Dubai

Múlt héten - körülbelül - az egyik munkatársam egy kiképzésen volt Panamába. Ezelőtt más munkatársaim voltak kint Genfben, Bécsben, Londonban, Washingtonban és így. A cégben - ahol az emberek 99,9%-a csak arra megy, hogy mit tud szerezi - az utazások külföldre a főnökségi posztok után a legkedveltebb, legvágyottabb jutalom. Nem érdekli senkit, hogy miről szól a kiképzés, van-e nekik közük hozzá, stb., csak az érdekli őket, hogy mehessenek a cég pénzén külföldre. Az olyan csodabogár, akit a karrier-fejlődés érdekli, aki elutasít egy utazást, mert az adott kiképzés, vagy konferencia nem tartozik a tudási köréhez, az fura, hülye, van valamilyen titkos agendája amiért tartani kell tőle, vagy csehszlovák (igen, mert van akinek minden ország Spanyolországon túl valami furaság, és minden ami volt kommunista az orosz vagy csehszlovák... annak ellenére, hogy most külön vannak a csehek és a szlovákok. De ne legyünk olyan kemények a tudatlan Costa Ricaival, főleg miután találtam már olyan magyart aki azt hitte, hogy én arab vagyok, vagy brazil, vagy amikor mondtam, hogy KÖZÉP AMERIKÁBÓL jövök, egyből rávágta "Ja, Manhattan?").

Sok mindenkit nagyon zavart, hogy mások mennek és utaznak a cég pénzén ide meg oda, és nem egyen odáig ereszkednek le, hogy megtesznek minden elképzelhető szemétséget - ami nem zárja ki a kunyerálást, vagy a fenyegetést -  hogy másoktól elvehessék a különböző utazás lehetőségeket. Voltak már esetek, ahol valakit annyira rosszul érintett, hogy valaki más ment el egy ilyen kiképzésre, hogy írt annak a nemzetközi egyesületnek (az ENSZ, ha jól emlékszem) és megmondta nekik, hogy az az ember akinek a kiképzést adták, nem érdemli meg, tehát gondolják meg jobban, és adják neki. A nyavalygás, a veszekedés mindennapos amint egy utazás felkerül a láthatáron.

Hét év alatt sose utaztam ilyen külföldi kiképzésekre, de nem is gondoltam sokat ezen. Kétszer közel jutottam - egyszer egy kiképzés Panamába, egyszer pedig Chicagóba - , de mindkét alkalommal az akkori főnökeim léptek le az utazással. Hát jó, ez van, engem nem zavar, kiképzés az kiképzés, és csak azt sajnáltam, hogy tudtam, hogy azok a főnökök csak utazgatni akartak, nem is érdekelte őket a kiképzés, és nem is mentek el. De hát ha a cég ezt tűri, akkor legyen. Persze lehet, hogy az is befolyásolja hozzá állasomat, hogy én igen gyakran utazok Magyarországra, tehát egy utazás Panamába vagy Chicagóba nem kápráztat el.

Tegnapelőtt, délután, jött a főnököm egy papírral a kezébe.

- Intézd el ezt, - mondta kezembe nyomva a papírt - azt akarom, hogy te elmenjél erre a kongressusra.

Eleinte azt hittem, hogy valamilyen itteni kurzusról, konferenciáról volt szó. Nagy zöld betűkkel tündökölt az hogy, Roaming Congress. Na, az érdekel, nem is beszélve arról, hogy a csoportban én vagyok a Roaming-expert. Ahogy megnéztem lejjebb, a kicsi fekete betűknél, hogy pontosan milyen hotelban lenne ez a kongresszus, hirtelen elállt a lélegzetem. A francba, én oda nem megyek!

Dubai.

- Dubai?

Főnököm csak akkor vette észre, hogy Dubai, ugyanis ő azt hitte, hogy Londonra szól a meghívó. Gondolt egyet-kettőt, elment, visszajött és mondta, hogy akkor menjek el egy Interkapcsolat (interconnection) kongresszusra Greivinnel. Kérdés, én mit keresek egy Interkapcsolat kongresszuson amikor fele annyit nem dolgoztam a témán, mint Greivin? Tudom miről lenne szó, de őszintén nem érzem magam azon a szinten, hogy most elmehessek egy Interkapcsolati kongresszusra. Megmondom őszintén, Londonba se akarok elmenni. Haszontalan időveszteség. De persze ezt nem lehet megmondani a főnökömnek, mivel az utazás tulajdonképpen, és szemmelláthatóan jutalomként lett nekem adva.

Amikor megemlítettem, hogy főnököm Dubai-ba akar küldeni, többen felháborodva mondták, hogy hogy vagyok képes elutasítani, vagy húzni az orromat a témán, hogy ők meg se várnák, már csinálnák a csomagjukat. Mert hú, meg há Dubai. Luxus hotel Dubai. Egzotikus Utazási cél Dubai. Nem is fordul meg itt az emberek fejében, hogy Dubai egy arab ország és én NŐ vagyok. Ja, menjek teljesen egyedül Dubaiba, ahol lepedővel letakarva menjek, ahol elrabolhatnak, ahol nem mehetek ki várost nézni egy magam, mert nő vagyok. És egyébként, én nem is akarok Egyiptomba menni, miért mennék Dubaiba? Ahol a leggyakoribb kocsi típus a pokolgép? Nem, nem. Emlékszem én az arab diákokra, Magyarországon, milyen rámenősek és lekezelőek voltak velünk lányokkal, hát még saját országukban! Ja igen, majd SOHANAPJÁN!

Érdekes módon ezt a főnököm szerdán mondta. Aznap este mentem a fogorvosomhoz, aki most év végén bezár három hétre szabira. Megkérdeztem tőle, hogy majd megy-e valahova, és viccből  - nem tudván az egész utazás ügyet - azt, mondta, hogy Dubai-ba. Ahogy nagyot néztem rá, elmosolyodott és mondta, hogy vicc, hogy talán Austinba megy (Texas), amire én mondtam neki, hogy lehet, hogy én komolyan megyek Dubai-ba. Vajon mit képzelnek itt az emberek Dubai-ról?

Tudom, hogy a főnököm jutalomként (is) kezeli a külföldi utazásokat, de vannak tényezők amiért most kiváltképpen boldogan akarja tartani a csoportot. Ebben az évben ugyanis három munkatársunk hagyott el más cégekért. Persze, elment a Bunkócska, és az nem volt veszteség, csak nyeremény, de statisztikákban három ember hagyott el egy jó állami állást egy jobban fizető munka érdekében. Ez nem néz ki jól. Ennek a tetejében, és mivel az egész osztály tud Kari létezéséről, én egy amolyan "liability" vagyok. Én vagyok az akinél nagyobb az esély, hogy hamarosan elmegy. Főnököm már megtett mindent az előléptetésem érdekében, és meg is lett, de gondolom, hogy az akarja, hogy jól érezzem magam, hogy ne akarjak elmenni, tehát az utazással is meg akart jutalmazni. Hát igen, tulajdonképpen ebben az évben, ott ahol a többi 17 embernek a munkája nem hozott semmiféle eredményt amit fel lehet mutatni, én egy magam lassan már 6 szolgáltatásnak a díját számítottam ki és már fizettetik a lakossággal.

Akkor miért tartok? Mert van az egész utazásnak egy másik oldala is. Minden utazáshoz - külföldi utazáshoz - aláíratnak az emberrel egy szerződést miszerint az embert arra kötelezik, hogy legalább 2 évet dolgozzon a céggel, vagy vissza kell fizetnie az utazás költségeit. Hogy mikor megyek én haza véglegesen azt nem tudjuk, de nagyon reméljük, hogy nem 2 év múlva lesz! Nem mondhatom meg a főnökömnek, hogy nem fogadhatom el az utazást ez az ok miatt, főleg azok után amiket ő megtett értem, amiket senki más hét év alatt nem volt képes megtenni. Persze, mehetnék és utána amikor megyek haza kifizetem. De fizessem ki Dubait, amikor semmi kedvem majd a Facebook-on mutogatni amint egy igazi pokolgép mellett fényképezem le magam, vagy Londonba, ahova két napig utaznék hogy két napot vesztegessek egy Interkapcsolat kongresszuson amihez közöm sincs?

Mi legyen, mi legyen