Most Mi Van a Tálcán

Két hét és két hónap múlva megyek haza. Valahogy egy kicsit olyan elképzelhetetlen, olyan álombelinek tűnik. Annyit kellett erre várni, sokszor olyan messzinek, olyan lehetetlennek tűnt, de most már lassan itt van a nap. Igen ám, de most más dolgokkal is kell foglalkozni amikkel régebben nem kellett, mint például elindítani a diplomám hitelesítését (az a több részes futkározás ami Mexikóig is elvihet minket), majd a pakolás és költözködés nagyobb része. Ez nagyon érdekes lesz, ugyanis valahogy fel kellene mérni, hogy mekkora lenne a csomag amit majd hajóra kell feladni. Ennek nem kellene nehéznek lenni, kivéve, hogy nem csak könyveket kellene küldenem. Na, de ezt is majd valahogy elintézzük. Főleg mert most pénteken kihasználtam a Black Friday-t. A könyvek nem gond, ugyanis azokat amiket e-book formátumban tudtam megrendelni így is rendeltem meg őket és már a kedves kis Kindle-emben van. Imádom a Kindle-t! Persze, amiket megrendeltem és amiket majd haza is kellene cipelni... azok sorozatok. X-Files, Californication, Spartacus: Blood and Sand, Spartacus: Gods of the Arena és White Collar. Nem rendeltem meg Supernatural hatodik évadát mert nem valami jó, de mivel megvan az előző öt rész, azokat haza kellene vinni, vagy haza küldeni hajóval.

Mi marad itt, mi jön velünk, mit adunk fel, hogyan adjuk fel... ezeket mind el kell intézni majd.

Közben otthon a dolog nem olyan egyszerűen mint gondoltuk volna eleinte, de nem is olyan rémesek mint lehetnének. A jó dolog az, hogy Karival Budán fogunk élni, ami nekem nagyon, nagyon tetszik. ^_^ A dolgok Palotával kicsit megkomplikálódtak, amiért jobb ha akkor Budára megyünk lakni. Nem egy nagy, rémes helyzet, de sok a gond és a zűr és én nem szeretek bizonytalan, bolondos körülmények közt élni. Nem is beszélni arról, hogy nagyon nem kellemes szomszédok vannak arrafelé és én inkább valamennyivel normálisabb helyen laknék. Már eleve meg kell megint szoknom, hogy nincs guayaba lekvár, a kukorica nem ugyanolyan és nincsenek tortillák, de hogy még ennek a fejében még mások háklijaival is kelljen küszködnöm vagy élnem? Nem, én nem. Aztán persze az is van még hátra, hogy mivel a Budai lakás kisebb mint Palota (ami tulajdonképpen jobb), valahogy el kell rakosgatni a sok cuccot, és nekem SOK cuccom van. Nem csak a sok könyv és a sok ruha, de rengeteg DVD, nyuszi, és egyéb cuccocska.

Ezen a héten lesz a diploma osztás (és ha lesznek fényképek, akkor majd felteszem ide), és ennek a nyomában gyorsan el kell kezdenem a futkározást. Remélhetőleg meg lesz a Costa Ricai rég még mielőtt Kari ideér, és addigra majd eldől a Mexikói helyzet. És ha addigra nem mérem fel a hajóra feladandó cuccom méretét, akkor abban a Karinak is segítenie kell. :-P Igen, van munka, van tennivaló, de legalább már nem kell a vezetőtanárral küszködni.

Közben gyűlnek a levelek amikre válaszolnom kell, és most a kocsiban németezek a Deutsch Welle podcast-jával "Deutsch, warum nicht?". Igen, a sok tennivaló közben azért kellemes és szórakoztató dolgokkal is foglalkozom. Nem lenne jó, ha csak problémákkal foglalkoznék ^_^.

Bizonyos Dolgok Vissza Tudnak Fordulni

Tegnap Félbunkócska fel volt háborodva, és jött is hamarosan mesélni, hogy mi történik. Úgy tűnik, hogy Zsugorinak el kellett mennie valami gyűlésre és küldött neki egy SMS-t, hogy munka után menjen majd érte erre a másik helyre, hogy onnan majd haza vigye. Igen, ez szemérmetlenségnek tűnik az átlag ember szemébe, de ha az ember figyelembe veszi, hogy Félbunkócska több mint nyolc éve fuvarozza a munkába és vissza, nem is olyan fura. Többször is volt már olyan, hogy Félbunkócska eltért az útjából és megállt várni a Zsugorira, hogy hazavigye. Fura, nem? Miért most? Miért zavarja most? Miért nem mondta neki előbb, hogy ez zavarja?

Szokásához híven előhozott egy csomó dolgot, hogy hogyan kunyerálja ki a reggelije felét, hogyan szolgáltatja ki magát, hogyan próbált előre kifacsarni magának egy magasabb fizetést egy cukkolás alapján, ahol többen mondogatták, hogy jövőre ha előléptetik a főnököt, akkor Félbunkócska lesz a csoport főnöke. Persze Félbunkócska meséjében arra utalt, hogy Zsugori azt mondogatta, hogy neki jobban kell az előléptetés mint nekem, mert én úgyis megyek Magyarországra. (Tudomásom szerint nem tudja mikor megyek el.) Félbunkócska hangosan mondogatta, hogy nem megy el érte, majd mondja neki, hogy korházba megy és holnap (illetve ma) nem is megy el érte, hogy munkába hozza. Tegnaphoz képest ma egy picit később indultam el (főznöm kellett egy thermosnyi kávét!) ami miatt arra mentem amerre Félbunkócska megy, és kit látok a sarkon? A Zsugorit. Egy pillanatig arra gondoltam, hogy talán engem vár és le akar inteni, hogy vigyem a munkába, de aztán észrevettem, hogy Félbunkócska csak járatta a száját, képes és elment érte munka után. Persze, amikor ideértek, amit lehetősége nyílt, Félbunkócska hozzám sietett és mondta, hogy tulajdonképpen majd pénteken fogja faképnél hagyni, mert pénteken nagyobb a forgalom és nehezebb közlekedni. Aha, persze. Csupa gonoszság és semmi köve sincs ahhoz, hogy ő egy gyáva kukac aki képtelen megállni a helyét.

No jó. Elkezdünk beszélgetni, hogy kinek mennyit kell fizetnie a kocsiért majd a forgalmi adó miatt (vagy gurulási adó, nem tudom mi a neve). Félbunkócskának olyan 57 ezer forintot kell fizetnie kb, én tavaly fizettem olyan 20 ezer forintot és tippelem, hogy az idén szinte annyi lesz.Megkérdezem a Zsugorit, és azt válaszolja, hogy 34 ezret kell fizetnie.

- Mind a három kocsira? - kérdezem csodálkozva.

El kezd dadogni.

- Ne..em... az Accord-ra, és a [nem tudom mi]re... ennyit...

Ez csak két kocsi, nem a három kocsi amire eleinte utalt.

- Hn, az nem sok? Főleg ha nem is használod a kocsit? El kellene adni - mondom én.

Hát hogy azt még nem lehet eladni, hogy még javítani kell.

- De mire vársz? - nyomom én.
- Hát pénzre... - válaszolja ő, mint mindig.

Magamba mosolygok.

- De hát mi van azzal a pénzzel amit befektettél, és amire mondtad, hogy olyan jó üzlet, hogy havi 2%-ot fizet a tőkére? Hát egy... mennyi is volt? 7,6 millió forint? (Tulajdonképpen 15,2 milliót mondott amikor erről beszélt) Hát havi 2% kamat az olyan 152 ezer forint havonta. Nem elég hogy abból a kocsit megjavítsd?

Hümmögött és zümmögött válaszképpen, de tulajdonképpen nem tudott semmit se mondani.

- Javaslom, hogy minél előbb add el a kocsit, vagy használd te, úgysincs neked és jól esne, nem?
- Hát igen, - mondja - de az emberek kevesebbet hajlandóak fizetni egy kocsiért amit javítani kell.
- Igen, de évről évre öregebb lesz a kocsi és kevesebbet fog érni.

Nem tudott erre válaszolni.

- És mi van a kocsiddal? - kérdezte.

Nagyot mosolyogva válaszoltam.

- Jaj a Babszemecském olyan jó! Ő a világon a leges legjobb kocsi!
- Használt a szidás? - gúnyólt.

Fogalmam sincs, hogy mire mondta, mert Sookie-t sose kellett megszidni. (Babszemecskének hívjuk az irodában a fekete babszemek miatt: picike, cuki és szerény.)

- Milyen szidás? Babszemecskét sose kell szidni! Az az áldott kis kocsi minden hülyeségemet bírja és olyan jól viselkedik midig, annyira takarékos... egy igazi kis angyal!

Lementem kólát venni és amikor visszajöttem ő valahova eltűnt. Rohant majd hozzám Félbunkócska nevetve, hogy milyen gonosz dolgokat mondtam a Zsugorinak, hogy annyira feldühödött, hogy amint elmentem a boltba oda ment hozzá panaszkodni, hogy miért ütöm az orromat a dolgaiba, hogy semmi közöm hozzá, nem értem és bla, bla, bla.

Érdekesek. Félbunkócskának csak jár a szája, hogy mennyire nem tűri már a Zsugorit, hogy mennyire szeretné, ha lekopna, mennyire már kezd a családjára is rámászni (Félbunkócska családjára) és egyebek. Bezzeg ő maga inkább nem mond neki semmit egyenesen és óvódás stratégiákkal próbálja rávenni, hogy hagyja békén. Közben Zsugori járatja a száját, a sok okos befektetése, az üzletei, három kocsija amivel majd pénzecskét fog keresni, mert ő erre született és olyan jó... Maga mondta, tehát ha ezek a megjegyzések sértik a saját szavai sértik.

A végén azok ketten összetartoznak: Félbunkócska szeret gúnyolódni, de nem képes szembeszállni a helyzettel és nyíltam megmondani mi zavarja, és Zsugorit tulajdonképpen csak az érdekli, hogy valakit ki tudjon használni, de azért bántja, ha szembehozzák saját képtelenségével - de nem annyira, hogy már ne használja ki a többieket.

Most Zsugori meg van sértve velem, ami azért jó, mert egypár hétig nem fog nekem kunyerálni, hogy kocsiztassam.