"Barátok"

Sok, sok idő elteltével, tegnap végre találkoztam megint Livel és Frannal. Munka után találkoztunk egy mexikói étteremben. Ők ketten messzebb voltak, ugyanis a főváros kellős közepében dolgoznak, és később is jöttek ki a munkából, mint én (nem ismerek senkit, jelenlegi baráti körömből, aki olyan korán mehetne haza mint én), de mivel a szokásos kávézónk most az ő munkahelyük elnökének a kedvenc nem-hivatalos találkozó helye (ahol egyébként minden suskusos és ki nem mondható tárgyálnivaló tárgyaló helye), kénytelenek voltunk egy régi találkozó helyre vonulni.

Mivel ott voltak ketten - nem csak a Li, ahogy szokásos - alapvetően a munkahelyükről beszéltek, ahol Fran most a vezető tanács elnöke és Li továbbra is hol a hitel, hol a beszedő osztályban vergődik és huzigálja kapcsolatait, hogy ide vagy oda tologassák, kényelme szerint. Nem tudom Fran miatt volt-e, de ez alkalommal nem volt nagyon kellemes a találkozás. Jó volt hallani a bankról, a régi ismerősökről, és felidézni a múltat. Li, szokásához híven, most újabb gonosztevővel jött elő - ez alkalommal a rossz a Jenny, a Nelly, és Karla Miranda a jó - és beszélt róluk hosszan, hogy mit tesznek és mit nem.

Mivel Fran most egy fontos pozícióban van, gondoltam megkérem segítsen Alen, hogy végre legyen egy jól fizető, biztos munkája. Felhasználtam, hogy Ale azt mondta, hogy ismeri Frant, és megkérdeztem tőle tudna-e valami munkát találni neki a bankban. Fran eleinte nem emlékezett Alera, de aztán úgy tűnik, hogy mégis emlékezett és rengeteg rossz dolgot mondott róla. Felelőtlen, tudatlan ügyvédnek minősítette, aki nem képest a minimálisat megtenni és aki állítólag zsebre vágta az egyik ügyfél pénzét - amivel valamilyen illetékeket kellett volna kifizetni - ami folytán, persze nem is vihette végre az adott ügyet - valamit be kellett volna íratni valahova. Egy annyira hanyag, mocskos embert írt le nekem, hogy egyszerűen nem ismertem rá benne arra az Alera akit én ismerek.

Joséről is beszélt, mint egy ember aki gazdagabbnak tartja magát mit amilyen (és meglátszik rajta, mondja Fran, hogy nincs is pénze), tele tervekkel mindenféléről, messzi helyeken és egyebek. Ja, José-ről minden rosszat elhiszek, de ami nagyon rosszul esett az volt, amikor Fran azt mondta, hogy Ale "sokat beszél az emberekről és ezért nem szeretik sehol". És ők nem beszélnek szintén sokat az emberekről? Komolyan rosszul esett.

Ahogy beszéltünk erről, és igyekeztem valamennyire védeni az Alet, Li rámutatott valamire amit én tudtam, de nem akartam igazán úgy elismerni: Ale irigy. Ezért becsüli le az állami egyetemeket, az állami munkát, vagy a szocialista beállítottságú politikát. Igen, tudom, hogy ezért egy picit el van keseredve, úgy ahogy tudom, hogy valamilyen szinten bántja, hogy az Orosz sose látta őt szépnek, sose látta nőnek, engem viszont igen. Meredek butaság, és nagyon gyerekes, de ez Alén még érezhető.

Mindenesetre, most amit Fran és Li mondtak nagyon felkavart. Egyrészt nem bízok igazán Franba se Libe, mivel többször volt alkalmam tapasztalni, hogy szavaik nem bírnak mindig igazsággal. Ugyanakkor ugyanezt mondhatom Aleről, akinek szavai nem csak nem mindig igazak, de cselekedetei és döntései többször is cserben hagytak. Tehát, ha Li és Fran mondják az igazat, elveszteném Alét, mint legjobb barátnőmet. Ha nem, akkor többé nem beszélnék Livel és Frannal amiért így merték besározni legjobb barátnőm nevét. De ha félig van igazuk, akkor alapvetően mind a hárman cserben hagytak és eddig a napig tartott barátságunk.

Nehéz, nem? Jó, hogy nem csak ők vannak barátaim. ^_^

Tulajdonképpen, azt hiszem, hogy csak egy barátom van akinek elvesztését nem tudnám átélni: a Gyusziét. Tehát Gyuszi, örökre barátom leszel, vagy meggyűlik a bajod velem!! ^_^

Pods, Pods, Pods

Miután elkezdtem kutatni a blog-sorozatomra, találkoztam egy boszorkánnyal a netten (illetve én találkoztam vele, blogjával, ő nem is tud rólam, ugyanis nem is kommentáltam! Rejtet személyiségű olvasó vagyok!), aki a Brook L. Stargazer varázsnevet hordja, és iPod Witch-ként található az iTunes boltban. Blogjáról már rengeteget írtam, habár lehet, hogy épp nem itt, tehát nem is megyek ennek a fejtegetésébe. Bejegyzéseiben, ugyanakkor, egy időben sokat kezdett el beszélni podcast-jairól, hogy most ezzel foglalkozik, majd lassan úgy kezdett el írni, mint aki azt feltételezi olvasója szintén hallgatja podcast-jait. Elolvastam minden elérhető bejegyzését, kergettem több bloghelyen keresztül (vagy három, négy ilyen blog-helyen tündökölt egy darabig) míg végül a 2010 augusztusi bejegyzése után mindenhol nyoma tűnt.

Egy darabog töprengtem ezen a podcast dolgon, hogy vajon vetemedjek arra, hogy felkeresem és meghallgatom. Gondolná akárki, hogy ha annyira tetszett nekem Brook, csak természetes, hogy felkeresem a podcast-jait és meghallgatom, de nem olyan egyszerű. Ugyanis tudni illik, hogy a podcast egy iPod-nak készített termék. A podcast (szerintem) csak iTunes-on keresztül hallgatható, illetve kereshető. Nem, nem az a bajom, hogy nincs iPod-on, hanem az, hogy VOLT nekem egy iPod-om, ami az életem egyik legrosszabb vétele volt. Egy rózsaszín iPod Mini, amit tölthettem egész éjszaka, eleme mégis csak 3 percig tartott, és az itteni iCenter nem csak nem volt hajlandó megjavítani (mert akkorra csak az iPod Nano-hoz értettek), de még merte monda, hogy csak azért, hogy megnézzék fizetnem kellene $35,-t. Yeah right. Mind a munkahelyi, mind az otthoni gépen (vagy gépeken?) rajta van az iTunes program, amit néha-néha használok zene hallgatásra, ha épp nem vagyok más program kedvében. Na, meggondoltam magam és nekiálltam megkeresni a podcast-okat. Nem volt olyan könnyű, de a végén rájuk találtam. Elkezdtem hallgatni és megtetszett!

Most az a baj, hogy út közben is szeretném hallgatni, ami nem olyan egyszerű, mert ahhoz már kellene az iPod, ami nincs. Már nincs. Azt hiszem pár héttel ezelőtt dobtam ki, de amúgy se működött, tehát ja. De akkor most mi legyen? Kezdek belejönni ebben a podcast-os dologba, és nem csak a kedves Southern Wiccan boszi miatt, hanem mert rengeteg jó cucc van ott kint! Armin Van Buuren, Hírek, nyelvek, könyvek, több ilyen blogszerű podcast-ok, stb, és hallgatni szeretném amikor nem a gépnél vagyok, hanem a buszon, a kocsiban, a taxiban, amikor gyalogolok, amikor sort állok a bankban, ebéd közben, stb. Tehát? Tehát beléptem a netbe és elkezdtem iPod-okat nézni. Classic, iTouch, nano, shuffle, iPad, iPhone. Rengetek, többsége erősen a $150 fölött, amit nem vagyok hajlandó kifizetni egy olyan cuccért, ami olyan pocséknak minősülhet, mint a legutóbbi iPod-om. Tehát kinéztem ezt a picike, 2 GB-s shuffle-t. Még nem vettem meg, de ki tudja? Lehet, hogy a végén megveszem. $45 nem olyan nagy ár, tehát ha véletlenül megint kukacos álmát kapok, nem zavarna annyira. Mi legyen, mi legyen? Vegyem meg?

Boldog Nők Napját Kívánok!

Itt sokan elfelejtik, vagy nem is tudják, hogy ma van a nők napja. Férfi munkatársaim közül egyetlen egy sem emlékezett erre a napra, nem is gondoltak arra, hogy felköszöntsenek minket (szóban, persze, mást nem is kérünk) annak ellenére, hogy hallottak minket egymást felköszönteni. Persze, nem hiányzott az a tökkelütött aki azt mondta, hogy míg nincs férfiak napja, ő nem fogja ünnepelni a nők napját. Persze meg is mondtam mosolyogva, hogy majd amikor kihasználják, elveszik emberi jogait évszázadokon át csupán a neme miatt és kiküzdi egyenjogúságát a nőkkel szemben, akkor majd kaphat egy férfiak napot. A leghülyébb viszont egy csaj volt, aki csak bámult amikor felköszöntöttük, majd kérdezte, hogy azért-e a nők napja, mert valamilyen Szűz Mária napot ünneplünk. Elképesztő. Hol van ilyenkor Darwin?