"Bienvenidos a Panamá". Ezzel fogadtak ma délelőtt a Tocumen Panamai reptéren. Igen, elmentünk Panamába - amit már tudtatok - és most itt is vagyunk. Érdekes volt az egész, nem mondom, egy nehézkés web check in-nel a Copa Airlines oldalán (mert, hogy nem csak úgy lehet check in-olni, hanem fel kell iratkozni a rendszerre, majd úgy check in-olni), majd elintézni a transzfert a reptértől a hotelig. Ehhez fel kellett keresni a hotel telefonszámát, ami nem volt azon az oldalon ahol lefoglaltam a hotelt - és egyébként észrevettem, hogy sok minden amit az az oldal mondott, nem is úgy van, mint például, a transzfer nem ingyen van, ahogy az oldal kijelentette - és kiderült, hogy US$11,- ba kerül per fő (a taxi egyébként US$28,-t kér), de a végén ez is meglett. Reggel keltünk, Apu kivitt minket a reptérre, ahol élveztük a Web Check In jóságát: nem kellett sort állni - illetve, nem a nagy sort - és mivel nem volt feladandó poggyász, egyből mentünk is be a váró termekhez. Sajna már nincs olyan kártyánk amivel lemehettünk volna a VIP-be, és igazán sajnáltam, az alkoholos italok lehetőségének megszüntetését. A Kari még kérdezi minek a VIP. Ja, a rendesbe van Burger King, Papa John's (pizza) és két aszalt sütis hely. A VIP-nél van sushi, alkohol és nem tudom mi más.
A teremben megnéztünk egypár boltot, és találtunk egy olyan faragott tollat, mint amit a Kari akar magának, csak nem olyan nagy, mint az enyém és nincs olyan hordó formájú tartója, mint az enyém. (A Kari, őszintén, az én tollamat akarja.) És ennek a tetején US$13,50-be kerül. Én kerestem Sookie-ba egy díszt, és találtam egypár álomfogót, de őszintén drágálltam az árát. Lehet, hogy majd itt szerzek valamit, vagy ha nem otthon a fura boltba, vagy a boszi boltba.
Panamába, HATALMAS sorba kellett állnunk a vámnál, ahol egy buta nő - annak ellenére, hogy COSTA RICA-i útlevelem van, fennakadt azon, hogy Magyarországon születtem, és megkeresett egy listán (ellenőrizni való országok listája), ahol többször is végignézte az Afrikai és Ázsiai országokat, Magyarországot keresve. Mit gondolt? És egyébként, is, az útlevelem Costa Ricai, nem kell rajta semmit nézni! Aztán amikor kikerültünk a transzfer néni ép elment, és úgy kellett a reptéri munkásokkal felhívni a hotelt, hogy küldjék vissza az asszonyt. Itt a gyerekek rendkívül készségesek voltak, maguktól hívták fel a hotelt. :-D Várni kellett a nénire olyan... 45 percet talán? Kellemes volt az út a hotelig. A hotelban érdekes dolog történt: nem volt meg a lefoglalásunk. Igazán nem is izgattam magam, ugyanis tudtam, hogy a szállás pénze le lett vonva a számlámról, tehát a hotelnek rohannia kellett ezt elintézni. Közben Karival felmentünk a tetőre (a legmagasabb emeletre, ami félig a tetőre nyílik) ahol egy picike étteremben ettünk egy picit és ahol Kari megkóstolta az egyik helyi italt: Seco Herrero, egy rum szerűség. Másfél órával utána lementünk és minden rendeződve lett. Kellett is, másképp, hogyan tudtak volna transzfert küldeni? Nem logikus. :-D Szerintem a csaj nem is tudja hogyan működik a gép. :D
Ez az első nap, még nem láttunk semmit, de majd fogunk :-D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése