Kocsi

Már lassan több mint más fél hónapja vezetem a kocsimat. Már voltam nagy dugókban, meredek utakon dugókban, fölfelé, esőben, este, lyukas utakon (és KOMOLYAN lyukas utakról beszélek). Mentem bevásárló központban, parkoltam bevásárló központban, és a minap tettem rá egy új matricát: "I Love My Cat" =^_^= Már nem idegesít tankolni, nem félek attól, hogy elvesztem a kocsi uralmát és elütöm a tankoló gyereket, vagy belemegyek a benzinbe. A minap szintén kicseréltettem életemben először az olajat a kocsiban. Őszintén már nem gondolok annyira arra, hogy jaj-hogy-vezetek, és inkább nagyon kényelmesen érzem magam Sookie-val és most arra koncentrálok, hogy több kisebb problémát kijavítsak. Persze, még nem parkolok 100%-osan, az majd később jön, majd lassan gyakorolom, de nem ez a pláne, hanem az, hogy annak ellenére, hogy mások csak nézték és gondolták, hogy nem jön majd el az a nap amikor én vezetni fogok, vagy jól fogok vezetni (egy barátnőm aki Amerikában, aki sose látott engem vezetni mindig cukkolt és mondogatta, hogy ő "csak tudja", hogy ha majd vezetek egy rémes vezető leszek), még ha nem is vezetek nagyon jól, lassú vagyok és nem tudom beparkolni a kocsit egy gyufa skatulyába, de nem vezetek rosszul - őszintén - és ami a legfontosabb, nem hiszem, hogy Vin Diesel vagyok, tisztában vagyok képességeimmel és igyekszem javulni, jobban csinálni. Hány ember van aki ezt teszi?

A minap, ugyanakkor, történt valami nagyon kellemes. Vacsoráztam az Anyuval és egyszer megjegyezte, hogy ő őszintén sose hitte volna, hogy én ilyen szépen megtanulok vezetni, ilyen gyorsan (gyorsan megtanulni, nem vezetni!), óvatosan.. és hogyan megfigyelte a minap, hogy amikor kiállok a kocsival, van egy mozdulatom ami pontosan olyan mint az Atié. ^_^ Ez nagyon jól esett, mert Ati itthon a leges legjobb vezető. Igazán szeretnék olyan jó lenni, mint az Ati, vagy fele olyan jó, tehát ez nagyon, nagyon jól esett. :-D Végül is, habár nem szabad, hogy az ember hagyja, hogy mások negatív megjegyzése elvegye az embertől a kedvet, vagy a biztonságot, a bátorságot, de közben a kedves szavak és a biztatást érdemes szívhez venni, hogy az embernek több ereje legyen tovább dolgozni és jobb lenni.