Ma van az utolsó munka napom. Kicsit érdekes. A gyerekek nem tudták megállni és rendeztek nekem egy kis búcsúztató reggelit... gallo pintóval! Egyből eszembe jutott a Kari. :-) Ott volt mindenki és nem volt nagy szónoklat se semmi, de a kedves főnököm azért megjegyezte, hogy reméli majd visszajövök hat hónap múlva. Minden jót kíván, de jöjjek majd vissza. Ez jól esett. :-D
Otthon a dolgok elérték a zen pontot: a cuccaim túlnyomó része nem került be a csomagokba, rengetek szép rucim itt marad, DE már túl vagyok az aggódáson. Lesz ami lesz, mennek majd az Anyuék, megy az Ati, jövünk mi... lesz ki hordozza a cuccokat. Plusz eszembe jutott, hogy nincs is annyi hely jelenleg Óbudán, hogy minden kincsem elférjen! Apránként jobb, így lesz időm mindent szépen elrendezni, plusz... mi jobb kifogás a vásárlásra? :-)
Magyarország fagyoskodik, Párizs is a nulla alatt van... igen, megy haza a Hókisasszony.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése