Levél!

Levelet kaptam a Karitól! Igen, igen, igen! Le is ültem lassan válaszolni rá, habár kicsit rövid, tehát nincs sok téma benne amire majd válaszolni lehet. ^_^ De nem ez a pláne, hanem az, hogy végre megkaptam a levelet amit régen írt nekem (Még szülinapom előtt adta fel).

Miközben írtam a levélre a választ, elgondolkodtam azon, hogy milyen szomorú, hogy az emberek nem leveleznek már úgy ahogy régen. Az emberek inkább SMS-t, e-mail-t írnak, vagy I.M.-et, mintha ez végül is helyettesíteni lehetne a kézzel írott leveleket. Az elektronikus levél nem ugyan olyan, nem olyan mély, nem olyan személyes. Rá van tapadva a mai világ rohanása, felszínessége, ahol a dolgok minél hamarabb kellenek, ahol a gyorsaság fontosabb, mint maga a tartalom, a minőség.

Levélíráskor az ember tudja, hogy sok idő tellik el míg a szavakteli boríték eljutt a címzettig, tehát mindig is igyekszik teleírni sok mindennel ami majd a várakozást megéri. Levélben az ember máskép beszél, mint e-mail-ben. Levélben az ember mindig felszólítja az olvasót előírt kedvességgel. Kedves..., Drága..., Édes.... és előírt módon is búcsuzik el. Szeretettel..., Sok puszit küld..., Tisztelettel..., Tiéd... Az e-mail ezt mind lekoptattam magáról és sokszor köszönés vagy búcsuzás nélkül dobja az emberre kurta mondanivalóját.

Levelek: egy egyedi kommunikációs forma.