2010/2011

Hamarosan egy hét letelt, és vele egy év. Még egy év. Egy számból a másikba esünk, és Karival is évfordulót tartunk. Most leszünk két évesek. Sok százezer minden történt ebben az évben. Rengeteg jó, valamennyi rossz és mindenből valamit tanultunk vagy valamit jobban leszögeztünk magunknak. Rengeteg kis "ajándék" huppant ölünkbe és most egy olyan 2011-gyel nézünk szembe, ami csillogóbb, szebb, érdekesebb mint minden más előtte elszáguldó év volt.

Le esett a lepel több úgy nevezett "barátról", aki csak arra vágyott, hogy lehessen pletykát majszolni ki belőlünk. Volt lehetőségem észrevenni, hogy Marcsi Mamának határtalan igaza van bizonyos dolgokban, hogy vannak emberek akiknek a korom fekete rosszaság szép, csillogó, mosolygó piros cukormázzal van bevonva, mint a cukrozott almák a vásárban.

Lepel esett le esetekről, és velük felszabadultam. Már nem vagyok kötelezett undok embereket látogatni, erőltetni állkapcsomat egy erőltetett mosollyal miközben neveletlenül mernek engem bántani és sértegetni. Erős lépéseket tettünk lehetetlen helyzetekben, és belelöktünk a kerékbe ami nem akar mozogni. Mozog lassan, megy, megyeget. Előre, csak előre!

2010 egy fantasztikus év volt, 2011 csak még jobb lehet! (Főleg, mert 2011-ben találkozunk János papával és Marcsi mamával!)

Boldog 2011-est Mindenkinek!!! =D

Nem könnyű leülni bloggozni amikor az ember valami mással van elfoglalva, amikor valami más van a fejében, vagy amikor valami hiányzik, és csak azzal tud foglalkozni, hogy mennyire hiányzik az ami nincs. Persze, az ember általában azt gondolná, egy magas, elkülönült helyről (az életben), hogy nem azzal kell foglalkozni, ami nincs, de azzal ami van. Ja igen, de amikor épp a poggyász hiányzik lassan egy hete, és az ember nem otthon van? Ugye, hogy más. Persze, az én poggyászom is elveszett (tudtam mindig, hogy az a legjobb, ha az ember csak kézipoggyásszal utazik), de én itthon vagyok. Itthon, otthon, nekem ez a kettő egyszerre van meg, ha Magyarországon vagy Costa Ricában vagyok. Itt kinyitom a Budapesti lakásban (ami nem az enyém, btw, mert ha az lenne totál másképp nézne ki és drága Kari szinte traumatizálva lenne, hogy FOLYAMATOSAN mindenhol rendbe kell, hogy legyen) a szekrényt és csak csodálva bámulom nem csak azt, hogy mennyi ruhám van, de milyen gyönyörű cuccaim vannak! Olyan volt, mint belépni a ruhák mennyországába, a ruhatárak Vallhalája, és nem kellett semmiért sem fizetni semmit, mert mind az enyém!!!

De ez én vagyok. Elveszett egy 25 kilós csomagom amiben k.b. 6 Swatch órám, a legjobb kosztüm nadrágom, egy fehér blúzom és minden ajándék utazott. 3 doboz kakaó, 6,5 kg Costa Ricai Britt kávé, 1 l Costa Ricai itóka, eredeti indián díszek és egyebek. Ahogy meséltem Gyulának, nem csak az zavar, hogy mind ezt kifizettem, de ki is agyaltam mit adok mindenkinek! Az SOK agy-munka!!! Jó, hogy az ajándékok egy részét a Karival vitattam meg, hogy ő kiknek veszi, én pedig kiknek hozom, így nincs az, hogy mindenki ajándék nélkül maradt, de a nekem LEGFONTOSABB emberek (akiknek kiküzdöttem, hogy én hozzam nekik az ajándékot) most sajnos nem kapnak csak egy puszit és egy ölelést. Remélem az elég lesz. Csak Kari menekült meg, mivel az ő Deadwood sorozatát a kézipoggyászba tettem.

Közben Atiék mindent a poggyászba csomagoltak és alig tettek valamit a kézipoggyászba. Csak a Fernandónak volt extra ruhája a kézipoggyászba, és csak is azért mert csecsemő. (Persze, pedig én MONDTAM, hogy mindenki tegyen legalább egy extra ruhát és fehérneműt a kézibe, hátha lemarad a csomag. De ja igen, azt mondták nekem, hogy az csak Air France-szal történik, KLM-mel soooooha. Ühüm. Kezd fárasztóvá válni, hogy mindig igazam van.) Ők most nagyon  szenvedtek emiatt, nem is beszélve, hogy több napon keresztül csak otthon tudtak ülni, nem is értették a tévét (csak az Ati) és unatkoztak miközben az ötnapos ruhában kellett ülniük. Hogy miért nem mentek már másnap, vagy második nap ruhát venni, azt senki se érti.

Tegnap végre vettek ruhát és nekem egy félelmetes küldetésben volt részem: vigyáznom kellett Danira és Fernandóra. Ezek után nincs kétségem: nem akarok gyerekeket. Hogy lehet egy kisbabák kibírni????? Nem mintha a Dani kezelhető lett volna, de a Fer ki tett magáért, hogy szegény, öreg nagynénje kis malaccá változzon és egy pár plusz ősz hajat eresszen. Rémes volt.

A karácsony lassan közeledik, és habár nem tudunk mindenkinek ajándékot venni, a legfontosabb most a Dani. Legalább neki legyen egy szép és kellemes karácsonya (de azért én megteszem amit csak tudok, hogy Atinak, Yulynak és Yuninak és jó karácsonya legyen).

Mi lesz, mi lesz?

Honfoglalás

Általában ide írom azokat a dolgokat amikről nem szeretném, hogy a közeli környékem tudjon, munka, pletyka és ilyenek. Hogy mi lesz amikor majd otthon leszek? Hova fogom írni ezeket? Hn. Látom hamarosan meg kell tanulnom fura-nyelven. Mielőtt kérdeznétek mi a franc az a fura-nyelv az valamilyen nyelv aminek esélye, hogy ismerik Magyarországon minimális. Japán, Mandarin, Arab, Bolgár... Eszembe jut most két lehetőség: valamilyen itteni indián nyelv, mint a cabécar, bribri vagy ngöbe; vagy megtanulni Afrikaans-szul.

Ahogy az már köztudott, nemrég a főnököm megjutalmazott azzal, hogy engem választott ki egy Roaming kongresszusra amit Január 16.-ától 18.-áig tartanak Dubaiban, egy luxus város, a világon egyetlen létező 7 csillagos hoteljával a híres Burj Al Arab, a szépségnek és mindennek a netovábbja... a Perzsa Öbölben, szembe Iránnal, Szaúdi Arábia mellet, az Egyesült Arab Emírátokban. Persze, ez ki lett cserélve egy kevésbé csodálatos Interkapcsolat kongresszusért Londonba. Persze, azért tartom a reményt, hogy nem adódik meg.

Az a helyzet, hogy hétfőn a főnök behívott az irodájába egy picit beszélni. Gondoltam, hogy valami munka ügy lesz, valamit be kell hamarosan fejezni, valami új szolgáltatás vagy munka jön. Erre megkérdezte egyből, hogy hogyan érzem magam az életem ezen a szintjén, hogy egy csoportot vezessek. O_O Na, megijedtem. A kérdése elején azt hittem arról lesz szó, hogy hallotta, hogy azt híresztelik, hogy én akármikor fogom a sátram és megyek Magyarországra, de amikor a csoport vezetését említette meg, lefagytam. Fejem elkezdett gyorsan pörögni egy gondolat körül: "NEM AKAROK FŐNÖK LENNI!!!"

Főnököm megmagyarázta, hogy a csoportját két osztályra fogják osztani (ja...) és az én nevem az egyik ami felmerült (tőle és a főnökétől), mint lehetséges csoportvezető. Én megmondtam neki őszintén, hogy nem hiszem, hogy lenne bennem főnöki képesség, nem vagyok vezető típus, nem látom magamat ilyen pozícióba. Persze, tisztelem a döntését, köszönöm, hogy rám gondoltak és ha úgy döntenek, hogy nekem adják a pozíciót, akkor eleget teszek az elvárásoknak. Azt is megemlítettem (lehet, hogy nem kellett volna), hogy őszintén, nekem sokat függ a pozíció attól is, hogy ki a fölöttem levő főnök. Azt már nem mondtam meg, hogy ha tuti, hogy ő, akkor jó, de ha más, akkor teljesen felejtős az ügy.

Ezek után szemmelláthatóvá vált, hogy a főnököm meg van elégedve a munkámmal és meg akar jutalmazni. Ez jó. Az is nyilvánvaló lett szememben, hogy ő tudja, hogy én szökésveszélyben vagyok, amiért igyekszik most minél hamarabb engem elnyerni, hogy minél tovább vele maradjak. Ezt nem mondtam meg senkinek a csoportból, de erősen megtartottam magamnak a titkot. Tudom, hogy a Félbunkócska az egyik jelölt, és a leglehetségesebb, mivel nagyon közel áll a főnökhöz, és többféle suskust is elintézett már neki. Persze FélB folyamatosan azt mondja, hogy ő bezzeg nem akar főnök lenni, hogy neki az nem kell, és bla-bla-bla. Közben mindenki tudja, hogy ő igenis szeretne főnök lenni, még ha nem is lenne jó főnök, ugyanis elég hanyag, pletykás és nem valami tisztességes.

Minden protestalásának ellenére, a múltkor már úgy beszél a csoportokról, hogy "az ő csoportja" és "az Edwin csoportja". Nem is vette észre, de így vélekedett a létrehozandó csoportokról, amiért én elmosolyodtam magamban. Mit gondolna, ha tudná, hogy a pozíciója nem olyan biztos, mint ő azt gondolná? Hogy nem ő az egyedi, a természetes választás? Hogy vannak mások akik azt mutatják, hogy nem olyan jó, hogy hanyag volt munkálkodásaiban? Ő már kisajátítja magának a csoportot, nézi kik lesznek az alattvalói és örvendezik a jutalomnak, a nagy fizetésnek amit kapni fog, a hatalomnak amit kap. Ó kis buta! Majd meglátjuk ennek a történetnek a végét, mert vagy ő marad és akkor tényleg vége a korai szökéseknek, mert főnöki gyűléseken kell maradnia este 9-ig, mindenféle engedélyeket átnézni és egyéb felelősségeknek eleget tenni, vagy hoppon marad és valaki más uralkodik majd fölötte. Mindenesetre nekem nevetnivalóm lesz bőven. :-D

Dubai

Múlt héten - körülbelül - az egyik munkatársam egy kiképzésen volt Panamába. Ezelőtt más munkatársaim voltak kint Genfben, Bécsben, Londonban, Washingtonban és így. A cégben - ahol az emberek 99,9%-a csak arra megy, hogy mit tud szerezi - az utazások külföldre a főnökségi posztok után a legkedveltebb, legvágyottabb jutalom. Nem érdekli senkit, hogy miről szól a kiképzés, van-e nekik közük hozzá, stb., csak az érdekli őket, hogy mehessenek a cég pénzén külföldre. Az olyan csodabogár, akit a karrier-fejlődés érdekli, aki elutasít egy utazást, mert az adott kiképzés, vagy konferencia nem tartozik a tudási köréhez, az fura, hülye, van valamilyen titkos agendája amiért tartani kell tőle, vagy csehszlovák (igen, mert van akinek minden ország Spanyolországon túl valami furaság, és minden ami volt kommunista az orosz vagy csehszlovák... annak ellenére, hogy most külön vannak a csehek és a szlovákok. De ne legyünk olyan kemények a tudatlan Costa Ricaival, főleg miután találtam már olyan magyart aki azt hitte, hogy én arab vagyok, vagy brazil, vagy amikor mondtam, hogy KÖZÉP AMERIKÁBÓL jövök, egyből rávágta "Ja, Manhattan?").

Sok mindenkit nagyon zavart, hogy mások mennek és utaznak a cég pénzén ide meg oda, és nem egyen odáig ereszkednek le, hogy megtesznek minden elképzelhető szemétséget - ami nem zárja ki a kunyerálást, vagy a fenyegetést -  hogy másoktól elvehessék a különböző utazás lehetőségeket. Voltak már esetek, ahol valakit annyira rosszul érintett, hogy valaki más ment el egy ilyen kiképzésre, hogy írt annak a nemzetközi egyesületnek (az ENSZ, ha jól emlékszem) és megmondta nekik, hogy az az ember akinek a kiképzést adták, nem érdemli meg, tehát gondolják meg jobban, és adják neki. A nyavalygás, a veszekedés mindennapos amint egy utazás felkerül a láthatáron.

Hét év alatt sose utaztam ilyen külföldi kiképzésekre, de nem is gondoltam sokat ezen. Kétszer közel jutottam - egyszer egy kiképzés Panamába, egyszer pedig Chicagóba - , de mindkét alkalommal az akkori főnökeim léptek le az utazással. Hát jó, ez van, engem nem zavar, kiképzés az kiképzés, és csak azt sajnáltam, hogy tudtam, hogy azok a főnökök csak utazgatni akartak, nem is érdekelte őket a kiképzés, és nem is mentek el. De hát ha a cég ezt tűri, akkor legyen. Persze lehet, hogy az is befolyásolja hozzá állasomat, hogy én igen gyakran utazok Magyarországra, tehát egy utazás Panamába vagy Chicagóba nem kápráztat el.

Tegnapelőtt, délután, jött a főnököm egy papírral a kezébe.

- Intézd el ezt, - mondta kezembe nyomva a papírt - azt akarom, hogy te elmenjél erre a kongressusra.

Eleinte azt hittem, hogy valamilyen itteni kurzusról, konferenciáról volt szó. Nagy zöld betűkkel tündökölt az hogy, Roaming Congress. Na, az érdekel, nem is beszélve arról, hogy a csoportban én vagyok a Roaming-expert. Ahogy megnéztem lejjebb, a kicsi fekete betűknél, hogy pontosan milyen hotelban lenne ez a kongresszus, hirtelen elállt a lélegzetem. A francba, én oda nem megyek!

Dubai.

- Dubai?

Főnököm csak akkor vette észre, hogy Dubai, ugyanis ő azt hitte, hogy Londonra szól a meghívó. Gondolt egyet-kettőt, elment, visszajött és mondta, hogy akkor menjek el egy Interkapcsolat (interconnection) kongresszusra Greivinnel. Kérdés, én mit keresek egy Interkapcsolat kongresszuson amikor fele annyit nem dolgoztam a témán, mint Greivin? Tudom miről lenne szó, de őszintén nem érzem magam azon a szinten, hogy most elmehessek egy Interkapcsolati kongresszusra. Megmondom őszintén, Londonba se akarok elmenni. Haszontalan időveszteség. De persze ezt nem lehet megmondani a főnökömnek, mivel az utazás tulajdonképpen, és szemmelláthatóan jutalomként lett nekem adva.

Amikor megemlítettem, hogy főnököm Dubai-ba akar küldeni, többen felháborodva mondták, hogy hogy vagyok képes elutasítani, vagy húzni az orromat a témán, hogy ők meg se várnák, már csinálnák a csomagjukat. Mert hú, meg há Dubai. Luxus hotel Dubai. Egzotikus Utazási cél Dubai. Nem is fordul meg itt az emberek fejében, hogy Dubai egy arab ország és én NŐ vagyok. Ja, menjek teljesen egyedül Dubaiba, ahol lepedővel letakarva menjek, ahol elrabolhatnak, ahol nem mehetek ki várost nézni egy magam, mert nő vagyok. És egyébként, én nem is akarok Egyiptomba menni, miért mennék Dubaiba? Ahol a leggyakoribb kocsi típus a pokolgép? Nem, nem. Emlékszem én az arab diákokra, Magyarországon, milyen rámenősek és lekezelőek voltak velünk lányokkal, hát még saját országukban! Ja igen, majd SOHANAPJÁN!

Érdekes módon ezt a főnököm szerdán mondta. Aznap este mentem a fogorvosomhoz, aki most év végén bezár három hétre szabira. Megkérdeztem tőle, hogy majd megy-e valahova, és viccből  - nem tudván az egész utazás ügyet - azt, mondta, hogy Dubai-ba. Ahogy nagyot néztem rá, elmosolyodott és mondta, hogy vicc, hogy talán Austinba megy (Texas), amire én mondtam neki, hogy lehet, hogy én komolyan megyek Dubai-ba. Vajon mit képzelnek itt az emberek Dubai-ról?

Tudom, hogy a főnököm jutalomként (is) kezeli a külföldi utazásokat, de vannak tényezők amiért most kiváltképpen boldogan akarja tartani a csoportot. Ebben az évben ugyanis három munkatársunk hagyott el más cégekért. Persze, elment a Bunkócska, és az nem volt veszteség, csak nyeremény, de statisztikákban három ember hagyott el egy jó állami állást egy jobban fizető munka érdekében. Ez nem néz ki jól. Ennek a tetejében, és mivel az egész osztály tud Kari létezéséről, én egy amolyan "liability" vagyok. Én vagyok az akinél nagyobb az esély, hogy hamarosan elmegy. Főnököm már megtett mindent az előléptetésem érdekében, és meg is lett, de gondolom, hogy az akarja, hogy jól érezzem magam, hogy ne akarjak elmenni, tehát az utazással is meg akart jutalmazni. Hát igen, tulajdonképpen ebben az évben, ott ahol a többi 17 embernek a munkája nem hozott semmiféle eredményt amit fel lehet mutatni, én egy magam lassan már 6 szolgáltatásnak a díját számítottam ki és már fizettetik a lakossággal.

Akkor miért tartok? Mert van az egész utazásnak egy másik oldala is. Minden utazáshoz - külföldi utazáshoz - aláíratnak az emberrel egy szerződést miszerint az embert arra kötelezik, hogy legalább 2 évet dolgozzon a céggel, vagy vissza kell fizetnie az utazás költségeit. Hogy mikor megyek én haza véglegesen azt nem tudjuk, de nagyon reméljük, hogy nem 2 év múlva lesz! Nem mondhatom meg a főnökömnek, hogy nem fogadhatom el az utazást ez az ok miatt, főleg azok után amiket ő megtett értem, amiket senki más hét év alatt nem volt képes megtenni. Persze, mehetnék és utána amikor megyek haza kifizetem. De fizessem ki Dubait, amikor semmi kedvem majd a Facebook-on mutogatni amint egy igazi pokolgép mellett fényképezem le magam, vagy Londonba, ahova két napig utaznék hogy két napot vesztegessek egy Interkapcsolat kongresszuson amihez közöm sincs?

Mi legyen, mi legyen