Ha van olyan olvasóm akivel nem beszélek gyakran - vagy akit nem hívtam fel az utóbbi napokban, és nem szólt valaki más, akkor szeretettel közlöm, hogy Milenával megvédtük a szakdolgozatunkat és az iskolánkhoz képest egy igen kitűnő jegyet kaptunk. Persze, nem lett 100%-os mert az jogosult volna minket egy Magna Cum Laude diplomára, és azt csak is "speciális körülmények" alapján adják. Ne menjünk bele, hogy mik is azok, csak annyit mondok, hogy nincs szoros összefüggésbe a kutatói képességekkel, vagy az akadémikus tudással.
A védés dátumáról kis idővel értesültünk. Hétfő késő délután szóltak, hogy pénteken kettőkor kellett védenünk. Milenával már kidolgoztuk a slideshow-t (vetítő bemutatást), de még nem gyakoroltuk. Ennek a fejében kikötötték az egyetemen, hogy vennünk kellett mindenkinek vizet, megrendelni a nassolni valót, a kávét, a virágokat és a névjegy tartókat. Az iskola nagy kegyesen kölcsön adta a szalont, asztalokat, székeket, abroszokat és videobeam-t. Ettől a perctől fogva folyamatosan sírni akartam. Waaaaah~! Nagyon ideges voltam. Persze, nem csak én, de a Mile is, aki mondta, hogy ő is szinte minden nap sírhatnéka volt. Nem tudtunk aludni, csak izgulni, míg végül ott volt a péntek, minden cucc amit megvettünk, megérkeztek a vizsgálók és elkezdődött a védés.
Nagyon jól ment. Anyu ott volt, mint a vendégem - és csak ő, ugyanis a Mile nem hozott senkit, hogy ne legyen idegesebb. Anyu megjegyezte, hogy kitűnő volt a mód ahogy a Mile meg én váltogattuk a szót egymás között, mintha ikrek lennénk. Tulajdonképpen nem is volt elég időnk készülni, és igazán csak egyszer gyakoroltuk át együtt a bemutatást. Mile meg én arra támaszkodtunk amit diák napjainkban tanultunk: hogy a csoporttársak kisegítik egymást. Mindketten kívülről tudtunk a témát - hisz ezen törtük magunkat négy év alatt! - és védés közben egy pillantás elég volt, egy kis hang, hogy az egyik a másiknak átadja a szót.
A vizsgálók alapvetően kedvesek voltak hozzánk, kiváltképpen kedvenc olvasónk, egy biológus, aki kihasználta kérdés idejét, hogy sok szépet mondjon rólunk, hozzáadjon a témához, majd olyan kérdést tett fel amire a válasz több értéket adott a kutatásunkra. Volt egy undokocska, épp az az ember aki a vezetőtanárt helyettesítette mint kar igazgató. Ő elég sok pocsék dolgot mondott, de úgy, hogy "arra nem kell válaszolni", és olyanokat vágott fejünkhöz, hogy a munka nem egyezett meg a közgazdasági iskola "filozófiájával", és sok minden ki lett hagyva. Miléval csak néztünk egymásra, majd sajnálattal esett le a tantusz: az embert a tanárunk választotta ki, ő szuggerálta mit mondjon, de mind az amit mondott a vezetőtanáron csattant. Ha az igazgató a vezetőtanár, nem lenne az a normális, hogy az a szakdolgozat lenne az ami a legjobban összhanggal van az iskola filozófiájával? Nem kellene neki mint igazgatónak jobban vigyázni ezekre a dolgokra? Mind ennek a tetejére az is került, hogy a dékán helyettes, egy igen tekintélyes ember, aki utoljára beszélt, azt mondta, hogy a munka tökéletes, hogy a Milena meg én egy szép, teljes, komplett munkát csináltunk, dicséretre méltót, csak persze, sajnos a vezető tanár nem látott túl és nem irányított minket modernebb teóriák felé.
Milenával megkaptuk a jegyet, decemberben pedig a diplomát, és a vezetőtanárt lehordták. Annyit akart megkaparintani, annyit kizsákmányolni, és most le lett szögezve. Elveszíti majd a pozícióját, kapcsolatait, hatalmát. Hát igen, amit csinálsz az mindig visszatér.
A védés után boldog és szomorú lettem. Most már vége és tényleg megyek haza. Hiányozni fog az Anyu, a Hippie, a Sookie, a főnököm, a jó munkám, az Ati, az Apu, a tortillák... Nehéz.
Ma megvettem a jegyemet haza és beszéltem a főnökömmel. Ő mondta, hogy hát nem örül igazán a dolognak, de megérti és segít. Megbeszéltük, hogy ne mondjak le, hanem kérek egy engedélyt és ha majd minden jól megy otthon, akkor lemondok. Javasoltam helyettest és láttam örült neki.Ő is megértette, hogy jobb ezt még nem mondani meg senkinek, mindent csak titokban, hogy a kígyók ne kezdjenek el spekulálni a pozíciómmal. Jó volt érezni, hogy megért, hogy velem van és segíteni akar, hogy mondja, hogy majd szívesen látna újra engem itt, ha úgy döntök, hogy visszajövök. Ez egy jó főnök, és ez egy jó munka. Hiányozni fog.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése