Mit csináljon az ember amikor valaki aki az embernek félig-meddig tetszik, azt mondja, hogy húsz éve tetszel neki? Érdekes módon, tulajdonképpen tudtam, vagy sejtettem és részben szerettem volna úgy ahogy az ember szeretne valamit amit nem kaphat meg, csak mert szereti szeretni, nem mert tényleg szeretné.
Persze, semmi se változik, mert ő házas és nem olyasfajta ember aki kalandokba keveredik - annak ellenére, hogy úgy tűnik nem jó a kapcsolata párjával és talán szerezhetne magának egy kis örömöt valaki mással (akárki mással) - de hát... Ez van.
Van valami olyan nagyon megnyugtató abban amikor az ember egy olyas valakit fñlig-meddig szeret, akit nem kaphat meg. Az ember lelke el tud játszadozni a gondolattal, elképzelésekbe bocsátkozni, mesékbe mélyedni, de nem kell egy kapcsolat mindenféle kis gondjával és problemájával foglalkozni. Kellemes csak álmodozni, biztonságba burkolódzva. Kellemes amikor nem kell egy kapcsolatot fenntartani, amikor az ember lágy érzelmei csak lebegnek a levegőben, és nincs senki aki tönkreteszi az egészet hülye dolgaival. Kellemes amikor az érzelem tiszta marad, míg csak elmélet, nem gyakorlat.
Ez van.
