Szülinapom!

:-) Ma vagyok 39 éves. Igen! Jaj de jó! Tök jó egyre ügyesebb, okosabb és öregebb lenni. Már kicsit több ősz hajszálam is van... talán már van olyan 8? Ami jó. Tetszenek nekem az ősz hajszálaim, mert azt jelentik nekem, hogy egyre elöbbre jutok az életben, tapasztaltabb leszek és bölcsebb. Ja, igen, az vitatható, de persze nem a szülinapomon. ^_^

Ez az év sok változást hozott, és ha az Isten engedi, sok cicklusnak a zárulását is. Sikerült befejeznem az elsőt két könyvelési szemináriumból, ami a szakdolgozat helyet kell kijárni, hogy meglegyen a könyvelői diplomám, és most lassan készülök a másodikra. A második picit nehezzebb lesz, mert könyvvizsgálásról szól majd, de menni fog, majd meglátjátok. Lassan két év kemény munkának a végeredményéhez érünk, és végre lesz a kezemben egy újjabb eszköz, hogy jobban tudjam biztosítani a megélhetésemet. Nem mintha jelenleg nem lenne munkám - sőt, egy rendkívül jó munkám van, hála a jó Istennek! - de azért sose árt ha az embernek van egy B terve, és egy C terve és talán egy kis plusz munkája, amivel kereshet valamennyicskét és félreteheti majd a szűkösebb időkre, nem? Egy másodallás sosem árt, és én lassan felkészülök egy szintén isteni másodalláshoz: könyvelő akarok lenni! ^_^

Gondolom mindig szemem előtt volt ez a cél - egy másodlagos cél, mivel A CÉLOM mindig az volt, hogy közgazdász legyek, ami most vagyok - de most, ahogy ez lassan megvalósul, olyan tök jó érzes fog el, hogy azt alig lehet elhinni. Mintha egy tündérmese kezdene igazából megvalósulni, nem mert valaha gondoltam volna, hogy lehetetlen hogy én valaha is könyvelő lehesek, de inkább azért mert, ez az álom amolyan "jó lenne, de nem biztos, hogy egyáltalán meg is valósítom". Na, most a megvalósulás küszöbén állok. Ez az! Tényleg meglesz!

Ez az év egy másik ciklusnak a lezárását is hozta magával, ugyanis, május közepe óta megint szingli vagyok. Többféle érzelmen mentem át - szomorú voltam, mérges voltam, ijedt voltam, elhatározott voltam, bizonytalan voltam - ugyanis rég gondolkodtam az ügyön. Nem tagadom, egy ilyen hosszú és érzelmes kapcsolatot felbontani nem egyszerű ügy, sokat vetődik vele az ember, sok-sok mindent megpróbál, minden apró megoldást ezerszer is megforgat és addig, addig próbálja rendbe tenni a dolgokat míg az egész szét nem málik a keze között. Ígs hát, sajnos kénytelen voltam észrevenni, hogy habár a Kari egy irtó aranyos, kedves, szeretetreméltó ember, akit rettentően szeretek, élet látásunk, elképzeléseink a jövőről, a jelenről és magáról az életről annyira különbözőek, annyira ütik egymást, hogy kivihetetlenné tették együttélési terveinket. Kari az álmodozó, tudom, hogy ő vontatta volna maga után ennek a kapcsolatnak lassan szétbomló tetemét, becsukná két szép szemét az a tény előtt, hogy már nem él - Isten áldja mindig drága, édes szívét - de hát én nem ilyen vagyok. Gyakorlati látásomnál fogva, tudtam, hogy ezt muszály befejezni mielőtt kárt tesz benünk. Így hát nekem kellett kezembe venni a gyeplőt és megállítani a szekeret.

Most megint egyedül járom az utamat, megint felfedezem azt a régi szabadságot, korlátlan függetlenségemet és határtalan örömmel járom megint életemet. Boldog vagyok. Nehéz döntést hoztam, de azt a döntést hoztam amit kellett. És kiálltam mellette. Nem hátráltam. Nincs már a jövőmbe egy együttélést beszámító terv, egy ház amit valakivel megosztok, együtt töltött nyaralások és egy közös öregkor. Most helyette tervek vannak és álmok amik felhabzsolják napjaimat. Korlátlan idő és energia ahhoz, hogy befejezzem könyvelői diplomámat, elkezdjem, illetve, befejezzem a pénzügyi diplomámat, és ki tudja, majd a marketingost is! Van időm és lehetőségem, hogy időmet úgy osszam be, hogy elmehessek az egyetemre dolgozni mint tanár másodállásba, hogy kezdjek vezetni barátaimmal egy könyvelői irodát, és tudjátok mit még? Könyvet írni, kutatni, konferenciákra járni, csak úgy, hírtelen eldönteni, hogy holnap kedvem van... Salembe utazni, fogni magamat és elmenni. Szabadon utazni ahova akarom, egész időmet levelező barátnőimmel tölteni egy utazás során, mert hírtelen ahhoz van kedvem, vagy megbeszélni a lányokkal, hogy menjünk el egy csajos utazásra New York-ba vagy California-ba csinos pasikat nézni (mi másra menne az ember Californiába? Ott istentelen meleg van!). Felfedezem megint függetlenségemet, nem mintha eddig nem lett volna meg, de hát tudjátok milyen ez egy kapcsolatban, ahol még a ki nem mondott dolgok is olyan hangossak a falak közt. Nem sietek most a házra gyűjtött pénzzel, habár nem teszek le róla, és igen, lesz nekem oromos házam, ha törik, ha szakad, de most szabimat és egyébb erőforrásaimat teljesen saját magamra fordíthatom, abszolút függetlenséggel, és annak az érzése... megfizethetetlen. :-)