Meggondolandó

Megint meggondolom, megint azon jár a fejem, hogy mi legyen a barátságommal Alix-szal. Vak módon próbálhatok továbbra is okokat találni arra, hogy miért mondja azt amit mond, miért csinálja azt amit csinál, de egyszerűen eljutottunk arra a pontra ahol már nem tudom tovább mentegetni, és dolgainak a súlya akkora és olyan kényelmetlen, hogy képtelen vagyok még egy lépést ezzel tenni.

Igen, tudom jól, hogy az élete nem olyan jó - oké, alapvetően rossz - és persze, lehet, hogy azért olyan mert nem tudja hogyan tud ebből a kulimászból kievickélni, de kezd már sok lenni az egészből. Nem is kezdek bele abba, hogy a férje egy szemét alak, aki nem érdemli meg a levegőt amit a tüdejébe szív, se abba, hogy miért olyan hülye, hogy továbbra tűri a bántást. Ez az ő férje, az ő házassága, az ő élete, ő ügyvéd és tudja hogyan tudna mind ennek véget vetni. Fülem mellett engedem el azt a sok marhaságot amit mond arról, hogy máshol mennyire jobb az élet, hogy ki kell kerülni Costa Rica-ból, mert itt semmire se lehet vinni az életet. Ha így lenne, miért nem ment már el? Ott volt a Spanyolországi terve, Panama terve, az is, hogy ő majd szerez egy nem tudom milyen munkát az ENSZ-szel és elmegy New York-ba dolgozni. Nem a szüleim miatt nem megy el, nem a lánya iskolája miatt nem megy el, miért nem megy el? Nem akarom kimondani, hogy azért mert "humbug" és nem is igaz, tulajdonképpen nem is tudna mit kezdeni egyik országban sem, de mondjuk, hogy ez is most elengedjük a fülünk mellett.

Nem tetszik amikor összehord hetet-havat az állami munkásokról és az állami egyetemekről, olyanokat mondva, hogy ezek mind korrupt, naplopók, hogy nincs rosszabb az állami egyetemekbe, ahova csak azok kerülnek akiknek politikai összeköttetései vannak. Ahá. Amikor ő is bekerült Costa Rica legjelesebb állami egyetemébe - ami egyben Costa Rica legjobb egyeteme, ugyanis itt köztudott, hogy nincs egyetlen egy privát egyetem ami jobb lenne az állami egyetemeknél, mivel a privát már eleve azzal versenyzik, hogy ők gyorsabban juttatják a diákokat a diplomához -, ő állami főiskolába kezdett el tanulni (és ha le is tagadja akkor is tudjuk, hogy azért volt, hogy felkeltse Dmitrij figyelmét, mert neki a mai napig tetszik Dmitrij, Dmitrij mindig is tudta, de neki én tetszettem. Bocsi.), majd kilépett akármilyen ok miatt.

És az, hogy sose dolgozott az államban? Hát igen, mindenki itt szeretne dolgozni, DE ahhoz, hogy ide valakit felvegyenek, megnézik honnan való a diplomája, és az akármilyen kis privát egyetemekből származó "professzionálist", amikor köztudott, hogy az az adott egyetem híres a "szuper gyors" diplomákról és az épp-hogy-nem-baromi-rossz szakembereiről. (Ja igen, egyébként idáig minden főnököm mindig kijelentette, hogy csak is állami egyetemekből származó szakembereket vesznek fel.) Nem az én hibám, hogy ő elpazarolta lehetőségeit. Nekem nem kell hallgatnom hogyan hazudd föl és alá rólunk, csupa irigységből. Kellemetlen de irigységére írom fel, és élete alatt alaposan lekopott illedelem érzésére.

Ennek persze az az eredménye, hogy egyre kevesebb dologról vagyok hajlandó beszélni vele. Kezdtem észrevenni, hogy hazudozik föl alá teljesen jelentéktelen dolgokban. Már nem csak a sok fantázia volt arról, hogy ők tudják, hol lehet jobban élni, vagy ő tudja hogy ide vagy oda csak alattomos módon lehet bekerülni, de kitalált családtagokat és történeteket amik sokkal hajmeresztőbbek voltak, mint Gróf Úr történetei  - amik legalább szépen voltak megfogalmazva - és amikről szégyenletesen lerítt, hogy kitalálás az egész.

