Konmari vs Könyvek

Forrás: Google Kép Kereső

Nemrég kirobbant a netten egy elég heves vita a Konmari elrendezés rendszer követők és a könyv-szeretők közt. Kondo Mari, akit Konmari-ként ismernek, egy híres japán "rend-teremtő" szakember, aki kifejlesztett egy egyedi rendszert ami - állítólag - megváltoztatja az emberek életét. Rendszerében olyan alapvető dolgok vannak, mint selejtezni és megtalálni a dolgok helyét. Olyanokra is tanítja az embert, hogy hogyan lehet a legjobban a dolgokat elrakni, hogy elérhetőbbek legyenek és a rend fenmaradjon. Mindenféle érdekes tippje van, például, a ruha hajtogatására.

Ez itt mind szép és jó, míg el nem jut a könyvekhez. Maga a rendszer a rendrakást több kategoriára választja és javasolja, hogy milyen rendben tegye az ember a rendrakást. A legvégére teszi az olyan kategoriákat ahol az emberek nagyobb értéket adnak a dolgoknak az érzelmi értékük miatt. A könyvek nem az utolsó kategória.

Konmari erősen törekedik a minimalizmusra, és arra, hogy minden örömöt adjon az embernek. Ha egy ing, érintésre, nem okoz örömöt, akkor ideje kiselejtezni. Ezt a gondolatot tovább viszi a könyvekhez, amiket javasol, hogy (azt hiszem) négy kategoriára válasszon az ember - általános, iskola könyv, hasznos-praktikus tudás, és vizuális. Egyenként fogja meg az ember, NE KEZDJE EL OLVASNI, és érezze örömöt okoz-e vagy sem. És igyekezzen talán 10-30 könyvet megtartani (a szám változik ahogy ez vagy az az ember beszél róla. Jelenleg olvastam olyanokat is, hogy nincs maximum, hanem annyit tart meg az ember, amennyiben örömöt lel). Továbbra is, "amit idáig nem olvastunk el, az már nem fogjuk elolvasni, tehát selejtezzük".

Na, álljunk meg itt egy pillanatra. Ezen a pontom mondanom kell, hogy nem olvastam el a könyvet és nem is fogom (hacsak, talán, nem találom meg ingyen, mert én ilyért nem fogok pénzt kiadni). Amit a rendszerről tudok az, amit blogokkon, Twitterben, újság cikkekben olvastam és amit YouTube videókban láttam. A rendszerről tulajdonképpen már rég hallottam - még a hype és a vita előtt - és már akkor feltűnk a könyv kérdés. Eleinte tetszett nekem a rendszer, szimpinek és praktikusnak találtam, majdnem beszereztem a könyvet is, amikor hallottam a könyv-rendszerről és egyből úgy döntöttem, hogy ez nem nekem való. Kezdjük azzal, hogy alapvetően nekem nincsenek "hasznos" könyvek (talán csak két szakácskönyv), vizuálisból is csak... három?, talán van iskola könyvem is amit érdemes lenne átnézni, de ezen felül lehet jócskán ezek "általános" könyv. Ezer! És ez egy dinamikus szám, mert ti ismertek engem: ez a szám csak nől (vagy úgy kell mondamom, hogy "növekszik"?). Ja, és úgy ezer, hogy nem számoltam meg, hanem matematikailag kiszámítottam, az elfoglalt hellyel kapcsolatban.

Nekem kategória a könyvekben az lenne, hogy történelem, filozófia, politika, gazdaság, regény (és ezen belül, krimi, skandináv krimi, modern krimi, kaland, LGTBQ-szerelem, tini, klasszikus, szerelem, sci-fi, megláttam-és-érdekesnek-tűnt, németül-van-és-megértettem-a-címét-és-majd-amint-tudom-elolvasom, franciául-van-és-érdekesnek-tűnt, fogalmam-sincs-mi-lehet-de-érdekes-a-címe...), stb, stb...

Ahogy elgondolkodtam a helyzeten, persze érthető, hogy a könyv helyet foglal (ezt tudom én NAGYON jól!), de szerintem meg kell érteni, hogy a könyv nem egy cucc, vagy legalább sok embernek nem egy cucc. A könyvek valahogy olyanok, mint az emberek, és ilyen is a zene, a filmek és a festmények és képek is. (Konmari a fényképek redukálására is szorgalmazza az embereket. Persze, azért nem mindenki japán turista, aki az egész utat a kamerán keresztül éli, de hát, amikor már valaki nincs velünk, nem okoz örömöt minden egyes kép amit róla megtartottunk?) A könyvek, képek, lemezek, kazetták, filmek, füzetek, naplók... ezek mind kapcsolatokat jelentenek más emberekkel. Ugyanazt a könyvet elolvashatjuk többször is életünkben, és ugyanazok a szavak másképp tudnak hatni ránk. Ugyanaz a kötet, de nem ugyanaz a könyv, ahogy mi sem vagyunk ugyanazok.

Forrás: Google Kép Kereső

A könyvhalmozással pedig úgy vagzok, hogy ez egyenlő a spórolással. Senkinek se jutt eszébe azt mondani, hogy selejtezze ki a pénzt amit a bankban tart, mert ha nem költötte el idáig, akkor már nem fogja elkölteni. Aki ismer (és ti ismertek engem), tudja, hogy én szinte betegesen veszek könyveket. Hazamegyek Budapestre, és az az első dolgom, hogy végig lerohanom a Libri boltokat, meg a Vincét -  és régen az Alexandrát is, amikor volt - és szinte MINDEN megtetsző könyvet megveszem. Igen, nem egyszer kellett 20 Kg-os kézippoggyásszal utaznom (a maximum az 10 Kg, de sokáig nem mérték), vagy extra poggyászt fizetnem (az utóbbi időben szinte minden egyes alkalommal), amiért - amennyiben megtehetem - csak puhafedelű könyveket veszek, és átlagosan 30-40 Kg könyvvel megpakolva repülök vissza haza... plus amit az úzon veszek (isteni könyveket lehet a reptéreken venni, amiket sehol máshol nem találtam!). Könyvpolitikám az, hogy ha megtetszik a könyv, megveszem. Semmi kérdés, semmi költségvetés átgondolás - megveszem. Inkább fizetem a hitelkártyát egy kicsit tovább (vagy jóval tovább!), minthogy életem végéig hiányoljam azt a könyvet ami kezembe volt, de nem vettem meg. Ezért van nekem töménytelen olyan könyvem, ami a túl-jónak-tűnt-ahhoz-hogy-a-polcon-haggyam kategoriába tartoznak.

De nem csak én vagyok így. Nekem jelenleg jó munkám van, és magamra költhetem a fizetésemet, de nem tudom mi lesz a jövőben. Talán elveszíthetem a munkámat, vagy valamilyen hülye reform miatt, kevesebb lesz a fizetésem, vagy munkát váltok (mondjuk, hazamegyek Magyarországra élni), és nem lesz ilyen jó fizetésem, vagy talán segítenem kell valakin tartós módon, és már nem költhetem magamra az egész pénzemet. Ilyenkor majd csökken az összeg amit könyvekre költhetek, de nem kell hogy ezért szenvedjen az olvasás! Mert lesz már egy tetemes kis "spórolt könyvem", amikből kedvemre olvasgathatok.

forrás: Google Kép Kereső

Olyan is van -  és ez a legvalószínűbb, mert már volt ilyenem - hogy egy ideig semmi jó nem jelenik meg. Ilyenkor ott van a személyes kis könyvtáram telis-tele jó kincsekkel, amikből csemegézhetek kedvemre.

Egy redukált, egy adott napon kiselejtezett könyvespolccal ilyenre nem lehet tervezni. Egy redukált, letisztított, kiszűrt könyvespolc arra kényszeríti az embert, hogy folyamatosan költse a pénzt, vegyen és újra vegyen könyveket ahogy változik. Vak lesz az ember önmagával szemben, ahogy már nem lesz előtte régi élete és régi véleményei, és régi barátai. Magaelől veszíti el az ember önmagát. És költ, és pazarol.

Nem, Konmari sajnos nem értékeli azt az örömöt és biztonságot amit egy nagy, megpakolt könyvtár tud az embernek adni.

2019: Akkor Lássunk Hozzá

Szia, szia Mindenki! :-) Na, itt vagoyk megint, és nagy eséllyel itt is leszek többször is ebben az évben, ugyanis az egyik Új Évi... miafrancom az, hogy többet bloggozzam, mint itt  - a magyar bloggomban -, mint a másik bloggomban. Egy darabig gondolkodtam azon, hogy hogya mondják magyarul az új évi miafrancokat, de csak nem akart eszembe juttni (elhatározás? Ígéret?), így hát túlléptem rajta, és úgy gondoltam, a hivatalos nevét használom: miafranc.

De hát azért is akartam itt írni, mert már hiányzott.

Az idén, ahogy tudjátok, nem mentem a szabira haza, hanem inkább itt maradtam. Nem, nem pihentem többet, mert a) nem szoktam igazán otthon pihenni, ugyanis sok utazgatásom, találkozásom és egyébb üzletem van. (Segítenem kell fenntartani a Librit, tetemes könyvvásárlással!) Igen, tudom hogy rendkívül fontos vagok az otthoni könyv, papír és kávé üzleteknek. És b) mert itt is rengeteg dolgom akadt, egyebek közt tetemesen nagy könyv olvasás.

Most egy kis időt szakítottam, tehát, a blogírásra, ugyanis ma el kell mennem egy könyvesboltba, hogy elhozzak egy könyvet amit rendeltem. Igen, arra a pontra jutottunk ahol nekem már rendelnem kell könyveket, mert a könyvesboltok vagy nem hoznak elég jó könyvet, vagy nem hozzák ide elég gyorsan.

Tavaly egy igen jó év volt, sok sikerrel, kellemes vagy legalább érdekes találkozásokkal, és igen fontos és szükséges szakításokkal. Most gyorsan egy picit szeretnék írni erről.

Sok embernek a kapcsolat szakítások általában egy veszteséget jelentenek. A szakítást egz negatív fényben látják aminek eredményeként az ember maga vesztes lesz, vagy kevesebb lesz. Érdekesnek tartom, hogy egy olyan világban ahol a kamu-guruk folyamatosan nyomják a szöveget arról, hogy milyen jó a változás, hogy a sikeres emberek mindig átölelik és kihasználják a változást, a szakítások mégis továbbra is rossz fényben állnak.

Na, gyorsan magyarázok itt nektek valamit: a változás magában nem jó és nem rossz, tehát olyan zöldséget mondani, hogy a változás jó az kamu vagy hazugság. Például, változás az, amikor befejezzük a sulit és gimibe megyünk. Ez egy olyan változás ami lehet jó és lehet, rossz. Kinek milyen. Változás az, amikor megnyerjük a lottót. Az jó szokott lenni. Változás az amikor elveszítjük a munkánkat. Azt jóra tudjuk váltani, ha ezáltal tudunk egy jobb munkát találni, vagy abban kereszni munkát (és találni) amit szeretünk. Rossz amikor egy olyan körülményben veszíjük el a munkánkat amikor sok az adósságunk, és nehéz új munkát találni.

Amikor szakáitunk egy kapcsolatot - és itt értsük úgy, hogy egy pár kapcsolat, baráti kapcsolat, munka kapcsolat, családi kapcsolat - általában nem azért van, mert kezd sokba kerülni pénzben, hanem azért, mert maga a kapcsolat már nem az ami volt, vagy aminek lennie kellene. Aikor megszakítunk egy kapcsolatot, azért szokot lenni, mert már nem tartunk ugyanabban az irányban, vagy (legalább) az egyikünk mérgező lett a másik számára.

Tudjátok, az élet nem egy Facebook profil, nem az a fontos, hogy minél több profilt tudjál felmutatni, mint "barátot", vagy hány láikot kapsz és hányat adsz. Az életben- mármint a való életben - az a fontos, hogy jól érezd magad. Nem kell félni attól, hogy elengedsz embereket akik nem tesznek boldoggá, akikkel igazából nem szívessen találkozol, akikről mindig az az érzésed, hogy hazudak neked, vagy akik olyan dolgokat mondanak amik téged vagy szeretteidet, vagy elveidet bántják. Nem kell sose másoktól sérelmeket elfogadni, de mégkevésbbé családodtól, barátaidtól vagy a párodtól... vagy párjaidtól, mert hát ilyen is van és ez is ok (hogy az embernek több párja legyen, nem az, hogy bántsák!).

Tehát, ahogy belelépünk 2019-be, fogadjuk meg, hogy az idén a felszabadulást is élvezni fogjuk.

... a miafrancokat "fogadalmaknak" is szokák hívni, ugye?