Ja...

csak most vettem észre, hogy januárban idáig csak háromszor írtam. Tényleg keveset írtam!

Okos

Itt a száraz időszak. Szoknyák és kis magas sarkú cipők, könnyebb kis blúzok és vékony pulóverek, még is lapul a táskában a pici esernyő. Az "okos épület", nagy okosságában még hidegebb levegőt fúj be a "klimatizált" ventilátorjain, ahonnan nem egyszer kellemesen büdöskés, rohadó hús szagok és állott szennyvizek dús lötty illatai párologtak ránk. Okos épületünk nagyon rossz társaságban van, ugyanis ismerem ezt a technikát. Az adott alany - ez alkalommal az okos épület - tulajdonképpen csak egy dolgot tud csinálni  - ez alkalommal hideget. Nem érdekel mit kérnek tőle, tovább csinálja azt az egy dolgot, de mindig másképp magyarázza meg, vagy mentegeti, hogy bemutassa miért jó. Ha hideg van kint akkor azért van hideg bent, mert az épület olyan modern és okos, hogy tükrözi a kinti hőmertséget. Persze, egy átlag ember mint én, aki hiszik padlóban, falakban, ablakokban, ajtókban, mennyezetben és tetőben azt mondaná, hogy minek olyan technológia, nyissuk ki csak az ablakokat és rögtön olyan lesz bent mint kint. De ha ki akarjuk zárni a külső hőmerségletet?

Ha kint meleg van bent hideg van, mert kint meleg van, tehát az okos épület "kompenzál" és így hideg van.

Közben itt valami már annyira bűzlik, hogy nem is vicces.

Nem értem miért jobb csinálni valami pocsék munkát és folyamatosan mentegetőzni, kifogásokat találni rá, ahelyett, hogy az ember EGYBŐL jól megcsinálja a munkáját? Van aki azt mondja, hogy kultúra, van aki pedig azt mondja, hogy úgy is mindenki azt csinálja, de már akad olyan is aki azzal áll elő, hogy így kell, ez a jó, nem nem követelhetik senkitől, hogy valamit is jól csináljanak, úgy se látja azt senki.

"Nem mintha ez egy agyműtét lenne."

Sajnos a mentegetődzés nem megoldás. A kifogás nem megoldás. Mentegetődzés és kifogások mellett, én továbbra fázok. Aki azt hitte, hogy amúgy se kell ezt az épületet jól megcsinálni, nem gondolt azokra az emberekre akik itt dolgoznak majd, akiknek itt napi 10 órát kell tölteniük, akiknek a bűzben kell dolgozniuk, akik itt betegednek meg a beállíthatatlan klimatizálásban.

Van közben aki azt hiszi, hogy amit hanyagul csinál az nem fogható hozzá ehhez, pedig igen. Nincs olyan cselekedet aminek nincs következménye. Ha nem mosogatsz el rendesen, minden nap, akkor a konyhád tele lesz bogarakkal, baktériumokkal és kellemetlen szagokkal. Az edényeidet nem tudod olyan jól lemosni is nem csak, hogy hamarabb mennek tökre, de fokozatosan főzöd majd bele a napi kajába az ásatag bacilusokat és betegségeket. Ha nem mosod gyakran a fogaidat, akkor elromlanak és kipotyognak. Ha nem csinálod meg a házi feladatot, akkor nem tanulsz eleget, lemaradsz, kevesebbet értesz órán és vizsga előtt többet kell tanulnod csak azért, hogy kevesebbet tudj. Ennek következésül nem jutsz be egy jó egyetemben, nem tanulsz eleget, nem szerzel jó munkát és majd sopánkodni fogsz, hogy milyen rossz az életed. (Természetesen lesznek kifogásaid, hogy bemutasd, hogy nem a te hibád, és kiszúrod az egyetlen szorgalmas gyereket aki szintén koldusbotra került, de ettől TE nem leszel gazdagabb, vagy boldogabb.)

És más hanyagság is van. Van az a hanyagság, ahol nem tartod be a szavadat, ahol nem állsz ki magadért, mert mindig várod, hogy mások tegyék, hogy mások segítsenek, mások változzanak. Sokan emlegetnek egy mondást amit Einsteinre akasztanak (valahogy mindenki most kitalál száz ezer "okos mondást" és híres emberek szájába teszik), mi szerint hülye az aki más eredményt vár él ugyanattól a cselekedettől. Hanyag az aki megígéri magának, hogy nem hagyja magát bántani, hogy ha párja megint megcsalja, megint megbántja, megint lealázza, megint lebecsüli, megint csalódást okoz, akkor most igenis elválik... és a párja megint megteszi és ő csak morog, dühöng, de mellette marad miközben megteszi magának és a világnak ugyanazt az ígéretet. Igen, Ale jut eszembe. Minden arra mutat, hogy annak ellenére, hogy a férje folyamatosan megcsalja már 15 éve, hogy most rajtakapta egypár karrier-prostituált nővel (és van valami egy munkatársnőjével is), Ale megint visszaengedte, mert nem tetszett neki, hogy José megkérdőjelezte, hogy hogy képes egy 15 éves házasságot kidobni az ablakon.

Okos csaj, igen, okos. Mint az épület. Ha José megcsalja és ő tudja, mindenki tudja, de nem kapja rajta, akkor azért nem válik el, mert nincs rá bizonyítéka. Ha José megcsalja és ő rajtakapja, akkor nem válik el, mert nem akar ő lenni aki kidob egy 15 éves házasságot az ablakon. Ühüm, nagyon okos.

Vége?

15 év után legjobb barátnőm, Ale, és a férje el fognak válni. Ha engem kérdeznek, szerintem későn fogta fel mit kell tennie, de hát jobb későn mint soha. Most jobb is a Facebook-on nem lenni, mivel ezen keresztül fejezik ki érzelmeiket - azért elég finoman.

Ale meg a férje, José, 1994-ben ismerkedtek meg a főiskolán, ahol Ale kereskedelemre jelentkezett, José pedig villamos mérnöknek. (Ale alapvetően azért ment a főiskolára, nem velem a Costa Ricai Egyetemre  - UCR -, mert az a srác aki neki tetszett - és gondolom még mindig tetszik - a Dimitri, oda jelentkezett be.) Abban az évben, az elején, az előző barátja, Giovanni, szakított vele egy másik nő miatt, amiért ő egy hosszú ideig nagyon maga alatt volt. Hirtelen mellette teremt ez az ember, telis-tele ötletekkel, humoros dolgaival, aki mit sem várt, meg kérte a kezét kevesebb mint négy hónap alatt. Ale nem is volt 18 éves. 4 nappal 19. születésnapja előtt ment férjhez (körülbelül). Rá egy évre szülte meg egyetlen lányukat, María Josét.

Amikor először megismertem Josét, olyan embernek tűnt, mint akinek tele van a feje ötletekkel és sose fog megállni. Most öregebb fejjel tudom, hogy az olyan a hóhányó, aki csak járatja a száját, de igazából semmit se fog csinálni. Rábeszélte Alét, hogy hagyja ott a főiskolát, majd Ale otthon maradt a gyerekkel. José helyette "befektette" Ale örökségét egy rossz kocsiban amit megjavított, eladott, vett helyette egy másikat és így. José járt a kocsival, Ale nem látott belőle egy fillért sem. Kivettek egy albérletet amit nem tudtak megtartani, elmentek a José szüleihez lakni, de az se volt megoldás, míg végül vissza nem jöttek Ale szüleihez, mint átmeneti megoldás.

Ale gyerekestül, egyetem nélkül nem tudott igazán megfelelő munkát találni, José közben itt-ott dolgozgatott, de a fizetéséből alig adott haza valamit. Megelégelve a dolgot, Ale beirtakozott egy olcsó privát egyetembe, amit a Josétől kért, hogy fizessen ki neki, azzal az igérettel, hogy majd ő kifizeti neki az egyetemet. José így-úgy kifizette, olyanokat is megtéve, hogy nem fizette ki neki, de nem szólt, amiért Ale elvesztett olyan harmadéveket ahol minden tárgyban jeles volt. Időközben Ale szerzett egy munkát amivel befejezte az egyetemet, ugyanis José drágálta az egyetemet. Ezután José lemondott és az egyik legdrágább egyetemben kezdett el tanulni, ahol majd kikövetelte Alétől, hogy a Masters szintet is kifizesse neki.

Kezdettől fogva José csalta Alét minden nővel ami köréje került. Barátnő, barátnak barátnője, diáklány, titkárnő, kolléga... Dolgozott mindenféle érdekes figurával, aki elvitte őt "dolgozni" Mexikóba, Panamába és egyéb helyekre, ahol Ale észrevette, hogy csajozni mennek. José kitalálta, hogy majd épít nekik egy házat a tengerparton, hogy majd beépíti az Ale szüleinél a kertet és ott lesz a házuk, hogy húz a házra egy második emeletet és ott fognak lakni, hogy nem is építenek, mert azt minek, ők ki fognak menni élni Spanyolországba. Ale minden alkalommal elhitte (vagy hinni akart) és szaladt, tudakolta mi kell, mi nem és rohant a papírokkal, az engedélyekkel, csak azért, hogy a végén minden a semmibe menjen. Costa Ricában azért vannak -  vagy voltak - lehetőségek, hogy egy fiatal házaspár házat építsen, ők mégsem kezdeményeztek semmit. Beszéltem én is vele még amikor a bankban dolgoztam, mondtam neki milyen kedvezmények vannak, milyen lehetőségek, kezdjenek majd valamibe, de nem. Ale mondta, hogy minek is, amúgy is ők mennének, nem akar ő Costa Ricában élni.

Egy idő után már nem mondtam semmit az Alenak. Láttam, hogy olyan mélyen benne van ebben, hogy még ha akarna, nem is tudna az egészből kibújni. Neki hinni kell, vagy sírva fakad.

José közben csak gyatrább lett. Már nem volt hajlandó a ház körül dolgozni, amiért az Alenak és az apjának kellett kerítést javítani, udvart rendben tartani, tetőt tatarozni, házat festeni, és amikor az Ale apja nagyon rosszul lett a vérnyomása miatt, minden az Alera maradt. José közben szétszedte az Ale kocsiját és egy évig nem volt hajlandó összerakni. Direkt elvesztette a műszaki vizsgát, hogy az Ale továbbra is kocsi nélkül maradjon és kénytelen legyen tőle függni.

Miután visszajöttem Magyarországról, találkoztam az Aleval, akinek már nagyon televolt a hócipője férjével, és mesélte hogy nem volt képes ő hozni neki egy pohár vizet agy este amikor az asztma miatt fulladozott, és a lányának kellett rohannia saját szobájából szüleiéhez, hogy segíteni tudjon anyján. José azt felelte, hogy csak azért nem segített, mert azt hitte, hogy Ale csak magára akarja vonni a figyelmet.

A minap Ale talált José gépén egy dossziét telis-tele képekkel Joséról és több nőről. José nem is tagadta mi látszik a képeken, de eleinte azt akarta mondani, hogy az nem ő, hanem egy barátja. Aztán elismerte, igen az ő, de merte azt mondani, hogy nem fér a fejébe, hogy az Ale egy ilyen "semmiségért" képes legyen 15 évi házasságot kidobni a szemétbe. Én csak nézek és csak arra tudok gondolni, hogy José az aki sose értékelte azt amit kapott, aki már az elejétől szemétbe dobta a házasságukat, Ale pedig csak a fedelet tette a szemetesre.

A lányuk rettenetesen szenved, Ale csalódott és José Alét vádolja, ő a rossz, a kegyetlen, a gonosz aki mindent elront, a leszbikus, az érzéktelen, a lehetetlen aki nem élvezi a szexet és nem engedi, hogy senki más se élvezze.

Felelőtlenek, gyerekek voltak amikor egymáshoz mentek, de 15 év alatt Ale megnőtt, megemberesedett, José éretlen, gyerek, gyáva maradt.

Remélem vége lesz ennek a történetnek, Ale komolyan elválik tőle és végre, 35 éves fejjel végre elkezd élni.

Tények és Tanulmányok, avagy Tervek és Felokosodás

Ma meglátogattuk a Marikát, aki mindenféle hírekkel és dolgokkal fogadott minket. Nem fogom ezeket itt firtatni, vagy feljegyezni, de érdekesek voltak. Marika maga évről évre különlegesebb lesz, hogy valahogy fogalmazzak. Palota közben továbbra is olyan csodálatos volt, mint mindig. Kezdi az ember egy picit elképzelni ott az életét, ami nekem azért nem olyan könnyű dolog, mivel én egy Budai lány vagyok, egy lakásos, központban-élő, metróhoz közel lakó típus vagyok. Mégis, igen, el tudom képzelni napjaimat Palotán, olvasva a teraszon vagy a fák alatt egy hideg itallal, talán egy tál sütivel, vagy cseresznyével.

Sok munkára szorul a ház, hogy olyan legyen amilyen én akarom: teljesen kényelmes és vidám, de nem sietek.

Karival ma elmentünk háztartási micsodákat nézni, hogy legyen egy elképzelésünk arról, hogy mennyibe kerül majd megfelelően felszerelni a lakást. Érdekes volt. Ott állt mellettem egy férfi aki komolyan nézegette ezeket a dolgokat, aki komolyan velem akar élni. Nahát. Ilyen ember is van. érdekes volt, mert eszembe jutottak barátnőim, akik általában saját maguk választják ezeket a dolgokat, míg barátjuk, férjük csak a pénzt teszik, vagy itt-ott beleszólnak, de igazán nem érdekli őket, hogy mi is lesz a konyhába.

Kari olyan más. Úgy tűnik komolyan érdekli az ilyen. (Traumatizálás mellékhatása?) Az is olyan érdekes, hogy épp az a lány kapja meg a kedves, szelíd, érdekelt srácot, akit a legkevésbé érdeklik a kapcsolatok. Az élet igen furán folyik.

Közben ma mentem a templomba. A "dicséret" (azt hiszem az a neve) rendkívül jó volt, és nagyon tetszett. Egyrészt egyenesen válaszolt egy kérdésre-kérésre amit másodpercekkel előbb tettem fel, de más közeli dolgokról is szólt. Két fontos dolgot ragadtam ki: figyelni kell a "kis emberekre", azokra akiket az ember általában ellegyint, de azokra is jobban kell figyelni akiket szeretünk. Aztán az is volt, hogy nem kell folyamatosan arra törekedni, hogy az ember a legjobb legyen, hogy elismerjék, mint a legjobb, és folyamatosan versenybe kerekedni a többiekkel, hanem folyamatosan arra kell törekedni, hogy az ember megtegye azt amit meg kell tennie, és megtegye amilyen jól tudja. Semmi sem biztos, nincs semmi a zsebünkbe, de az a kicsi ami zsebünkbe lehet is kieshet, ha nem figyelünk rá.

Látjátok? Jó dolgok történnek ha az ember templomba megy! =D