Aztán volt pofája szememben hazudni olyan dolgokról amikre én is emlékszem és jól emlékszem. Kitalálja, hogy neki egy felülmúlhatatlan belépő jegye volt az egyetemre, amikor én tudom, hogy nem igaz, amikor pontosan emlékszem a jegyére, és alacsonyabb volt az enyémnél? Hogy ő orvos akart lenni amikor akkoriban ő helyszínelő vagy régész akart lenni? Hogy akkoriban kiszámolta, hogy mennyibe került volna az orvosi és nagyon drága volt, és az Apja azt mondta, hogy ő nem fizeti ki neki. O_O Állami egyetemben akkoriban akármilyen szakban maximum félévente 13 ezer colón-t kellett volna fizetnie (olyan 7500 Ft-ot) - tudom, én annyit fizettem! - annyi órát vitt volna amennyit bírt volna (minden órára ki volt osztva egy adott kredit szám, de az ember nem fizetett soha 12 krediten fölött). Mi volt benne a drága? Mi amikor elment egy főiskolába ahol pontosan ugyanannyit kellett fizetnie? És olyan pontszámmal amit ő mondott, hogy kapott ösztöndíja lett volna, tehát INGYEN tanulhatott volna orvosnak.

Hogy azt hazudja, hogy a főiskolában 30 ezer colón-t kellett fizetnie óránként (nem is igaz, mert ott kreditekre volt bontva a számla), majd, hogy 2 millió colón-t kellett volna fizetnie a diplomázás jogok miatt... amiért most Mile meg én 13 ezret fizettünk? Hülyének néz?? Csak a biztonság kedvéért több embert is megkérdeztem akikről tudom, hogy arra a főiskolára mentek, és tagadják Alix verzióját.

Ennek a fényében elgondolkodom, hogy mi más lehet hazugság. Lehet, hogy mégis Li-nek és Frannak volt igaza amikor azt mondták, hogy az Ale egy inkompetens ügyvéd? Nem tudja rendesen elvégezni a munkáját és zsebre vágja az adó és illetékek pénzt? Végül is miért nem volt képes idáig rendesen elhelyezkedni? Talán  tíz éve vetélkedik a piaccal de még nem volt képes egyetlen egy rendes, komoly, stabil állást szerezni. Lehet, hogy épp ezért?

Elegem lett a hazugságából, nehezemre esik, hogy nem bízhatok meg benne, hogy a köszönést se tudom lehinni tőle, hogy minden szavát hitelesítenem kell más forrásokkal, és minden egyes forrás ellent mond. Minek így egy barát? Elegem van a ki nem mondott irigységéből, gonosz szavaira, passzív- agresszív modorából. Már nem merem saját paranoiámra hagyatkozni, írói képzelgésemre (egyébként írói képzelgésem sokkal jobb történetekkel foglalkozik, nem ilyen ócska kis drámákkal), de úgy éreztem nem igazán esett jól neki, hogy Swatch órát (és karkötőt) ajándékoztam lányának születésnapja alkalmából (jól elkésve), megjegyezve, hogy ők is, persze, egy nagy ajándékot adtak neki, csak épp év végén, egy utazás Arubába, vagy valamilyen Karibi szigetre. Gondolom az is zavarta hogy nem két héttel előtte adtam neki egy szülinapi ajándékot és meghívtam tequilázni (remélem nem kutatta fel a könyvek árát, vagy tuti elájul).

Tehát szemembe hazudik, de ráadásul az életstílusom és körülményeim zavarják őt. Ahogy Li mondta, Alix irigy. És akkor most ezért szemétkedik alattomosan? Az én hibám, hogy neki nem olyan az élete mint az enyém, vagy jobb? Nem, akkor miért velem ilyen?

No jó, rossz az élete, ki kell találnia egy újat, el kell kergetnie mind azt ami fantáziáját tönkreteszi. Legyen. Akkor én is megyek. Ta-dá. Bye-bye, Baby Bye-bye. Mi legyen? Nem egy barátnőt veszítek, csak egy lassan elmérgezett kapcsolatot szakítok meg.

Mi ebben a legrosszabb? Hogy nem is érzem rosszul magam, inkább felszabadultnak érzem magam.

Megyek Haza

Ha van olyan olvasóm akivel nem beszélek gyakran - vagy akit nem hívtam fel az utóbbi napokban, és nem szólt valaki más, akkor szeretettel közlöm, hogy Milenával megvédtük a szakdolgozatunkat és az iskolánkhoz képest egy igen kitűnő jegyet kaptunk. Persze, nem lett 100%-os mert az jogosult volna minket egy Magna Cum Laude diplomára, és azt csak is "speciális körülmények" alapján adják. Ne menjünk bele, hogy mik is azok, csak annyit mondok, hogy nincs szoros összefüggésbe a kutatói képességekkel, vagy az akadémikus tudással.

