2014. január 3., péntek

Íjászati Nap

Sok-sok tervezés és futkosás és "nincs idő" és mindenféle program szorítkozás után ma végre sikerült elmenni íjászatra a Danival és a Karival. :-) Danit már rég el szerettem volna vinni, de Costa Ricában igazán erre nem volt lehetőség, ugyanis se az egyetem, se az íjászati szervezett nincs megfelelően felszerelve, hogy gyerekeket tanítson erre a sportra. Természetesen, Magyarországon más a helyzet, ahol még a profi "vadász és íjászat" sportboltban "hagyományos" íjakra is tehet szert az ember. Magam rég szerettem volna ezt a kirándulást megtenni, hogy így is tudjak gyakorolni, és amennyire lehet, ne gyepesedjen be a valamennyire ért tudásom.

Már tegnap hívtam az íjászati pályát és így sikerült találnom helyet mára. Kicsit körülményes volt a helyzet, ugyanis ki kellett menni egészen Sashalomig, de el tudtuk intézni. Atiéknak igazából más terveik voltak, de a Dani erősködött, hogy ő íjászatra akart menni, így hát elengedték velem. A Karinak lett volna más dolga is, de szerencsére gyorsan végzet, így végül velünk is tarthatott.

Na, most mondanom kell egy pár dolgot. Elsősorban, hogy mondták is nekem, hogy a gyerekek akik olyan fiatalok, mint a Dani, nagyon gyorsan elveszítik a kedvüket egy olyan sporttól, mint az íjászat, és általában nehéz őket egy óráig ott tartani. Gondoltam, hogy azért érdemes kipróbálni, ugyanis már annyira szédítettem szegényt az íjászattal, hogy legalább tudja meg magától milyen is. Kari, tulajdonképpen nagyon jó, természetes íjász, még ha nem is tanult soha íjászatot. :-) Már csak a ló kell alá!

Aztán idáig én mindig is kint, a szabadon lőttem, amiért érdekes volt most először bent, egy teremben lőni, teljesen más szabályokkal. Például nincs síp jel, hogy mikor léphet az ember a lövő vonalra, mikor lőhet és mikor kell letenni a vesszőt és az íjat és menni a kilőtt nyilakért.

Annak ellenére, hogy mondták, hogy nem lesz tanár, volt ott egy ember, a Józsi, aki rengeteget segített nekünk. Daninak egy kis íjat hozott, amilyet idáig sose láttam, és a mi pont megfelelt neki. A Kari meg én nagyobbakat kaptunk, de az enyémet kértem. hogy kicseréljék, ugyanis nekem egy gyengét adtak és én már nehezebb, erősebb íjakkal szoktam lőni. A tanár kedves volt és segített kijavítani a technikámat. Úgy érzem tanultam tőle olyan dolgokat amiket valahogy most értettem meg jobban, hogy hogyan is kell csinálni.

Dani elég szépen lőtt és kellemesen meglepett, hogy tulajdonképpen milyen jól fogja az íjat. Technikáján és állásán még lehet javítani, de hát még csak az első lecke, persze hogy nem fog elsőre úgy lőni mint az olimpiában! Az is meglepett, hogy élvezte az egész órát és nem is akart utána hazamenni! Majd kérdezte, hogy mikor jövünk megint, hogy lehet-e minél hamarabb (mondjuk holnap) és már amikor a hétfőt kérdezte, és mondtam neki, hogy megyünk Bécsbe, mondta: "De ott is lehet íjászatra menni?"

Gondoltam egyből veszünk neki egy íjat, de nem volt igazán a méretében. A kicsi neki nem tetszett, nagyobb kellett, és arra a madzagot még meg kell fonni. Majd menni fogunk megint - talán már vasárnap is, ha minden jól sül el - és addigra kész lesz egy íj csak neki, hogy kipróbálja, hogy tetszik neki. :-) Érdekes volt, hogy tulajdonképpen nagyon íjra vágyik, és hogy állítólag a nagyobb jobb neki, hogy tudjon vele nőni.

A Kari is velünk tartott, és ő kevés magyarázattal egyből nagyon szépen és nagyon pontosan lőtt úgy, hogy nem is volt neki semmi célzótű, vagy bármi ami segítené a célzásban. Szép, egyenes testtartás, egyenesen is tartja az íjat, a jobb karja pedig természetesen egyenesen, hátra nyomul. A tanár azért egyet és más igazított a technikáján, de nagyon hamar meg is ragadta a formát. Szerintem neki tovább kellene ezt csinálni, mert valójában nagyon jó ebben. Nem is beszélve arról, hogy milyen jól is néz ki íjászat közben. :-)

Én nem lőttem sokat, főleg a Danit figyeltem és segítettem neki, néha-néha a Karinak is, de nagyon jól éreztem magam :-) Biztos még menni fogok és még gyakorolni fogok amilyen gyakran csak tudok, és amikor megint itthon leszek, akkor az lesz az első dolgok, hogy amint leszállok a gépről a Ferihegyen, hívom az íjászpályát, hogy lefoglaljak egy helyet!

Imádom az íjászatot és imádom mindkét íjászomat! :-)


Nincsenek megjegyzések: