Kocsi

Már lassan több mint más fél hónapja vezetem a kocsimat. Már voltam nagy dugókban, meredek utakon dugókban, fölfelé, esőben, este, lyukas utakon (és KOMOLYAN lyukas utakról beszélek). Mentem bevásárló központban, parkoltam bevásárló központban, és a minap tettem rá egy új matricát: "I Love My Cat" =^_^= Már nem idegesít tankolni, nem félek attól, hogy elvesztem a kocsi uralmát és elütöm a tankoló gyereket, vagy belemegyek a benzinbe. A minap szintén kicseréltettem életemben először az olajat a kocsiban. Őszintén már nem gondolok annyira arra, hogy jaj-hogy-vezetek, és inkább nagyon kényelmesen érzem magam Sookie-val és most arra koncentrálok, hogy több kisebb problémát kijavítsak. Persze, még nem parkolok 100%-osan, az majd később jön, majd lassan gyakorolom, de nem ez a pláne, hanem az, hogy annak ellenére, hogy mások csak nézték és gondolták, hogy nem jön majd el az a nap amikor én vezetni fogok, vagy jól fogok vezetni (egy barátnőm aki Amerikában, aki sose látott engem vezetni mindig cukkolt és mondogatta, hogy ő "csak tudja", hogy ha majd vezetek egy rémes vezető leszek), még ha nem is vezetek nagyon jól, lassú vagyok és nem tudom beparkolni a kocsit egy gyufa skatulyába, de nem vezetek rosszul - őszintén - és ami a legfontosabb, nem hiszem, hogy Vin Diesel vagyok, tisztában vagyok képességeimmel és igyekszem javulni, jobban csinálni. Hány ember van aki ezt teszi?

A minap, ugyanakkor, történt valami nagyon kellemes. Vacsoráztam az Anyuval és egyszer megjegyezte, hogy ő őszintén sose hitte volna, hogy én ilyen szépen megtanulok vezetni, ilyen gyorsan (gyorsan megtanulni, nem vezetni!), óvatosan.. és hogyan megfigyelte a minap, hogy amikor kiállok a kocsival, van egy mozdulatom ami pontosan olyan mint az Atié. ^_^ Ez nagyon jól esett, mert Ati itthon a leges legjobb vezető. Igazán szeretnék olyan jó lenni, mint az Ati, vagy fele olyan jó, tehát ez nagyon, nagyon jól esett. :-D Végül is, habár nem szabad, hogy az ember hagyja, hogy mások negatív megjegyzése elvegye az embertől a kedvet, vagy a biztonságot, a bátorságot, de közben a kedves szavak és a biztatást érdemes szívhez venni, hogy az embernek több ereje legyen tovább dolgozni és jobb lenni.

A Cicákkal Kezdődik

Ahogy elkezdem ezt a bejegyzést, nem tudom milyen címet adjak neki. Fejemben vagy három téma jár, mind a háromról akarok írni, de ezek majd az angol blogba kerülnek. Ide mi kerül? Hát rengeteg szétszórt mindennapos dolog. Egyrészt egy hete vettük észre, hogy a Cirmi szült, és itt szült nálunk, ami azt jelenti, hogy a kiscicák a mieink. =^_^= Cirmi - a Hippy barátnője - két kiscicát szült, egy szürkét és egy szőkét. A kis szőke teljesen olyan, mint Hippy, tehát Hippikénk nem tagadhatja le: ő a papa. A két kiscica még mindig nem jött ki a mama találta búvóhelyről, de mi megpillantottuk őket. Nagynehezzen már adtunk nekik nevet is. Nem lehetet filozófus nevük, ugyanis Cicerus és Marx nem tartottak sokáig. Nem lehet Egyiptomi nevük, mert Ramses és Anubis hamar meghaltak, Thanatos is meghalt hamar. Hippy - Hyperion - az sokáig nálunk maradt, tehát lehet égi test nevük. (Hyperion Szaturnusz egyik holdja, ha jól emlékszem, és Seifer gunblade-je, de nem akarok egy macskát Lionhart-nak vagy valamilyen más videojátékban szereplő fegyvernek hívni. Gundam? Mecha? Nunchaku?) Mivel az egyik szőke, a másik szürke, vagy mondhatjuk, hogy az egyik arany, a másik ezüst, és égitest név kell, gondoltam, hogy lehetnek Nap és Hold. Igen ám, de egyikben sincs se "c" se "i". Spanyolul "Sol" és "Luna", tehát nem jó. Angolul "Sun" és "Moon", és az se jó. Franciául "Soleil" és "Lune"... nem. Japánul "Ni" és "Tsuki" (cuki). Az jó! Persze "Ni" az nagyon rövid, tehát Ni Nini lett. Így született meg a két kiscica neve: Nini és Tsuki. Így megvan a védő égitest név, és magyarul is édes kis jelentésük van. =^_^=

Kiscicákkal kapcsolatban, tegnap bedobtak az Aleékhoz egy kis fekete cicát. Ale lefényképezte és feltette a facebookra, de eldöntötte, hogy elviszi az állatmenhelyre. A kiscica, akit én "Maleficio" (átok)-nak neveztem el, nagyon, nagyok cuki volt, és gondoltam elmegyek az Alehoz jétszani vele, de mire odaértem ő már megszabadult tőle. Mivel már ott voltam és hát fura lett volna, ha hazamegyek mivel nincs cica, ott maradtam beszélgetni. Ale egyből belement az "Anyósom az Undok" beszédbe, és vagy másfél órán keresztül beszélt arról, hogy miket csinál a kibírhatatlan anyós. Eszembe jutott egy facebook magyar barátnőm akinek szintén élhetetlen anyósa van, és ahogy Ale tovább mondta mennyire alattomos, kibírhatatlan az anyósa, azon tűnődtem, hogy miért tűri egyáltalán a nőt. Miért keseríti az életét? Javasoltam neki nyugodtan, hogy csinálja azt amit én és egyszerűen már ne látogassa.

- Ha én azt tehetném,-  sopánkodott és tovább mondta miket csinált az anyós ellene, fértje és lánya ellen.

Fura, de hát ez van. Ahogy beszélt a témáról és mindenről amit az Anyós kifogásol, és amit ő maga gondol, ami neki természetes, egyszer csak azt mondja, hogy "mi Wicca-k". Mi "Wicca"-k? Ezt rá és rám mondta. Oké, én keresztény vagyok. Persze érdekes a Wicca és a pogány út, és a szezonok ünneplése személy szerint tetszik, mert szerintem a természetet ünnepli, ami egy Istenhez közeli elem. Hív engem az a gondolat, hogy ne csak az emberi tetteket ünnepeljük, a függetlenségeket és csatákat, koronázásokat és felfedezéseket, de a természetet is. Ez szellemi és ökologikus, alap és humán. Gondolkodtam magamba, hogy majd kezdem magamban ünnepelni őket, de csak úgy. Na, Ale kijelentett minket "Wicca"-knak, és javasolta, hogy a következő ünnepet - Mabon - ünnepeljük meg. Jó, semmi gond. Mondtam neki, hogy fel fogom kutatni és majd átmegyek hozzá ünnepelni. Nem lesz nagy boszorkánykodás se semmi, nem hiszem, hogy komolyan ezeknek adná a fejét, de majd valamit főzőcskézünk és a témával kapcsolatosan meditálunk... gondolom én.

Ale fura. Miért gondolkodik most boszorkányságokon? Miért akar pogány lenni? Lenne ez annak jele, hogy szökni akar élete elől?