A védés dátumáról kis idővel értesültünk. Hétfő késő délután szóltak, hogy pénteken kettőkor kellett védenünk. Milenával már kidolgoztuk a slideshow-t (vetítő bemutatást), de még nem gyakoroltuk. Ennek a fejében kikötötték az egyetemen, hogy vennünk kellett mindenkinek vizet, megrendelni a nassolni valót, a kávét, a virágokat és a névjegy tartókat. Az iskola nagy kegyesen kölcsön adta a szalont, asztalokat, székeket, abroszokat és videobeam-t. Ettől a perctől fogva folyamatosan sírni akartam. Waaaaah~! Nagyon ideges voltam. Persze, nem csak én, de a Mile is, aki mondta, hogy ő is szinte minden nap sírhatnéka volt. Nem tudtunk aludni, csak izgulni, míg végül ott volt a péntek, minden cucc amit megvettünk, megérkeztek a vizsgálók és elkezdődött a védés.

Nagyon jól ment. Anyu ott volt, mint a vendégem - és csak ő, ugyanis a Mile nem hozott senkit, hogy ne legyen idegesebb. Anyu megjegyezte, hogy kitűnő volt a mód ahogy a Mile meg én váltogattuk a szót egymás között, mintha ikrek lennénk. Tulajdonképpen nem is volt elég időnk készülni, és igazán csak egyszer gyakoroltuk át együtt a bemutatást. Mile meg én arra támaszkodtunk amit diák napjainkban tanultunk: hogy a csoporttársak kisegítik egymást. Mindketten kívülről tudtunk a témát - hisz ezen törtük magunkat négy év alatt! - és védés közben egy pillantás elég volt, egy kis hang, hogy az egyik a másiknak átadja a szót.

A vizsgálók alapvetően kedvesek voltak hozzánk, kiváltképpen kedvenc olvasónk, egy biológus, aki kihasználta kérdés idejét, hogy sok szépet mondjon rólunk, hozzáadjon a témához, majd olyan kérdést tett fel amire a válasz több értéket adott a kutatásunkra. Volt egy undokocska, épp az az ember aki a vezetőtanárt helyettesítette mint kar igazgató. Ő elég sok pocsék dolgot mondott, de úgy, hogy "arra nem kell válaszolni", és olyanokat vágott fejünkhöz, hogy a munka nem egyezett meg a közgazdasági iskola "filozófiájával", és sok minden ki lett hagyva. Miléval csak néztünk egymásra, majd sajnálattal esett le a tantusz: az embert a tanárunk választotta ki, ő szuggerálta mit mondjon, de mind az amit mondott a vezetőtanáron csattant. Ha az igazgató a vezetőtanár, nem lenne az a normális, hogy az a szakdolgozat lenne az ami a legjobban összhanggal van az iskola filozófiájával? Nem kellene neki mint igazgatónak jobban vigyázni ezekre a dolgokra? Mind ennek a tetejére az is került, hogy a dékán helyettes, egy igen tekintélyes ember, aki utoljára beszélt, azt mondta, hogy a munka tökéletes, hogy a Milena meg én egy szép, teljes, komplett munkát csináltunk, dicséretre méltót, csak persze, sajnos a vezető tanár nem látott túl és nem irányított minket modernebb teóriák felé.

Milenával megkaptuk a jegyet, decemberben pedig a diplomát, és a vezetőtanárt lehordták. Annyit akart megkaparintani, annyit kizsákmányolni, és most le lett szögezve. Elveszíti majd a pozícióját, kapcsolatait, hatalmát. Hát igen, amit csinálsz az mindig visszatér.

A védés után boldog és szomorú lettem. Most már vége és tényleg megyek haza. Hiányozni fog az Anyu, a Hippie, a Sookie, a főnököm, a jó munkám, az Ati, az Apu, a tortillák... Nehéz.

Ma megvettem a jegyemet haza és beszéltem a főnökömmel. Ő mondta, hogy hát nem örül igazán a dolognak, de megérti és segít. Megbeszéltük, hogy ne mondjak le, hanem kérek egy engedélyt és ha majd minden jól megy otthon, akkor lemondok. Javasoltam helyettest és láttam örült neki.Ő is megértette, hogy jobb ezt még nem mondani meg senkinek, mindent csak titokban, hogy a kígyók ne kezdjenek el spekulálni a pozíciómmal. Jó volt érezni, hogy megért, hogy velem van és segíteni akar, hogy mondja, hogy majd szívesen látna újra engem itt, ha úgy döntök, hogy visszajövök. Ez egy jó főnök, és ez egy jó munka. Hiányozni fog.