Tegnap láttam a Kari megint január óta. A KOCSIMBAN jelent meg. Hát ja, valakinek vezetnie kell, de majd hamarosan szólok neki, hogy segítsen nekem gyakorolni a vezetést. Karim egy picit lefogyott, de ne aggódj Marcsi mama! Itt szépen felhízlaljuk ^_^. Közben nem tudom az én szemem romlik, vagy az eszem fogyatkozik, de amint láttam az volt az első benyomásom, hogy hű milyen csinos ez a Kari ember! Racionálisan tudom, hogy nem igaz, Kari egy átlag kinézetű ember, vagy egy átlag-alatti kinézetű ember, ha olyanokkal hasonlítjuk össze, mint Matt Bommer, White Collar-ból, de ahogy néztem és néztem, szép szőke haja, gyönyörű szép kék szeme, fehér bőre, olyan nagyon csinosnak láttam!! ^_^
Amint hazaértünk, persze HATALMAS nagy rendetlenséggel találkoztam. Kari beágyazott, igen, de olyan rémesen!! Aztán mindenhol ruha, újság, cucc... Kari egy hordozható rendetlenség. :-( Neki kellett állni rendet rakni, szekrénybe aprítani a ruhát, eltenni a bőröndöket, cipőket, helyet keresni a cuccoknak. Leültünk egy picit beszélgetni, de Kari annyira fáradt volt a rohanástól - rengeteg munkája volt mielőtt eljött - és maga az út sem volt valami jó. Szegénykém, de persze, megértem, végül is Lufthansával utazott, nem is Air France-szal, vagy legalább KLM-mel. Drága kis Karim még arra is panaszkodott, hogy mennyire rondák voltak a légi kísérők!! És a sört árulták. Tehát kényelmetlen a gép, fizetős a sör és csúnya a légi kísérő, ja, nem Air France. Repülésnél tudni kell valamit: a kényelem és a kellemes közérzet fontos ahhoz, hogy az ember jól tudjon utazni. Elementális, kedves Watson.
Tök jó volt már úgy beszélni a jövőről, hogy látjuk is. Most tényleg jövőre, kevesebb, mint egy éven belül - Marcsi mama, ott leszünk a cseresznye... szüretelésre?, és János papa, minden eséllyel ott leszünk, hogy megigyuk a mézes pálinkát, de mivel majd korlátlan ideig leszek Magyarországon és nem kell mindenkit meglátogatnom, akkor tuti ott is maradunk egy napról a másikra, hogy Kari is nyugodtan ihasson pálinkát. ^_^
Mivel már Palota nem aktuális (igen!!! nem lesz kutya!!!), akkor most Óbudán körül forognak a tervek. Kicsi lakás, sok minden már van benne, már csak azon kell gondolkodni, hogy hogyan használjuk ki a helyet. Részemről továbbra is színekben gondolkodom. Nem teszek le a dús barnáról, és valahogy próbálom a bútorok színét is beledolgozni. Ez érdekes lesz. Mindenesetre, Karinak le kell fényképeznie a lakást, hogy már itt elkezdhessek tervezgetni.
A Facebook-on keresztük nevetgéltünk a Sonjával, hogy talán okos lenne, ha vinnék innen szagtalan, gyorsan száradó festéket és tapéta ragasztó oldó szert amivel majd könnyebben tudjuk a régi papírt levakarni, és a lakást kifesteni. Őszintén továbbra sem fér a fejembe, hogy lehet az, hogy Magyarországon nem lehet egy pici lakást egy hétvége alatt kifesteni. Ezt nekem látni kell. Tök jó mar ilyenekről beszélni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése