Ez nem jött össze valami könnyen, de végre, talán egy órája, az utolsó click le lett klikkelve, a jegyek Interneten megvásárolva (egyenesen a légitarsaságtól!), a szálló lefoglalva (ez majd érdekes lesz amikor odaérünk!), a nap és a hely leszögezve: megyünk Karival Panama Városba!
Nem volt egy könnyű ügy mivel, eleinte Santo Domingo, Dominikai Köztarsaságról volt szó, ami nem jött össze könnyen, de volt szó szinten Guatemaláról, (Guatemala, Guatemala), Hondurasról (San Pedro Sula, Honduras), és kedvelteimről: Caracas, Venezuela és Cartagena, Colombia. Kari nem akart se Venezuelába menni, se Colombiába az egész politikai légkör miatt, és pedig nem szívesen mentem volta Guatemalába vagy Hondurasba ugyanazért, plusz az egész kábítószeres és cartel ügyek miatt. Dominikai Köztársaság (olyan fura azt írni, hogy Dominikai Köztársaság! Nekem ez República Dominicana!) jó lett volna, szép hely, Karib tenger és egyebek, de hol ott a jegy olcsó volt, a szállás felmérhetetlenül drága volt. Ráadásul Santo Domingóban nem lehet igazán kimenni a tengerpartra, azt inkább Punta Cana-ban lehet, de oda a jegy kb annyi mint Magyarországig. Tehát ja, nem. Így hát maradt Panama.
Eleinte kocsival mentünk volna, de az nem akart összejönni, mert először is én nem ismerem az utat (igen, délre kell menni, de merre? Nem hiszem, hogy csak megyek dél felé és elérek Panama Városba!), ráadásul egy jó ideig kellett volna utaznunk, Sookie-ban, aki fekete és nincs légkondija... a száraz időszak kellős közepén.... és talán el kezd zuhogni a szerpentínos, szűk utakon fel Costa Rica legmagasabb helyein keresztül, ahol köd is van, és ahol az egyik hegy neve és "Halál Hegy". Ja, igen, nem én. Kari mehet, de előbb kötünk fejére egy HATALMAS biztosítást.
Alix barátnőm javasolta, hogy menjünk turmixgéppel (amivel Karival mentünk Tamarindóra), és annak ellenére, hogy nem vagyunk hívek az ilyen pici repülő kannáknak, felkerestem, de nem tudom Alix honnan veszi, hogy egy országon-belüli járat mehet országon kívül is, mert nem volt. De nem baj, nem az a fontos, az a fontos, hogy végre megvan, Kari kap majd még egy pecsétet az útlevelébe (én is egyet a Costa Ricai útlevelembe, amiben nincs is más pecsét, mint a Costa Ricai pecsét, mert hazafele mindig rögtön kicserélem a magyar útlevelembe, és ebbe senki se pecsétel), és MEGINT a Csendes Óceánt látja majd. Oké, most, hogy van kocsim, le fogom vinni valahogy, a hétvégén Limón-ba, hogy lásson egy kis Karib Tengert is, mert kezd nem helyesnek lenni, hogy ennyiszer jött, szereti a karibi kaját de nem volt a Karib Tengernél. Még ha csak egy napra, de le fogunk menni.
Terveink nincsenek jelenleg azzal kapcsolatban, hogy mit nézünk meg, de tuti elmegyünk a Panamai Csatornához, megnézzük a tengerpartot, a boltokat és ha jól emlékszem volt egypár nevezetes régi épület is, amit jó lennem megnézni. Meg akarunk majd nézni egypár háztartási cuccot (kisebb cuccot!) amit talán jobb lenne Panamában megvenni, mint otthon, vagy itthon, mivel az elektromos cuccok Panamában általában olcsóbbak, tehát ezeket is feltekintjük. ^_^ Kell már ilyeneken is gondolkodni.
Ezzel kapcsolatban, jut eszembe, hogy a múltkor beszélgettem a Karival arról, hogy az az érzésem, hogy Magyarországon a legtöbb házban nincsenek számomra alapvető háztartási cuccok, mint turmixgép, keverő vagy pirítós-izé (toaster). Ez egy olyan fura magyar dolog, mint a konyha elhelyezése a ház elején (vagy mindig közvetlen a bejárátnál, amikor nekem az a normális, hogy a ház végében legyen, és a szalon vagy nappali legyen az első szoba), a külön fürdőszoba-WC, vagy a mosó szoba nem létezése (helyette mindenki a fürdőszobában mossa a ruháját). Vagy a nagy, ronda, sötét fából készült, büdös szekrény amibe ruhákat aprítanak, és a nappaliba teszik. Nem hallottak otthon a beépített szekrényről? Ja igen, és a walk-in-closet egy ismeretlen fogalom. Komolyan mondom, ahogy ezeket nézem, az a gondolatom támad, hogy a magyarok még mindig nem szálltak le a lóról, és nem tudják milyen a civilizált, letelepült élet. A ronda fa szekrénnyel kapcsolatban, és a lakással egyáltalán, olyan röhejes, hogy "nem festik be a falakat sötét színekre, mert az kicsinyíti a szobát", de beletesznek egy ügyetlen, hatalmas, ronda, SÖTÉT szörnyeteget, ami komolyan besötétíti, rondítja és kicsinyítja a szobát, de a falakat fehéren hagyják, hogy "világos és tágasabb legyen". Valaki adjon nekik HGTV-t. (Home&Garden TV)
Azt hiszem idáig az egyetlen rendes, normális házakat amiket láttam Magyarországon a nagynénémé és a Marcsi mamáé. Azok, olyan rendesen, civilizáltan vannak elrendezve, és szépek. Van remény. ^_^
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése