Gondolat Térképem

Emlékszel, hogy mondtam, hogy majd csinálok egy ilyen MindMap dolgot, hogy jobban lássam mi mindent kell csinálnom, és ne érezzem, hogy "nem érem el magam"? Hát meg is tettem.

Első benyomásra kicsit zűrösnek tűnhet, de elég érdekes módon sokat segít. Olyan mintha az ember mindent "fölülről" nézne. Így nem eszi meg az embert ha egy dologban valami bibi van, mert az a gond csak egy része a sok többi résznek. Ez megengedi, hogy az ember több dolgot tudjon a szeme előtt tartani, tehát jobban osztja megy az idejét és spórol az idővel kívül hagyva idő és energia pazarló tevékenységeket, mint a haszontalan nyavalygás és a kétségbeesés. A "mottó" egyszerű:

"Ha nem add hozzá az eredményekhez, akkor ne is vegyen el!"

Javaslom mindenkinek! ^_~

Mesék Amiket El Szeretnék Olvasni

Tegnap twitterés közben találtam egy képet ami nagyon megtetszett. Holly Madison, Hugh Hefner egyik volt barátnője tette fel mondván, hogy így néz ki amikor felkel reggelente. Rákattintottam és ez a félelmetes, sötét "Sleeping Beauty" jött elő. (Mi is a neve magyarul?) A képet termáézetesen nem Disney készítette, hanem egy művész munkája, Jeffery Thomas, aki egy sorozatot készített a "Twisted Princesses" címmel.

A rajzok többsége szép, és szinte Disney minőséggel vannak elkészítve (gondolom Thomas végig tanulmányozta a stílust, és ezt lemásolva csinálta meg a mesék horror verzióját. Egyik kedvenc Disney mesém "A Szépség és a Szörnyeteg", de ennek a rajza nem igazán tetszik. Valahogy ezt nem igazán érte el. Hófehérke közben igazán... nyugtalanító. Ezekhez a rajzokhoz már csak a horror meséket kell megírni. Na, ezeket szeretném elolvasni! Vérszomjas Pocahontas aki lefejezi az angolokat és leselkedik az érdőkben mint valami gonosz szellem. Elvetemült Jázmin aki rémületet kelt az emberek szívében a messzi Arab Sivatagokban, a forró homokkal előkerülve és elillanva. Egy zombi Hófehérke aki fekete mágiával szolgálatára ítél hét törpe gonosz lelket. Egy álmokban gyilkoló Sleeping Beauty, egy megbolondult Alice aki szétszed mindenkit akit talál. Egy szívtelen Hamupipőke aki tökökből tör ki Halloween éjszakán és lemészárolja a várost.

Íme a képek.

Egy kis Munka-rendrakás

Lassan elkezdődik Október utolsó hete, és ezzel lassan ideér szinte az egyik kedvenc napom: Halloween. Nem mintha itt ünnepelnénk, vagy akárki beöltözne, de nekem tetszik (épp úgy mint március 17.-é, Szent Patrik napja). Gondoltam, hogy talán megbeszélem a munkahelyi gyerekekkel, hogy csináljunk péntekre egy nagy, közös ebédet. Nem tudom lesz-e rá Quorum, de szerintem érdemes megptóbálni. Halloween csak október 31.-án lesz, és az szombaton lesz, tehát majd mivel lepem meg magamat ezen a napon? Tavaly vettem magamnak egy műanyag zöld kisértetet ami világít a sötétben. Talán most keresek magamnak egy kis Halloween tököcskét. Az szép lenne. ^_^

Tegnap volt az Emő szülinapja és előtte az "október 23.-a", egy ünnep amivel még mindig nem békülök, ki, de ha nem kell aznap dolgoznom, majd amikor otthon leszek, akkor nem fogom bánni. Kobajoe, a magyar levelező partnerem még mindig nem kapott választ tőlem utolsó üzenetére, és már lassan ideje lenne válaszolni neki. Valahogy rengeteg munkám van és nem érek a végére. Valahogy jó lenne találni arra egy módot, hogy magam előtt tudjam az egészet látni és egyszerre figyelni hogyan tartok mindennel. De hogyan lehetne ezt megvalósítani? Post-it-ozzam fel az egészet? Az csak EGY megoldás, de nem az ideális.

Eszembe jutt egy tanárnőm az egyetemről, akire főleg azért emlékszem mert annak ellenére, hogy nagyon béke és meditáció szerető volt, mélyen zsidó gyűlölő volt (nagyon meghökkentett és ezért nem tudom elfelejteni), aki egyszer "Elme Térképekről" beszélt nekünk. Angolul Mind Map-nak hívják és ez egy olyan gondolatokat összekapcsoló ábraszerűség. Egy pillanatig eszembe jutott, hogy talán ez egy jó ötlet lenne, hogy elrendezzem a dolgaimat, de hogyan csináljam meg és hogyan vihetem magammal?

Egyrészt van a szakdoga és mit kell vele csinálni. Törvényeket olvasni, Hartley tanárt elérni, felhívni embereket, elszökni a CGR-be hogy papírokat nézzek át, írni, elintézni a túrt a szigetre, Milena nyomában lenni, rendszeresíteni a benzin árakat a halászoknak... stb. Munkával kapcsolatban, elolvasni a Roaming iratott és felírni megjegyzéseimet az ajánlattal kapcsolatban (és már tudom mivel fogom kezdeni, de annyi rossz van benne, hogy ez rengeteg munka lesz), jobban kifinomítani a 10 GigE díjat, átnézni a sorban levő szolgáltalásokat, amiket azért ide nem fogok felsorolni. Aztán írnom kell a levelező barátaimnak, és az azért elég sok munka, mert valahogy rengetegen vannak. Nem tudom miért mondtam ennyi embernek igent. Nem lett volna szabad ötnél többet elfogadni. Hát remélem nem lesznek sokan akik megmaradnak. Aztán a blogokkal is kellene foglalkozni, írogatni őket. Valahogy amikor Kari kétszer egy hét alatt jegyzi meg, hogy rég nem írtam, az már jelent valamit.

El kellene mennem a fodrászhoz levágatni a hajam végét, bankba menni megvennem a kiutazási adót, kitölteni, összeszedni a könyveket és ruhákat amiket most viszek haza. Le kellene tölteni valamikor az Odaát részt, majd elkezdeni megvenni a karácsonyi ajándékokat. Itt alapvetően meg kell csinálni az ékszereket, megrendelni a megrendelendő ajandékokat, és kitalálni hogyan csomagoljam be a bőröndökbe.

Ja, sok gond van a fejemben, de szerintem a fontos az, hogy az ember csináljon valamit, amennyire csak tudja, és lássa közben az összképet, hogy tudja mi a fontosabb, mivel kell foglalkoznia. És közben nem hagyni alább magát, nem aggódni túl sokat és élvezni az életet, a kis örömöket, és mindig találni helyet a napban egy mosolyra. ^_^

Whoop-Doopy-Doop!

Napok óta rengeteg munkám van, alapvetően, mert ki kell számítanom a díjat négy 10 Gbps vonalra. Ezek lesznek az ország egyetlen 10 Gbps vonalai és érdekes módon senki se tudja mit is kell ezzel csinálni. Tehát kényszerültem arra, hogy mindenféle formulán keresztül számítsam ki azokat az adatokat amiket állítólag valaki már kiszámolt előre. Persze, aztán volt az egész szakdolgozat dolog is, majd megint előhozták a VPN (Virtual Private Network) témát, és ráadásul egy valaki aki komolyan nem tud magától egy Benchmarkingot csinálni és azt hiszi, hogy mi azért vagyunk a világon, hogy ezeket csináljuk meg helyette, kitalálta, hogy még ebben a hónapban (amiből már csak egy hét maradt) kezdjünk neki öt különböző szolgáltatásnak, amik nekem olyan nagyon ismerősek... Hmmm, vajon miért? Lehet, hogz azért mert már lassan hat éve tökölődnek rajtuk? Ja, lehet.

Egyszóval, el voltam nagyon foglalva, főleg amikor kitalálták, hogy a 10 GigE vonalak nem jövő hétre kellenek, ahogy megbeszéltük, hanem mára. Ja, csak hogy nem is mára, mert már tegnap elmentünk egy gyűlésre a Távközlési Igazgatóval. O_O Wow. Big Fish. Az embert valamennyire ismerem mert ő volt a Mobil Részleg Igazgatója amikor bekerültem a cégbe, de azóta a politikai manőverek a Távközlés tetejére állították. Persze, van ennél még, talán, két szint ami magasabb, de azért ez elég... érdekes. Az egyik volt munkatársunk ott majmoskodott, mivel ő most az Igazgató asszisztense, és elég durván vágott a főnökök szavába. Gyűlés után Greivin, az Undokocska meg én megjegyeztük, hogy gyakorlatilag lehülyézte a főnököket.

Ez a gyűlés megette a reggelünk nagy részét, majd utána mi gyerekek elmentünk Café Mediterráneo-ba, az a kis olasz étterem amit Lidiette meg én annyira szeretünk Pavas-ban, és egy szolid óra alatt ebédeltünk.

Az egyetlen beszámított előadási lehetőségemet a főnököm főnökének a főnöke oltotta el, mondván, hogy ugyanaz volt mint az előző előadás, és igaza is volt. Greivin a nemzeti VPN-ről beszélt, én pedig a nemzetköziről. Ugyanakkor a főnökömnek eszébe jutott, hogy tegyük be a 10 GigE vonalakat is, amiket nem lett volna szabad, mert még számoltuk a díjat, de itt nyílt nekem megint lehetőség beszélgetni. Elég kellemes volt, de nem tudom hogyan mehetett. Senki se veszekedett velem, inkább hozzáadtak a témához, és szépen, lazán ment az egész.

Undokocska kezd nagyon kedves lenni hozzám, de olyan, hogy is mondjam, "nem természetes" módon kedves. Mintha vigyázna. Fura érzés, amiért jobban tartok tőle. Fenn tartom a frontot de nem bízok meg benne. Mostanában, közben, föl-alá dicsérem egyrészt alapvető udvariasságból, de azért is, hogy kibújjak a kellemetlensége alól. Most kell, mert sokat kell hozzá fordulnom.

Közben rettenetesen kiabrándultam az egyik levelezőpartneremből. Pfewww... Azt mondta, hogy "író" de egyszerűen képtelen egy rendes történetet összehozni. Hát ja, "konzervatív". Az ilyenek sose elég jók.

Illat és Egyebek

Talán ezt pénteken kellett volna írnom, de valahogy pénteken nem voltam olyan lelki állapotban, hogy valamit is mondhattam volna, vagy írhattam volna. Egy pokoli találkozás után a vezetőtanárral arra késztetett, hogy egész nap Odaátot nézzek az irodában, részeket és vicces videókat (mint amit ide akatok betenni). Igen, fel kellett épülnöm egy gonosz támadásból.

Ezen a pénteken játszott Costa Rica és Magyarország a Sub-20 bajnokságon a harmadik helyért. Costa Ricának drukkoltam alapvetően egy fogadás miatt, amit jó lett volna megnyerni. Munkatársaim folyamatosan rohangáltak az irodámba a meccs alatt, és kérdeztél folyamatosan, hogy kinek drukkolok. Kicsit nehéz volt örülni vagy koncentrálni, tehát egész nap csak Odaátoztam, hozzá se nyúltam a munkához. Estére megbeszéltem egy találkát a Carollal, hogy elmenjünk egy kicsit inni.

Carolláltalában késik, tehát sok időm volt mielőtt találkoztunk volna, amiért elmentem boltokat nézni. Nem terveztem, hogy veszek valamit, csak el akartam tölteni az időt valamivel. Ide-oda vándoroltam míg el nem fáradtam, amikor gondoltam, hogy bemegyek egy boltba megkérdezni mennyibe kerül jelenlegi parfümöm. Itt tudtam meg, hogy az év végéig nem fogják megint behozni, hogy valami oknál fogva le lett tiltva. Ki tilt le egy parfümöt? És miért?

Jó, hogy nekem még van egy kis üvegecském belőle, de mi lesz amikor elfogy? Amióta felfedeztem cuccaim közt, amióta használom, észrevettem, hogy imádom, hogy megint magamévá, mindennapi illatommá akarom tenni, de mit tegyek, ha már nem forgalmazzák? Ez egy szomorú dolog amit a forgalmazók, a boltok, a cégek, a márkák csinálnak az emberrel: elveszik az embertől azt ami jó, ami tetszik, ami működik, csupán azért, hogy kénytelen legyen nekiállni pénzt költeni arra, hogy megint kipróbáljon ezer új cuccot míg végre, nagy nehezen megtalálja azt ami hozzáillik, és megszokja, csak azért, hogy megint megtegyék, megint elvegyék.

Szerintem ez nem helyenvaló. Miért kell az ilyeneket is a profithoz kötni? Miért kell mindenfélét kitalálni, hogy az emberek még többet vegyenek? Nem lehet valahogy úgy húzni profitot, hogy az ember nem bántja, nem teszi tönkre a vásárlót?

Carollal a Wendy's-ben találkoztunk, majd elmentünk az törzs-bárunkba, ahol csatlakozott hozzánk Kate, majd Ale is, a lányok leszbikus barátnője. Ale egy igazán szép lány, akit az ember szívesen ölelne és csókolna, ha nem lenne annyira... "alkonyatos". Olyan csapdákba esik amikbe senki más nem esne bele. Kellemes találka volt, az Odaát és koreai tévé sorozatok közt, a Kate Taco Bell történetei és Ale csajos történetei közt. Jó volt elmenni a lányokkal egy kicsit, de őszintén kezdem nem szeretni ezt a törzshelyet. Szerintem túl sokat számláznak. Caroll közben egyre jobban belecsúszik az alkoholos életbe. Ő másnap is elment inni, pedig pénteken nem is ivott keveset.

Hn... Talán nem jól tanítottam őket?

Napok Óta

Azt mondanám, hogy a munka most folyamatosan gyülemlik, de most valahogy megint egy olyan pillanatba estünk ahol rohanunk mint az őrült, hogy az utolsó pillanatban kiderüljön, hogy nem is lesz gyűlés, majd tétlenül ülünk helyünkön, unatkozva vagy általánosan vesztegetve az időt hatalmas nagy semmittevés közepette. Időnként, habár leülhetnék bloggozni, őszintén semmihez nincs kedvem, nem jut eszembe semmi amiről igazán írni szeretnék, és egy kicsit az is untat, hogy nem találok a netten megfelelő képeket ahhoz amit talán mondani szeretnék. Waaahh~

Jelenlegi kedvenc elfoglaltságom a levelezgetés. Jelenleg még nem megy nagyon-nagyon igazából papíron, de az Interneten elég szaporán folyik. Kezdek egy kicsit oda is beköltözni, kóstolgatom az ismeretlenke gondolatait, érzelmeit és felmérhetetlenül ízletes, ínyenc szavakat zabálok amiktől saját szavaim is abban a formában ébrednek fel amiket a legjobban szeretek: az irodalmi nyelv. Időről időre felbukkanak ilyen emberek az ember életében, akik egy világot tárnak ez ember előtt, telis-tele csodákkal, titkokkal, ki nem mondott gondolatokkal és mesebelien előadott személyes filozófiákkal. Ilyenkor az ember kizökken a szürke világból és kigöngyöli begémberedett szárnyait, egyet ránt rajtuk és felszáll messze, megszűnik a gravitáció és csak lebeg, megy messze, amerre akar és érzi magát fejlődni.

Amikor ez nincs, nem tudom megmagyarázni. Hiányzik, de nem tudom mindig előhívni. És valahogy nem lesz mindig egy saját farkát felemésztő kígyó, ami képes önmagából is táplálkozni.

(más nap)

Igen, ezt tegnap kezdtem el, de csak ma teszem fel (remélhetőleg).

Amaz a beszélgetés, ahol levegőt kapnak az ember démonjai és kiáltva, üvöltve rohan a szabadságba, mohón táplálkozik szavakból, kicsapongóan élve egy életet ami tőle tagadott, amaz a bizonyos beszélgetés, változtatja a bőrét, a húsát és felvillan előttem felforgató, lázadó, örjöngő templomi gyerek aki bemenekül a poklok édes kamráiba. Soraiból kiolvasom, hogy a konzervatív Republikán vágyik a sötétség világába menekülni a megszokott utakon. Szegény. Szépek a szavai, de gondolatai egyszerűek, nem ismeri a poklok dús mélységeit. Látok benne ezer szereplőt ezer regénybe. Sok fal és gát veszi körül gondolatait, tehát most utat nyit magának egy megosztott történetben. Megkért, hogy kezdjem én... fél a gonosztól... és most majd ő ír.

Vajon mi jön ki majd ebből? Ha jó lesz felteszem a netre.

Még Ilyet!

Tudom, hogy már rég nem írtam, nem is volt semmi miről írhattam volna (és ha volt az annyira személyes volt, hogy a naplómba kerül), de most, pillanatokkal ezelőtt történt valami fura. Itt Internetezgettem, válaszolgattam e-mailen új levelező barátaimnak (mert most megint el akarok kezdeni levelezni. Sőt! Meg kellene kérdeznem, a Gittát, hogy nem akar-e velem levelezni míg itt élek kint. Jó ötlet! Jaj de okos vagyok! Olyan okos, mint az Okos Raiffeisen kártyám (vagy még okosabb és szebb)!), amikor felbukkant egy Skype beszélgető ablak. Benne egy Kormoran 51 személy magyarul írt.

"te meg a kari"

Nem volt neve se fényképe. Csak annyi volt a profiljában, hogy férfi. Megkérdeztem, hogy ki az, de csak annyit mondott, hogy "eszméletlen". "Hát ez hülye", gondoltam magamba, de mielőtt letiltottam cukkoltam egy kicsit, hátha megmondja, hogy ki az.

"Eszméletlen vagy? Az nem lehet jó."

Hihihihi... ezen én rengeteget nevettem. De az eszméletlen nem nevetet, hanem azt üzente vissza, hogy

"elég. vége"

Azt üzentem vissza neki, hogy "jó", majd azt, hogy "HAHAHAHAHAHA" és letiltottam.

Fura, nem? Ki lehetet ez a személy és mi baja lehetet? Az ember annyi idiótával tud összefutni az Internetten... nem csak az irodában...

Parfüm

Nincs elég helyem a fürdőszobában, annak ellenére, hogy már nem kell a Yuly-val és az Atival megosztanom. Ez sajnos arra kényszerít, hogy sok mindent hátra nyomjak a polcokon, amiket aztán elfelejtek, hogy léteznek. Ma viszont kezembe került egy pár ilyen cucc, köztük egy parfüm ami sok jó emléket hozott.

Egyszer, sok évvel ezelőtt amikor egy egyetemi szünetben eszembe jutott, hogy dolgozok egy boltba, csak, hogy kipróbáljam milyen (rettenetes volt), egy kliens asszony mondta nekem, hogy vannak illatok amik egy időszakra emlékeztetnek, és amiket aztán jó megint használni. Akkor nem értettem mire mondta, de ma hírtelen megértettem.

Az "illat" kifejlesztése általában akkor jön amikor az ember már valamennyire felnő és már tudja mit akar az életéből és merre megy. Persze, attól is függ, hogy az ember meg tudja-e venni magának az adott illatot, vagy valahogy szert tenni rá. Addig is az ember szinte gyerekszerűen váltogat az illatok közt, ezret tart és minden nap mást spriccel magára.

Első komoly illatom, amit mindennap használtam Chanel No.5 volt. Aztán Flower by Kenzo, majd eljött egy hosszú Very Irresistible időszak. Voltak más perfümein is, mint Burberry Brit, J'adore (ami Yuly illata volt, tulajdonképpen, mielőtt átment volna a Carolina Herrera korszakba), Halloween (ami egy kis ideig az illatom volt) egyebek közt, de Very Irresistible volt az az illat amit annyira használtam, annyira hozzám tartozott, hogy aki érezte egyből rám gondolt. Ezt tudom, mert mondták is. Ez a parfüm került ma a kezem ügyében, és vele együtt az emlékek. Visszaemlékeztem az akkori barátaimra és az akkori kis drámákra.

Érdekes időszak volt. Bekerültem a mostani cégbe, egy olyan részlegbe ami akkor még rendesen működött. Végre közgazdászként dolgoztam (k.b.), jó barátnőim voltak, és habár akkor a munkatársaim nagyon gonoszak és kiközösítőek voltak velem, nagyon jól éreztem magam a munkában. Mindig egy könyvvel mentem mindenhova, és imádtam, hogy a munkatársaim nem hívtak meg velük ebédelni, mert akkor nyugodtan olvashattam. Egy időután aztán elfogadtak , valamennyire megszerettek és "megsájnáltak" amiért elkezdtek mellém ülni az ebédnél. Ez már nem volt olyan jó, mivel a beszélgetésük unalmas volt és nem tudtam hogyan vegyem elő a könyvemet, vagy hogyan utasíthatnám el őket amikor igazán csak olvasni akartam.

Ebben az időszakban, ezzel a parfümmel kipróbáltam egy olyan világot ami nem volt igazán az enyém. Az is érdekes volt és attól is sokat tanultam. Ekkoriban volt a kis Halloween időszak, aminek úgy lett vége, hogy egy csaj aki közel volt hozzám de én egyre kevésbbé szerettem és tűrtem lemásolta, megvette magának és elkezdte használni. Szakítottam a kapcsolatott a csajjal egy időután, amikor észrevettem, hogy másokkal veszekedet értem, barátságomért, szeretetemért. Ezekután egy másik lány kezdett lemásolni. Egy Benetton parfümöt használt, amit utáltam, mert valahogy túlnyomó volt, mint maga a csaj. Ez aztán átvette a Very Irresistible-t.

A parfüm a többiek mögé került és elkezdtem használni Pure Poison-t. Mivel kicsit erős, dús, nehéz minden nap használni. Kedvenc illatom, ez a mostani illatom. Ez volt rajtam Szilveszterkor amikor megismertem a Karit. Ezt tettem magamra Párizsban amikor a Charles De Gaule egyik fürdőszobájában átöltöztem és kifésültem a hajam, magas sarkú cipőbe léptem és kisminkeltem magam. Ez volt rajtam amikor tavasszal hazamentem és Kari kijött elém a reptéren. Ezt hagytam otthon, hogy majd a Kari vigyázzon rá, talán megszagolhatja a kupakját, spriccelhet belőle a párnára, és egy kicsit olyan lenne mintha én is ott lennék vele. (Én szertem szagolgatni a borotvahabot, a szappant és a dezodort amit itt hagyott.)

Ennek a korszaknak Pure Poison az illata. Néha egy kis Ultraviolet, de nem sok, és nappal két olyan illat amit senki més nem ismer: Hera és Vesta... néha Viena. Ezeket egy kis parfüm boltban keverik. Nem teljesen egyediek, mert többet is csinálnak belőlük, de szeretem, hogy nem igazán gyári illatok. Vesta édes és virág illatú, miközben Hera egy picit dúsabb, jobban hasonlít Pure Poison-ra finom jázmin illattal... kedvenc illatom.

Ahogy most így visszaemlékeztem ezekre, azt gondoltam, hogy talán ebben a hónapban, habár már elkezdődött, megint használni fogom Halloween-t. Az a csaj messze van a múltamban, ami történt is, és ez az illat finom. Ideje, hogy kibéküljek vele, hogy megint megszeressem és új emlékeket nyomjak az üvegbe.

Egy év és három hónap múlva hazaköltözök, ha az Isten megengedi (tehát kérjük nagyon, hogy meglegyen), és akkor nem lesz ez a kis "kézműves" illatbolt, találnom kell egy illatot amit magamra vehetek nappal, munkába, mert este mindig Pure Poison lesz. Hogy mi lesz, visszaveszek-e valamelyiket a régiekből, kiemelek egy mellék illatot, vagy tejlesen újat találok, vagy megtanulom magamtól parfümöket csinálni (mindig sokat gondolkodtam ezen) és keverek magamnak valamit jázminból, vagy magnoliából... de ennyit tudok: 2011-ben új illatom lesz! ^_^ (Gondolom.)

Levél!

Levelet kaptam a Karitól! Igen, igen, igen! Le is ültem lassan válaszolni rá, habár kicsit rövid, tehát nincs sok téma benne amire majd válaszolni lehet. ^_^ De nem ez a pláne, hanem az, hogy végre megkaptam a levelet amit régen írt nekem (Még szülinapom előtt adta fel).

Miközben írtam a levélre a választ, elgondolkodtam azon, hogy milyen szomorú, hogy az emberek nem leveleznek már úgy ahogy régen. Az emberek inkább SMS-t, e-mail-t írnak, vagy I.M.-et, mintha ez végül is helyettesíteni lehetne a kézzel írott leveleket. Az elektronikus levél nem ugyan olyan, nem olyan mély, nem olyan személyes. Rá van tapadva a mai világ rohanása, felszínessége, ahol a dolgok minél hamarabb kellenek, ahol a gyorsaság fontosabb, mint maga a tartalom, a minőség.

Levélíráskor az ember tudja, hogy sok idő tellik el míg a szavakteli boríték eljutt a címzettig, tehát mindig is igyekszik teleírni sok mindennel ami majd a várakozást megéri. Levélben az ember máskép beszél, mint e-mail-ben. Levélben az ember mindig felszólítja az olvasót előírt kedvességgel. Kedves..., Drága..., Édes.... és előírt módon is búcsuzik el. Szeretettel..., Sok puszit küld..., Tisztelettel..., Tiéd... Az e-mail ezt mind lekoptattam magáról és sokszor köszönés vagy búcsuzás nélkül dobja az emberre kurta mondanivalóját.

Levelek: egy egyedi kommunikációs forma.

Képek

Tegnap megpróbáltam feltölteni első közös videónkat a YouTube-ra, de sajnos nem sikerült. U_U Ez egy videó amit az utolsó vasárnap csináltunk a Karival az Herediai parkban miközben a helyi zenekar a parkban játszott egy pár számot. Karinak nagyon megtetszett már a múltkor ez a kis szabadtéri program, tehát előre ki is kötötte, hogy legalább egyszer el kell mennünk megnézni. Nem terveztem igazán, hogy videót készítünk, de a végén csináltunk egy kis valamit, ami nem is lett olyan nagyon jó.... hehehehe... A zene volt a pláne, tehát nincs sok nézni való. Azért néha belebeszéltünk a kamerába, és ott vettem észre, hogy nagyon, de nagyon furán beszélek magyarul! Néha magam sem értem, hogy mit is mondtam! Na, ezen majd javítani kell.

Majd el kell kérnem valakitől egy videó feldolgozó programot, hogy ki tudjak vágni a videóból kis részeket, és talán így könnyebb lesz felrakni. Addig is a Karinak várnia kell decemberig, hogy megnézhesse első rendezői remekművemet. ^_^ Minek Martin Scorcese vagy Fancis Ford Coppola amikor itt vagyok én ^_^ hehehehe...

Közben megint felgyülemlett a munka errefelé, és most egy igen komplikált munka van előttünk, mert nem igazán létezik erre adat amivel egy piackutatást lehetne csinálni. Jelenleg várunk egy e-mailt valakitől akit talán tudna adni valamilyen tippet, vagy magukat az adatokat. Itt ilyen is van.

Közben elkezdtem azon gondolkodni, hogy van itt egy kamera a gépen, miért nem nézem meg tudok-e képeket csinálni vele?






Tulajdonképpen 183 kép készült, tehát itt nincs is olyan sok. ^_^