2011. március 17., csütörtök

"Barátok"

Sok, sok idő elteltével, tegnap végre találkoztam megint Livel és Frannal. Munka után találkoztunk egy mexikói étteremben. Ők ketten messzebb voltak, ugyanis a főváros kellős közepében dolgoznak, és később is jöttek ki a munkából, mint én (nem ismerek senkit, jelenlegi baráti körömből, aki olyan korán mehetne haza mint én), de mivel a szokásos kávézónk most az ő munkahelyük elnökének a kedvenc nem-hivatalos találkozó helye (ahol egyébként minden suskusos és ki nem mondható tárgyálnivaló tárgyaló helye), kénytelenek voltunk egy régi találkozó helyre vonulni.

Mivel ott voltak ketten - nem csak a Li, ahogy szokásos - alapvetően a munkahelyükről beszéltek, ahol Fran most a vezető tanács elnöke és Li továbbra is hol a hitel, hol a beszedő osztályban vergődik és huzigálja kapcsolatait, hogy ide vagy oda tologassák, kényelme szerint. Nem tudom Fran miatt volt-e, de ez alkalommal nem volt nagyon kellemes a találkozás. Jó volt hallani a bankról, a régi ismerősökről, és felidézni a múltat. Li, szokásához híven, most újabb gonosztevővel jött elő - ez alkalommal a rossz a Jenny, a Nelly, és Karla Miranda a jó - és beszélt róluk hosszan, hogy mit tesznek és mit nem.

Mivel Fran most egy fontos pozícióban van, gondoltam megkérem segítsen Alen, hogy végre legyen egy jól fizető, biztos munkája. Felhasználtam, hogy Ale azt mondta, hogy ismeri Frant, és megkérdeztem tőle tudna-e valami munkát találni neki a bankban. Fran eleinte nem emlékezett Alera, de aztán úgy tűnik, hogy mégis emlékezett és rengeteg rossz dolgot mondott róla. Felelőtlen, tudatlan ügyvédnek minősítette, aki nem képest a minimálisat megtenni és aki állítólag zsebre vágta az egyik ügyfél pénzét - amivel valamilyen illetékeket kellett volna kifizetni - ami folytán, persze nem is vihette végre az adott ügyet - valamit be kellett volna íratni valahova. Egy annyira hanyag, mocskos embert írt le nekem, hogy egyszerűen nem ismertem rá benne arra az Alera akit én ismerek.

Joséről is beszélt, mint egy ember aki gazdagabbnak tartja magát mit amilyen (és meglátszik rajta, mondja Fran, hogy nincs is pénze), tele tervekkel mindenféléről, messzi helyeken és egyebek. Ja, José-ről minden rosszat elhiszek, de ami nagyon rosszul esett az volt, amikor Fran azt mondta, hogy Ale "sokat beszél az emberekről és ezért nem szeretik sehol". És ők nem beszélnek szintén sokat az emberekről? Komolyan rosszul esett.

Ahogy beszéltünk erről, és igyekeztem valamennyire védeni az Alet, Li rámutatott valamire amit én tudtam, de nem akartam igazán úgy elismerni: Ale irigy. Ezért becsüli le az állami egyetemeket, az állami munkát, vagy a szocialista beállítottságú politikát. Igen, tudom, hogy ezért egy picit el van keseredve, úgy ahogy tudom, hogy valamilyen szinten bántja, hogy az Orosz sose látta őt szépnek, sose látta nőnek, engem viszont igen. Meredek butaság, és nagyon gyerekes, de ez Alén még érezhető.

Mindenesetre, most amit Fran és Li mondtak nagyon felkavart. Egyrészt nem bízok igazán Franba se Libe, mivel többször volt alkalmam tapasztalni, hogy szavaik nem bírnak mindig igazsággal. Ugyanakkor ugyanezt mondhatom Aleről, akinek szavai nem csak nem mindig igazak, de cselekedetei és döntései többször is cserben hagytak. Tehát, ha Li és Fran mondják az igazat, elveszteném Alét, mint legjobb barátnőmet. Ha nem, akkor többé nem beszélnék Livel és Frannal amiért így merték besározni legjobb barátnőm nevét. De ha félig van igazuk, akkor alapvetően mind a hárman cserben hagytak és eddig a napig tartott barátságunk.

Nehéz, nem? Jó, hogy nem csak ők vannak barátaim. ^_^

Tulajdonképpen, azt hiszem, hogy csak egy barátom van akinek elvesztését nem tudnám átélni: a Gyusziét. Tehát Gyuszi, örökre barátom leszel, vagy meggyűlik a bajod velem!! ^_^

Nincsenek megjegyzések: