Ha van egy dolog a világon ami biztos, az az, hogy az ember nem menekülhet el önmaga elöl. Akármit is választ az ember, még azt is, ha az választja, hogy mások választanak helyette, választásának az eredménye, minden velejárójával mindig visszatér. A Wicca vallásban ezt a szabályt "Wicca Rede"-nek nevezik, és szerinte mindent amit a világegyetembe küldesz, háromszorosan visszajön. Más vallásokban is szerepel egy elég hasonló fogalom, a karma, miszerint a cselekedetek következménye mindig visszajön az okozóhoz. Babona vagy nem, butaság vagy nem, ezt az ember mindenhol láthatja, ha tud látni, de főleg tudván, ki tudná kerülni a kellemetlenségeket.
A minap volt az újságban egy cikk Jack Ryan-ról, egy mérnök akinek beleszólása volt a Barbie baba kitalálásában. Jack Ryan, feleségül vette Gábor ZsaZsát, akit mint "magyar szinésznő és aranyásó"-t mutatnak be (aranyásó: nem tudom pontosan mi a neve magyarul, de azokra a nőkre mondják, akik gazdag férjet keresnek, és csak pénzért mennek férjhez). Őszintén, amikor ilyenek jelennek meg, kérdésre mindig azt mondom, hogy Costa Ricai vagyok, mert magyarnak lenni ezekkel szembe igen is ciki. Persze, azért ZsaZsa Gáborok mindenhol vannak, minden színben, méretben, korban és nemzetiségben, és ismerek is nem egyet.
Van ez a csaj, aki komolyan okosnak akarja mutatni magát. Ha van diplomája akkor azt dörzsölgeti mindenki orra alá, majd azt mondja, hogy mivel neki ilyen meg ilyen diplomája van, akkor csak is olyan férfit tud maga mellé fogadni akinek legalább akkora diplomája van és magasabb fizetése. Mondogatja fűnek-fának is, hogy mennyire szeret olvasni, hogy mi minden érdekes, fontos, klasszikus könyvet olvasott már el. Mert ő olyan okos. De ezek mind látszatok. Igen, lehet, hogy van egy diplomája, de nem azért szerezte, mert őt érdekelne az az adott karrier, hanem azért, mert úgy gondolta ott könnyebben talál milliomost, vagy a milliomosok azokat kedvelik a legjobban. Igen, lehet, hogy olvasott, de nem azért, mert érdekelné a könyv, hanem azért, mert azt gondolja, hogy ezzel le tudja venni a lábáról a milliomost. Kihívóan öltözködik - nem is feltétlenül drága cuccokban, ugyanis egy ilyen aranyásót az ember nehezen talál egy Armani kosztümben - és kedvenc szólása "aki nem mutogat, nem árul".
Többször is van olyan megjegyzése, hogy ez meg ez a pasi mondta neki, hogy tetszik, hogy mennyire utána szóltak az utcán, hogy ki mit mondott, róla, hogy milyen csinos... ja igen, és okos, de főleg csinos! Kedvenc történetei barátairól, szeretőiről azok, ahol az adott pasi rengeteg pénzt költött rá. A pénz mindig benne van a történetben. Az a születésnap amikor vett neki egy méreg drága nyakláncot, az a karácsony amikor elvitte valamilyen menő távoli országra, vagy egy méreg drága hotelba. Nincsenek olyan kellemes emlékei, olyanok amikről szívesen beszél, és amik nem kerültek pénzbe. Nem hallunk tőle olyanokat, hogy milyen jó volt, amikor egyszer nagyon esett az eső, és összekuporodott kedvesével egy fotelba, takaró alatt és egész idő alatt rémtörténeteket meséltek egymásnak. Nincs arról szó, amikor együtt sütöttek kekszeket, vagy ki kellett kergetni a macskát a házból, ketten vadásztak egy egérre, felfedeztek egy filmet egy fiók mélyében és leültek megnézni, vagy csak elgyalogoltak valahova - mondjuk Magyarországon a Margit Szigetre - és leültek a fűre beszélgetni míg el nem fogyott a kóla, vagy be nem esteledett. Mindig a kinézett, a ruha, a pénz, a cipő, a kocsi, a lakás, a fizetés. Az ember szinte megkérdezné komolyan: te a pasit szereted, vagy a pénztárcáját? Nem egy szemérmetlen azt mondja, hogy ha a pasi elveszti a pénzét akkor ő sem marad vele. "Nem olyan hülye".
"A szerelmet nem lehet megenni". Igen, egyet értek ezzel, de épp ezért dolgozik a csaj, ugye? Mindenki dolgozhat, mindenki kereshet pénzt, de nem mindenkit tud az ember szeretni. De ezt az aranyásók nem fogják fel. Kinevetik azokat az embereket, akik szerelmesen, szerelemből vannak együtt. Persze van is aki nem neveti ki, és mondja, hogy ő maga is szerelemből van valakivel. Igen, ahogy mondaná a Marcsi Mamám, $z€r€l€mből. Míg egyedül vannak mondogatják mindenkinek az életfilozófiájukat, húzzák az orrukat minden átlagos gyerekre, mit sem érdekelve, kedves-e a fiú, vagy nem, és görcsösen oktatják a nőket körülöttük, nehogy úgy válasszanak maguk mellé pasit, hogy az ne fizessen ki mindent körülöttük. Egy csaj akit az egyetemen ismertem, mindig azt mondta, hogy ő úgy tette próbára a pasit, hogy az első randevún kikövetelt valami drága éttermet, és ott a legdrágább ételeket kérte. Volt is javaslata: "ha nem tudod mi a legdrágább kérjél lobster-t. Az mindig drága". (Lobster: egy tengeri rák ami hosszúkás és nagy.)
Telik-múlik az idő, és ahogy itt Latin Amerikában szokás mondani "Igazságokhoz, az Idő" ("para verdades, el tiempo"). Kiderül, hogy az aranyásó nem boldog. Megszerezte a milliomosát, de nem bírja ki. Félti, mert a milliomos körül folyamatosan 18 éves csinos kislányok keringenek akik akármikor leszedik az öregedő aranyásót a pozíciójáról. A milliomos úgy viselkedik körülötte, mintha nem is ember volna, hanem egy tárgy vagy egy cseléd. Elvárja, hogy maradjon csendbe, hogy hozza neki a papucsot, hogy pontosan azt csinálja amit ő akar. Mire föl? És erre mi, a "buták", akik azért állunk össze valakivel, mert szeretjük azt az embert, mert szeretőnk és barátunk, haverunk, mert tök jó vele lenni, mert segítünk ha kell, és elfogadjuk tőle a segítséget, ha rászorulunk, mert nem tartunk számlát arról, hogy ki mennyit adott kinek... mi a buták nézünk az aranyásóra és nyelünk mielőtt azt mondanánk neki, hogy "mert a milliomosod megvett".
Az aranyásót leszerelik egy idő után. Nincs kapcsolatában szerelem, még ha szereti is eleinte a milliomos, egy idő után beáll a csalódás, a valóság és vele együtt a keserűség. Többet is ismerek, csak egyet akinek még nem tették ki a szűrét. Ez van. A milliomos megunja a megvásárolt babát, és kidobja a szemétbe. Elválik tőle, szakít vele, ott hagyja, és visszatér régi életére. A milliomosnak nem gond, mert amikor társaságot vagy szép nőt kíván maga mellé, mindig akad neki elég választéka, de az aranyásó? A nő aki mindent arra tett, hogy drága szexként adja el magát, hogy pénzhez mehessen feleségül? Mert amikor egy butát kidobnak a munkájából, vagy megszűnik a munkáltatója, kereshet egy másik munkát és kész. Nem veszít semmit, tudja, hogy továbbra is képes dolgozni, továbbra is megy az esze, de az aranyásó? Nem az eszén forog a dolog, mert nem az esze kell, csak a szépsége... ha még marad neki. A butának maradnak barátai, emberek akik szeretik, és marad neki saját maga, őszintesége, esze, tapasztalata, képessége. Könnyen kezdi újra, könnyebben áll lábra.
Tudjuk mi, hogy a buta nem is buta, hanem önmagához, érzelmeihez őszinte, de ezt az aranyásó nem látja, és nem is fogja, és élete utolsó napjáig nem fogja érteni miért depressziós, miért minden olyan szürke körülötte, és hogy lehet, hogy a marha aki együtt van egy középosztályú pasival, aki egy pici lakásban él, csak egy kocsijuk van és hétvégenként lemennek a közeli parkba bringázni és picnic-ezni olyan őszintén boldognak néz ki.
