizonyos parfümöt venni. Ez kb 5 óra tájt volt. Hatkor írtam neki egy üzenetet, hogy küldje el az étteremnek a nevét, ahova majd megyünk. Nem válaszolt.
Fél nyolckor már nagyon megelégeltem magam, mert hát már két és fél órája vártam rájuk és se szó, se beszél, és nem is küldték el az étterem nevét. Akkor épp egy könyvet olvastam, és már a végén jártam, tehát gondoltam, hogy nyolcig maradok ott (mert kértem egy kávét és meg akartam inni), és majd felpakolok és megyek. Hát épp beszélgettem Laurával és meséltem neki a helyzetet, amikor három negyed nyolckor elkezdek üzeneketek kapni a másik kettőtől. Hogy nagyon sájlálják, hogy már félórája próbálnak egy UBER-t hívni (tehát olyan negyed nyolckor...) de nincs semmi, hogy nem tudok-e én értük menni. Ettől nagyon feldühödtem, mert még nem is volt bennük annyi kedvesség, hogy az előző üzenetemre válaszoljanak, nem is azért hívnak, mert szólnak, hogy késnek, hanem azért, hogy menjek értük. Hát ez szép. Nem válaszoltam, hanem fogtam magam és hazamentem.
Amikor végre beszéltem velük, azt mondtam, hogy sajnálom, de nem láttam az üzeneteket. A szülinaposnak pedig volt mersze haragudni rám amiért én nem veszem fel a telefont, amiért én nem válaszolok az üzeneteire. Megbeszéltünk egy találkát csütörtökre, de nagyon nincs kedvem rá. Csütörtökön már eleve lesz egy találkozóm egy ügyfelemmel, így hát azt gondoltam, hogy oda megyek, az ügyfél után pedig moziba. Nem fogom felhívnim, nem fogok üzenetet küldeni, és ha mozi után nincs ott, hazamegyek és az lesz végre a barátság vége.
