Íjászati Nap

Sok-sok tervezés és futkosás és "nincs idő" és mindenféle program szorítkozás után ma végre sikerült elmenni íjászatra a Danival és a Karival. :-) Danit már rég el szerettem volna vinni, de Costa Ricában igazán erre nem volt lehetőség, ugyanis se az egyetem, se az íjászati szervezett nincs megfelelően felszerelve, hogy gyerekeket tanítson erre a sportra. Természetesen, Magyarországon más a helyzet, ahol még a profi "vadász és íjászat" sportboltban "hagyományos" íjakra is tehet szert az ember. Magam rég szerettem volna ezt a kirándulást megtenni, hogy így is tudjak gyakorolni, és amennyire lehet, ne gyepesedjen be a valamennyire ért tudásom.

Már tegnap hívtam az íjászati pályát és így sikerült találnom helyet mára. Kicsit körülményes volt a helyzet, ugyanis ki kellett menni egészen Sashalomig, de el tudtuk intézni. Atiéknak igazából más terveik voltak, de a Dani erősködött, hogy ő íjászatra akart menni, így hát elengedték velem. A Karinak lett volna más dolga is, de szerencsére gyorsan végzet, így végül velünk is tarthatott.

Na, most mondanom kell egy pár dolgot. Elsősorban, hogy mondták is nekem, hogy a gyerekek akik olyan fiatalok, mint a Dani, nagyon gyorsan elveszítik a kedvüket egy olyan sporttól, mint az íjászat, és általában nehéz őket egy óráig ott tartani. Gondoltam, hogy azért érdemes kipróbálni, ugyanis már annyira szédítettem szegényt az íjászattal, hogy legalább tudja meg magától milyen is. Kari, tulajdonképpen nagyon jó, természetes íjász, még ha nem is tanult soha íjászatot. :-) Már csak a ló kell alá!

Aztán idáig én mindig is kint, a szabadon lőttem, amiért érdekes volt most először bent, egy teremben lőni, teljesen más szabályokkal. Például nincs síp jel, hogy mikor léphet az ember a lövő vonalra, mikor lőhet és mikor kell letenni a vesszőt és az íjat és menni a kilőtt nyilakért.

Annak ellenére, hogy mondták, hogy nem lesz tanár, volt ott egy ember, a Józsi, aki rengeteget segített nekünk. Daninak egy kis íjat hozott, amilyet idáig sose láttam, és a mi pont megfelelt neki. A Kari meg én nagyobbakat kaptunk, de az enyémet kértem. hogy kicseréljék, ugyanis nekem egy gyengét adtak és én már nehezebb, erősebb íjakkal szoktam lőni. A tanár kedves volt és segített kijavítani a technikámat. Úgy érzem tanultam tőle olyan dolgokat amiket valahogy most értettem meg jobban, hogy hogyan is kell csinálni.

Dani elég szépen lőtt és kellemesen meglepett, hogy tulajdonképpen milyen jól fogja az íjat. Technikáján és állásán még lehet javítani, de hát még csak az első lecke, persze hogy nem fog elsőre úgy lőni mint az olimpiában! Az is meglepett, hogy élvezte az egész órát és nem is akart utána hazamenni! Majd kérdezte, hogy mikor jövünk megint, hogy lehet-e minél hamarabb (mondjuk holnap) és már amikor a hétfőt kérdezte, és mondtam neki, hogy megyünk Bécsbe, mondta: "De ott is lehet íjászatra menni?"

Gondoltam egyből veszünk neki egy íjat, de nem volt igazán a méretében. A kicsi neki nem tetszett, nagyobb kellett, és arra a madzagot még meg kell fonni. Majd menni fogunk megint - talán már vasárnap is, ha minden jól sül el - és addigra kész lesz egy íj csak neki, hogy kipróbálja, hogy tetszik neki. :-) Érdekes volt, hogy tulajdonképpen nagyon íjra vágyik, és hogy állítólag a nagyobb jobb neki, hogy tudjon vele nőni.

A Kari is velünk tartott, és ő kevés magyarázattal egyből nagyon szépen és nagyon pontosan lőtt úgy, hogy nem is volt neki semmi célzótű, vagy bármi ami segítené a célzásban. Szép, egyenes testtartás, egyenesen is tartja az íjat, a jobb karja pedig természetesen egyenesen, hátra nyomul. A tanár azért egyet és más igazított a technikáján, de nagyon hamar meg is ragadta a formát. Szerintem neki tovább kellene ezt csinálni, mert valójában nagyon jó ebben. Nem is beszélve arról, hogy milyen jól is néz ki íjászat közben. :-)

Én nem lőttem sokat, főleg a Danit figyeltem és segítettem neki, néha-néha a Karinak is, de nagyon jól éreztem magam :-) Biztos még menni fogok és még gyakorolni fogok amilyen gyakran csak tudok, és amikor megint itthon leszek, akkor az lesz az első dolgok, hogy amint leszállok a gépről a Ferihegyen, hívom az íjászpályát, hogy lefoglaljak egy helyet!

Imádom az íjászatot és imádom mindkét íjászomat! :-)

Új Év, Új Hold, Új Lehetőségek

Itt az Új Év! Mától már 2014-et írunk! No jó, többnyire a gépek írják helyettünk, de tudjátok mire gondolok. Vége egy évnek, és most eléje nézünk egy újabb évnek teli lehetőségekkel és kalandokkal. Érdekes, persze, mert csak egy másik nap, olyan mint a többi, de életünkben lezárunk egy ciklust és kezdjük a következővel. Ez azért is jó, mert ad lehetőséget, hogy átnézzük, hogy mit csináltunk és mi lett az eredménye. Minden évben van jó is, meg rossz is, sikerek és bukások, és mindig az a fontos, hogy az ember megfelelő módon tudja őket kezelni. Jobb egy bukás amiből az ember tanul, mint egy siker amit az ember elpazarol.

2013. Ebben az évben használtam először filofaxot, és mondanom kell, hogy nagyon megtetszett. Voltak ebben is bukások, ugyanis igazén nem lehet annyi részt beleigazítani, mint amennyit az ember szeretne - vagy amennyit néhány ember az internetten beletömköd - de lassan eljutok arra a pontra ahol tudom, hogy mi is kell nekem igazából a filofaxomba. (Őszintén, jelenleg is küzködöm ezzel! Nem egy olyan könnyű dolog!). Már 2012-ben visszatértem a papír határidőnaplóhoz, de csak 2013-ban tettem meg azt a lépést ami a filofaxba vitt. Azt a filofaxot nagy nehezzen tudtam csak kiválasztani, ugyanis annyi minde tényező volt vele kapcsolatban! Méret, szín, stílus, milyenek a zsebei, stb. Aztán, persze, egy kicsit megsérült és ki kellett cserélnem. Az újat, viszont, csak most fogon használni.

Ebben az évben egy nagyon fontos esemény az életemben a munka volt, ahol kénytelen voltam átmenekülni egy másik osztályban ahol nem fenyegetett veszély, se szellemi bántódás. Ez egy nagyon nehéz helyzet volt, mert elszakadtam egy kedves csoporttól és a legjobb főnöktől, nem is beszélve, hogy egy olyan munkától szakítottal el, amit szerettem és amiben az egyik legjobb voltam. Ezzel kapcsolatban volt lehetőségem megtanulni, hogy némelyik ember irigykedése (és nem csak rám, hanem pontosan az egész csoportunkra való irigykedés) olyan mélyre tud jutni, hogy azt se veszik észre, amikor a kis bosszúlkodásuk hatalmas nagy károkat okoz. Mondhatom, hogy ennyit lehet mondani az emberek racionalitásáról, és így lehet az irigységnek az erejét felmérni. Ezekből kifolyólag szintén jelentkeztem az egyik szakszervezetben, ahol aztán volt lehetőségem sokat tanulni a munkáról, az emberekről, és arról ami igazán folyik a cégben. Ott vettem észre, nem csak, hogy nagy baj van, hogy hamarosan minden szétesik, de azt is volt lehetőségem látni, hogy nagy eséllyel egy kis csoport majd megmenekül.

Az új helyemen más milyen a munka, stresszes, de nem agy munka, ami egy kicsit lehangoló. Van ami nagy agy munka, és azt szeretem, de megint olyan emberekkel kell dolgoznom, akik nem tudják igazából, hogy én, mint közgazdász, mit is csinálok valójában. Persze, hál'Istennek remekül érzem magam az új helyemen. A főnöknőm egy nagyon kedves lány akit rég ismerek és akivel rég szerettem volna dolgozni. Remekül jövünk ki. Ott van egy munkatársam aki nem is a mi cégünkhöz tartozik, hanem a jelenleg csődbe ment leányvállalatunkhoz, és akitől sokat lehet tanulni. Nem mondanám, hogy egy példakép, de azt lehet tőle tanulni, hogy mi történik az emberekkel amikor sarokba szorítják őket. Hova viszi őket a kilátástalan helyzet, hogy reagálnak a munkára és az emberekre és mi minden nyilvánul meg abból, hogy az ember valójában milyen is. Csak azért, mert valaki jónak tűnik, nem azt jelenti, hogy az is. Ezt nagyon a szívemhez akarom venni ebben az új évben, hogy kevesebbet bízzak az emberek által mutatott képességekről és egyúttal a magamén is dolgozzak. Tudom, hogy jó vagyok, de vannak elemek amikben még jobb is lehetnék, és sok csupán egy megfelelő időbeosztástól és "figyelem pontoktól" vagy riasztóktól függ.

Egy nagyon fontos dolog az életemben ami 2013-ben került megvalósításra, az az íjászat! Ezt már 2012-ben nagyon szerettem volna megvalósítani, de csak 2013-ban lett rá lehetőségem. Ezzel a sporttal észrevettem, hogy igenis létezik egy sport ami nekem igazán tetszik. Persze a jóga is jó volt, de hát ne mondjam, hogy egy idő után, egyes gyakorlatokat nem nagyon élveztem. Az íjászat más, azt végig élvezem! Júliusban kezdtem gyakorolni, 6 méteres, majd 10 méteres távolsági lövésekkel, de a végén már 30 métert is lőttem. Nem vagyok valami jó, igazán, még sokat kell dolgoznom a technikámon, de élvezem nagyon. Ez az egyik kedvenc dolgom 2013-ból!

Ebben az évben aztán nekiláttam megint, hogy megszerezzem a könyvelői diplomámat. Nem könnyű, és hát észrevettem, hogy sok minden változott a könyvelésben amióta  utoljára tanultam. Bizonyára neki kell állnom majd egyet és mást átnézni, kutatni, de megéri. Ezzel a diplomával majd tudnék maszek munkát is vállalni, és ahogy áll a helyzet, minden extra tudás több lehetőséget  add.

Ezen kívül ebben az évben elveszítettem egy kedves barátnőt, akiről későn derült ki, hogy nem is igaz barát. Tanultunk egyet és mást a tervezésről, a célok kiszabásáról és saját magunkról és képességeinkről. Főleg azt tanultam - személy szerint - hogy lehet, hogy néha egy kicsit magas célokat teszünk ki magunk elé, és talán nem érjük el őket (elsőre), de nem azért kell letennünk róluk! Mindig csak előre!

2014. Hogy miket tervezek? Nézzük:

1. Tovább dolgozni a könyvelői diplomám eléréséért

2. Jobb lenni a munkámban. Ehhez ki akarok dolgozni egy jó rendszert aminek segítségével mindig naprakészen tudok állni. Ehhez az is kell, hogy kiszabjak minden napra legalább 20 percet távközlési és törvénnyel kapcsolatos hírek olvasására, és napi 1 órát, hogy tanulgassam az eddig meghozott rendeleteket és szabályokat és megértsem. Ezekhez majd különböző ügyvéd ismerőseim segítségét kell kérnem!

3. Szépen elrendezni a filofaxomat, kidobni belőle mint azt ami nem kell, vagy amit nem épp a filofaxomba akarok tartani, és közelebb kerülni ahhoz a ponthoz ahol jobban el tudom rendezni a dolgaimat. Mindenféleképpen szeretnék egy külön részt a munkára szánni, és egyet az egyetemre.

4. Tovább akarom csinálni az íjászatot. Szeretném ha év végére meglehetősen jól tudnék lőni egy rendes olimpiai vagy bajnoksági távolságra - de mindig csak is reflex (recurve) íjjal. Nem szeretem a compound íjjakat!

5. Megakarom megint próbálni, hogy 24 könyvet olvassak el. 2013-ban sikerült 22-őt elolvasnom, de ez azért volt, mert elkezdtem tanulni, és mert nem olvastam sokat amikor a munka miatt rosszul éreztem magam. (Akkor inkább tévéztem, vagy fanfic-okat olvasgattam.) A több hónapon át kimutatott ritmusom szerint akár évi 36 könyvet is elolvashatnék (igen, én egy lassú olvasó vagyok, mert sokszor mindenen eltöprengek), de most a tanulással ez nem igazán lehetséges. Ugyanakkor azért tartom fen a régi célt, mert meg szeretném találni ezzel azt a pontot ahol egyensúlyba lesz a munka, a tanulás és a szórakozás.

6. Folytatni akarom a List of 13 kis projektemet. Ez az a kis 13 tételből álló tevékenység lista amit új holdtól új holdig csinálok már 2012 óta, és amiben az a pláne, hogy az ember érdekes, szórakoztató kis feladatokat add fel magának, hogy a napjai ne csak munka, tanulás, robotolás legyen az egész. 2013-ban nem sokat tudtam megteljesíteni a listáimból, de arra volt jó, hogy észre vegyem, hogy most kevesebb időm van, de azért mindig is kell egy pár ilyen dolgot az ember életébe beiktatni. Sokszor az ember elfelejtené, és munkát vagy tennivalót akar becsempészni a listába. Ekkor az ember megáll és komolyan megkérdezi önmagától: "ezt tényleg élvezném?".

Jelenleg még csak ennyi, de szerintem ez is megéri, nem? :-)

Boldog Új Évet Mindenkinek!!! :-D